Arany – Tompa Mihálynak Arany János KOHA:96679 VIAF:95251869 A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 Fellegi Zsófia XML-editor Bobák Barbara Fellegi Zsófia Közreműködők Csonki Árpád Horváth-Márjánovics Diána Káli Anita Metzger Réka Móré Tünde Roskó Mira Sárközi-Lindner Zsófia Vétek Bence Digitális kritikai kiadás creator DigiPhil http://digiphil.hu Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875/ http://www.iti.mta.hu/ Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2019 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:ajom16-lev.tei.446 /o:ajom16-lev.tei.446 Arany László96681 hagyatékából ( AkÉrt. 1899. 664. l. 1094. sz. a.). Válasz Tompa142388 kb. jan. 8-i levelére.XVI.442 AJ.LevIB. I. k. 286-289. l. Kevés kihagyással. Magyarország Budapest Magyar Tudományos Akadémia K. 513/1094. 1 248 197 csontszínű 1. papír, 24,8 x 19,7 cm, 1. fol., 1–2. l.: l. szöveg. Címzés nincs. Arany János KOHA:96679 VIAF:95251869 Arany János Összes Művei XVI. kötet Levelezés 2. ISBN:9630525232 editor Keresztury Dezső KOHA:115470 arranged for publication Sáfrán Györgyi KOHA:123849 Bisztray Gyula KOHA:102763 Sándor István lector Barta János KOHA:99581 1982 Budapest Akadémiai Kiadó levél Kiadott. Teljes. Nagykőrös Arany JánosKOHA:96679 Tompa MihályKOHA:142388 Arany – Tompa Mihálynak Nagykőrös , 1853. jan. 18. I. levél „Oooóóóhh te Miska142388 !” mondaná Szász Károly125639 , felemelve hangját a negyedfél fogú lajtorján, a mivel az ő hangterjedelme bír – oh, te Miska142388 , mondom én, csalánra p….eltél-e, hogy engem így korpázni kezdesz olly dolgokért, mellyek miatt nem érdemlem? Pro primo: hogy én egy-két hónap mulva írok, akkor sem válaszolok, leveledre. Hát magyarázzam-e a vitzet, mi az egy havi késedelemben rejlik? Nem világosabb-e az a napfénynél és a hatalmas szultán szakálánál? Vagy uj szállásom körülményes leírása nem azon élczeknek köszöni-e születését, mellyek abban bukfenczeznek? S te duzzogsz, te expectorálod magadat, te expectorálod magadat, – kibeszéled, kipanaszkodod magadat. te egy rozzant faházban is örömest látnál &c. Ezért czudar a levél általi közlekedés: az ember mosolyogva ír és összevont szemöldökkel olvassák! Ebből is elég ennyi. Szakálad és bajuszod tisztelem : de te képzeld Jánosi146014 t Mentovich119411 ot szakál nélkűl; vagy, minthogy képzelni nem tudod, hát jöjj ide és nézd meg. Engem ne is nézz csak őket. Visszatérve a quartély leírás elleni philippikádra, Visszatérve a guartély leirás elleni philippikádra, – lásd AJ.96679 1852. dec. 1-i levelétXVI.422 új lakásukról, valamint Tompa142388 1853. jan. 8-i válaszát.XVI.442 nem mondhatnám, hogy az nagyon következetes. Azt írod, hogy már podgyászotok felrakva, a ló befogva, kedves komám asszony kalap-szalagja megkötő-félben volt, mikor szállásom hű leirását vetted, mire aztán fölöslegesnek véltél minden hozzám utazást; mégis később panaszkodol, hogy efféle leírás semmit sem ér, igy ugy. Már édes öcsém, ha a leírásból nem épűltél semmit, a következetesség azt hozandotta magával, hogy se a podgyászt le ne rakasd, se a lovat ki ne fogasd, annál kevésbbé az én jó kis komám asszony kalapja megkötését félben ne szakítsa, hanem ill’a berek, nád a kert! megnézni személyesen azt, a mit leirásból meg nem ismerhetni. Azonban, tudtodon kivűl csakugyan megfordultál nálam, és pedig illyeténképen. Játszottunk vala ferblit ketten, nagyba. Tudod milly nagy kártyás vagyok: akkor különösen hazardiroztam. Előszedtem minden pénzemet, te is minden pénzedet. Híttam, megadtad, visszavágtál, megadtam s ez így foly sokáig. Az én játékom bizonyos vala, négy ászom lévén. Kifáradván a birkozásból, vagy is kifogyva minden pénzünkből: te kérded: mi van érte? felelek ez csak 4 kétszem. „Kevés” mondod. Én nagy szemeket meresztek. „Kevés” folytatod, mert ez girigári, girigári – kártyaműszó az említett ferbli játékból. t. i. hetes, nyolczas, kilenczes, tizes, különböző szinekből, a mi viszi a négy kétszemet. S behúztad a cassát. Másnap beszéltem a collegatusnak,a collegatusnak, – tanártársainak. mondván nekik, tegyék be a 7, 8, 9, 10. számot a lottériába, úgy is mindig rakják. Nem tette egy sem. S mi történik? Következő húzáson kijő számaim közűl a 7, 8, 10. Én persze nem tettem meg, mert nem szoktam, s még ez álom után is bolondságnak hiszem az effélét. Tehát csakugyan jártál nálam, Miska. Már pedig, barátom én mégis szeretnék veled egy faluban lakni. Nem félek, hogy meghidegedjem irántad. A mi az apró cseprő összekapásokat illeti, azok lám, levélben is megtörténnek, uti figura docet. De azok nélkül sem barátság sem szerelem el nem lehet, vagy unalommá változik. Mind a mellett ne félj, hogy valaha egy faluba jussunk. – Kell is nekem buzád! nem eszem én búzát, kenyeret eszem én a piaczról, szépet igaz, de drágát. Köszönöm egyébiránt, jó Miská142388 m, tudom hogy adnál egy karéj kenyeret, ha magadnak másik nem maradna is; de lásd én ha innen elmegyek lakni, nem Hanvá ra megyek, hanem Szalontá ra, s ott nekem is lesz, ha nem 100, legalább 10 -20 köböl gabonám. Pedig, pedig nem soká uralkodom én itten, a mennyi kedvem van. Lisznyai138697 ból nem annyira a majestas hibázik, mint egyéb valami, de azt nem lehet, nem szabad kimondani. Már pedig barátom, hiába gyanúsitasz a „szerkesztve volt” megjegyzéssel, mert én nem írtam neki, én nem irtam neki, – azaz Pákh Albert137700 nek, aki többször kérte AJ.96679 -t, küldjön verset a Szépirodalmi Lapokba; lásd 1852. dec. 18-i XVI.429 és 24-i XVI.433 leveleit. hogy az első számban léptessen fel, sem az A. betűnek annyit nem arrogálok.nem arrogálok. – nem követelek magamnak. Mit bánom én, ha a borítékra nyomatja is versemet, csak fizessen. Az „advocem komám asszony-t” kár volt máskorra halasztani. Bizony a komád asszony, szegény, már hat hét óta beteg, többet van ágyban, mint nem; képzelheted a gazdasszonyságot, mit jó cseléd hiányában a kis Julcsa168031 folytat! Ezért nem tudom én, Miská142388 , a jövő nyáron is mehetünk-e vagy sem; mert ha az a baja, a mit nem gondolok ugyan, de megeshetik, és illy iszonyú szenvedésekkel kezdődik, mi lesz a vége? azt csak isten tudja. Rettegek, ha rágondolok, másnak a világért sem mondanám, neki sem, de magamban egyre aggódom. Az orvos még eddig mit sem tehetett, nem tudja magát tájékozni. Erről válaszodban ne szólj semmit, nehogy ő is elolvassa. Isten megáldjon, édes barátom, csókold helyettünk kedves nődet és magadat is. Nagy-Kőrös , január 18. 1853. igaz barátod A János.96679