AJOM16

Arany János

1852-ben aug. 1-én írt utoljára

Kertbeny Károly Mária

nek, ám e levelében is azt tudatta, hogy nem gondol a levelezés folytatására.

Kertbeny Károly Mária

további, bocsánatkérő levelét is válasz nélkül hagyta, sőt az Album hundert ungrischer Dichter c. kötet megküldéséért is csak három hónapi késéssel mond köszönetét (lásd

Kertbeny Károly Mária

1852. aug. 3-án , valamint 1853. szept. 30-án írt leveleit).

und vielleicht ermessen Sie selbst es kaum, von welch ermuthigendem, stählendem Einfluß jene herzlichen aufrichtigen Worte auf mein ferneres Streben und Ringen sein dürften!

Sie sind der erste unserer Landsleute, welcher gegen sich selbst den Muth hat, zu gestehen daß vielleicht in der That mein achtjähriges, fort und fort nicht nur nicht anerkanntes, vielmehr absichtlich und vorsätzlich durch raffinirte Hemmnisse oder raffinirte Indifferenz erschwertes, Streben und Arbeiten, doch einen ernsten heiligen Stern haben mag, und nicht direkt auszulachen sei. Ohne Sie leider persönlich zu kennen, kenne ich Ihr Wesen, und die Natur Ihres tiefen ernsten Geistes doch zu gut aus der intimen Beschäftigung mit dessen Erzeugnißen, um Ihnen zu zürnen, daß Sie erst jezt die Kraft fanden, sich in dieser Frage selbst anzugehören. Ich nehme um so schneller und inniger die aufrichtig dargebotene Hand an, als mir eben diese Schwerfälligkeit im Entscheiden, Ihrem Karakter nach die Garantie gibt, daß ich jezt auch vor keinem Abfall mehr zu bangen habe, und Ihnen von nun an gewisser sein kann, als all jener Strohfeuergesellen, deren Theilnahme eben so schnell verrauchte, als sie überhaupt blos gedankenlose Partikulation von Anfang an war. Haben Sie daher Dank, innigsten, wärmsten Dank für den Muth, Ihrem unwillkürlichen, durch fremde Einflüße unbeirrten Gefühle nachgegeben zu haben. „So lange der Lőwe ruht, umhüpfen ihn keck und schreiend schwatzhaft die Spatzen, sobald er aber die Mähne schüttelt, entflattern verstummend die gefiederten Flöhe.” Der Muth Ihres Herzens wird den Muth der uebermüthigen dämpfen.

Wenn es Jemanden geben kann, dessen Trieb es ist sich im Größten wie Kleinsten unpersönlich zu machen, und mit freudiger Selbstvergessenheit in einem ernsten Ziele aufzugehen, so bin wohl ich es, bei dem diese Tugend oft direkt zum Laster wird. Ich bin bis zur Zudringlichkeit zäh im Aussondern und Verfechten gewisser Wahrheiten, denen ich mein Streben geweiht, und nehmen Sie es daher nicht übel, wenn ich nochmals auf Fragen zurückkomme, welche durch Ihren freundlichen, männlichen Brief eigentlich in den Grudprinzipien schon abgethan und anerkannt wurden, jedoch es liegt mir an der vollen Wahrheit, und wenn ich auch das Medium des Ich’s bei nachfolgenden Erklärungen nehmen muß, so werden Sie doch leicht aus jeder Zeile erkennen, daß es mir nicht am entferntesten an meiner Person, sondern völlig und ernst blos um die Sache zu thun ist.

Meine Uebersetzung Ihrer herrlichen Toldi enthält in der That etwa fünfzig Stellen,

n

Jegyzet

etwa fünfzig Stellen,

–

Arany János

1851. jan. 26-án kelt levelében a Toldi Kertbeny-féle fordításának első három korrektúraíve alapján csak a mű előhangjának és első négy énekének hibáit szúrta tollhegyre, kivéve a negyedik énjek utolsó öt versszakát, amely már a következő ívre került. (Lásd AJ. kk. XV. k. 701., 70.5– 707. és 715. l. )

Kertbeny Károly Mária

a kifogásolt helyeket sem mind fogadta el hibásnak, a további énekek pontosságára nézve pedig eligazítása nem volt. Még kevésbé lehetett érzéke ahhoz, hogy fordítását a költőiség árnyalatai szempontjából mérlegelje.

welche entweder absolut auf Mißverständnißen beruhen oder in deutscher Form und Sprache fehlerhaft sind. Leider ist es so; das ist aber auch Alles, und wenn jemand sich selbst streng beurtheilt, so bin ich es, der ich ohnehin instinktiv sogleich fühle ob etwas so ich leiste, gut oder schlecht sei, wenn ich auch nicht immer, trotz diesem Erkennen, die Kraft und das Geschick habe, das Schlechte besser zu machen. Was wollen aber fünfzig Stellen in einem Gedicht von 12 Gesängen und mehr als 400 Strophen sagen! Und zudem als erster Versuch!

Heckenast Gusztáv

läßt, wie er mir sagt, Ihren Toldi jezt neuerdings übersetzen,

n

Jegyzet

HeckenastHeckenast Gusztáv läßt, … Ihren Toldi neuerdings übersetzen,

– a Toldi új német fordításának elkészítésére Kolbenheyer Móric 1853 őszén kapott

Heckenast Gusztáv

tól felszólítást (lásd

Kolbenheyer

Kolbenheyer Móric

Arany János

nak 1854. márc. 30-án írt levelét).

und ich zweifle nicht daß diese Uebersetzung um hundert Prozent die meine aufwiegen wird; aber dem Mann ist auch leichter gemacht, er hat schon mich als Vorbild für Schönheiten und als Warnungstafel für Verirrungen und Ungelenkheiten, während ich, ohne Vorgänger und Muster, direckt aus dem Rohen hauen, und mir bei jedem Komma selbst Bahn brechen wußte! Und dann die Hauptsache, die Sie Alle nicht wissen. Ihre Verhältnisse sind, wie ich höre, sehr beschränkt; als Professor haben Sie wohl weder eine beneidenswerthe Beschäftigung, noch eine glänzende Versorgung. Aber Ihre Lage ist wenigstens garantirt. Sie wissen, wenn ein Monat oder ein Vierteljahr um ist, erhalten Sie so und so viel, um, wenn auch noch so bescheiden, doch immerhin um leben zu können, enthoben der allerschmutzigsten Sorgen. Ich will Ihnen nun aber meine Lage seit dem unglückseeligen 48ger Jahre schildern. Ich habe nichts, als was ich mir durch meine Feder verdiene,

n

Jegyzet

Ich habe nichts, als was ich mir durch meine Feder verdiene,

– Londonban a szabadságharc előtt John Bowring, a Poetry of the Magyars c. népdalgyűjtemény szerzője a British Museumban szerzett

August von Platen-Hallermund

Kertbeny Károly Mária

nek állást; bécsi internált állapotában egy Kaitzl nevű ügyvéd foglalkoztatta; Pestre való visszatérése után is kaphatott volna állást, de mint életrajzírója mondja, „érezte előtanulmányainak a hiányát és nem merte elvállalni” . (Lásd

Detrich Márta

: Kertbeny Károly élete és műfordítói munkássága. Szeged 1936. 16., 22. és 23. l.)

und wann ich sehr fleißig bin, verdiene ich mir jährlich etwa 3-400 fl! Meine übrigen Bedürfnisse muß ich durch Schulden decken, oder daß ich Dinge um Geld arbeite, welche eben so meinem Gout wie meinen Sympathien widerstreben. Dabei hungere, dürste, und friere ich oft wochen- ja mondenlang, und bin so oft die Hälfte des Jahres unfähig nur drei vernünftige Stunden hindurch zu arbeiten, einzig damit beschäftigt, für ein neues Projekt einen neuen Verleger zu suchen. Finde ich dann einen solchen, und erhalte ich einen geringen Vorschuß, dann muß ich über Hals und Kopf arbeiten, und das Geschriebene noch naß in die Druckerei senden, nur um recht bald das geringe Honorar zu erhalten, und so weit der Vorschuß reicht, mit der Zeit zu wuchern, damit ich das bestellte Werk wirklich fertig machen könne.

n

Jegyzet So übersezte ich den ganzen Toldi in 10 Tagen! !!

Und dann opfere ich meist noch die Hälfte des ohnehin geringen Honorars, zu Gunsten der Arbeit und deren Zieles, so z. B. erhielt ich für das Album 300 oder 450 f. Ich arbeitete mehr als ein volles Jahr daran, und dann ließ ich meinem Verleger 100 f nach, damit die Ausgabe besonders splendit gedruckt und die ganze Auflage von 2000 Ex. prachtvoll gebunden werde; später gab ich von meinem Honorar baare 75 f Cm her, damit der berühmte Verskünstler, Julius Hainmer,

n

Jegyzet

der berühmte Verskünstler, Julius Hainmer,

– bibliográfiákban, lexikonokban, irodalomtörténetekben számon nem tartott személy, feltehetőleg az Album kiadójának alkalmazottja.

Zeile für Zeile durchlese und alle etwaigen prosodischen oder grammatikalischen Fehler ausmerze, um meine lieben Landsleute diesmal nur recht würdig vor dem Ausland zu repräsentiren; und endlich kaufte ich für nochmals 75 fl Freiexemplare um recht viele verschicken, und in der halben Welt zu Gunsten meiner lieben Landsleute Lärm machen zu können! Und dann wirft man mir vor, ich benüzte die ungarische Literatur als Melkkuh, um mich durch ihre Milch bereichern zu können! Diesmal erhielt ich also für ein Jahr Arbeit 200 f, und bedenkt man, daß ich an 55 lebende Dichter über 100 Briefe schrieb, ohne daß mir nur einer seine Biographie eingesendet, oder sonst mit Rath und That beigestanden hätte; daß ich außer diesem Porto von etwa 16 fl, 35 doppelte Konrekturen, etwa 50 Briefe an meinen Verleger, und etwa für 50 f zu dieser Anthologie benöthigte Bücher kaufte, so bleibt mir, als Reingewinn, gut gerechnet, für ein Jahr Leben ohngefähr 20 f Cm! –

Gebt mir nur ein Jahr hindurch eine unabhängige, sorgenlose, wenn noch so bescheidene Lage, und ich will Euch Verse machen, rein, wie sie nur Graf Platen

n

Jegyzet

Graf PlatenPlaten-Hallermünde, August von

–

Platen-Hallermünde, August von

, lírai költő és drámaíró, a 18. század végi német klasszicizmus, elsősorban

Goethe, Johann Wolfgang von

írói törekvéseinek híve és követője

Kertbeny Károly Mária

korában.

oder der alte

Voß, Johann Heinrich

n

Jegyzet

der alte VoßVoß, Johann Heinrich

–

Johann Heinrich Voß

Voß, Johann Heinrich

(1751– 1826) heidelbeirgi egyetemi tanár, korábban a német lírikusok „Göttinger Hain” néven emlegetett csoportjának tagja; mint műfordító a görög és római klasszikusok és

Shakespeare

Shakespeare, William

tolmácsa.

zustande brachten, und will Euch übersetzen, daß Ihr die Verdeutschung vom Original nicht auseinander kennen sollt.

Doch, dummes Zeug! Die Leute halten mich für einen Narren, und glauben, ich sei in die fixe Idee verrannt, Verse machen, und deßhalb weder eine Ausstellung, noch sonst eine bürgerliche Versorgung annehmen zu wollen. Sie ahnen nicht das all diese Arbeiten nur die Disciplin, die Vorschule für ganz andere, unberechenbare, großartige Arbeiten sein soll, und daß ich Euch für Ungarn eine friedliche Revolution

n

Jegyzet eine friedliche Revolution –

Kertbeny Károly Mária

nek az az ábrándja, hogy a magyarság művelődési eredményeit feltárja Európa előtt, s ezzel talaját veszti az önkényuralom beolvasztásunkra törő erőlködése.

machen will. von der die klügsten Köpfe noch nicht das Geringste schaut. Und werd’s, wenn ich bis dahin nicht verhungert oder in Folge eines Augenblick’s der Ermüdung so desperat bin, daß ich mir eine Kugel vor den Kopf schieße. Jezt habe ich aber noch denn ich kann noch nicht glauben, daß unter einer ganzen Nation von 4 Millionen nicht ein Vernünftiger sich finden sollte, der mich verstehen, und mir die Hand zum Bunde reichen dürfte. Hoffen wir, ich bin ja erst dreißig Jahr alt, und mache mich erst seit acht Jahren lächerlich!

Apropos jedoch jener Afterklugen, die Sie für meine einfallende Schuld gehöhnt. Ich kenne die Gesellen, und bin zu ernst gestimmt, um mich über sie zu ärgern. Ueber die Treue meiner Uebersetzungen vis ŕ vis den Originalen kann bedingungsweise wohl jeder Ungar urtheilen; aber wer sich als Ungar ein Urtheil über mein Deutsch anmaßt, und glaubt er noch so gut deutsch zu können, ist ein Esel oder ein Frecher. Nicht weil etwa mein Deutsch so tadellos wäre, sondern einfach weil nicht nur in Ungarn, sondern überhaupt in ganz Oesterreich kaum Einer zu finden sein wird, welcher wirklich und tadellos so deutsch kann wie man es im wirklichen Deutschland von jedem Schulknaben fordert. Diese Austriagermanen

n

Jegyzet

Diese Austriagermanen

– a felsorolt szavak, nyelvi, nyelvtani jelenségek nem annyira valamely nyelvjárás sajátosságai, mint inkább a hazai városi konyhanémetség jellegzetességei.

mit ihrem: „halt gar, Fisolen, Ribisel, Kuttelfleck, das Teller, das Monat

[szerkesztői feloldás]

”

, u.s.w. wollen in einer Frage Urtheile fällen, in der die gewiegtesten Kenner wie

Jakob Grimm

Grimm, Jacob

,

n

Jegyzet

Jakob GrimmGrimm, Jacob

– a német és általában a modem filológia megalapítója, nyelvész, irodalomtörténész és etnográfus;

Kertbeny Károly Mária

Varnhagen von Ense, Karl August

nél, Berlinben ismerkedett meg a Grimm-testvérpárral még a márciusi napok előtt, utóbb a szabadságharc kitörése után Frankfurtban is sűrűn találkoztak. (Vesd össze

Karl August Vamhagen von Ense

Detrich Márta

id. mű 17– 18 I.)

Varnhagen,

n

Jegyzet

VarnhagenVarnhagen von Ense, Karl August

–

Varnhagen von Ense, Karl August

porosz állatni hivatalnok, a német romantikusok berlini csoportjának jelentős személyisége.

Kertbeny Károly Mária

Angliából Berlinbe érkezve Carlyle ajánlólevele alapján kerül

Varnhagen von Ense, Karl August

társaságába, aki pártfogásába veszi. Nemcsak írói munkásságára vonatkozó tanácsokkal látja el, főként műveltségének szélesbítésére, írásmodora megfegyelmezésére intve őt, hanem anyagilag is támogatja. (Lásd

Detrich Márta

id. mű 17., 21., 43. és 46. l.

Gervinus, George Gottfried

n

Jegyzet

GervinusGervinus, George Gottfried

–

Georg Gottfried Gervinus

Gervinus, George Gottfried

göttingeni, majd heidelbergi egyetemi tanár, nemzeti-politikai alapszemléletű irodalomtörténetével iskolát teremtett, hatása hazánkban is érvényesült.

Kertbeny Károly Mária

1848-ban Homburg von der Höhe községben ismerkedétt meg közelebbről

Gervinus, George Gottfried

szal, s 1851. őszén Lipcsében töltött nehéz hónapjaiban

Liszt

Liszt Ferenc

és

Gervinus, George Gottfried

anyagi segítsége „mentette meg”, mint életrajzírója mondja. (Lásd

Detrich Márta

id. mű 18. és 22. l.)

u. s. w. mir billig zugestanden, daß ich der deutschen Sprache in einem Grade mächtig, wie selten die Oesterreicher, und daß ich der Sprache nur dort Zwang anthue, wo ich absichtlich in übertriebener Treue auch den Sprachgeist der fremden Originale nachahmen will. Die Baronin

Ida von Düringsfeld

Düringsfeld, Ida von

n

Jegyzet

Ida von DüringsfeldDüringsfeld, Ida von

–

Reinsberg-Düringsfeld

Düringsfeld, Ida von

bárónő, költő, regényíró és néprajzkutató.

Kertbeny Károly Mária

lépeséből hazatérve bécsi tartózkodás alatt ismerkedik meg az írónővel, az ő révén kerül kapcsolatba Thackeray-vel is. (lásd

Detrich Márta

id. mű 22. l.)

schrieb mir ohnlängst: „Ihre Handhabung der deutschen Sprache ist nur in so fern hart, und ungelenk, als Sie durchaus originell sind, und aus zu großer Gedankenfülle sichtlich schwer denken, wie Jeder, welcher nicht trivial schon tausendmal Gekautes wiederkäut. Obgleich Sie in dem fremden Gegenstand so hingabendbescheiden aufgehen, bleiben Sie doch auch für sich ein Karakter, und müssen daher auch studirt werden, bis man Sie versteht; versteht man Sie aber einmal, dann vergelten Sie es einem auch reichlich. Steinackers Uebersetzungen sind ungleich fließender und melodischer als die Ihren, aus den seinen wird man aber nie Interesse für den Originaldichter gewinnen, während die Ihren die Originale bis zu einer Deutlichkeit und Scharfe erkennen lassen, wie selten bei Uebersetzungen, so widerhaarig sie sich im ersten Augenblick anfühlen.” Und

Brentano, Bettina

n

Jegyzet

BettinaBrentano, Bettina

–

Bettina Brentano

Brentano, Bettina

,

Clemens Brentano

Brentano, Clemens

testvére,

Achim von Arnim

Arnim, Achim von

felesége, írónő, az ifjabb német romantikusok csoportjának kiemelkedő egyénisége.

Kertbeny Károly Mária

Varnhagen von Ense, Karl August

nél, Berlinben még a szabadságharc előtt ismerkedett meg vele. Az idős

Brentano, Bettina

a János vitéz német fordításának ismeretében testvéri rajongásával tüntette ki

Kertbeny Károly Mária

t, mintegy rá vetítve át a költő

Petőfi Sándor

iránt érzett tiszteletét.

Kertbeny Károly Mária

neki ajánlotta Ungarische Volkslieder (Darmstadt 1851) c. fordításgyűjteményét. Levelezésükből csak töredékek maradtak fenn. (Lásd

Kertbeny K.

Kertbeny Károly Mária

: Silhouetten und Reliquien.

Wien

Bécs

–

Prag

Prága

1861. 106. l. és

Detrich Márta

id. mű 17. l.)

schrieb mir schon vor Jahren: „Deine Uebersetzungen sind Kaviar für’s Volk des gewöhnlichen Lesepublikum’s: sie müssen enträthsel

[szerkesztői feloldás]

t

und verstanden werden, die harte Schale enthält aber einen süßeren Kern, als die Pomadekügelchen unserer sogenannten flüssigübersetzenden Uebersetzungsequilibristen.” Nun, der Erfolg im Ausland, für das doch eigentlich all diese Arbeiten allein bestimmt sind, und dem daher allein ein Umheil zusteht, was mehr als die wörtliche Treue in Betracht zieht, entschädigt mich gewissermaßen für die Indifferenz oder absichtliche Mißverstehung in der Heimath. Nemo propheta in patria!

n

Jegyzet

Nemo propheta in patria!

– bibliai idézet (Lukács 4,24); Krisztus szavai a názáreti zsinagógában.

Es gibt jezt fast kein deutsches, englisches oder französches Lexikon oder Literaturgeschichte, u. s. w. mehr, in denen nicht Ihr Name, und der Ihres edlen Genossen

Petőfi Sándor

ehrend genannt wäre, ohne daß man nicht die ungarische Poesie mit eben soviel Achtung nun nennen würde, als bisher die serbische, russische, polnische, die skandinavischen und romanischen der Völker zweiten Ranges. Und das ist denn doch auch schon etwas. Ein Tropfen hőhlt noch keinen Stein aus, aber Tropfen auf Tropfen, und es wird doch endlich ein Loch!

Und nun verzeihen Sie mir dies lange deutsche Geschwatze! Aber es thut so wohl, nach so langem Schweigen ganz kunterbunt und frei sich einen Moment aussprechen zu können, und dann ist dies lange Geschmiere wohl bestes Zeichen wie innig und tief Ihre herzlichen männlichen Worte in mein armes Herz fielen, daß dieses dadurch sogleich überläuft! Und dazu verstehen Sie ja wohl deutsch zu lesen, und hier habe ich außer

Pákh Berczy

Pákh Albert

nicht eine Seele mit der man ein vernünftig Wort sprechen könnte; ich komme mir oft, im Vergleich mit dem Geistesleben des Auslands vor, als sei ich in einen tiefen Brunnen gefallen, von wo aus ich nur oben einige Lichtung sehe, und manchmal vom Rande weg Fußtritte verhallen höre, ohne erkennen zu können, wer da oben vorbeigehen mag.

Csengery

Csengery Antal

,

Kemény

Kemény Zsigmond

,

Török

Török József

können mir

Eötvös József

nicht vergessen,

n

Jegyzet

können mir EötvösEötvös József nicht vergessen,

–

Kertbeny Károly Mária

az Album hundert ungrischer Dichter lapjain így jellemezte

Eötvös József

t: „Als Eyriker deutsch gemütstief; als Romanzier am schwächsten, trotz imbedingter Anerkennung durch die Presse … , als Staatsmann Hamlet, als Mensch hochachtungswert” azaz:, mint „lírikus német módra mély kedélyű; mint regényíró, a sajtó feltétel nélküli elismerése ellenére, a leggyengébb … , mint államférfi Hamlet, mint ember a legnagyobb tiszteletre méltó.” (69. l.)

Lißnyai ist zuviel Quarksilber, um irgend objektive geistige Theilnahme von ihm zu erwarten, Gyulai kreiset fort und fort in geistiger Schwangerschaft, und hört und sieht daher nichts Fremdes,

Jókay

Jókai Mór

ist matt und indifferent wie ein Badschwamm, Dobsa,

Bérczy

Bérczy Károly

, und Andere sind mir zu glatt und hohl,

Berecz

Berecz Károly

,

Tóth Kálmán

und die anderen Epigonen sind eitel wie Huren, – so sitze ich einsam und allein in meiner ofner Ermitage, und finde enzigen halben Trost in meiner Korrespondenz mit dem Ausland. Bisher haben sich schon sehr schmeichelhaft über das Album ausgesprochen: Hemsen in Amsterdam;

n

Jegyzet

Hemsen in Amsterdam;

–

Wilhelm Hemsen

Hemsen, Wilhelm

göttingeni kritikus, utóbb a wüttembergi kir. könyvtár igazgatója.

Kertbeny Károly Mária

t 1848. évi első weimari találkozásuk óta pártfogolta, hosszú időn át váltanak leveleket. (Lásd J. Fekete: Datenblätter zu K. M. Kertbeny’s Memoiren. Berlin 1875. 23, 27. és 35. l.)

Kertbeny Károly Mária

Arany János

hoz írt leveleiben is többször említi

Hemsen

Hemsen, Wilhelm

t. (Lásd AJ. kk. 15. k. 345, 347, 383. l. ; nevének említése nélkül céloz rá 1852. júl. 1.. kelt levelében is, amelyben

Hemsen

Hemsen, Wilhelm

nek a Toldit méltató sorait kéri vissza

Arany János

tól.)

Moritz Carriére

Carriére, Moritz

,

n

Jegyzet

Moritz CarriéreCarriére, Moritz ,

– filozófiai-esztétikai író, utóbb Gießenben egyetemi tanár, vele való kapcsolatát

Kertbeny Károly Mária

Brentano, Bettina

nak köszönhette. (Lásd J. Fekete id. művét 27. l.) A Deutsches Museum lapjain ismertetést közöl

Kertbeny Károly Mária

Arany-fordításairól. (Lásd AJ. kk. 15. k. 383. l. )

der gefeierte Aesthetiker in München;

Kestner

Kestner, Georg August

in Hannover;

n

Jegyzet

KestnerKestner, Georg August in Hannover;

–

Georg August Kestner

Kestner, Georg August

Goethé

Goethe, Johann Wolfgang von

vel szemben az újabb német művészi törekvések pártolója

Baron

Zedlitz

Zedlitz, Josef Chistian

in

Wien

Bécs

n

Jegyzet

Baron ZedlitzZedlitz, Josef Chistian in WienBécs

–

Josef Chistian Zedlitz

Zedlitz, Josef Chistian

osztrák költő, drámaíró és szerkesztő,

Metternich

Metternich-Winneburg Kelemen Vence

híve.

und Friedrich Halm in

Wien

Bécs

;

n

Jegyzet

Friedrich Halm in WienBécs ;

– írói álnév; valódi nevén Münch- Bellinhausen báró osztrák drámaíró.

der berühmte Gräcomane Justitzrath Dr.

Kind

Kind, Karl Theodor

in Leipzig;

n

Jegyzet

der berühmte Gräcomane Justitzrath Dr. KindKind, Karl Theodor in Leipzig;

– az újgörög népköltészet német tolmácsolója. Említi

Kertbeny Károly Mária

egyik korábbi levelében is. (Lásd AJ. kk. 15. k. 318. és 848. l. )

und besonders

Lißt

Liszt Ferenc

in Weimar,

n

Jegyzet

LißtLiszt Ferenc in Weimar,

– a nagy zeneköltő lelkesedéssel pártfogolta

Kertbeny Károly Mária

t, akit még

Pest

Budapest

ről ismert, lipcsei nyomorgása alatt anyagilag is támogatta. (Kapcsolatukról lásd

Detrich Márta

id. mű 12, 17, 22– 24. l.)

welcher sich so warm und so eingehend äußerte, wie ich es kaum von ihm erwartete. Reichlicheres und Eingehenderes steht noch zu hoffen, auch schwieg bisher noch die offizielle Kritik. Ich möchte seinerzeit all diese Belege, ob tadelnd, ob lobend, zum Brauch und Nutzen unserer Literatur gesammelt ungrisch herausgeben. Erlauben Sie mir denn auch, Ihren lieben Brief abzudrucken?

Ueberhaupt, wollten Sie nicht für ein ungrisch Blatt, im Interesse der Sache, ein kurzes Urtheil über die getroffene Auswahl, über die Treue, und überhaupt über das Praktische oder Unpraktische der ganzen Zusammenstellung mit völliger Abstrahirung des deutschen Werths der Uebersetzungen schreiben? Ein Wort von Ihnen, könnte hier der Sache mehr nützen, als das dickste Lobgesudel des ganzen ungrischen Kriterium’s zusammen! Seien Sie streng, dann werden Sie auch gerecht sein, setzen Sie aber alle falsche Bescheidenheit ganz bei Seite, und haben Sie den Muth, im Interesse der uns allen heiligen Sache, sogar, wenn Noth thut, sich selbst zu loben! Sie wissen, was Göthe von Bescheidenheit

n

Jegyzet Göthe von Bescheidenheit– Gesellige Lieder (társasdalok) c. ciklusának Rechenschaft (Számadás) c. versében olvassuk:

Nur die Lumpé sind bescheiden,

Brave freuen sich der Tat –

azaz: ,Csak a hitványak szerények, Bátrak örülnek a tettnek.'

in so heiligen Fragen sagt.

Und nun speziell noch zu Ihnen. Die zweite Auflage Ihrer „Erzählenden Dichtungen“ ist nur eine zweite Ausgabe, um eine dritte, wirkliche Ausgabe in Miniatürformat, welche so eben gedruckt wird, und die Herr

G. Stier

Stier, Georg

,

n

Jegyzet Herr

G. Stier

Stier, Georg

–

Georg Stier

Stier, Georg

főként

Erdélyi János

népköltési gyűjteményéből s más forrásokból gazdag anyagot tolmácsolt német nyelven, népköltészetünk nyugati megismertetésében kiemelkedő érdemeket szerzett.

aufgefordert von meinem Verleger, im Einverständniß mit mir, überarbeitete, in diesem Frühjahre möglich zu machen. Eine Probe dieser neuen Bearbeitung

n

Jegyzet

Eine Probe dieser neuen Bearbeitung

– a Kertbeny-levelek mellékletei közt nem található.

lege ich Ihnen bei. Es soll auf diese Art nur noch der Rest von etwa 200 Ex (bei einer Auflage von 1500 Ex!) verkauft werden, damit man sie nicht zu Makulatur machen muß. Das bleibt jedoch natürlich unter uns.

Heckenast Gusztáv

frug mich um meine Meinung, ob er Ihren Toldi nochmals solle übersetzen lassen? Ich war natürlich wärmstens dafür, da eben in solchen Fragen nicht wünschenswerther als freie Konkurrenz. Erscheint von einem fremden Dichter blos eine einzige Uebersetzung so war’s ein bloßer Versuch, meint das Publikum; wenn sich aber Mehrere an dieselbe Aufgabe machen, kalkulirt wiederum das Publikum, so muß doch etwas ganz Bedeutendes an dem Menschen sein, sonst würden sich nicht so Viele die Mühe geben. Und man kauft und vergleicht dann beide Ausgaben. Nun, und ein Publikum wie das deutsche, von 40 Millionen kann doch leicht, zweierlei Uebersetztungen konsumiren.

n

Jegyzet Deutsche Uebersetzungen existiren bis jezt: von

Byron, George Gordon

’s sämmtlichen Werken 6, von seinen einzelnen Gedichten 49, von

Beranger

Beranger, Pierre-Jean de -

18, von

Burns, Robert

21, von den serbischen Volksliedern 11, u.s.w.

Unterstützen Sie daher lebhaft dies neue Unternehmen, ich bin sehr erwartungsvoll, und wünsche aufrichtigsten Herzens daß die zweite Arbeit um so besser als die erste sei, da sie eben die zweite ist. Ich vergaß nur zu fragen, wer der der Uebersetzer sein wird?

Viele Freude machte mir Byron’s Parisina

n

Jegyzet

Byron’s Parisina

– ismeretes, hogy

Szilágyi István

közvetítésével e művel

Arany János

is foglalkozott,

Szilágyi

Szilágyi István

költőnket a mű fordítására ösztönözte, s

AJ.

Arany János

nem is zárkózott el e feladat elől: „Parisinát mikép fordítsam ’ – kérdezi 1846. febr. 22-én

Szilágyi

Szilágyi István

hoz intézett levelében. (Lásd AJ. kk. 15. k. 28. l. 42 sor. –

Arany János

ra tett hatásáról ugyanott 809–810. l.)

von

Karl Szász

Szász Károly

. Ich halte diese Uebersetzung für äußerst vorzüglich, und der Versuch,

Byron, George Gordon

zu magyarisiren, ist ein in jeder Beziehung viel glücklicher als den

Thomas Moore

Moore, Thomas

einzubürgern,

n

Jegyzet

glücklicher als den Thomas MooreMoore, Thomas einzubürgern,

–

Thomas Moore

Moore, Thomas

(1779– 1852) ír költő, hazája tájaiért való rajongása, nemzeti öntudata, szabadságvágya

Kertbeny Károly Mária

véleményével szemben mély együttérzésre talált

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

nál,

Petőfi Sándor

nél,

Arany János

nál egyaránt, akik több versét is lefordították. (Lásd AJ.kk.1.k. 153– 154- és 454. l. és PetőfiLev. 524. és 585. l.)

welcher nun einmal in keine fremde Sprache zu übersetzen ist, da sein Hauptreitz, wie etwa bei

Lévai

Lévay József

,

Kisfaludy S.

Kisfaludy Sándor

und

Emanuel Geibel

Geibel, Emmanuel

,

n

Jegyzet

Emanuel GeibelGeibel, Emmanuel ,

– költő, műfordító, müncheni egyetemi tanár, az ókor klasszikus költészeti törekvéseinek híve és követője. A görög-római költőkön kívül mint a francia, spanyol, portugál líra egykorú jeles képviselőinek tolmácsolója is jelentős.

eben nicht in Gedankenreichthum, als vielmehr in dem unnachahmlichen Schmelz, in der Melodie seiner Form der Originale besteht.

Byron, George Gordon

dagegen, in guter Uebersetzung, wäre fähig in der ungrischen Literatur eine völlige Revolution hervorzubringen. Und

Szász

Szász Károly

scheint in so seltenem Grade alle Vorzüge eines guten Uebersetzers zu besitzen, trotzdem er selbst ein vorzüglicher Dichter ist. Ich sage trotzdem, denn merkwürdigerweise gibt es keine schlechteren Uebersetzer, verglichen mit guten Uebersetzern von Profession, als wirkliche Dichter, welche andere wiederdichten. Ich erinnere nur an

Schiller

Schiller, Friedrich

,

Goethe, Johann Wolfgang von

,

Byron, George Gordon

u. s. w. im Vergleich mit

Voß, Johann Heinrich

,

Schlegel

Schlegel, Wilhelm August

,

n

Jegyzet

SchlegelSchlegel, Wilhelm August

–

August Wilhelm Schlegel

Schlegel, Wilhelm August

kritikus, irodalomtörténetíró és műfórdító; a szanszkrit és középkori német költészet alkotásain kívül Calderón és

Shakespeare

Shakespeare, William

műveit tolmácsolta németül, Shakespeare-fordításáról

Petőfi Sándor

is megemlékezik költőnkhöz 1848. febr. 10-én írt levelében. (Lásd AJ. kk. 15. k. 182. l. 44. sor.)

Gries

Gries, Johann Diederich

,

n

Jegyzet

GriesGries, Johann Diederich

–

Johann Diederich Gries

Gries, Johann Diederich

német műfordító,

Tasso

Tasso, Torquato

, Ariosto, Calderón műveinek fordítója.

Streckfuß

Streckfuß, Karl

,

n

Jegyzet

StreckfußStreckfuß, Karl

–

Karl Streckfuß

Streckfuß, Karl

német költő és műfordító, németre fordította

Dante, Alighieri

, Ariosto,

Tasso

Tasso, Torquato

eposzait.

u. s. w. oder bei uns in Ungarn

Petőfi Sándor

,

Lévai

Lévay József

und sonstige produktive Karaktere, im Vergleich mit

Szemere Pál

,

Szabó István

u. s. w. Der Dichter kann eben seine eigne bedeutende Natur nicht so sehr verleugnen, um völlig in eine fremde Wesenheit aufzugehen, er nimmt lieber blos die schönsten einzelnen Gedanken Anderer, und verarbeitet sie auf seine souveräne Weise. Und dann gehört zum guten Uebersetzer außer allen geistigen Eigenschaften hauptsächlich eine große formelle Uebung, eine Einschulung in der Technik, welche niemandem, selbst dem größten Genie nicht, angeboren ist, und nur durch vieles, recht vieles Arbeiten erlangt werden kann. Je mehr man übersezt, je besser wird es gelingen. In Bezug auf Ungarn wundre ich mich nur, daß selbst die bedeutensten Köpfe sich von nun einmal schon im Blut steckenden Antipathien soweit blind knechten lassen, daß sie selbst das absolut Schönere absichtlich nicht sehen, und lieber das Schwächere vorziehen.

So läge uns z.B. die deutsche Lyrik seit

Goethe, Johann Wolfgang von

,

n

Jegyzet

die deutsche Lyrik seit GoetheGoethe, Johann Wolfgang von ,

– szembetűnő a

Kertbeny Károly Mária

nél alább említett német költők, írók névsorának esetlegessége. Sem művészi törekvéseik iránya, sem nemzedéki hovatartozásuk alapján nem sorolhatók egyazon csoportba, sőt írói nevüket sem éppen lírájukkal szerezték mindannyian. Leginkább talán szabadelvű demokratikus elveik, a reakcióval való szembenállásuk vagy éppen Európa különböző szabadságmozgalmaiban való részvételük alapján említhetők egymás mellett, bár politikai szempontból így is eltérő ámyalású nézeteket képviselnek.

viel näher und verständlicher als die englische und französische, man übersetzt aber doch lieber Dichter direkt zweiten Ranges wie

Moore

Moore, Thomas

, statt die wundervollen lyrischen Gedichte Goethe’s,

Uhland

Uhland, Johann Ludvig

’s,

Anton Alexander Auersperg

Lenau, Nicolaus

’s, die Poesien eines

Freiligrath

Freiligrath, Ferdinand

,

n

Jegyzet

FreiligrathFreiligrath, Ferdinand

–

Ferdinand Freiligrath

Freiligrath, Ferdinand

német lírikus és balladaköltő; szabadelvű politikai elveiért hazájából száműzve közel két évtizedig mint könyvelő élt Londonban. Líráját hol a népköltészet egyszerű, tiszta érzései, hol a Keletért való romantikus rajongás, hol a kor közvetlen adott politikai kérdései ihlették. A modem angol és francia líra egyik jeles német tolmácsa a maga korában.

Kinkel

Kinkel, Gottfried

,

n

Jegyzet

KinkelKinkel, Gottfried

–

Gottfried Kinkel

Kinkel, Gottfried

német műtörténész és költő. Részt vett az 1849. évi badeni felkelésben, börtönéből azonban megszökött. Mint tanár élt Svájcban. Líráját bensőséges családi érzések, természetrajongás, demokratikus politikai indulat jellemzi.

A. Grün

Auersperg, Anton Alexander

,

n

Jegyzet

A. GrünAuersperg, Anton Alexander ,

– Anastasius Grün írói álnév, valódi nevén

Auersperg, Anton Alexander

báró; költő, származása ellenére a szabadelvű eszmék mellett szívósan kitartó egyéniség, a német politikai költészet egyik úttörője.

Grillparzer

Grillparzer, Franz

,

n

Jegyzet

GrillparzerGrillparzer, Franz ,

–

Franz Grillparzer

Grillparzer, Franz

bécsi levéltári igazgató, az osztrák irodalom klasszikusa, a német romantika bécsi csoportjának nagynevű képviselője. Nem annyira egyszerű, férfias érzéseket tolmácsoló lírájával, mint inkább a modem lélektan felé tartó drámái által szerzett európai nevet.

Dingelstedt

Dingelstedt, Franz

,

n

Jegyzet

DingelstedtDingelstedt, Franz ,

–

Franz Dingelstedt

Dingelstedt, Franz

színigazgató; ifjúkori radikális eszméivel szakítva bécsi udvari szolgálatban keresett érvényesülést,

Heine

Heine, Heinrich

szellemes szatirikus modorában, de aulikus szemlélettel írta verseit.

Sallet

Sallet, Frierich

,

n

Jegyzet

SalletSallet, Frierich ,

–

Friedrich Sallet

Sallet, Frierich

szabadgondolkodó porosz katonatiszt és költő.

Gottschall

Gottschall, Rudolf von

,

n

Jegyzet

GottschallGottschall, Rudolf von ,

–

Rudolf von Gottschall

Gottschall, Rudolf von

költő, szerkesztő, irodalomtörténész; fiatalon az Ifjú Németország néven ismert írócsoportnak, utóbb a

Goethe, Johann Wolfgang von

és

Schiller

Schiller, Friedrich

hagyományait követők klasszikus törekvéseinek híve.

Meißner

Meißner, Alfred

,

n

Jegyzet

MeißnerMeißner, Alfred ,

–

Alfred Meißner

Meißner, Alfred

– cseh-német költő és regényíró, a cseh nemzeti és szabadságtörekvések szószólója.

Hartman

Hartmann, Moritz

,

n

Jegyzet

HartmanHartmann, Moritz ,

–

Moritz Hartmann

Hartmann, Moritz

osztrák hírlapíró, éles hangú politikai költő, a magyar szabadságharc lelkes híve,

Richard Georg Spiller von Hausenschild

Petőfi Sándor

rajongója.

M. Waldau

Hausenschild, Richard Georg Spiller von

,

n

Jegyzet

M. Waldau Hausenschild, Richard Georg Spiller von ,

–

Max Waldau

Hausenschild, Richard Georg Spiller von

írói álnév, valódi nevén

Hausenschild, Richard Georg Spiller von

sziléziai osztrák regényíró.

J. Kerner

Kerner, Andreas Justinus

,

n

Jegyzet

J. KernerKerner, Andreas Justinus ,

–

Andreas Justinus Kerner

Kerner, Andreas Justinus

író, orvos, „ Die Seherin von Prevost” (1829) c. parapszichológiái regénye tette világhíressé.

Droste-Hülsshof

Droste-Hülshoff, Anette

n

Jegyzet

Droste-HülsshofDroste-Hülshoff, Anette

–

Anette Droste-Hülshoff

Droste-Hülshoff, Anette

a német irodalom legjelesebb költőnője, érzékenységével, hangulatgazdagságával, nyelvének árnyaló finomságaival az impresszionista líra előfutára.

u.s.w. bei uns einzubürgern. Und seit

Byron, George Gordon

Tod sank die englische Poesie

n

Jegyzet

Seit ByronByron, George Gordon Tod sank die englische Poesie

– a

Kertbeny Károly Mária

felsorolta angol költők csoportja művészi, politikai, generációs szempontból a németekénél is ellenmondásosabb, még kevésbé egységes.

direkt unter Null, und die

Wordsworth

Wordsworth, William

,

n

Jegyzet

WordsworthWordsworth, William

–

William Wordsworth

Wordsworth, William

érzelemdús, patetikus verseivel az angol romantika első nagy lírikusa.

Southey

Southey, Robert

,

n

Jegyzet

SoutheySouthey, Robert

–

Robert Southey

Southey, Robert

angol költő és történetíró, előbb a francia forradalomért lelkesedik, majd kiábrándultán az angol királyság nemzeti hagyományainak ünneplője.

Montgommery

Montgommery, James

,

n

Jegyzet

MontgommeryMontgommery, James

–

James Montgomery

Montgommery, James

angol költő, versei himnikus szárnyalásával, természetrajongásával az angol romantika késői nemzedékének képviselője.

Shelley

Shelley, Percy Bysshe

,

n

Jegyzet

ShelleyShelley, Percy Bysshe

–

Percy Bysshe Shelley

Shelley, Percy Bysshe

angol költő,

Henry Wadsworth Longfellow

Byron, George Gordon

nal rokon egyéniség, a hagyományos életformákkal szemben szertelen romantikus lázadó.

Hood

Hood, Thomas

,

n

Jegyzet

HoodHood, Thomas

–

Thomas Hood

Hood, Thomas

angol folyóiratszerkesztő, költő; verseit a humorhoz való eredendő vonzalom és az emberi nyomorúság iránti mély részvét jellemzi..

Tennyson

Tennyson, Alfred

,

n

Jegyzet

TennysonTennyson, Alfred

–

Alfred Tennyson

Tennyson, Alfred

, Viktória királynő korának ünnepelt költője, az önmagáért való „tiszta” költészet elvének megvalósítója gazdag, pompázó lírájával.

Longfellow

Longfellow, Henry Wadsworth

,

n

Jegyzet

LongfellowLongfellow, Henry Wadsworth

–

Longfellow, Henry Wadsworth

amerikai költő, egyetemi tanár; elsősorban epikus és drámaíró.

Bryant

Bryant, William Cullen

n

Jegyzet

BryantBryant, William Cullen

–

William Cullen Bryant

Bryant, William Cullen

amerikai ügyvéd, szerkesztő, költő; politikai szatírái, halálköltészete, természetrajongása biztosították nevét az angol irodalom történetében.

u. s. w. können doch wirklich keinen Vergleich aushalten mit der deutschen Lyrik, welche eben erst bei

Goethe, Johann Wolfgang von

’s Tode so herrlich aufblühte oder mit unserem Liederflor seit dem Auftreten

Petőfi Sándor

’s.

Daß Ihnen

Fontane

Fontane, Theodor

’s „Schőne Rosamunde“ so gefallen, freut mich sehr. (So eben erschien die dritte Auflage!) Ich interessire mich lebhaft für den Dichter, welcher durch meine ihm gewidmete Uebersetzung einer Ihrer größten Verehrer ist.

Auch diesmal sende ich Ihnen wieder eine Probe deutscher Dichtung, den seinerzeit (1840) so berühmt gewesenen Roman in Versen von unserem Landsmann Karl Beck

Karl Beck

Beck Károly Izidor

.

n

Jegyzet

Roman in Versen von unserem Landsmann Karl BeckBeck Károly Izidor

– bajai születésű német költő, (1817– 1879) szóban’forgó műve: Jankó, der ungarische Rofhirt. Jankó, a csikós a történet szerint kimenti a rablók kezéből a német földről hozzánk települt alföldi csárdást és leányát, Máriát, s jóllehet érzései inkább Juliskához, a magyar parasztlányhoz vonzanák, a csárdás erőltetésére Máriát veszi feleségül. A csikós gazdája, a gróf azonban szemet vet Máriára, s mialatt Jankó betöri a kezére bízott féktelen csikót, a gróf az asszonyt elcsábítja. Jankó bosszúból ura fejére gyújtja a házat, megöli a grófot, végül rablóvá züllik és akasztófán végzi. A puszta, a csárda, a csikósok, huszárok, betyárok, általában a realisztikus ábrázolás, az előadás gyors ritmusa, az epikus, lírai, sőt drámai forma váltakozó alkalmazása a művet a maga idején kelendővé tette, s három kiadást is megért. Méltató ja szerint „a magyar nép legszenvedélyesebb szeretettel írt költői rajza, melyet Németország s a külföld rólunk kapott” , (Lásd Gragger Róbert: Beck Károly és a német politikai költészet.

Bp.

Budapest

1909. 45. l.

Das Buch erschien zuerst 1840, und war dein Baron

Eötvös József

gewidmet. Unglücklicherweise fallirte aber gleich nach Erscheinen des Buchs dessen Verleger, es wurde von den Gläubigern in Beschlag genommen, und nur auf direkte Bestellung verkauft, und so konnte erst jezt, nach Beendigung des Prozesses, eine zweite Auflage erscheinen. Dies die Ursache, warum dies Gedicht nicht ins große Publikum gerieth, jedoch die spezifischen Literaturkreise, besonders in Wien & Berlin, erklärten es für ein Meisterwerk.

Ich bin begierig, wie Ihnen dieser „Jankó” gefallen wird.

Beck

Beck Károly Izidor

’s Poesie ist vorwiegend rhetorisch und phrasenpomphaft, und seine ungrischen Bilder sind offenbare, wenn auch freie Imitation

Lenau, Nicolaus

’s, oder wenigsten

[szerkesztői feloldás]

s

unter dessen gewaltigem Einfluß entstanden, welchem unbewußt wahrscheinlich auch

Petőfi Sándor

bis zu einem gewissen Grade unterlag, denn Lenau war der Erste, der die ungrische Natur und den ungrischen Karakter poetischreflektiv und malerisch originell auffaßte, bevor ein solcher Zug noch irgend einem wirklichen ungrischen Dichter eingefallen war, und z.B. a csárda romjai könnte völlig

Lenau, Nicolaus

gedichtet haben, wie

Petőfi Sándor

Lenau, Nicolaus

’s „Drei Zigeuner”. Ich disputirte schon seinerzeit genug über diese Fragen mit

Pulszky

Pulszky Ferenc

, der den Jankó das elendste Machwerk nannte, und nur das direkte ungrische Volkslied gelten lassen wollte. Mit solchen Prinzipien wäre alle Kunstpoesie freilich todtgeschlagen, denn vom rationellen Standpunkt, hielte Shakspeare’s Julius Cäsar wohl keinen Vergleich mit jenen altrömischen Volksliedern aus, welche uns nur in mageren Fragmenten einzelner Zeilen erhalten wurden, und bei einem Gedicht ist die getreue Lokalfärbung ebenso wenig alleinige Bedingniß als bei einem Bilde es die Farbe allein ist, welche dasselbe zu einem Bild macht, denn

Kaulbach

Kaulbach, Wilhelm von

’s Hunnenschlacht,

n

Jegyzet

Kaulbach Kaulbach, Wilhelm von ’s Hunnenschlacht,

–

Wilhelm von Kaulbach

Kaulbach, Wilhelm von

, I. Lajos bajor király udvari festőjének műve, barokk mozgalmasságával és akadémikus realizmusával jellegzetes, napjainkig sokat emlegetett alkotás.

grau in grau gemalt, ist von eben der großen Wirkung als wäre sie in Farben ausgeführt, da eben die dichterische Idee, die Komposition, die Schwere der Gedanken, und die Schönheit der Formen, auch ihren Theil zur Schönheit des Ganzen beitragen. Nun lesen Sie den Jankó, den ich Sie bitte, als Geschenk anzunehmen, und theilen Sie mir gelegentlich Ihr Urtheil darüber mit. Die Blätter des Mag. f. Lit. d. Auslandes können Sie ebenfalls behalten, da ich Exemplare der Nummern kommen ließ, und selbe hier allgemein vertheilte.

Nun noch ein spezielles Wort über Ihre 4 Gedichte

n

Jegyzet

über I hre 4 Gedichte

–

Kertbeny Károly Mária

feladatának körülményességét jellemezheti, hogy akkor még az Albumba felvett versek közül magának

Arany János

nak négy költeménye is csupán négy különböző kiadvány lapjain volt hozzáférhető: az Ősszel a Pesti Röpívek 1850. nov. 24. számában, a Családi kör a

Vahot

Vahot Imre

szerkesztette Losonczi Phönix II. kötetében (1851. 221– 222. l.), a

Dante, Alighieri

a Budapesti Viszhang 1852. jún. 4. füzetében, a Magyar Misi pedig

Vahot Imre

Magyar Thália játékszíni almanach 1853. c. kiadványában (213– 214. l.) jelent meg. (Lásd AJ. kk. 1. k. 443., 448., 456. és 462.I.)

in meinem Album. Wie schade, daß ich die wundervolle Ballade „Ágnés asszony” nicht früher kannte, und daher nicht mit aufnehmen konnte! Seite 390 „Im Herbst” glaube ich, ist tadellos, und wirklich überraschend übersezt; Seite 411 „Familienkreis” nicht minder, und hier ahmte ich sogar das im Deutschen völlig unbekannte Metrum – u – u – u / – u – u – u – des Originals glücklich nach. Seite 432 „Dante” ist leider an und für sich nicht so gut gelungen, als ich es ursprünglich fühlte, und dann wurde dies Gedicht durch einige der ärgsten Druckfehler völlig bis zur Sinnlosigkeit verstümmelt. Zeile 4 soll es heißen: „Der Erd’ gleich war sie nach des Krampf’s Ermatten”, und Seite 434, Zeile 1 & 2, soll es heißen:

Oder sollte ich Sie hier mißverstanden haben? Könnte ich nur Ihnen gegenüber mit

Dante, Alighieri

sagen:

Das Gedicht Seite 480 „Der ungrische Michel” endlich, glaube ich ebenfalls recht gut gegeben zu haben. Lassen Sie mich Ihre Meinung hőren! Schade, daß ich nicht mehr hatte, um von Ihnen aufnehmen zu können!

Uebrigens Ihr Gedicht „Családi kör“ ist eine glückliche Imitation von

Burns, Robert

„the Cotter’s Saturday-night” ja einmal kommt sogar ein und dasselbe Bild bei Ihnen und

Burns, Robert

vor; bei Ihnen Zeile 17 & 18, Seite 412, wo das Mädchen den Kolben heizt, um ihr Kleid für Sonntag zu bügeln.

És most, áldjon meg az Isten mind a két kezével, a hogyan

Petőfi Sándor

mond, und verzeihen Sie dies lange Geschreibsel, das Ihnen immerhin zeigen kann, welchen Eindruck Ihr Brief auf mich gemacht. Nochmals Dank, tausend Dank!

Ihr Kertbeny

n

Jegyzet

[szerkesztői feloldás]

A levél magyar fordítása

Mélyen tisztelt Barátom és Honfitársam! Valamennyi levél között, amelyet utolsó művem nyomán most szinte naponta kapok, az Öné számomra a leghízelgőbb, a legjelentősebb, minden szavában legmélyebb örömet szerző, s Ön talán alig mérheti fel, mily bátorító, acélozó hatásúak lehetnek azok a szíves, őszinte szavak további igyekvésemhez és küzdelmemhez. Ön az első honfitársaink közül, akinek van bátorsága saját magával szemben elismerni, hogy nyolcéves, s egyvégtében nemcsak el nem ismert, sőt inkább szándékosan és következetesen rafinált akadályokkal vagy rafinált közönnyel nehezített törekvésemnek és munkámnak talán lehet mégis komoly szent csillaga, és nem kell feltétlenül kinevetni. Anélkül – sajnos –, hogy személyesen ismerném, ahhoz nagyon jól ismerem mégis az alkotásaival való intim foglalkozásból az Ön lényét, s az Ön mély és komoly szellemének természetét, semhogy haragudnék, amiért csak most vett hozzá erőt, hogy ebben a kérdésben saját magára hallgasson. Az őszintén idenyújtott kezet annál gyorsabban és bensőségesebben fogadom el, mivel – jellemének megfelelően – éppen a döntésben való nehézkessége kezeskedik róla, visszakozástól most már többé nem kell tartanom, s Önben mostantól fogva biztosabb lehetek, mint azokban a szalmalángú fickókban, akiknek együttérzése épp azért vált oly gyorsan füstté, minthogy kezdettől sem volt egyéb, mint merő gondolat nélküli partikuláció. Fogadja hát köszönetemet, legbensőbb, legmelegebb köszönetemet bátorságáért, hogy saját önkéntelen, idegen hatásoktól félre nem vezetett érzelmeinek engedett. „Amíg pihen az oroszlán, körülugrálják szemtelen és hangos csipogással a verebek, de mihelyt a sörényét megrázza, a tollasbolhák elnémulva rebbennek szét.” Az Ön szívének bátorsága elfojtja majd a fennhéjázók bátorságát. Ha egyáltalában van valaki, akinek az az ösztöne, hogy nagyban és kicsinyben egyaránt személytelenné váljon, és önmagáról örömest megfeledkezve oldódjon fel valamely komoly célban, az bizonnyal én vagyok, akinél ez az erény gyakran már egyenesen bűnné lesz. A tolakodásig szívós vagyok bizonyos igazságok megválogatásában és kivívásában, amelyeknek küzdelmemet szenteltem, s ezért ne vegye rossz néven, ha még egyszer visszatérek azokra a kérdésekre, amelyeket az Ön baráti, férfias levelével elvileg tulajdonképpen megtárgyaltunk és elismertünk, nekem azonban a teljes igazság a fontos, s bár a következő megnyilatkozásaimban énemnek médiumából kell is kiindulnom, mégis bizonyára minden soromból könnyen látja majd, hogy legtávolabbról sem saját személyemről, hanem teljesen és komolyan pusztán csak az ügyről van szó. Nagyszerű Toldijából készült fordításomban valóban van mintegy ötven hely, amely vagy teljesen félreértésen alapúl, vagy német formában és nyelven téves. Ez, sajnos, így van; de csak ennyi az egész, és ha van valaki, aki önmagáról szigorúan ítél, úgy az én vagyok, aki egyébként mindjárt ösztönösen megérzem, vajjon jó vagy rossz-e, amit nyújtok, még ha e felismerés ellenére sincs mindig erőm és ügyességem a rosszat kijavítani. De mi ez az ötven hely egy tizenkét énekes költeményben és több mint 400 versszakban! S hozzá még mint első kísérlet! Heckenast, mint mondja nekem, most újra fordíttatja az Ön Toldiját, s nem kételkedem, hogy ez a fordítás száz százalékkal felülmúlja az enyémet; de annak az embernek már könnyebb a dolga, mintául ott vagyok neki én a szépségekre, és intő példának a tévedésekre és gyarlóságokra nézve, míg nekem előfutár és példa nélkül közvetlen a nyersanyagból kellett mintáznom, s minden vonásnál utat törnöm magamnak! S aztán a fődolog, amiről Önök mind nem tudnak. Az Ön viszonyai, mínt hallom, nagyon korlátozottak; mint tanárnak, nyilván sem irigylésre méltó foglalkozása, sem fényes ellátása. De Önnek legalább a helyzete biztos. Tudja, hogy ha a hónapnak vagy a negyedévnek vége, ennyit meg ennyit kap, hogy, ha mégoly szerényen is, de mégis megélhessen, menten a legsötétebb gondoktól. Szeretném azonban most lefesteni a magam helyzetét, kezdve a szerencsétlen negyvennyolcas évektől. Nincs másom, mint amit tollammal keresek, és ha nagyon szorgalmas vagyok, keresek évente mintegy 300-400 forintot! Egyéb szükségleteimet adósságokkal kell fedeznem, vagy úgy, hogy pénzért olyan dolgokat végzek, amelyek ízlésemmel és vonzalmaimmal egyaránt ellenkeznek. Emellett éhezem, szomjazom és fázom olykor hét-, sőt hónap számra, olykor félévig is képtelen vagyok rá, hogy pusztán három értelmes óra hosszat dolgozzam, egyedül csak azzal foglalkozván, hogy valamely új tervhez új kiadót találjak. Ha azután találok ilyet, és csekély előleget kapok, akkor dolgoznom kell látástól vakulásig, s küldeni még nedvesen a nyomdába, amit írtam, pusztán hogy mielőbb megkapjam a szerény honoráriumot, s amíg az előleg tart, úgy garasoskodjam az idővel, hogy valóban végére jussak a megrendelt munkának.

n

Jegyzet Így fordítottam le 10 nap alatt az egész Toldit!

S azután legtöbbször az egyébként is szerény honorárium felét feláldozom még a munka és célja érdekében, így pl. az Albumért 300 vagy 450 forintot kaptam. Több mint egy teljes éven át dolgoztam rajta, és azután még kiadómnál hagytam 100 forintot, hogy különösen díszesen nyomják a kiadást, és a kiadás mind a 2000 példányát pompás kötéssel hozzák ki; később honoráriumomból 75 forintot adtam készpénzben, hogy

Julius Hainmer

Hainmer, Julius

, a jeles versművész, sorról sorra végigolvassa, s minden esetleges verstani vagy nyelvtani hibáját kiirtsa, hogy ez alkalommal már valóban méltó módon képviselje a külföld előtt kedves honfitársaimat; és végül ugyancsak 75 forintért tiszteletpéldányokat vásároltam, hogy minél többfelé elküldhessem és lármát csaphassak a fél világon kedves honfitársaim érdekében! És ezután azt vetik szememre, hogy fejőstehénnek használom a magyar irodalmat, hogy tejével gyarapíthassam magam! Ez alkalommal tehát egy évnyi munkámért 200 forintot kaptam, és ha meggondolja az ember, hogy az 55 élő költőnek írtam több mint 100 levelet anélkül, hogy csak egyikük is megküldte volna életrajzát, vagy más módon állt volna mellém tanáccsal és támogatással; hogy e 16 forintra rugó portón kívü1 35 kettős korrektúra, mintegy 50 levél a kiadóhoz, és mintegy 50 forintért ehhez az antológiához szükséges könyveket vettem, akkor maradt nekem tiszta nyereségként jól megszámítva egy évi megélhetésemre körülbelül 20 forint! – Adjatok csak egyetlen évre független, gondtalan, ha mégoly szerény megélhetést, s majd csinálok nektek verseket, olyan tisztákat, mint csak Platen gróf vagy az öreg

Voß, Johann Heinrich

alkotott, s majd fordítok nektek, hogy a németet nem tudjátok megkülönböztetni az eredetitől. Ámde ostobaság! Az emberek bolondnak tartanak, s azt hiszik, belezavarodtam abba a rögeszmébe, hogy verset írjak, s ezért nem fogadok el sem állást, sem más polgári foglalkozást. Nem sejtik, hogy mindezek a munkálatok csupán egy egészen más, felmérhetetlen, nagyszerű munkálat diszciplínája, előiskolája akar lenni, s hogy egy békés forradalmat akarok előkészíteni nektek, magyaroknak, amelyből még a legokosabb fejek sem látnak meg semmit. És ez meglesz, hacsak addig éhen nem halok, vagy fáradtságom egy pillanatának következményeként annyira kétségbe nem esem, hogy golyót röpítek fejembe. De még várok, mert még nem tudom elhinni, hogy egy egész négymilliónyi nemzetben ne akadna értelmes ember, aki megértene és segítségül kezet nyújthatna nekem. Reménykedjünk, hiszen csak 30 éves vagyok, s még csak nyolc éve teszem nevetségessé magam. De apropó – azok a nagyokosok, akik Önt gúnyolták ki az engem terhelő hibáért. Ismerem ezeket a fickókat, és túl komoly a hangulatom, semhogy bosszankodnék rajtuk. Fordításaim hűségéről az eredetiekkel szemben feltételezhetően ítéletet mondhat minden magyar; aki viszont magyar létére arra formál jogot, hogy németségemről ítéljen, ha hite szerint mégoly jól tud is németül; az szamár, vagy szemtelen fráter. Nem mintha a németségem oly hibátlan volna, hanem pusztán mivel nemcsak Magyarországon, hanem általában egész Ausztriában aligha akad egy valaki is, aki valóban és hibátlanul úgy tud németül, ahogyan azt az igazi Németországban minden iskolásfiútól megkövetelik. Ezek az Ausztria germánjai a maguk „halt, gar, Fisolen, Ribisel, Kuttelfleck, das Teller, das Monat” stb.-féle szójárásukkal olyan kérdésben akarnak ítélkezni, amelyben a legjobb szakemberek, mint

Grimm Jakob

Grimm, Jacob

,

Varnhagen von Ense, Karl August

,

Gervinus, George Gottfried

stb. elismerően állapították meg rólam, hogy olyan fokon tudok németül, ahogyan az osztrákok csak ritkán, s a nyelvvel csak ott erőszakoskodom, ahol szántszándékkal túlzó hűséggel akarom az idegen eredetinek szellemét is visszaadni.

Düringsfeld Ida

Düringsfeld, Ida von

bárónő nemrég ezt írta nekem: „Német nyelvkezelése csak annyiban kemény és merev, mivel ön teljesen eredeti, és gondolatainak túlzóan nagy bősége folytán láthatólag ugyanolyann nehezen gondolkodik, mint mindenki, aki nem triviális módon kérődzi vissza, amit már ezerszer megrágott. Habár oly odaadó szerénységgel oldódik fel az idegen tárgyban, mégis megőrzi saját karakterét; s ezért Önt tanulmányozni is kell, mígnem megérti az ember, viszont ha egyszer megértette, akkor azt bőségesen vissza is fizeti az illetőnek.

Steinacker

Steinacker Gusztáv

fordításai hasonlíthatatlanul folyamatosabbak és melodikusabbak, mint az Önéi, az övéiből azonban soha senki nem fog érdeklődésre ébredni az eredetinek költője iránt, míg az Önéi az eredetit az érthetőség és élesség oly fokáig teszik felismerhetővé, mint fordítások csak ritkán, ha mégoly szőrszálhasogatónak érezzük is őket az első pillanatra.” És

Brentano, Bettina

már évekkel ezelőtt ezt írta nekem: ,,Fordításaid – kaviár az olvasóközönség megszokott népének: meg kell fejteni és meg kell érteni őket, a kemény héj azonban édesebb magot rejt, mint a mi ún. folyékonyan fordító ekvilibristáink pomádé golyócskái.” Nos, sikerem külföldön- s voltaképpen csakis ennek van szánva minden ilyen munka, s így egyedül ez illetékes olyan ítéletre is, amely a szó szerinti hűségnél többet mérlegel –, bizonyos mértékig kárpótol hazám közönyéért vagy szándékos félreértéséért. Nemo propheta in patria! Most már szinte nincs is német, angol vagy francia lexikon vagy irodalomtörténet stb., amely az Ön és nemes társa,

Petőfi Sándor

nevét tisztelettel ne említené, amely a magyar költészetet ne ugyanolyan figyelemmel ismertetné, mint eddig a szerbet, oroszt, lengyelt, a másodrendű skandináv és román népeket. És ez már mégiscsak valami. Egy csepp még nem váj ki semmilyen követ, de csepp csepp után, s végre mégiscsak meglesz a lyuk! És most bocsássa meg nekem ezt a hosszú német fecsegést. De oly jól esik, oly hosszú hallgatás után egy pillanatig egészen összevissza és szabadon beszélhetni, és azután éppen ez a hosszú mázolmány a legjobb jele, milyen bensőséggel, és mélyen hullottak szívembe az Ön szíves férfias szavai, hogy általuk az egyszerre kicsordul! S hozzá még Ön jól is olvas németül, s itt

Pákh Bercin

Pákh Albert

kívül egyetlen lélek sincs, akivel egy okos szót lehetne váltani; gyakran úgy tűnök fel önmagamnak, a külföld szellemi életéhez képest; mintha mély kútba estem volna, ahonnan csak fent látok valamelyes világosságot, s a széléről néha lépteket hallok elhangzani anélkül, hogy tudnám; ott fenn ki ment el.

Csengery

Csengery Antal

,

Kemény

Kemény Zsigmond

,

Török

Török József

nem felejtik el nekem

Eötvös József

t,

Lisznyai

Lisznyai Kálmán

túlságosan higanytermészet, semhogy tőle bármilyen objektív szellemi részvétet várhatnék,

Gyulai

Gyulai Pál

egyre csak kering, kering szellemi terhességében, és se nem lát, se nem hall semmit, ami idegen,

Jókai

Laborfalvi Róza

bágyadt és közönyös, mint valami fürdőszivacs, Dobsa,

Bérczi

Bérczy Károly

és mások számomra túl simák és üresek;

Berecz

Berecz Károly

,

Tóth Kálmán

és a többi epigon hiú, mint az utcalányok – így ülök magányosan és egyedül budai remeteségemben, s pusztán csak a külfölddel való levelezésemben találok felényi vigasztalást. Már eddig is nagyon hízelgő véleményt mondott az Albumról: Amszterdamban

Hemsen

Hemsen, Wilhelm

, Münchenben

Moritz Carriére

Carriére, Moritz

, az ünnepelt esztéta, Hannoverben

Kestner

Kestner, Georg August

, Bécsben Zedlitz báró és ugyanott

Friedrich Halm

Halm Friedrich

, Lipcsében Dr.

Kind

Kind, Karl Theodor

igazságügyi tanácsos, a görögség híres rajongója; és főként

Liszt

Liszt Ferenc

Weimarban, aki oly melegen és alaposan nyilatkozott, ahogyan ez tőle alig volt várható. Gazdagabb és alaposabb is várható még, eddig még a hivatalos kritika is hallgatott. Szeretném majd annak idején mindezen dokumentumokat akár ócsárlóak, akár dicsérőék, irodalmunk használatára és hasznára összegyűjtve magyarul kiadni. Megengedi, hogy akkor az Ön kedves levelét is kinyomassam? Általában, nem írna az ügy érdekében valamely magyar lapnak rövid bírálatot a válogatásról, a fordítás hűségéről és általában az egész összeállítás hasznos vagy haszontalan voltáról, a fordítások német értékének teljes figyelmen kívül hagyásával? Önnek egy szava itt többet használhatna az ügynek, mint az egész magyar kritikusi kar legvastagabb dicséret-izzadmánya együttvéve! Legyen szigorú, akkor igazságos is lesz, csak tegyen félre minden álszerénységet, s legyen bátorsága mindnyájunknak szent ügye érdekében, ha szükséges, akár önmagát dicsérni! Tudja, mit mond

Goethe, Johann Wolfgang von

a szerénységről, ha ilyen szent kérdésről van szó. És most még valamit, közvetlenül Önnek. Az „Erzählende Dichtungen” második kiadása csak második lenyomat, hogy lehetővé tegyen az év tavaszára miniatűr formátumban egy harmadik, igazi kiadást, amelyet éppen most nyomtatnak, s amelyet kiadóm felszólítására, velem egyetértve

G. Stier

Stier, George

úr dolgozott át. Ebből az új átdolgozásból mellékelem Önnek a mintát. Így még csak a maradék mintegy 200 példányt kell eladni (egyetlen 1500 példányra rúgó kiadásból), nehogy makulatúrát csináljanak belőle. Ez persze maradjon csak köztünk.

Heckenast Gusztáv

kérdezte véleményemet, lefordíttassa-e újra az Ön Toldiját? Természetes, hogy a legmelegebben e mellett voltam, mivel éppen az ilyen kérdésekben nincs kívánatosabb a szabad konkurrenciánál. Ha idegen költőből csak egyetlen fordítás jelenik meg, úgy az csak merő kísérlet volt, véli a közönség; ha azonban többen is elvégzik ugyanezt a feladatot, akkor már úgy számítja a publikum, kell, hogy mégiscsak, legyen valami egészen különös abban az emberben, különben nem bajlódnának vele annyian. S akkor mindkét kiadást megveszik és összehasonlítják. S hozzá még az olyan 40 milliós publikum, mint a német, könnyűszerrel elfogyaszthat két kiadást.

n

Jegyzet Német fordítás van eddig:

Byron, George Gordon

összes műveiből 6, egyes költeményeiből 49;

Béranger

Beranger, Pierre-Jean de -

-ből 18,

Burns, Robert

ből 21, szerb népdalokból 11 stb.

Támogassa hát élénken Ön is ezt az új vállalkozást, magam tele vagyok nagy várakozással, és őszinte szívből kívánom, hogy ez a második munka jobb legyen, mint az első, éppen mivel már második. Csak azt felejtettem el megkérdezni, ki fogja fordítani? Sok örömet szerzett

Byron, George Gordon

Parisinája

Szász Károly

tól. Ezt a fordítást igazán kitűnőnek tartom, s

Byron, George Gordon

t magyarítani minden tekintetben szerencsésebb, mint

Thomas Moore

Moore, Thomas

-t, aki először is egy idegen nyelvre sem fordítható, minthogy legfőbb bája, éppúgy, mint

Lévay

Lévay József

nak,

Kisfaludy Sándor

nak,

Emanuel Geibel

Geibel, Emanuel

nek, nem annyira gondolatgazdagságában, mint inkább eredeti alakjának utánozhatatatlan zománcában, dallamosságában rejlik. Jó fordításban viszont

Byron, George Gordon

alkalmas rá, hogy teljes forradalmat keltsen a magyar irodalomban. És úgy látszik,

Szász

Szász Károly

ban ilyen ritka fokon van meg a jó fordító minden előnyös tulajdonsága, annak ellenére, hogy maga is kiváló költő. Azt mondom, annak ellenére, minthogy sajátos módon a jó hivatásos fordítókhoz mérten rosszabb fordítók nincsenek, mint az igazi költők, akik másokat újraköltenek. Csak

Schiller

Schiller, Friedrich

re,

Goethé

Goethe, Johann Wolfgang von

re,

Byron, George Gordon

ra stb. emlékeztetek, összehasonlítva

Voß, Johann Heinrich

szal,

Schlegel

Schlegel, Wilhelm August

lel,

Grieß

gries, Hohann Diederich

szel,

Streckfuß

Streckfuß, Karl

szal stb, vagy nálunk Magyarországon

Petőfi Sándor

re,

Lévay

Lévay József

ra és más produktív egyéniségekre

Szemere Pál

lal,

Szabó István

nal stb. szemben. A költő annyira meg nem tagadhatja a maga jelentékeny természetét, hogysem valamely idegen lényegben teljesen feloldódnék, pusztán másoknak egyes nagyon szép gondolatait ragadja meg és dolgozza fel a maga szuverén módján. Azután pedig a jó fordítónak minden egyéb szellemi képességén kívül a nagy formai gyakorlat, a technikai iskolázottság a fő tartozéka, amely senkinek, a legnagyobb lángésznek sem vele született sajátja, és sok, nagyon sok munka árán-szerezhető meg. Minél többet fordít valaki, annál jobban sikerül neki. Ami Magyarországot illeti, csak csodálkozom, hogy a legjelentősebb személyek is hagyták, hogy a vérükben rejlő ellenszenv annyira elvakítsa őket, hogy szándékosan még azt sem veszik észre, ami abszolúte szebb, és inkább a gyengébbet részesítik előnyben. Így pl. hozzánk sokkal közelebb áll és érthetőbb a német líra Goethe óta, mint az angol, a francia, de mégis inkább egészen másodrangú költőket fordítanak, mint

Moore

Moore, Thomas

, ahelyett, hogy

Goethe, Johann Wolfgang von

,

Uhland

Uhland, Johann Ludvig

,

Lenau, Nicolaus

csodálatos lírai költeményeinek, egy

Freiligrath

Freiligrath, Ferdinand

,

Kinkel

Kinkel, Gottfried

,

A. Grün

Auersperg, Anton Alexander

,

Grillparzer

Grillparzer, Franz

,

Dingelstedt

Dingelstedt, Franz

,

Sallet

Sallet, Frierich

,

Gottschall

Gottschall, Rudolf von

,

Meißner

Meißner, Alfred

,

Hartman

Hartmann, Moritz

,

M. Waldau

Hausenschild, Richard Georg Spiller von

,

J. Kerner

Kerner, Andreas Justinus

,

Droste-Hülsshof

Droste-Hülshoff, Anette

stb. verseinek szereznének nálunk polgárjogot. És

Byron, George Gordon

halála óta az angol költészet egyenesen a nulla pont alá süllyedt, s az olyanok, mint

Wordsworth

Wordsworth, William

,

Southey

Southey, Robert

,

Montgommery

Montgommery, James

,

Shelley

Shelley, Percy Bysshe

,

Hood

Hood, Thomas

,

Tennyson

Tennyson, Alfred

,

Longfellow

Longfellow, Henry Wadsworth

, Bryant stb. valóban semmiképpen nem állhatják ki az összehasonlítást semmilyen szempontból a német lírával, amely csak éppen

Goethe, Johann Wolfgang von

halálakor virágzott ki oly pompásan, vagy a mi dalköltészetünkkel

Petőfi Sándor

fellépése óta. Hogy

Fontane

Fontane, Theodor

„Schöne Rosamunde”-ja annyira tetszett Önnek, annak nagyon örülök (éppen most jelent meg a harmadik kiadás)! Élénken érdekel ez a költő, aki neki ajánlott fordításom által az Ön egyik legnagyobb tisztelője. Ez alkalommal ismét küldök Önnek mutatóba valamit a német költészetből, honfitársunknak,

Karl Beck

Beck Károly Izidor

nek a maga idején (1840) oly híres verses regényét. A könyv először 1840-ben jelent meg, és báró

Eötvös József

nek volt ajánlva. De szerencsétlenségére kiadója mindjárt a könyv megjelenése után megbukott, a hitelezők lefoglalták, és csak közvetlen rendelésre árusították, és igy csak most, a per befejezése után jelenhetett meg egy második kiadás. Ez az oka, miért nem jutott el ez a költemény a nagyközönséghez, holott a specifikusan irodalmi körök, főként Bécsben és Berlinben, mesterműnek minősítették. Kíváncsi vagyok, hogy tetszik majd Önnek ez a „Jankó”.

Beck

Beck Károly Izidor

költeménye túlnyomórészt retorikus és szólamokkal díszes, és magyar képei

Lenau, Nicolaus

nak nyilvánvaló, bár szabad utánzatai, vagy legalábbis az ő erőteljes hatása alatt jöttek létre, amelynek öntudatlanul valószínűleg

Petőfi Sándor

is bizonyos mértékig hatása alatt volt, minthogy

Lenau, Nicolaus

volt az első, aki a magyar természetet és a magyar jellemet költőileg reflektálva és festői eredetiséggel felfogta, még mielőtt bármelyik valódi magyar költőnek szemébe ötlött volna valamely hasonló vonás, és pl. A csárda romjait akár

Lenau, Nicolaus

is írhatta volna, amint

Petőfi Sándor

,

Lenau, Nicolaus

„Drei Zigeuner”-át. Annak idején elég sokat vitatkoztam ezekről a kérdésekről

Pulszky

Pulszky Ferenc

val, aki a Jankót nyomorúságos tákolmánynak nevezte, és csak az igaz magyar népdal érvényesülését akarta. Ilyen elvekkel persze minden műköltészetet agyon kellett volna verni, mert nemzeti szempontból

Shakespeare

Shakespeare, William

Julius Caesara bizonyára nem állja ki az összehasonlítást ama latin népdalokkal, amelyek csak néhány sornyi sovány töredékekben maradtak ránk, s költeményben a helyi színezet hűsége éppoly kevéssé az egyedüli feltétel, mint a képen sem a szín az egyedüli, amely azt képpé teszi, hiszen

Kaulbach

Kaulbach, Wilhelm von

„Hunnenschlacht” című képe szürkére szürkén festve éppoly nagyhatású, mintha színekben alkották volna, minthogy éppen a költői eszme, a kompozíció, a gondolatok fontossága és a formák szépsége is hozzájárul a maga módján az egésznek szépségéhez. Olvassa hát el Jankót, amelyet, kérem, fogadjon ajándékként, s közölje velem alkalmilag, hogy ítél róla. A Magazin für Literatur des Auslandes lapjai hasonlóképpen az Önéi lehetnek, minthogy a számból 20 példányt hozattam, és ezeket itt széltében elosztogattam. Most még külön egy szót az Ön négy, Albumomban megjelent költeményéről. Milyen kár, hogy az Ágnes asszony c. csodálatos balladát nem ismertem hamarabb, s ezért nem vehettem fel közéjük! A 390. lapon az „Ősszel”, azt hiszem, hibátlan, és valóban meglepően van fordítva; a 411. lapon a „Családi kör” nem kevésbé, s hozzá még itt az eredetinek a németben teljesen ismeretlen - v - v - v / - v - v - v metrumát utánoztam szerencsésen. A 432. lapon „

Dante, Alighieri

” sajnos, lényegében nem sikerült olyan jól, mint eredetileg éreztem, s azután ezt a költeményt néhány nagyon gonosz sajtóhiba az értelmetlenségig csonkította. A negyedik sor így szólna: „Hasonló volt a földhöz a görcs bágyadtsága után” és a 434. lapon az 1. és 2. sor így:

„Századok mennek és jönnek – míg egy földi

álom abba a világba téved – üdvére” stb.

Vagy itt talán rosszul értettem Önt? Bárcsak elmondhatnám Önnek

Danté

Dante, Alighieri

val:

…Habár arcodon volna lárva

százával: mégsem lenne legcsekélyebb

gondolatod tőlem titokba zárva.

[szerkesztői feloldás]

Purgatorio. XV. ének, 127-129. sor.

Babits Mihály

fordítása.Purgatorio. XV. ének, 127-129. sor.

Végül a 480. lapon a „Magyar Miska” címűt, azt hiszem, hasonlóképpen nagyon jól adtam vissza. Közölje velem véleményét! Kár, hogy egyebet nem ismertem Öntől, hogy felvehettem volna. Különben az Ön „Családi kör”-e

Burns, Robert

„the Cotter’s Saturday-night”jének szerencsés utánzata, sőt egy helyen egyaránt előfordul Önnél és Burnsnél ugyanazon kép; Önnél a 412. lapon a 17. és 18. sor, ahol a leány a vasat tüzesíti, hogy ruháját vasárnapra kivasalja. És most, „áldjon meg az Isten mind a két kezével”, ahogyan

Petőfi Sándor

mondja, és bocsássa meg ezt a hosszú irkafirkát, amely mégis csak tanúsíthatja, mennyire hatott rám az Ön levele. Még egyszer – köszönet, ezer köszönet! Az Ön