Aranysárkány fejléc kép
 
Tisza Domokos – Aranynak
Pest
Budapest
, 1852. nov. 21.  
 
Pest
Budapest
, Nov. 21-kén 1852.  
  Édes
Aranybácsi
Arany János
!  
  Valóban igen nagy aggodalmakban vagyok egészsége felett, már Octóber 6kától fogva nem kapván egy sort sem.
n
Jegyzet
Octóber 6kától fogva nem kapván egy sort sem.
– Azóta
Tisza Domokos
Tisza Domokos
e levelén kívül még hármat írt: okt. 14-én, 22-én és nov. 3-án s az e leveléhez mellékelttel együtt kilenc versére várta mestere véleményét.
De vígasztalom magamat, hogy előbb ugyan ázsiai származásunk, utóbb pedig az volt hallgatásának oka, hogy hollétünk bizonytalan volt.  
  Mi tegnapelőtt estve értünk fel, egészségben, s oly jó kedvvel, a milyet csak azon újabb és nagyobb családi csapás
n
Jegyzet
családi csapás
– meghalt a Tiszáékkal rokon Zeyk József, akivel
AJ.
Arany János
is találkozott e nyáron Geszten (Lásd
Domokos
Tisza Domokos
okt. 14-i levelét.)
eleven emléke megengedett.  
  Mi vagyunk hát, a szűkebb családi körben, az egyetlen család mely még régi épségében fennáll! Valóban súlyos memento mori-k jártak körűlünk! Mintha mindegyik kidőlt rokon intés lett volna a még forróbb hűbb szeretetre. Mi az élet? buborék, futó csillag, törékeny pohár.  
  A pohárról, hogy vígabb dologra menjünk át, eszembe jut a pap bácsi disznótora, s az, hogy hányszor jutott
Aranybácsi
Arany János
eszünkbe.  
  Bizony mi is csak egy torban vehettünk részt, oh! ádáz sors!  
  Áldja meg az isten! és segítse a minél előbbi levél írásra!  
  szerető tanítványa  
 
Tisza Domokos
Tisza Domokos
 
 
Te adtad, te vedd el …  
n
Jegyzet
AJ.
Arany János
kritikáját lásd e versről 119. l.
 
  Hozzád, hozzád szálljon ez utólsó ének! . .
  A sors keresztfáján, lelkem, végihlettel,
  Mint az Üdvözítő atyja, s istenének,
  Igy kiált tenéked, te adtad, te vedd el!
 
 
  Te adtad az érzést az ifjú keblébe
  Te gerjesztél szikrát, s íme lángra kapott,
  A vész csak szította, mindenem elége
  S vad szelek szétdúlják most a zsarátnokot
 
 
  Te adtad az eszmét, dal szállt ajkaimra
  Lassú, szép, édes dal, te hozzád, tenéked,
  De jött a bősz vihar, lelkem el nem bírta
  A lantot, húrt, szálló dalt, mindent szélyjel tépett.
 
 
  De te adtál kínt is; be nem gyógyítottad
  A sebet, a melyet vágtál szép szemeddel
  Most végsőt zeng lelkem, s elveszve miattad
  Igy kiált te néked, te adtad, te vedd el.
 
 
  U.I. zavartak, azért ily rosz az írás.  
 
T. D.
Tisza Domokos
 
 
n
Jegyzet A levélhez mellékelt vers: Te adtad, te vedd el. lásd e kötet 116-117. 1.
AJ.
Arany János
-nak teljes elismerést tükröző megjegyzését lásd nov. 22-i levelében, e kötet 119. l. A vers megjelent TDHV. 40. l.
AJ.
Arany János
változtatásait lásd nov. 22-i levelének jegyzetében; e kötet 118-119. l. A költeményt
AJ.
Arany János
dec. 1-én elismerő megjegyzéssel küldte el
Tompá
Tompa Mihály
nak.
 
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából ( AkÉrt. 1899. 612. l. 768. sz. a.)