Tompa Mihály – Aranynak

Arany János

kám!

Láthatod a megszólitásból hogy most igen neki gyűrközteni szépen írni hozzád; ollyan szép egyenes betűket tettem, hogy ha a 24-ik sorban is ollyat tennék: boldogság volna. A mellett vigyázni fogok: hogy ismét halálos beteggé ne tegyem egy napra magamat mint a multkor. (De így tán igen is ritkán irom ezt a szép levelet.) Én ugyan feltettem már régen rólad annyi barátságot: hogy engem mindenek felett rosz levélírónak tarts; hiába! nem születtem rá, nincs hozzá geniusom. Én igazán ollyan össze-vissza fejezem néha ki magamat, hogy okos ember bolondnak tarthatna; hanem én azzal mit sem gondolok. Képzeld azt a commoditást:

n

Jegyzet

a commoditást:

– a kényelmet.

nem gondolkozni mikor az ember ír; én ugy vagyok vele ha levelet irok. Igaz, hogy ez a tulajdona meg van a mostani írók legtöbbjének is, kik aztán munkáikat ki is nyomatják, de bár mennyin birjunk is azzal, én azt nagy erénynek tartom.

Havi

Havy Mihály

ról

n

Jegyzet

HaviHavy Mihály ról

– lásd ADATTÁR

hajdan, – mikor még te csak nagyszalontai jegyző, vagy legfölebb titkos versíró voltál – azt irták a lapok: hogy hang nélkül énekel; ha eszembe jut, mit tiltottak be tőlem legközelebb a Délibábban:

n

Jegyzet

ha eszembe jut, mit tiltottak be tőlem legközelebb a Délibábban:

– a Barátim emlékezete c. versét.

nem utolsó mesterségnek tartom gondolat nélkül irni: ezt nem tiltják be, ne félj; a szerkesztő csak ugy meghonorálja, a publicum pedig soha sem veti szemedre, mert hisz az jobb és balkeze közt nem tud különbséget tenni. (Van-e a világon olly ostoba publicum versre nézve mint ez, a mienk? én nem hiszem!) a jövendő pedig és a halhatlanság – ez soha sem volt gyengém.

Ad vocem Délibáb.

Jókai

Jókai Mór

még is roszúl tevé hogy nem tudósított, mert hiszen elebb utóbb csak meg tudja az ember az illyen dolgot. A „fiatal Magyarország” dolgain örűlök; most már szeretem, hogy az örültségbe ment át ez a historia; culmináltak, majd csak megtérnek már vagy megvesznek. De koránsem ugy kellene

Jókai

Jókai Mór

nak fellépni, mint fellépett; eleget hallotta ő ez elött megpiszkoltatásunkat, de a „szép tehetségeknek” szivesen elszenvedte, s csak a P. Napló után szólalt fel.

n

Jegyzet

JókaiJókai Mór csak a P.Napló után szólalt fel.

– Az 1850-es évek túl öntudatos ifjú írói ellen, akik még

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

t sem becsülték érdeme szerint. – lásd

AJ.

Arany János

dec. 4-i levelét és jegyzetét.

Fázom egy idő óta

Marczi

Jókai Mór

tól. A jellem elromlik a városban azt mondják, s én elhiszem.

Mennyire szeretlek én téged édes

János

Arany János

kám, hogy nekem könnyű felvidító historiákat es pletykákat beszelsz. Ez engem igen mulattat. Derék hogy

M.

Mentovich Ferenc

odavágta

L

Losonczy László

–yt.

n

Jegyzet

Derék hogy M.Mentovich Ferenc odavágta LLosonczy László -yt.

–

Mentovich Ferenc

Losonczy Lászlót,

Warga

Warga János

igazgató szüretjén.

Hajdan mikor a kályhajukban regényeket olvastam,

n

Jegyzet

mikor a kályhalyukban regényeket olvastam,

– talán utalás arra, hogy

Tompa

Tompa Mihály

Patakon ún. „szolgadiák” volt.

– mert a te jó barátod valaha a kályhalyukban tanulgatta meg leczkéit – rettenetesen haragudtam ha nem az ölte meg a másikat, és nem ugy dőlt el az egész regényes processus, mint a kit s hogyan én akartam. Elbeszélésed elején lélekben mindjárt

M.

Mentovich Ferenc

mellé álltam; együtt küzdtünk s forgattuk Losonczyt, s azt hiszem hogy az én rokonszenvem is segített neki földhöz csapni; igaz, hogy ez sokkal elébb történt mint én tudtam, de, – de az semmit sem tesz.

M

Mentovich Ferenc

-nak add át

n

Jegyzet

MMentovich Ferenc -nak add át

–

Mentovich

Mentovich Ferenc

nak.

ezt a 3 előfizetőt, vagy is inkább a pénzét. Nőm szíves bocsánatot kér tőle, hogy többet nem szerezhetett. (: Az egész dolog pedig igy áll: ha megszentülsz se kapsz itt egy praenumeranst se, még én sem kaptam Virágregeimre egyet is az egész

ekklában

Szerkesztői feloldás: ekklezsiában

, hanem egyre én, másikra nőm, harmadikra fiam pgraenumerált, de ezt valahogy el ne mondd

M

Mentovich Ferenc

-nak:)

Ad vocem vers.

János

Arany János

kám! irasd le a Nők Könyvéből az Öreg szolgát és küld el nekem; valamint ha megkaphatnád illyen czímű humoristicus versemet: Az én lakásom , azt is megköszönném, a Hölgyfutár ban jelent meg tán 1851-ben, ha jól emlékszem. Szükségem lenne rájok, tán könyvben még ki nem adott verseimet irom össze. Hé! gondolkoztam már róla: nem tenne már egy jó kötetet a te apróbb verseid összege? aligha nem. Én legalább azt hiszem. Nem lenne jó kiadnod? Ha kapnál érte egy pár garast: az is jobb lenne a semminél.

Friebeisz

Friebeisz István

tán megvenné. Irj róla nekem valamit.

Visszatérek a küzdelemre: Nem bántam volna ha

Szilágyi Sándor

t megczirógatta volna az a katona;

n

Jegyzet