Ercsey Sándor – Aranynak

Debrecből: s még mielőtt elindultam volna, föltettem magamban, hogy mihelyt haza jövök, azonnal írok bátyáméknak. De biz ez holmi apró bajoskodások miatt egész mostanig elmaradt, azért tehát teszem azt ezennel.

Tehát: Debrecenben valék, az ügyvédi eskü letétele végett, mellyből minden bővebb szószaporitás nélkül következik, hogy én is az ujonnan kinevezettek között vagyok. Azonban, tudja isten, mellyiknek örültem volna jobban, vagy mellyik szerzett volna nagyobb aggodalmat hogy kinevezetek, vagy ha ki nem neveztettem volna. Mindeniknek meg van a maga rosz oldala: A kinevezés, az igaz, ideiglenesen ad egy kis bizonytalan, de bizony keservesen megérdemlett kenyeret; – végén van azonban ennek azon bökkenő, hogy egy vagy két év mulva censurázni kell

n

Jegyzet

két év múlva censurázni kell

– vizsgázni.

az új törvények azon végetlen chaoszából, mellyben az ember alig tudja magát mégeddig orientálni is; végén van azon másik bökkenő is, hogy... A ki nem nevezés pedig ismét sajátságos dolog lett volna reám és velem együtt több hasonló sorsú emberekre nézve. – A kinevezések különben sajátságos combinatióval vannak téve; mert például

Szalontá

Nagyszalonta

ra, hol eddig 3. fiscalis is alig volt képes megélni; és a melly dicső

Szalonta

Nagyszalonta

városa, a föld hátán lévő legnyomoruságosabb helyek egyike minden ollyan emberre nézve, kiket a sors arra kárhoztatott hogy húsz körmük után éljenek – most van nevezve 5. ügyvéd, Szarvas városba 2. Békésre: I., Csabára: három stb. De ez még mind csak türhető volna, hanem rám nézve még azon furcsa malheur adta magát elő, hogy ide nevezték ki idősebb Ercsey Sándort

n

Jegyzet

idősebb Ercsey Sándort

– A levél írójának nem közeli rokona, a jelek szerint nem is becsülhette sokra, mert a Rozvány család egyik, a család jó híréhez nem méltó tagjával hasonlítja össze. Elkerülhetetlennek látja azt is, hogy a vele azonos nevű kollegájával ő időnkint „confundáltatik”, azaz összezavartatik, összetévesztik vele.

is! És én; s velem együtt minden józan eszű ember, valamint nem szégyenlheti azt bármillyen állapotú rokona legyen is: – úgy, nem hiszem, hogy legyen valaki, kiben különös érzést ne idézne elő, ha egy

Rozvány

Rozvány György

Kosztihoz hasonló fráter kétszeresen druszája, collegaja és azzal néha-néha, veszedelmesen confundáltatik. – Idősb Ercsey Sándoron kívűl ide van még ki nevezve bizonyos Kalotay Zsigmond nevű is; becsűletes, együgyű ember.

Mellyekből átláthatja bátyám hogy a collegátusság, okos emberek között, nem volna valami nagyon veszedelmes, ha a vetélkedésnek,

Szalontá

Nagyszalonta

n, olly sok tárgya lenne, mint a millyen kevés van. De

Szalontá

Nagyszalonta

n nem sokat néznek arra kiben van több képesség és becsűletesség; – hanem arra tekintenek a kinek nagyobb feje, nagyobb szája és nagyobb szemtelensége van. No de elég ebből ennyi. –

Hanem más nagyobb baj is van. Az t. i. hogy a thronörökös ide s tova haza kerül. – Én csak mástól hallom azon axiomat

n

Jegyzet

a thron-örökös ide s tova haza kerül. Én csak mástól hallom azon axiómai…

– azt a sarkigazságot. – Lányuk született, Vilma. (Lásd

Ercsey

ifj. Ercsey Sándor

okt. 29-i levelét.)

vagy minek nevezzem, hogy a gyermek, azoknak a kiket a pap összeesketett, örömet okoz. De én ezt, – mindamellett, hogy a kis gyermeket, ha az másé, – szeretem – egyátaljában nem tudori megfogni. – Sőt némelly bolondok, ollyan ostoba dolgot is beszélnek, hogy a gyermekkel a gazdagság is szaporodik. Ezzel is épen ellenkezőt tapasztaltam; mert nekem, a fenttisztelt korona-örökös, kinek pedig mégeddig földi ember nem nézett szeme közé, eddig is van már vagy 100. vfntomban. – Pedig engem egyátaljában nem sarkantyuz azon dicsőség, hogy a nagyhirű család élő fájának lombjait tovább terjesszem, s legkevesebb gondom volna az életben, ha tudnám azt, hogy a nemes família utolsója velem és bennem oda költözik, hol, – mint mondják, – az angyalok kukorikolnak. És kivált most, a mikor

Tompa

Tompa Mihály

„A Gólyához”-t irta. – Hanem hiszen hiában rugódozunk a fátum ellen, csak kínlódnunk kell ezen rosz világban, mig lehet. –

Szilágyi István

, nehány nappal ezelőtt, mint szokott illyenkor tájban, –

Szalontá

Nagyszalonta

n, – és mint szokott Fónyad Istvánnál volt. – Történetesen találkoztam vele, mert látogatásával (:mit egyébiránt nem is nagyon ohajtottam volna:) nem szerencséltetett. És a mint szinte illyenkor, és mindig szokása, – most is beteg volt. – Panaszkodik hogy bátyám régen nem irt neki,

n

Jegyzet

Szilágyi IstvánSzilágyi István ,… Panaszkodik hogy bátyám régen nem irt neki,

– levéllel ezúttal nem

AJ.

Arany János

, hanem

Szilágyi

Szilágyi István

tartozott, hiszen

AJ.

Arany János

ez év febr. 5-i levelére még nem válaszolt.

s hogy nem tud róla (:már t.i. bátyámról:) semmit. – A mint beszélik, és egy vele volt professor társa is erősíté, már felesége, sőt gyermeke is van; – de én rettenetesen tamás vagyok benne.

n

Jegyzet

mint beszélik,… már felesége, sőt gyermeke is van; – de én rettenetesen tamás vagyok benne.

–

Szilágyi István

1851-ben Máramarosszigeten valóban megházasodott s fia is született.

A tavalyi buzájuk még most is itt és meg van bátyáméknak;

n

Jegyzet

A tavalyi búzájuk még most is itt és meg van bátyáméknak ;

–

AJ.

Arany János

aug. 26-i levelében kérte sógorát, hogy búzájukat még ne adja el.

és az itt is lehet addig, mig annak eladásáról nem rendelkeznek. Hogy ez idén mennyi termett, azt még most sem tudom, mert

Jámborné

Jámbor Jánosné Arany Sára

már régen nem volt nálunk.

n

Jegyzet

Hogy az idén mennyi termett, azt még most sem tudom, mert JámbornéJámbor Jánosné Arany Sára már régen nem volt nálunk.

– A búzaföldet ezek szerint

AJ.

Arany János

nővére,

Jámbomé Arany Sára

Jámbor Jánosné Arany Sára

és családja művelte.

Valamintségesen

[!]

[sic!]

nem tudom azt sem, hogy az eladott szénán kívűl mennyi szénája van bátyámnak; hanem azt tudom, hogy a mi és a mennyi van, az megvan.

A fáskertre nézve gondom lesz, hogy tavaszra egy nehány vad fánk legyen. Addig is pedig, még azon vad fából szelid fa lesz, a kiveszendőket igyekszem kipótoltatni.

A házra nézve, – mellyből nehány nap mulva költözik a patikás – mostanában irtam meg neki: hogy a kötelezvény szerint, a szükséges reparatiokat tegye meg, s a mi hiba van benne, hozassa helyre. S ő nekem, levelemre, az ezennel közlött és jeremiádokkal-teljes levélben válaszol. S ezt, pro notitia rerum gerendarum,

n

Jegyzet

ezt, pro notitia rerum gerendarum

– a viselendő, végzendő dolgok ismertetése végett, miatt – közli

AJ.

Arany János

-sal.

szükségesnek véltem bátyámmal olly megjegyzés mellett közleni, hogy azt teendő észrevételeivel együtt hozzám küldje vissza. Én restelem a kellemetlenséget akárkivel de hiában, az ember ezen önző világban, magához van legközelebb.

A házat, jövő évre, mint írám, egy nőtlen cs.k. pénztárnoknak adtam át. Hanem itt ismét bökkenő van. Ugyanis, mint köztudomású dolog,

Gyula

Sántha Gyula

n

Jegyzet

GyulaSántha Gyula

– Sántha Gyula,

AJ.

Arany János

-ék házának egykori bérlője.

a nagy kályhát kihordatta volt, és az mostanig sem lévén berakva, természetesen a szoba fütőinstrumentum nélkűl van; mellyre pedig a télen, ha élő állat lakik benne, egy kis szükség is talál lenni. Igen jó lesz hát, és ohajtott eredménye talán meg is leend, ha bátyám

Gyulá

Sántha Gyula

nak, egy pár sort ír, és őt felhívja, hogy miután a kályhát kihordatta, rakassa is be azt, mert ha én szólok

Gyulá

Sántha Gyula

nak csak ötöl-hatol, s kutyában sem veszi.

Kívánsága szerint bátyámnak felszólitottam

Jámborné

Jámbor Jánosné Arany Sára

t is, hogy ha valami eladó földet hall, adja hirűl.

n

Jegyzet

felszólítottam JámbornéJámbor Jánosné Arany Sára t is, hogy ha valami eladó földet hall, adja hírül.

– Ezt

AJ.

Arany János

aug. 16-i levelében kérte sógorától.

Ez okból Forneth Károly ex-patikást is megszólitom hogy a nála lévő 100 pengőt e hónap végére fizesse le. Ha aztán rögtön földet nem kapnék, – mi nagyon valószinű – valami biztosabb helyre, és olly módon adom át, hogy bármikor, rövid időn megkaphassuk.

Nem tudom írám-e multkori levelemben, hogy

Ercsey Jani

Ercsey János

a mult hetekben, futtában nálunk lévén, bennünket lequar főzni meghivott. Ezen meghivás következtében, holnap lesz a sályi expeditio. S ha megint olly regényesen járnók meg mint tavaly,

n

Jegyzet

Ercsey JaniErcsey János … lequar főzni meghivott. … ha megint olly regényesen járnók meg, mint tavaly,

– A „regényes” históriát

Ercsey Sándor

ifj. Ercsey Sándor

így örökítette meg. „ 1852. évi augusztus elején, családjával együtt eljött ő

[szerkesztői feloldás]

AJ.

Arany János

Szalontá

Nagyszalonta

ra látogatás és nehány heti időzés végett. E nehány hétből pár napot felhasználtunk néha arra is, hogy vidéki jó embereinket s rokonainkat meglátogassuk. Egy ily rokoni látogatás alkalmával, melynek mellékes czélja a velünk jött nők részéről ugyanazon rokonnál szilva aszalás és lekvárfőzés vala: a jelzett évi szeptember végén, vagy október elején volt aztán egy kalandunk… . egy borongós és esőre hajló napon elindultunk egy 3– 4 mértföldnyire lakó rokonunk meglátogatására, és pedig oly módon, hogy egy alföldi nagy emyős szekérre, melyen hármas ülés volt, felteíepedtünk összesen kilenczen, a nőket és gyermekeket is beleszámítva

[szerkesztői feloldás]

Arany Juliska

ekkor tizenegy éves,

Laci

Arany László

nyolc, AJ.-ék négyen voltak, továbbá

Ercsey

ifj. Ercsey Sándor

és felesége; a még hiányzó 3 fő valószínűleg

Ercseyné

Ercsey Sándorné Nagy Karolina

szülei és

Máli

Nagy Amália

nevű testvérhuga lehetett.

A sok készülődés miatt az elindulás a már olyankor különben is rövid nap késő délutánján történt; mely miatt aztán csak alkonyat táján érkezhettünk egy az útközben eső nagy terjedelmű erdőhöz. Ezt megelőzőleg már az őszi eső is derekasan elkezdett esni, s alig haladtunk ez erdőben félóráig, midőn a koromsötétség beállott. Kocsisunk csakhamar kijelentette, hogy ő az utat nem látja és nem tudja hol járunk. Mi tehát férfiak, először gyufával és miután ezt az eső rögtön eloltotta, a kocsis tarisznyájában volt szalonnából és ruhadarabokból készült kanóczokkal kíséreltük az elhagyott út feltalálását; de ha ez egy kis időre sikerült is, nehány perez múlva már ismét út nélkül kalandoztunk a koromsötétségben. Csakhamar aztán a kanóchoz világitó anyagul használt szalonna is elfogyván, megadtuk magunkat azon kényszerűségnek, hogy tovább nem mehetünk és hogy az erdőben meghálunk. S úgy is történt. A folytonosan szakadó esőtől a nagy gyékényemyő alá húzódva, és egész éjjel semmit nem aludva, víg kedélylyel s néha a nőket tréfásan ijesztgetve, virasztottuk át a nem épen veszélytelen éjszakát. A tragicomikum aztán még azzal ért véget, hogy midőn viradni kezdett, és a már tőlünk csaknem egy puskalövésnyi távolságban fekvő azon községbe, mely kirándulásunk helye volt, megindulánk: szekerünk tengelye eltörött s a társaság tagjai a nagy sáron keresztül gyalog mentek be a községbe.” ( Ercsey, 70– 71. l.)

az eredményt közlendem, –

Ezekből láthatja bátyám, hogy olly hosszú levelet irtam, a millyet csak lehetett, azért a viszonosságot megvárom.

Egyébiránt mindnyájokat ölelvén és csokolván, vagyok vagyunk és maradunk etc

szerető öccse

Ifjabb

Ercsey Sándor

ifj. Ercsey Sándor

U.i. Az öreg urnak ismét ollyan szép szerencséje történt: hogy Tamásdán vagy 300. pfntot érő buzája, – asztagban be lévén rakva – elégett. –

AJOM16

Megjegyzések: