Tompa Mihály – Aranynak
Én gyorsabban válaszolok neked, de ezen válaszban kevés köszönet lesz, s valamint irása nekem
nem mulatság, úgy nektek is kevés örömet fog szerezni.
Nehogy pedig ezen bevezetés után, levelem közepére ugorj, keresvén okát szavaimnak:
kijelentem, hogy semmi nagy bajunk nincs, senki közülünk meg nem halt,
még is igen csendesen vagyunk. –
Szegény
Szász
né halálát mély
sajnálkozással olvastuk. Igazad van: meg kell nyugodni, mindennek ez a vége. Bajosan fogok én
is megfelelni a Szász Károly
Károly
kivanatának a versre nézve, mert nem is igen tudok én az illyenhez, és kedélyem sem ollyan
most hogy sükerrel irhassak csak két sort is; de azért felszólítását elvárom, s a mit lehet
csinálok.
Szász Károly
A professorság bizony elég roszul áll, ha úgy áll: még is mennyivel boldogabb vagy mint é n !
azt irod: ha igy vagy úgy lesz: „haza megyek”! látod én nem ösmerek a széles világon egy
helyecskét sem, mellyről ezt mondhassam: haza megyek, itthon vagyok! pedig hidd el: a
hivatalból én is hazamennék szívesen! Különben csak ne szeleskedjél valahogy, se roszabbnak ne
nézd a körülményeket mint a minők, várd el!
Én kérdést teszek neked, te viszateszed nekem szórul szóra; igy, ha én is folytatom: sohasem
lesz felelet. Tehát: a nyilt levélről
n
aligha nem tudnék valamit, de
a b. határszéli levélrőlJegyzet
a nyílt levélről–
A.B.C.
= Kazinczy Gábor
Kazinczy Gábor
éról, a
Szépir.Lap.ban. Lásd
ADATTÁR.
Kazinczy Gábor
n
legkisebbet sem. – Tudom hogy
Lévaiék bort küldtek, igen jól tették; – én is szeretnék inni belőle, de – nem fogok! –
Ne emlitsd az előfizetést: csömörig vagyok már vele! elkéstünk, kikoptunk az időből.
csak kimondom, túlterhelve van a közönség előfizetésekkel, nem birja,
nem birhatja hidd el! – Igazolom szavaimat. Csak tavasz óta a mi eszembe
jut:
Fr
ugyan mindent
megtett,Szerkesztői feloldás:
Friebeisz
Friebeisz István
n
de utasításaim leveleim elvesztek
a postán, vagy legjobb esetben 15-öd napra értek Jegyzet
Fr
ugyan mindent megtett, – a
Virágregék kiadásával kapcsolatban.Szerkesztői feloldás:
Friebeisz
Friebeisz István
Pest
re; ez ellopott egy hónapot, s bizonyosan sok előfizetőt. Alakjára, papírjára
nézve stb. Pestre kellett volna menni magamnak, de – nem megyek.
Kiállitódik a hogy lehet. Budapest
Fr
sokat tesz és fárad mellette,
szinte sajnálom. Előfizető nem sok lesz; de csuda-e ez barátom! hidd el nem lehet
győzni, mindig fáztam ezt az eszmét kimondani, de nekem Szerkesztői feloldás:
Friebeisz
Friebeisz István
[szerkesztői feloldás]
= neked
de bizonyosan nem jut még eszembe legalább 5 előfizettető; már most
mond meg: lehet-e ezt győzni? Azonkivűl a méregdrága
lapokra is előfizetni? albumokat venni? stb. Ne érts félre, mert gyakorlatból beszélek, mi
okvetlen legjobb tanító mester. Mond meg csak: ha hozzád
illyen emberek mint,
[szerkesztői feloldás]
d[szerkesztői feloldás]
dLisznyai
,
Lisznyai Kálmán
Bérczy
, Bérczy Károly
Dobsa
, Dobsa Lajos
Pompéry
iveket küldenek szoktál-e gyűjteni? én egyet sem vagyok képes! És
valljon ezek az emberek rosz néven szokták-e ezt venni? én nem tehetek róla! Pompéry János
Garay
Sz
Szent
Lászlójára 12-őt gyűjtöttem, s
egy betűt sem kaptam, de kapok mocskot és gyanúsítást, hogy a pénzt zsebre tettem. E tárgyban
rövid időn kénytelen vagyok nyilatkozni nyilvánosan. –
Garay Dezső
„ Bele estünk, benne vagyunk!” hanem én sokkal lelkiismeretlenebb ember vagyok e tárgyban
mint te; én úgy itt hagyom szó nélkül egyszer az irodalmat, mint szent Pál az
oláhokat.dtem, most eszembe jut. Tehát vágott orrú, hegyes
orrú csizma! népies nem népies! ebben is divat van tehát!? Azonban nem hiszem: hogy kikopjék
az irodalomból ezen egésséges elem ismét, inkább tulviszik, mint abba hagyják, ez az én hitem.
Hogy sok ember megutálta nem csuda, mert a Palóczdalok, Czimbalom és a
Tótok
hányszor emlit engem ott az
itészét? Ha egyszer meg: tizszer nem! – Valljon nem folytam-e én is be arra, még pedig
sükerrel, hogy a népies költészet oda jusson, a hol most áll, értve józan értelemben? ki
ösmeri ezt el? a kutya sem. Valljon
n
Úgy jártok velem mint a gólyával, nem tudjátok mikor ment el, csak azt látjátok hogy már nincs
itt. – Mi a népies és nem-népies restauratiojáról beszélsz szépek és igazak. En erről még nem
gondolkodtam megvallom, de most eszembe jut Jegyzet
itt hagyom … mint szent Pál az oláhokat.– az i. sz. 9. sz.-ból származó pauliciánus felekezetből fejlődött a 10. sz.-ban Bulgáriában a bogumil felekezet, amely Moldvában is elterjedt. „Erdélyben 1660 táján voltak oláhok, illetőleg eloláhosodott bolgárok Alvinc körül” ; ezeket Kollonich Lipót érsek térítő mozgalma révén – „hagyta el szent Pál”. – A szólás mind a szászoknál, mind a magyaroknál ismeretes. (Lásd
Tóth Béla
, 48– 50. l.)Tóth Béla
Szemere Miklós
nak egy elvetett szava: „Meglásd, ismét abbahagyják a népiest, s
visszatérnek a régire” – ezt akkor természetesen nem hittem, azóta
elfeSzemere Miklós
[szerkesztői feloldás]
len
egyenesen idemunkáltak, de tán még hasznunkra; ezen forráson át kellett mennie a népiesnek,
hogy kiváljék mi az és mi nem az. A Toldihang (:nem Jegyzet
a Palóczdalok, Czimbalom és a Tótok–
Lisznyai Kálmán
: Palócz dalok – Lisznyai Kálmán
Szelestey László
: Kemenesi Czimbalom c.
köteteiről van szó, valamint Szelestey László
Tóth Kálmán
ról és Tóth Kálmán
Tóth Endré
ről. (Lásd még
ADATTÁR.
)Tóth Endre
Schedel
urat értem) nem megy ki divatból, ha ezer
Toldy Ferenc
K. Gábor
allegál is ellene,
különben Divatcsarnoki czikkét nem ösmerem.Kazinczy Gábor
n
Azért ne hidd, hogy
Toldi második része, ha ollyan lesz mint az első, épen azon kapóssággal ne
fogadtassék mint az első. írd meg, megkell irnod, én is tudom hogy
megírhatod; s bár átlátom a nehézségeket mellyekkel küzdesz a külkörülmények,. és saját
énedben: megkell írnod. – Azt azonban jegyezd meg: mentül későbben írod
meg, annál nehezebben irod meg! – Értem boldogtalanságodat is; hidd el
nem affectatio vagy mese az: hogy a költő, nem boldog, de tán épen ezen
küzdés teszi a kőltőt? Magányodban elhiszem hogy boldogabb volnál, de
akkor ki irta volna meg Toldit? s kérdem ha tehetnéd: hogy Toldi ne
létezzék, s ne létezett legyen, megfosztanád-e az irodalmat tőle, elveszett nyugalmadért? azon
irodalmat, mellynek emelkedése annyira sziveden fekszik? én nem hiszem! És aztán ember! ha te
igy beszélsz: hogyan beszéljek én ? – – – Megállottam, gondolkodván: ha valljon elmondjam-e a
mit akarok? el kell mondanom, mert neked mondom. Valljon nem foglalok-e
én méltó és igazságos helyet azok közt kik a költészetet, a mint most mondják: népnemzeties
irányban kezdték művelni? én Jegyzet
A Toldi-hang ( :nem–Schedelurat értem) nem megy ki a divatból, ha ezerToldy FerencK. Gáborallegál is ellene, … Divatcsarnoki cikkét nem ösmeremKazinczy Gábor
Kazinczy Gábor
cikke nem a Divatcsarnokban, hanem a Szépirodalmi
Lapokban jelent meg A.B.C. aláírással. – Allegál = érvel. – Kazinczy Gábor
Schedel
úr = Toldy Ferenc
Toldy Ferenc
.Toldy Ferenc
[szerkesztői feloldás]
= ésPetőfi
és Petőfi Sándor
Arany
után nem méltán igényelhetem-e az utolsó legszerényebb helyecskét? oda szoktak-e tenni?
emlékeztetlek Arany János
Atádi
bírálatára
Atádi Vilmos
Lévai
verseire
nézve,Lévay József
n
vagy a Szépirod.
Lapok értekezéseire e tárgyban. Megköveznének talán: ha a
Kinizsy,n
Czimbalom és a Palóczdalok írójához hasonlitnám magamat. Én ide
hagyhatom, sóhajtás nélkül ezt a pályát, te nem! Önérzetembe kell
visszavonulnom mint a csigának házába, és vissza is fogok vonúlni. Ez csúnyaság, szükkeblüség,
érzem, de más irányt követni nincs erőm. Ezt én életemben először és utószor mondottam el, ezt
is csak neked: tudom hogy figyelmeztetés nélkül megégeted levelemet.
Hogyan is lehetne nekem egyetlen tervem, egyetlen feltételem hogy azt a sors meg ne rontaná.
Nem képzelheted, minő roszúl esik, hogy midőn először adsz világos választ eljöttötökről,
nekem ezt kell válaszolnom: ne jöjetek! Sokáig
tanakodtunk e thémán szegény jó feleségemmel, kinél jobban e világon ne szeressen titeket
senki, s oda döntöttük a dolgot: hogy látogatá sokat halasszuk el közösen. Mert nem lenne öröm
sem nekünk sem nektek az együtt lét jelenleg, s ide törni benneteket, a nélkül hogy utatok
megfeleljen czéljának, több lenne, mint kiméletlenség. –
Mi barátom még most is csak kinlódunk; néha egy két napig ollyan szépen elvagyunk, azután,
ujabb ujabb baj. Kisfiunk teljességgel nem bir egészséghez jutni, éjjeink nyugtalanok, házunk
zavart; ehez járul: hogy feleségemnek mind két lába a bokacsontnál szüntelen fáj, és
meg-megdagad; ez illy korán aggasztó! az orvos fördőt ajánl, de mit tegyen: gyermeke nélkül
menjen-e fördőbe? ezt nem teszi soha; vigye-e gyermekét? mit csinál vele, beteg gyermekkel
fördöben! Itthon maradjon-e hát? ez is csak nem lehetetlen!
Én előre úgy gondolkodtam, hogy nyomatandó kéziratom végett is hozzátok is Pestre megyek,
aztán együtt eljövünk; azután, hogy 5 – 6 hétig legalább is mulatván körünkben, nem ülünk
itthon szüntelen mint a tyuk, hanem kirándulásokat teszünk. Programmot csináltam, hogy
megnézzük.
Aztán annyi biztos és meghitt tanyat, t.i.
magunkszőrű emberek tanyáit, hol bennünket szivesen láttak volna, hol jól mulattunk volna,
azonban: énhaeljőnétek is egy lépést sem mehetnék veletek!
Nem rég adta tudtomra a szolgabiró: hogy mint notatus internalva
vagyok,
n
az
az utlevelet nem kapok sehova! Szerencse: hogy Jegyzet
mint notatus internálva vagyok,– mint politikailag megjegyzett (gyanús) személy, nem hagyhatta el Hanvát.
Miskolcz
ot megjártam, nem tudván még ezen határozatot, mert most már
oda sem mernék elmenni, mint mentem utlevél nélkül. – Már most édes barátom! mi örömed lenne,
ha az országúton fognának el, s vinnének Kassára vagy Pestre mellőled? Ezért nem iszom én a te
borodból ez idő szerént! – Mindezekért nem javalhatom nektek, – pedig bizony igen fáj – hogy
hozzánk jöjetek!
Miskolc
A szolgabiró javallatára, lejárt útlevelem odamelléklésével, folyamodtam Kassára, engedelemért; azt mondja a szolgabiró, hogy remélhető a passus mégis,
egy útra, mellyet elvégezvén, az interimalis
utlevelet
n
azonnal be kell adnom. Minden egyes út miatt először Kassára folyamodjam? azután Putnokra menjek a
szolgabiróhoz? azután Rimaszombatba a főnökhöz? azután ismét
személyesen vigyem be utlevelemet? Utamban minden helységben hol léteznek, személyesem
jelentsem be magamat a csendöröknek? Nem én! inkább örökre itthon veszek! Folyamodtam mégis!
és ha megnyerem: Jegyzet
az interimalis útlevelet– az ideiglenes, azaz csak egy útra szólót.
Nagy-Körös
re iratom az egy útat,
legalább, én láthassalak titeket meg egy pár napra ha máskép nem lehet.
Nagykőrös
Azonban ez is vékonyabb remény a pókhálónál, azért szükséges lesz megirnod: nem mentek-e
Szalontá
ra; és ha menőkétek van, menjetek, mert
az én menetelem a bizonytalannál is bizonytalanabb; ha megkapnám is az egy útra az engedélyt:
lesz-e családom ollyan állapotban, hogy elhagyhassam? ha nőm fördőbe megyen: nem leszek-e
kénytelen a háznál maradni? Éhez még az is járul: hogy káplánomat
professornak választottak a Rimaszombat-osgyáni egyesült protestáns
iskolába, ha elfogadja, nem kell-e véletlenül elfoglalni helyét, vagy nem vál-e meg tőlem
hamarébb, készülni, mint én segédet kerithetnék. Szeremlei Károly ugyan jó fiú, addig csak itt lenne még, de hát a többi akadály!
Nagyszalonta
Látjátok édes barátim! hogyan elolvadt az a régen régen táplálgatott remény, hogy ti hozzánk
jöttök! de a két rosz közűl a kisebbet kell választanunk. Vigasztalhatatlanok volnánk, ha
eljővén, ide törekedvén, nyajas, kedélyes mulatás, elszórodás és kirándulások helyett, csak
nyomorúságainknak tennénk benneteket osztályosaivá; mondám ez nem lenne barátság, ez
kiméletlenség lenné!
Furcsa! ösmerünk benneteket, tudjuk: hogy megértetek minket, még is ollyan kinos ez a
tudósitás; szegény feleségem szeme szinte könybe lábadt, hogy
[törölt]
« a »Miska
Tompa Mihály