Aranysárkány fejléc kép
MegjegyzésekBibliográfiai adatok
 
Tisza Domokos – Aranynak September 23-án 1853  
  Édes
Arany
Arany János
bácsi!  
  Ki sem mondhatom, mily haraggal löktem el az épen most érkezett Délibábot,
Tóth Kálmán
Tóth Kálmán
szerencsétlen balladának keresztelt üres rímfércét olvasván. Épen a napokban készítém Beczkónét, melyet itt küldök, épen a napokban gondolkoztam komolyan a ballada kellékei és szépségei felett; s ím most ezt olvasom! Szerencsétlen Gara Mária!
n
Jegyzet
haraggal löktem el az épen most érkezett Délibábot,
Tóth Kálmán
Tóth Kálmán
… rímfércét olvasván… Szerencsétlen Gara Mária!
 –
Tóth K.
Tóth Kálmán
: Gara Mária (Ballada) a Délibáb 1853. szept. 18-i 12. számában jelent meg (376– 377. l.) – a balladátlan ballada minden jegyével felruházva.
Valóban ha magamban, a szerénység maskját kicsit letéve, magamról gondolkozom, elhiszem hogy ha csak magyarúl tudnék, s csak a mostani napi sajtóbul ismerném a magyar irodalmat, már rég elment volna az eszem mert legnagyobb költőnek hinném magam a világon.  
  Nem
Arany
Arany János
vagy
Tompa
Tompa Mihály
, de csak egy
Sükey
Sükei Károly
nevivel sem találkozik az ember
n
Jegyzet
Arany
Arany János
vagy
Tompa
Tompa Mihály
… nevivel sem találkozik az ember
 –
AJ.
Arany János
-tól január óta nem jelent meg költemény a Délibábban; legközelebb az okt. 2-i számban.
e lap hasábjain.  
  Az egész Délibáb
Jenevai
Jenevai László
ból meg
Tóth Kálmán
Tóth Kálmán
ból áll
n
Jegyzet
Az egész Délibáb
Jenevai
Jenevai László
ból meg
Tóth Kálmán
Tóth Kálmán
ból áll
 – Jenevai László a népies epigonok közé sorolható. –
Tóth Kálmán
Tóth Kálmán
előszeretettel emlegette
Petőfi
Petőfi Sándor
t, akit elődének tekintett. Színvonalára jellemző idézet
Petőfi
Petőfi Sándor
ről szóló Egy költő mellett c. verséből: „Sokszor gondolkozom szerelmes telkedről: | Mielőtt beléd szállt váljon mi lehetett?… ” (3. vrsz.-ból) stb. ( Délibáb, 1853. máj. 8. )
ki, meg osztás vidéki színházi hírekből melyek mind oda mennek ki. X-en szept 1-én Dalma köztetszéssel adatott.
n
Jegyzet
Dalma köztetszéssel adatott.
 –
Jókai
Jókai Mór
drámája.
Az egész Délibáb nem egyébb mint egy fót a Zsuzsi veres nadrágán. De már expectoráltam magam.
n
Jegyzet
már expectoráltam magam.
 – Kibeszélte, kidühöngte magát, könnyített a lelkén.
Kérem írja meg
Arany
Arany János
bácsi, vajjon megindulnak e Pákhék?
n
Jegyzet
vájjon megindulnak e Pákhék?
 – A június végével megszűnt Szépir. Lap.-kal. Ekkor még
AJ.
Arany János
is reménykedett; lásd
Ercsey
ifj. Ercsey Sándor
nek, e ho 27-én . A kor legrangosabb folyóirata híveinek reményei azonban nem váltak valóra.
 
  Az Isten áldja meg!  
  szerető tanítványa  
 
Tisza Domokos
Tisza Domokos
.  
 
Beczkóné  
n
Jegyzet
AJ.
Arany János
kritikáját e versről lásd 315– 316. l.
 
  „Fel várnak büszke asszonya!
  Beczkóné rajta! fel!
  A vár megett hő éneket
  Egy dalia énekel.
  A vár megett csalfán rezeg
  Csalfán a holdsugár
  Dalia lován űl a leány
  S fut szép Jolánka már!”
 
 
  Igy szól a várnagy s kél a nő
  Selyem párnáiból,
  Fél imetten, nagy félelem
  Közt kérdi – hol ég hol ? –
  ,,Álfélelem!” „A szerelem
  Ég csak most asszonyom!
  Gyerő lovag, szép lyányodat
  Elrabló, – ez bajom.”
 
 
  … Rettentő érzelmek között
  Hág és száll a kebel …
  – „Én lya
 [!]
[sic!]
nyomat, Jola
 [!]
[sic!]
nomat?
  Egek bosszúra fel!
  Én lyányomat Jolánomat?
  Óh tudd meg szemtelen
  Ha nő vagyok, anya vagyok
  Nincs neked kegyelem!”
 
 
  Hívatja mind kik férjivel
  Harcoltak egykoron,
  Feles cseléd és harci nép
  Áll a várudvaron.
  – „Feles cseléd és harci nép!
  Bár mind elvesszetek
  Én lyányomat, galambomat
  Megmentik e kezek!”
 
 
  Száguldnak holdas éjszakán
  A sebes lovagok
  Úrasszonyuk, lett hadnagyuk
  Kergetik a nyomot.
  Úrasszonyuk lett hadnagyuk
  Nyargalnak – azalatt
  Várában a szép dalia
  Jolánkával mulat.
 
 
  Keletfelé a hajnal ég
  A lovaghad megállt.
  Elérve már vad Gyerő vár
  S Beczkóné így kiált:
  „Elérve már vad Gyerő vár!
  Vén Pál, biztos cseléd
  A várba fel menj innen el
  S Gyerőnek ezt beszéld:
 
 
  Leányáért hogy asszonyod
  Nyargala ide át
  És tőle őt (békén előbb)
  Kéri tulajdonát.
  De hogyha őt nem adj a ki-
  És mindent megtagad
  Föld szinire, dől vára le,
  Kő kövön nem marad.”
 
 
  Gyerő vár népe felriad ....
  – Mint tói hattyú szép
  Beczkó Jolán, a vesztett lyány
  A várerkélyre lép.
  Beczkó Joláns „Anyám, anyám”
  Erkélyről így kiált
  „Gyerő lova; engem nem ad,
  Fel! ostromold a várt!”
 
 
  „De minden nyil, minden golyó
  Mely a várfalra hull,
  Fejem felett, keblem megett,
  Vagy rajta át, vonúl.
  – Fejem felett, keblem megett!
  Mert ostromod alatt
  Gyerőné a várasszonya
  Az erkélyen marad!”
 
 
  Beczkóné mérge megtörik …
  És könyekben foly el,
  „Jolán Jolán, te kedves lány....”
  S az ifju férj és nő
  Kéjjel tele sietve le
  Anyját ölelni jő.
 
 
 
n
Jegyzet
Tisza Domokos
Tisza Domokos
e levelében Beczkóné c. versét küldte; szövegét lásd e kötet 306–308. l .
AJ.
Arany János
okt. 3-i levelében bírálta meg; lásd e kötet. 315–316. l.
 
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából (lásd AkÉrt. 1899. 613. l. 793. sz. a.).
Arany
Arany János
aug. 26-i levele óta
Tisza D.
Tisza Domokos
ezelőtt, szept. 10-én is írt.