Arany – Tisza Domokosnak

itt megbírált verseit aug. 13-i levelében küldte: Cserfa levél – rózsa bimbó bokréta, Két koldus A vén apród bálládája. Szövegüket lásd e kötet 282– 286. l.

a tulsó lapon számbaveheti.

Fogadja legszívesb kézszorítását

Arany

Arany János

nak

Cserfalevél .

n

Jegyzet E verset lásd 282– 283. l.

n

Jegyzet

Cserfalevél

– Teljes címén: Cserfa levél-rózsa bimbó bokréta.

n

Jegyzet A Cserfalevél-rózsabimbó-bokréta c. vers TDHV. c. kötetben is megvan (59– 60. l.) a következő változtatásokkal: 1. vrsz. 1. sor: „Ledültek… ” – helyett: „Ledőltek…” 1–3. sor végére vesszőt tett. 4. sorban az „elmult” szó után nem tett vesszőt, a sor végére pontot tett. 5. sor végén az „elvesztek” „romoltak” szavak után vesszőt tett. 6. sor végére vessző helyett: – pontot. 2. vrsz. 1–2. sor végére vesszőt tett. 3. sorban: „harcra” szót cz-vel írta és a sor végére pontot tett. 4. sor végén: két felkiáltójel helyett: egy maradt. 3. vrsz. 1. sor: „Amint járék cserülötte bércen” – helyett: Amint járok cserüllötte bérczen, 2. sorban: „… melegit úgy érzem” – helyett: a „melegít”, e szó után és a sor végére veszszőt tett. 5. sor: „S mit fogadok” után – vesszőt tett. 6. sor: „Cserfalevél te legyél bokrétám! ” – helyett: „Cserfalevél te légy a bokrétám! ” 4. vrsz. 1. sorban: „Fa tövén” – egy szóba írta. 1–2. sor végére vesszőt tett. 6. – refrén-sor ugyanúgy javítva, mint a 3. vrsz. 6. sora. 5. vrsz. 2–3. sor végére vesszőt tett, 3. sorban: „a szívembe” – helyett rövid „i”-vel. 4. sorban: „… érzek,” – után a vesszőt elhagyta, a sor végére pontot tett. 6. vrsz. 1. sor végére vesszőt tett. 3. sorban a „harcra” szót „cz”-vel írta, a sor végére kettőspontot tett.

Sikerűltebb versei közé tartozik. Talán egy kissé tartalmánál hosszabbra nyúlik, de különben jó. A szólam, vagy mondalom (dictio)

n

Jegyzet

szólam, vagy mondalom (dictio)

– kifejezési mód.

eléggé költői; egy pár észrevételem lesz a részletekre:

Ledültek már ó családi várak.

Az az névelő kihagyása rendesen ollyankor történik, mikor az ige (a praedicatum) utána van a subjectum képen álló főnévnek

n

Jegyzet Az ’az’ névelő kihagyása rendesen ollyankor történik, mikor az ige (a praedicatum) utána van a subjectum képen álló főnévnek – … mikor az ige (az állítmány) az alanyként álló főnév után következik.

pl.:

Tó kiszárad eb havára,

Biró kerül kosolyára.

n

Jegyzet Biró kerül kosolyára – mezei bölcsőbe (M. Tájszótár).

(Székely dal).

Igy a közmondasoknál is: “Kutya is húst venne, ha pénze volna”. Igy találom a régi krónista költőknél

n

Jegyzet a régi krónista költőknél – krónikás költőknél

mindenütt; pl. Bika rugaszkodik stb. Ellenben, ha az ige elől van, akkor az az kitétetik.

Árnyak – kik vissza nem jőnek. Feleslegesnek találom az árnyra hogy vissza ne jőjön. A mult idő árnya, ha itt van, csak árnyék, ha vissza jő is, csak semmi: tehát a vissza nem jövéssel semmi sincs mondva. Ért-e engemet?

Cserülötte: hol vette e szép epithetont?

n

Jegyzet hol vette e szép epithetont? – jelzőt?

Ki is mondja a szám: kissé prózai, vagy táblabirós, vagy Lukács Pálos mondóka.

n

Jegyzet

Lukács PálLukács Pál os mondóka.

– Főleg a XIX. század 40-es éveiben jelentek meg gyermekverseket tartalmazó könyvecskéi.

legyél: legyem legyél legyék?

A két koldus

n

Jegyzet E verset lásd 282– 283. l.

.

n

Jegyzet

A két koldus

– e verset Iásd e kötet 283– 284. l.

ban az eszme érne valamit, hogy caeteris paribus,

n

Jegyzet caeteris paribus, – azonos körülmények, feltételek között.

a huszár felemelt, a bakancsos lesütött fővel jár kódulni: de az sem új, a kivitel sem sokat ér.

A vén apród balladája .

n

Jegyzet E verset lásd 282– 283. l.

n

Jegyzet A vén apród balladája – szövegét lásd e kötet 284– 286. l.

AJ.

Arany János

megjegyzéseit versszakok szerint teszi meg, s ezeket arab számokkal jelöli; a könnyebb eligazodás érdekében a versszakokat []-ben mind az eredeti versben, mind a jegyzetben megszámoztuk.

Tárgy, szerkezet balladai. A vén apród beszél, ez jó. A vőlegény oltárnál nem-et mond, ez mégjobb: szóval ügyes ballada vállhatott volna belőle, ha nyelve nem darabos, nehézkes, erőltetett. Nincs meg benne a balladai egyszerűség: a kifejezések majd pongyolák, majd keresettek. Igy:

lármáz sok gyerek stb. Köznapi.

A második vers szak igen el van szórva.

A 3.-ban összetűz – Margit szűz (azt gondolnák a szűz tűz össze) apjával.

„hagyja úgy hogy hozza el azonnal” erőszakos.

A 4.-ben

„Az mondta bár, nem látta még” = már mondta, de „még nem látta” ez az értelme.

„De láttam én szólt ő”: kicsoda? – tudom hogy az apa de a magyarban nem lévén he, she etc.

n

Jegyzet

[szerkesztői feloldás]

4. vsz.

A magyarban nem lévén he, she etc. – A magyarban nincs, mint az angolban, ahol a „he” = a hímnemű „ő”-vel, míg a „she” = a nőnemű „ő”-vel egyenlő.

bajos így az ő-vel az-zal sokáig mutogatni vissza, különböző személyekre.

„Ki bír kemény acéllal?” Magyar, mégsem magyar. „Ki bír egy forinttal? adjon kölcsön nekem”.

5-ik. kristályon = kristály felett.

6. Keze fehérebb, mint a viz, a hab fehér, a viz fehérsége kékes, midőn nem pohárban van.

– lakziját (kutyalakzi)

[szerkesztői feloldás]

”

mohón – bámult” mind aljas.

n

Jegyzet [6. vrsz.] – lakziját (kutyalakzi) „mohón – bámult” mind aljas – írja

AJ.

Arany János

, aki e 6. vrsz. utolsó két sorát bírálja. Itt egy szót rosszul is olvasott: „tyuklakzi”-t, holott a kéziratban „tukmált”, azaz ráerőltetett lakzi van: „Átkozta tukmált lakziját S mohón ott bámult rajta.” (a vízre hajló lányon)

Nagyon gyöngédtelen vonásokkal rajzolja Kálmán szerelmét, eféle kifejezések a Nagyidai cigányba

[!]

[sic!]

valók, vagy oda is roszak.

7. Végre fordítván – hajtva „–sic ita se habentibus”. Nagyon periodicus,

n

Jegyzet

[szerkesztői feloldás]

7. vrsz.

Végre fordítván – hajtva… Nagyon periodicus, stb. –

AJ.

Arany János

itt a ballada 7. vrsz.-ának két kezdő sorát elemzi: Végre fordítván mén lovát Sokat sóhajtva ment tovább A kifogásolt szóvégeket

AJ.

Arany János

Tisza D.

Tisza Domokos

kéziratán alá is húzta, s itt megjegyezte, hogy sok az ismétlődés s a sok -ván, -vén a hivatali stílusba, nem versekbe való.

Kanzley-stil a sok ván vén; versbe nem való.

8. 9. 10. 11. Jó vers szakok. A kő karban a kő szükségtelenül rontja a szép hangzást.

12. Mit többet? ... Quid plura? mondja

Anonymus

, minden fejezet végén. Csak is ennyiben magyar a mit többet? felkiáltás. Ez a versszak megint szétszórt valami.

Tehát igaza van: balladája formára nézve kielégítő: értvén a balladai formát, a mese szerkezetét stb. A jambusok is mennek: de a nyelv s általában a költői szólam sok helyen hibás. „Kommt Zeit, kommt Rath”

n

Jegyzet

„Kommt Zeit, kommt Rath”

– Jön az idő, jön a tanács; magyarosan: az idő jó tanácsadó.

idővel majd nem így lesz. Irjon többet.

AJOM16

Megjegyzések: