Szilágyi István – Aranynak

Kedves barátom!

Itélj ne leveleim sürü v. ritka voltáról,

n

Jegyzet

ítélj ne leveleim sürü v. ritka voltáról,

–

Szilágyi

Szilágyi István

tizenegy hónapos késéssel válaszol

Arany

Arany János

1853. febr. 5-én kelt levelére.

hanem vesd meg hited lábait a multban, s győződjél meg felőle, hogy te nekem most is kedves vagy, hogy szeretetemnek sem melege, sem nagysága felől nem ad tanuságot az a körülmény, hogy oly ritkán találkozhatunk egymással. Részemről semmi mentségnek helyét a ritkán levelezésről nem érzem;

n

Jegyzet

semmi mentségnek helyét a ritkán levelezésről nem érzem

– summás kitérő válasz

Arany

Arany János

szemrehányó soraira.

még is tudd meg, hogy ez egész ősz tőlem folytonos betegségben tölt el; még akkor is, midőn augusztusban

Szalontá

Nagyszalonta

n meglátogattam, állandóan a hideg lelt. De te? nem vehettél volna magadnak annyi időt, hogy tudasd, mit mivelsz? Pest mellett lakol, több ösztönöd van, nagyobb a mód: s igy nem hihetem, hogy tétlen veszteglenél. Nem a kisebb műveket értem: de értem Toldit, kinek II od része után már o be nagyon, o be régen sovárgok már.

Én mióta lábadozó vagyok: ismét Sz Dávidnak fordultam. Oda törekszem, hogy a zsidó költeményekből egy csomócskát

n

Jegyzet

zsidó költeményekből egy csomócskát

–

Szilágyi

Szilágyi István

ezt a tervét nem valósította meg, művelnek repertóriuma kéziratai között sem említi. (Lásd Hajdú Nagy Sándor: Szilágyi István irodalmi munkássága. Szilágyi Album. Szerk.

Várady Gábor

.

Bp

Budappest

. 1885. 171– 175. l.)

egybe szedhessek s azután ha lehet, sajtó alá adjam. Ismered-e te Habakuk, Jób, Jerémiás Elegiáit? Vedd magadnak kérlek a fáradságot megtekinteni: s meglásd, van oka VHugónak, hogy Homér és Biblia csak a költők kézi könyve. Mielőtt pedig talán föllépnék: szükség hogy a zsidó poezisről adjak egy tractatus félét, melyből ki nem maradhat a Magyar és ő közötte való vagy volt egybehatás, s ő neki a mienkre való befolyása. Remélem, oly ideákat penditek meg, melyekről még más nem is gondolkozott eddig elé. Én az ujabb időben

Toldy

Toldy Ferenc

serkentésire (1848 ból) sok időt forditottam a Magyar egyházi költészet studirozására s akkor támadt bennem a gondolat, mit imént leirék. Hiszem, lesz annyi haszna munkálkodásomnak, mint a mennyit az europai lyricusok müvei olvasása intensive eredményez irodalmunknak.

Esztendő utolsó estéjén irom e sorokat. Mondjuk el egymásnak kb. a mult, egymás iránti hanyag napokra nézve: Peceavi Pater! Mea culpa, mea culpa!

n

Jegyzet

Peccavi Páter! Mea culpa, mea culpa

– vétkeztem, Atyám! Én vétkem, én vétkem! Részlet a katolikus bűnbánati imádság szövegéből.

Igyekezzünk az uj évvel uj emberek lenni: Légy te nekem közlöny az irodalmi világból. Messze vagyok a központtól; felette kevés a mit tudok; mert hirlapokból nem tudhatni.

Kifogná a geheime Nachrichteket

n

Jegyzet

geheime Nachrichteket

– titkos hírek, híradások, célzás a Bach-korszak besúgóinak „jelzéseire”.

Szilágyi

Szilágyi István

t azonban a levél szövegéből kitetszően nem a politikai, hanem az irodalmi és tudományos élet pesti hírei, eseményei érdeklik.

ide megírni? a ki, ha

Toldy

Toldy Ferenc

t,

Hunfalvy

Hunfalvy Pál

t,

Kazinczy

Kazinczy Ferenc

t kiveszem, alig váltok valakivel szót. Te tehetsz nekem sokat. Én megtudom s meg is fogom hálálni.

Olvastad-e közleményemet Molnár

Alról

Szerkesztői feloldás: Albertról

n

Jegyzet

Olvastad-e közleményemet Molnár AlrólSzerkesztői feloldás: Albertról

–

Szilágyi István

Románc Molnár Albertről c. tanulmánya (ÚJMagyMúz. III. évf. 1853. I. k. 568– 573. l.) a „Molnár Albert éneke, melyet csinált és dudoldogált, mikor idegen országban igen megszorulván, kénteleníttetett juh pásztorságra adni magát” c. költeménnyel foglalkozott, amelyet a máramarosszigeti líceum könyvtárának egyik 18. századi vegyes tartalmú kódexében e kézirat 10. sz. részleteként Kézdivásárhelyi Jancsó György 1740 tájt jegyzett le. A latinul és magyarul strófánként párhuzamos szövegben lejegyzett költeményhez Jancsó György az alábbi magyar verses toldalékot csatolta:

Ez verseket szomorán,

Pénz dolgában szorulván,

Írta Nagy Molnár Albert.

Adván magát Juhászságra

Mintsem egyéb állapotra,

Nem kaphatván egyéb bért,

Végtére annyira jutván,

Ördögtül is megcsalatván,

Vérrel tött kézírást pénzért.

Kitül hogy szabadulása,

Benne vigasztaitatása,

Nép Istent ül kegyelmet kért,

nyert, finis.

Szilágyi

Szilágyi István

a verset folklórjelenségként értékeli: „A mondát pedig hajlandó vagyok azon kor szellemének s babonásságának róni fel, mely Molnár Albert kortársa Bisterfeld fejérvári, – s még később Hatvani debreceni nagy hírű s tudományú tanárokat is ördöggel hitte cimboráló szövetségben lenni.” (LÁSD még

Tolnai Gábor

: Molnár Albert éneke. A Faust-monda történetéhez. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának közleményei. XIII. k. 1958. 95-112. l.; Herepei János: Hol és milyen néven keresendő a „Molnár Albert éneké"-nek leirója. Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. III. k. Szerk. Keserü Bálint.

Bp

Budapest

. 1971. 370-371. l.; Vásárhelyi Judit: Molnár Albert és a sátán szövetsége. ItK 1977. 395-403. l.)

a Muzeumban? Nem jó volna-e belőle egy magyar Faustot csinálni? Az ő élete eléggé regényes ehhez.

Fogadd, fogadd egész családoddal baráti kézszoritásomat e vég pillantatokban. Tartsd meg barátságodban továbbra is: sőt tartsák meg a tiéid, kedves nőd, s gyermekeid, azt ki igyekszik arra méltó lenni ezután is.

Én, nőm s most épen 1 éves és 3 hetes kis fiam (

István

ifj. Szilágyi István

) titeket nagy szeretettel ölelünk s zárunk legmelegebb hajlandóságunkba.

Szigeth

Máramarossziget

, decemb. 31 1853.

Szilágyi István

AJOM16

Megjegyzések: