„A hetek az órák s az apró minuták,
n
kergetősdit játszva, egymást váltogatják” elmúlik
tehát már azon rettentő tíz nap is, mely köztem és Geszt közt
fekszik. Különben inkább csak egy hetet mondhatok, miután már akkor édesanyám fenn lesz,
minket leszállítandó. „Honvágy” versem nem valami derék de higyje el, tökéletes
igaz. Minél több nap múlik, annál inkább búvom Jegyzet
„A hetek az órák s az apró minuták,” stb.– A Jóka ördöge VII. rész 11. sorát
Tisza D.
némileg aktualizálja. Az eredetiben: „E közben
az órák s az apró minuták,”Tisza Domokos
Friebeis
ideji kalendáriumát,Friebeisz István
n
mit ugyan levelem kezdete is
tanúsít.
Jegyzet
búvom– Müller Gyula Nagy Naptára, Lásd ADATTÁR.Friebeisideji kalendáriumát,Friebeisz István
Mi az újság? - Semmi. Azt úgy is tudja Arany bácsi már, hogy a Pákhék kehes Pegazusa két hónapig ki fogja magát fúni.
n
Derék! eredeti ötlet! Hogy egy lap
megbukhasson ez könyű, hogy megéljen, ez már ugyan nehezebb, de még is lehető – de hogy
ugarnak lehessen egy darabig hagyni mint a kizsákmányolt földet, ez hallatlan! – Ugye
megmondtam, ennek a lapnak van a legjobb oeconomiája? Lássa!
Jegyzet
Pákhék kehes Pegazusa két hónapig ki fogja magát fúni.– A Szépir.Lap. utolsó, 52. száma, június 30-án jelent meg. Befejezésül (819- 820. l. ) c. cikkének bevezető sorai híven tükrözik a kicsinyes irigységet, féltékenységet, amely a Bach-korszak legrangosabb irodalmi folyóiratát fogadta, egyben sorsát is megpecsételte: „Midőn ezelőtt hat hónappal megindítottuk lapunkat, társaink nem igen fogadtak bennünket üdvözlettel; s most, miután magán körülmények miatt kénytelenek vagyunk azt két hóra felfüggeszteni, remélvén, hogy újult erővel s talán nagyobb sikerrel folytathatjuk, csaknem az összes pesti journalistika öröme, mondhatnók káröröme kisér, halálunkat remélve, óhajtva, sőt megtörténtnek hirdetve is.” – Sajnos a kárörvendőknek lett igazuk.
n
Jegyzet
E levélben küldött vers:
A szirt bosszúja (Románc) – lásd e kötet 248– 249.
l.
AJ.
aug. 2-i levelében küldte e költeménnyel kapcsolatos
észrevételeit; lásd e kötet 275. l.
Arany János