Aranysárkány fejléc kép
 
Tisza Domokos – Aranynak Geszt Sept 10-kén 1853.  
  Édes
Aranybácsi
Arany János
!  
  Régólta itt hever már kedves levele válaszolatlanúl,
n
Jegyzet
Régolta itt hever már kedves levele válaszolatlanúl,
Arany
Arany János
utoljára aug. 26-án írt tanítványának
de ennek oka főleg Erdélyi útam volt. Onnan ugyan már egy hete hogy kijöttem de azólta sem írhaték miután onnan hozott két versem elveszett, irni pedig még e napig nem tudtam. Bajomban csak a vigasztalt hogy
Arany
Arany János
bácsi, ha lehetni
 [!]
[sic!]
is eset rá hogy aggódna felettem, nem fog pár heti levélszünetért aggódni, miután ez nem első nem is utolsó.  
  Születék azonban ma egy hosszú költemény,
n
Jegyzet
Születék… ma egy hosszú költemény,
Ősszel (Szabálytalan Elégia) c. mellékelt versét lásd e kötet 301–302. l.
AJ.
Arany János
okt. 3-i levelében bírálta meg; lásd e kötet 315. l. – Némi változtatásokkal felvette TDHV. közé (61– 63. l.)
s épen mert oly hosszú, levelem prózai részét ezennel bezárom.  
  Isten áldja meg!  
  szerető tanítványa  
 
Tisza Domokos
Tisza Domokos
 
 
Ősszel  
(Szabálytalan Elegia)  
n
Jegyzet
AJ.
Arany János
kritikáját e versről lásd 315. l.
 
  Ne költsetek fel álmaimból!
  Magam a hervadó természet
  Fonyadt ékével mulatom
  A hulló lombot hallgatom
  S keblemben kél egy sajgó érzet
  Mély, lassú rokon fájdalom
  – S melyek tavaszkor, álmaim,
  Oly ragyogók és élethők valának,
  Most mind a bús, sötét halálnak
  Járnak árnyékain.
  … Saját őszömre gondolok!
  S é rideg gondolatra ....
  Keblem szorúl, szivem dobog.
  Bár csak már föld alatt lehetnék!
  Meghalni tüstént, úgy szeretnék!
  Meghalni míg ifjú vagyok!!
  Behúnyom könyes szememet ....
  – S ím fest nekem a képzelet
  Őszömből sivár képeket.
  – Öreg vagyok. Arcám virágát
  Lefonyasztá a kor dere, s
  Ingó fejem gyér szálait
  Hó, -zúzmarával lepte be.
  Karom mely oly forrón övezte
  A lányka karcsú termetit
  Most reszketeg; tág öleléssel
  Vaskos kályhát kerít.
n
Jegyzet
[szerkesztői feloldás]
AJ.
Arany János
rosszallását kifejező aláhúzásokat dőlt szedéssel adjuk.
  Öröm és kedvet, régi hű lakómat
  Úgy ismerem már csak mint azon idegent
  Ki országúton ablakom előtt
  Anyiszor járt, anyiszor ment,
  De hozzám soha be nem jött. –
  Mert hiszen vígadnak körűlem
  Minden vigad, de én kivűlem:
  Szívemnek mert már nincs hogy min örüljen …
  Elnyelte multam a jelent.
  S többé már a jövő sem az,
  A bájos csalfa jós leány
  Ki mindent jósoljon nekem
  Mit szűm ohajt mit szűni kíván;
  Hanem egy rém, mely őrül áll
  Koporsóm nyitott ajtajánál
  Mindig ijeszt, mindig kinál!
  S egy vágyad nincs aggott kebel
  Amelyet még elérni vélsz,
  Hogy a bősz rém ne súgja rá:
  „Ha addig élsz!” „Ha addig élsz!” –
  Hagyj el! hagyj el kérlek! esengem! –
  Rút ábrándkép óh hagyj el engem! –
  .... Minden lomb és levél lehullt
  Minden virág már elvirult
  Egy zöld füvet szem nem talál,
  Trónjára lépett a halál !
  … S én hallgatok, csak hallgatok …
  – Míg semmit már nem hallhatok.
  – Óh mért hogy meg nem halhatok
  Mig ifju s boldog vagyok!
 
 
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából (lásd AkÉrt. 1899. 613. l. 792. sz. a.).