Te egy valóságos haszontalan ember vagy! az vagy! most győződtem meg felőle voltaképen.
Miért? azért
c) Hogy bajaid és rosz óráid voltak, s még sem irod meg az okát, hogy én is osztozhattam
volna bajaidban, vagy legalább vóltaképen ismerném helyzetedet. Pedig bizony ember! én a mi
jóm van szivesen megosztanám veled (persze igen kevésre mennél vele), a mi roszad van pedig
örömmel elfogadnám felét.
A Virágregékért persze hogy 100 aranyat kaptam az – újságban. Hadd higye a
publicum, csak te ne hidd; 200 pengő kész pénz, és kétszáz példány az
enyém, több semmi. Ez az igaz hogy minden fáradság és költség nélkül; veszett fejszének nyele.
Hanem az a
Más hang
kellene az illyen versíróknak. Örűlök, hogy Toldi ismét
küzdött számodra egypár garast, sovány jutalom, de barátom, jobb a
semminél! hány ember van, a ki semmit sem kap kínos és veresverejtékes munkájaért, mert még
azoknak jaj! kik nem a szépirodalmi téren
járnak.
Friebeisz
valahogy
fene vékony papírra nyomatta; a könyv igen kicsiny (majd kűldök én neked
egy példányt), a publicumnak sok kell, nagy rakás, szinte restelem a
dolgot, de már meg van, vigye a manó Friebeisz István
[!]
én oka nem vagyok! Sajtóhibával persze hogy tele
van! a Szarkaláb czíműben „e hazug vigasztalással” ez jön elő; nyomva
van: „e hang vigasztalással.”
[sic!]
Császár
a
Divatcsarnokban közlötte mutatványul, nem volt képes a hibát
felfedezni, hanem írta: „e hang
vigasztalásával.Császár Ferenc
[szerkesztői feloldás]
”
Hallod-e té! minap
Szentesre akartak papnak
híni; elővettem a mappát, hogy ira vinni alig lehetne, aztán meg sat sat sat
menyire
fogok
én esni Szerkesztői feloldás: mennyire
Arany János
hoz; istenugyse
nem a jövedelmen törtem az eszem. Arany János
Szalontá
t és
Nagyszalonta
N.-Kőrös
t méregettem vele össze, de persze, hogy ez hiú álom volt;
mostani állapotomban nem merek mozogni; aztán meg a feleséget övéi
közűl anyNagykőrös
[szerkesztői feloldás]
ny
Hát te micsoda dolgokat beszélsz nekem Török
Jánosról,
n
Igazmondóról és sok más nem igazról; tán
magadat akarod előre kimenteni,Jegyzet
micsoda dolgokat beszélsz nekem Török Jánosról, stb.–
AJ.
azt hitte, Arany János
Tompa
írt Tompa Mihály
Török
Igazmondó c. naptárába.Török János
T
hogy kelmét,
gombot, sujtást stb kaptál, s ugy varrtál egy öreg mentét. Öcsém! nem vagyok én ollyan
jó ember, kit minden bolondra rá lehessen venni, mint téged; vedd meg,
vedd azt az igaz mondót! benne engem nem találsz, azt mondhatom szerelmes
atyámfia! No nézze meg az ember!
Török János
Ezzel összefügg, hogy
Császár
se kérd se hall, hanem a lapját egyenesen nyakamra küldi.Császár Ferenc
n
Mit csinálsz már most vele
mond
meg!?
Szerkesztői feloldás: mondd
Sajnálom, igen sajnálom hogy szegény
Szászné
nak egy pár sort nem írhattam akkor; de igazán nem lehetett;
elgondoltam hogy te, én, ő írtunk volna rá, ez által a barátság is képviselve lett volna;
később látom hogy Szász Károlyné Szász Polyxena
Tóth K.
is
figural;Tóth Kálmán
n
akkor aztán – ha
el nem késtem volna is, – nem lett volna kedvem. Versed középszerű, de vigasztald magad,
jobbat én sem írtam volna. Jegyzet
később látom hogy–Tóth K.is figurál;Tóth Kálmán
Tóth Kálmán
: Iduna sírján c. verse a
Hölgyfutár
jún. 25-i sz.-ban jelent meg.Tóth Kálmán
Szász
tehát kecskeméti professor? Miért?Szász Károly
n
jobb ott?
ezt nem értem! hisz a n-kőrősi iskola dolga jobban áll mint a kecskeméti anyagi tekintetben
is; aztán veletek, köztetek, – szóval nem értem!
Gyulai
t köszöntöm, ha még beszelsz
vele; Gyulai Pál
Szilágyi Sándor
nak
mondSzilágyi Sándor
[szerkesztői feloldás]
dFrieb
által kérettem szépen, és a
nyugtatványt is elkűldöttem róla; most se
nyugtatvány se könyv, se pénz se posztó. Ha meg nem küldi, a
RomanceroktólSzerkesztői feloldás:
Friebeisz
Friebeisz István
n
s
Firdusitól, melly nálam van, elbúcsúzhatik.
Jaj de istentelen! megint ennyi sok
levelet (!!!) kapsz tőlem; már a 4-ik lap; te persze novemberben megint válaszolni fogsz! Szép!
[szerkesztői feloldás]
=
Csókolunk; nőmnek nem sokat használt a fördő, fiam kissé erősebb már; hála istennek hogy a
kedves komámasszonyról mit sem irsz; bizonyosan nincs semmi baja; ből üdvözlünk,
csókolunk. Nyugtasd meg őket: Gömörre nézve; a mi nyúlik nem múlik!
De öcsém ollyan setét van már itt hogy alig látom mit irok, Isten áldjon meg benneteket!
Julcsá
t Arany Juliska
Laczi
t, mindnyajotokat szivünArany László
[szerkesztői feloldás]
k