Most az egyszer szomorú hírt vagyok kénytelen közleni. S épen ezért, ha szükségét látnám, s
ha tudnám azt, hogy nem férjfinak irok, – messziről kerűlnék a dolognak neki. Igy azonban
egyszerűen és pusztán tudatom: mikép szegény jó
Jámborné
nak a temetéséről most
jövünk.Jámbor Jánosné Arany Sára
n
Ő tegnapelőtt halt meg; s hihetőleg a
rendes orvoslás irányában megrögzött előítéletnek lőn áldozata. – Mintegy három hete lehet
hogy betegségét meghallottuk, s midőn kérdezősködénk hogy miféle betegségben van, – azon
feleletet nyertük hogy a hideg lelte ki. S természetes dolog, hogy, – midőn e megyében az
egész világot a hideg lelte – azt hittük, hogy ő is a hideglelés azon nemében szenved, melly
az embert összevissza kinozza, s aztán egy pár hónap alatt az ember kiheveri. S annyival
meglepőbb és váratlanabb volt reánk, midőn tegnap reggel halálának hirét vettük. Mi őszintén
sajnáljuk a szegény jó asszonyt, ki ha rendes orvoslást nyer, bizonyosan még tovább élhetett
volna, s ki helyett sok hárpiát vihetett volna el a halál.
Jegyzet
–Jámbornénak a temetéséről most jövünk.Jámbor Jánosné Arany Sára
AJ.
nővére, Jámbor Jánosné Arany Sára tehát
okt. 20-án távozott az élők sorából. Arany János
AJ.
önéletrajzi levelében csak ennyit ír
szüleivel kapcsolatban róla: „legidősb leányuk már rógóta férjnél vala, (nálam annyival
korosabb, hogy első gyermeke velem egykorú) … ” – Az egybehangzó hagyomány szerint, mivel
édesanyjának nem volt elég teje, nővére szoptatta Arany János
AJ.
-t; erről írt is Arany János
Tompá
nak 1853. dec.
4-én. – Jámborné Arany Sárával kapcsolatban egyetlen
írásbeli emlék maradt fenn, az is töredékben: Tompa Mihály
AJ.
-nak 1837. aug. 8-án kelt „Kötelező
írás”-a, mely szerint, bár édesapjuk „öröksége törvény szerint csak engem illetne, mint
fiút” – ha Jámborék atyjuknak „gondját viselik” – az örökségből „fele engem, fele testvéremé
legyen”. : (
AJ. kk. XV. k. 9. l.) –
Arany János
AJ.
körösi éveiben leginkább
sógorának írt leveleiben üzent nővérének.Arany János
Egyébiránt, jelen soraimat holmi profánusz tárgyakkal zavarni nem akarván, mindnyáj okat
csokolva vagyok
Sándor
ifj. Ercsey Sándor