Tompa Mihály – Aranynak
Régen készülök irni, de nem tudtam kibontakozni a bajból, s ennyire maradt a felelet. A
káplánom is elhagyott, s igy egyedül húzom az igát, melly nyugodt kedéllyel nem lenne olly
nagy tereh, de gyakran azt sem tudom mit beszélek, másutt jár az eszem; elfut aztán a méreg,
midőn kijővén a templombol az extempore mondott
n
gizgazra ezt a megjegyzést hallom: felséges kidolgozott munka volt;
persze mikor három nap töröm marom magam egy predikátzio után, akkor könnyen azt mondhatják:
most nem készült a pap! Gondolhatod édes Jegyzet
extempore mondott– rögtönözve.
János
om, hogy midőn így fecsegek: egy kicsit enyhültek bajaink. Ugy vagyon!
Tanácsod szerint dajkát változtattunk, ámbár nem a tied egészen a dicsőség (mint az
asztalmozgásnál a szem hatalma)Arany János
n
mert arról már mi is gondolkodtunk, az
előtt is. Tehát dajkát változtattunk, s a gyermek nyugodtabb lévén: anyja szombaton, (ma első
august van) Hajnácskőbe megyen, s ott lesz mig a lába le nem lohad.
Hej! biz igaz a! ti kellénetek nekünk a szomszédba, te most hozzám jönnél, az asszonyok és
gyermekek elmennének Hajnácskőbe, aztán vagy kétszer meglátogatnók
őket! A nervus r. ger.n
nálam is szűken van. A
praenumeratióból vártam,Jegyzet
A nervus r. ger.– A nervus rerum gerendarum lásd
AJ.
júl. 1.1-i levelének
jegyzetét.
Arany János
n
s ezt szántam utravalónak, de az vakot vetett.
Megérdemli, hogy nehány szót irjak róla.
Jegyzet
A praenumer átlóból vártam,– könyvére az előzetes előfizeté sekből.
Frnak
Szerkesztői feloldás:
Friebeisz
nakFriebeisz István
n
kináltam egyszer hogy adja el kéziratomat; ő
azt felelte: nem adják meg az árát, hanem praenumeraltassunk ! Rá-alltam.
Jegyzet
–FrnakSzerkesztői feloldás:FriebeisznakFriebeisz István
Friebeisz István
nak, a
Virágregék kiadójának.Friebeisz István
Később azt irja: nem jó volna-e elhalasztani őszig a dolgot (mikor már meginditottuk a
praenumeraltatást) vagy két füzetben adni ki; vagy egynehányat kihagyni
(!!!), mert igy olcsó lesz annyi pénzért ! Nem álltam rá.
Azután azt irja: hogy ne búsuljak, jol van minden, van már nála 150 praenumeráns és hiszi
hogy több is lesz. –
A Délibábot persze hogy olvastam. Láttam az énekes
historiákat,
n
láttam a Tóth Kálmán
melletti
apostolkodást,Tóth Kálmán
n
és kezdtem Marczi
t nem érteni; de
ugy látszik hogy már most érteni kezdem; azóta ismét volt szó a
tótok
hatalomra vergődéséről tulsulyáról, az attóli megrettenésről
tompa
fegyverről,
aranyunk
nem létéről
Jókai Mór
n
s más effélékről. Én Jegyzet
t o m p a a
r a n y u n k pedig épen nincsen.”
ismét volt szó … tompa fegyverről, aranyunk nem létéről– a Délibáb Budapesti Hirek c. rovatában ( júl. 24-i sz. 129– 130. l.): „Mi részünkről óvakodni fogunk, hogy a világháborúba belekeveredjünk, miután legerősebb fegyverünk
[szerkesztői feloldás]
,Jókay
val ott vagyok, hogy igazán nem tudom:
barátnak kell-e őt tartanunk vagy ellenségnek? ez utóbbi bolondság
ugyan merőben szójáték, de mindenkori maga viselete irányunkban mégis megfoghatatlan. Én irok,
nekem irnom kell neki, mert adósa vagyok; aztán
nincs is több lapom jelenleg. De mi a fene is az a registerbe tett witz mind kettötökre? hisz
tán érdekében van megtartani benneteket lapjának? nem értem! vagy a Tótokkal akarja
megtölteni. Jol teszi, eredeti fiúk ezek! Nem rég irtad Rozgonyinét, már utánad
mász
Bánffynéval;Jókai Mór
n
mert ez, ollyan akar lenni.
Jegyzet
irtad Rozgonyinét, már utánad mász Bánffynéval;–
AJ.
balladája ez év jan. 5-én jelent meg,
Arany János
Tóth Kálmán
: Bánffiné
átka c. műve a Délibábban júl. 1.7-én
(82– 83. l.).Tóth Kálmán
Szemere Miklós
is erősen fente
a fogát, hogy ha ti itt lesztek ő is eljön; igy ennek is vége mostanra.
Szemere Miklós
Hát szegény
Károly
mit csinál?
százszor akartam már gondolkodni egy pár sor versen az emlékkőre; nem lehet, nem megyen, csak
várjunk. Csokolom őt.
Szász Károly
A kedves komámasszony jobbanlétének szívünkből örülünk; vigye manó a főrdőt, hol az ép
természet segít. –