Arany – Tisza Domokosnak
Nagy-Kőrös
, april 21. 1853.
Nagykőrös
Levélem elkésése olly rendes dolog már, hogy többé nem is mentegetem magamat, hanem
válaszolok, a mint a sor hozza. Legérdekesb ujdonságúl az időjárásról tudósíthatnám: soha se
látott oly rosz időt, mint itt
Kőrös
ön jár. Nagykőrös
Pest
en már tán széltire élvezik a tavaszt, itt még most
kezdődik a tél.
Budapest
Azt írja, édes
Domokos
, hogy a
test tehetlensége gátolta a vers-, vagy levélírásban. Ez meglehet, de máskor ám ne legyen úgy:
életműszeres testnek az inertiaTisza Domokos
n
kevésbbé bocsátható meg, mint például a fának vagy kőnek. Mindenek
felett pedig rólam e tekintetben ne varrjon hímet, hanem legyen serény mind a vers-, mind a
levélírásban, mert így dukál az.
Jegyzet
az inertia– a tehetetlenség, tétlenség.
A geszti újdonság – ha nem tréfa – igen rosz ujdonság. Szinte csodálatos: az őszön még semmi
jelensége nem volt. Azt gondolom, hogy a pap csak rá akar ijeszteni jó embereire – csupa
mendikánciából.
n
Jegyzet
A geszti újdonság ... rosz ... Azt gondolom, hogy a– A tréfálni szerető Szabó József ezúttal nem részvétük felébresztése miatt mutatkozott betegnek. – (Mendikáns = kolduló diák; továbbá; ref, lelkészt kísérő,köszöntőt mondó kisdiák, aki ezért adományban részesül.)Papcsak rá akar ijeszteni a jó embereireSzabó József
Sequitur altera pars.
n
Jegyzet
Sequitur altera pars.
– Következik a másik rész, vagyis a versek bírálata.
Irtam, mindíg írtam …
n
A
második sor rövid, talán így?
Jegyzet
Irtam, mindíg írtam …–
Tisza D.
e Hafiz hatását
tükröző versét márc. 22-i levelében küldte; lásd e kötet
188. l. Megjelent:
TDHV.
43. l. lényegtelen
változtatásokkal.
2. vrsz. 2. sor: „ifju” – helyett: „ifjú”.
3. vrsz. 1. sor
végére: vessző. 2. sor végére: vessző helyett – pontosvessző.
4. vrsz. 1. és 3.
sorban „c” helyett: –cz: „lidérczszemű, bérczen”.
5. vrsz. 4. sor utolsó szavában
rövid helyett hosszú magánhangzó: „száműze.”
Érdekes, hogy az 5. vrsz. 2. sorában:
„E tűzt imádom”-bó1, bár Tisza Domokos
AJ.
azt írja: „a tűzt ki kellene vetni.”, a
TDHV.
-ben mégis meghagyta.
Arany János
„E tűzt imádom” – a tűzt ki kellene vetni. Nem
szeretem az erőltetést, midőn meglátszik rajta, hogy nem Kunst, hanem
szorúltság.
„A napnak előképe” – mi alföldi emberek ezt jól értjük, de az
előkép nem halaványan rezg, hanem piros gömbként emelkedik a látkör
fölé s belőle, mint burokból pattan ki az igazi nap. Ha azonban előkép alatt a hajnalt érti, s
ezt is lehet, úgy jó a metaphora; de szebb volna
amúgy, mert újabb.
Az egész különben jó. Szép a fordulat a két végsorban, ahhoz, kihez az
egész versben még nem szólott. Az emelkedés benne, kezdettől végig, növekedőben: a képek mind
merészebbek, s midőn az érzelem legmagasb fokra hágott, egy apostrophe a kedveshez: valóban
lyrai.
Hazudik az …
passirt.
n
A humor még
később jő meg, mondtam; azonban nem árt próbálgatni. Ez elég vidor s könynyű menettel bír.
Jegyzet
passirt– még elmehet (ez a vers).
Haldokló katona.
n
– Nincs ihlet nélkűl, bár egy kis
álszenv (ál-pathosz) is érzik benne. Keress (-él) nem
ikes. „Vén anyám”: fiúi kegyeletnek nem szava a
vén. Gyöngédebb szó az öreg; de az ide nem fér; tehát
ősz v. agg.
Jegyzet
Haldokló katona– E versét
Tisza D.
ápr. 12-i levelében küldte; lásd e kötet 196.
1.
Tisza Domokos
Ez vagy nagyon szép, vagy bombaszt. Az imádkozás eszméje ugyan helyesen jő egy haldokló
fejébe: az éj is elég fekete, kivált ha nem csillagos, s az ember nem éppen a
csillagokba néz, következőleg :
Ámbár kérdés, hogy a remete feketében jár-e? én egyet láttam életemben s az oly barátszínű
volt, mint a jó kundinnye magva; de az olvasója!
Sapperment!
n
a golyók
megvannak, de oly rendetlenűl szétszórva, hogy míg a remete felfűzi,
addig a haldokló katona százszor is megdicsőülhet. Hagyja
Jegyzet
Sapperment!– Teringettét! (ném.)
Kálmán
inknak az illyen
képeket.Lisznyai Kálmán
n
Jegyzet
Hagyja–Kálmáninknak az illyen képeket.Lisznyai Kálmán
Lisznyai
és Lisznyai Kálmán
Tóth Kálmán
nak.Tóth Kálmán
A végső két sor nagyon nagyon köznapi = egy vidéki tragicus szinész szájába való. Különben a
forma új: kedves lenne jobb kidolgozással.
N. Kovácsiban.
n
Hogy nem lehetek közelebb, hogy megcsókoljam e versért! Igaz! eleitől
végig. Teljesen sükerült. Nem részletezem: gyönyörű!
Jegyzet
N. Kovácsiban.– Ezt az előbbivel egy levélben érkezett verset (lásd e kötetben a 196-197. l. )
AJ.
Kovácsiban címen felvette a
TDHV.
közé (50-51. l.) Módosításokat csupán a központozásban s néhány rövid-hosszú
magánhangzó esetében végzett.
1. vrsz. 1. sor: „nyugoti bércen” –
helyett: „nyúgoti bérczen”
3. sor végére vesszőt tett.
2. vrsz.
1–3. sor végére vesszőt tett.
3. vrsz. 1. sor: ,,lefordúl” – helyett: rövid
„u”-val
1. és 3. sor végére vesszőt tett.
2. sor: „sem jő” – helyett:
„nem jő”
4. vrsz. 1. sor: „megcsendűl” – helyett: rövid
ü-vel.
3. sor: „ifju”-t hosszú „ú”-val közölte s a sor végére vesszőt
tett.
5. vrsz. 3. sor: „régolta” – helyett: „régóta”
6. vrsz. 2. és 4. sor:
„körül,” „gyül” szavakat hosszú „ű”-vél írta, s a „körül:” után kettőspontot
tett.
Arany János
Isten áldja meg, édes
Tisza D.
!
Szerezzen nekem több illy örömet, mint ez a Kovácsiban! Öleli
Tisza Domokos
Arany János
Arany János