Nagyon is ideje már,
n
hogy válaszoljak
leveledre, melly, a milly meglepő, olly kedves volt nekem. Ide s tova egy éve mult, hogy
közelebbi leveledre válaszoltam, mire nem feleltél; sajnálnám ha, mint mostani panaszodból
kiolvasni vélem, azt meg nem kaptad volna. Olly bőven, olly szivélyesen írtam abban
állapotomról, hogy meg nem foghattam a válasz kimaradását. No de se baj!
Az igaz, hogy én
Pest
hez igen közel, mondhatni külvárosában lakom,
de ennek részemre kevés előnye van, legfölebb a drágaságot érzem. Hiába! Pest is csak a távollevőre bir olly vonzó erővel, én esztendőben is alig megyek
belé egyszer, vagy kétszer, akkor is csak ha a nyomorúság hajt. Az ottan levő irodalmi
egyénekkel is olly kevés kapcsolatban állok, hogy e részben rám ugyan nem sokat számíthatsz.
Legföllebb a szépirodalmi szegénylegények némelyikével vagyok – azzal sem folytonos –
viszonyban; a coulissák megett történőkbe pedig épen nem vagyok beavatva. Egyébiránt ott,
amint sejtem, nem is sok történik, hanem afféle, hogy Budapest
Tóth K.
Tóth Kálmán
Vörösmarty
t nem ismeri el
költőnek, hogy czimboraskodnak jobbra, balra, pletykálnak és lumpolnak. Az egész szépirodalom
nem ér egy hajító fát.
Vörösmarty Mihály
Ezért ne csodálkozzál rajta, ha azt mondom, hogy engem a tétlenség szinte
petrificált.
n
Nem az vagyok többé, a ki voltam,Jegyzet
petrificált– kővé változtatott, azaz fásulttá, érzéketlenné tett; valójában ennek az ellenkezője áll: végsőkig csüggedetté, reményvesztetté.
n
nem tudok lelkesűlni semmiért, nincsenek eszméim a jövőre, terveim,
reményeim nem vonzanak többé. Testileg is szenvedek, fejem már régóta zúg. Izgalmas élet
segítne rajtam, arra hiányzanak eszközeim. Keveset és ritkán dolgozom, azt sem teljes
lelkemből.
Jegyzet
Nem az vagyok többé, a ki voltam– a világosi fegyverletétel óta nyomon kísérhető önjellemzése
Arany
nak. Azonos fogalmazásban
olvassuk a „Letészem a lantot” c., 1850. márc.
19-én keltezett költeményben (lásd
AJ. kk. I. k. 84. l. 3. sor); de levelezésében
is éveken át kísért, így Arany János
Tompá
hoz 1854. okt. 18-án, Tompa Mihály
Szemere Miklós
hoz 1857. nov. 29-én írt levelében. (Vesd össze Szemere Miklós
Voinovich Géza
jegyzeteit
AJ. kk. I. k. 434. l. az id.
költeményhez.Voinovich Géza
Hogy te a zsidó költészet fönségeit akarod nálunk meg honosítni, ezen szerfelett örűlök. Én
őket eredetiben nem élvezhettem. De forgatom
Jolovicz
Polyglottját,Jolowitz
n
hol az összes keleti költészetből, így a héberből is, számos mutatvány
közöltetik, sikerűlt német fordításban. Hanem én a zsidó lyrát inkább csak bámulom.
Szeretetemet a Firdusi eposzai s némelly hindu darabok bírják.
Különösen Firdusiban a Nibelungeni kompositió. Mikor lesz
nekünk olly epicusunk, a ki componálni tudjon! Az egy Jegyzet
– lásd ADATTÁR.JoloviczPolyglottjátJolowitz
Arany
e keleti antológiából
ismerte meg és fordította le 1856-ban
Friedrich von Bodenstedt Mirza
Shaffyból címen összefoglalt három versét, valamint 1857
októberében
August Franki
Az utolsó főpap c. költeményét. (Lásd
AJ. kk. I. k. 497. és 507. l.) Említi
Jolowitzot
Ludwig August Franki: Helden- und Liederbuch.
Arany János
Wien
– Bécs
Prag
1861. c. verseskönyvéről írt ismertetésében is. (Lásd
AJ. kk. XI. k. 126., 132., 677. és 681.
l.)Prága
Zrínyi
n kívűl még eddig nincs,Zrínyi Miklós
n
az is merő utánzat.Jegyzet
Az egy–Zrínyin kívül még eddig nincsZrínyi Miklós
Arany
prózai dolgozataiban
ismételten kifejti ezt a véleményét. így Zrínyi és Tasso c. tanulmányának
bevezetésében 1859-ben:„három százados (XVI– XVIII.) epikai
költészetünk, mely ,Sziget Ostromán’ s egy pár népi eredetű szerzeményen kívül
mitsem alkotott, a mi teljes, egész volna … ”
(
AJ. kk. X. k. 332. l. 29– 32.
sor.)
Még részletesebben szól e kérdésről Naiv eposzunk c.
dolgozata 1860-ban. E szerint „az elbeszélő poesis” legjobb
alkotásainak jellemzője, hogy „mindnyájan kerek egészszé, életműves költői alkotmánynyá
hajlandók idomulni”. De míg „e hajlam a népileg naiv elbeszéléseket is kitűnően jellemzi,”
XVI. századi epikusainknál „alig-alig mutathatunk fel oly darabot, melynek szerzője, csak
némi öntudatossággal is, költői kompozicióra törekedett volna. Többet mondok: a XVII. és XVIII. század epicusai sem jobbak e tekintetben, az egy, az egyetlen
Arany János
Zrínyi
t kivéve” .
(
AJ. kk. X. k. 266. l. 11–12., 12–13. és 22–24. sor.)
Zrínyi Miklós
n
Vagy a mesét a nép phantasiája képes alkotni
csupán, s az íróköltő csak a készből csinálhat valamit? Különben miért volna – semmi népi
monda alapra nem támaszkodható – ÁrpádiásainkJegyzet
az is merő utánzat– ezt az elhamarkodott ítéletét felülvizsgálja és lényegében változtatja meg néhány év múlva Zrínyi és Tasso c. dolgozatában. Bár ez a műve éppen rendkívüli gondossága következtében befejezetlen maradt, s a bevezetőben kitűzött feladatát: „megkísérlem eltalálni a rangot, mely
Zrínyi
t Zrínyi Miklós
Tassó
val szemben is, megilleti” – nem oldotta meg, lépésről lépésre a
levelében megfogalmazott vélemény cáfolatát nyújtja, Tasso, Torquato
Zrínyi
nek az ún. eposzi közvagyon használatában való
különleges invencióját állapítja meg: „a sűrűn felismert kölcsönhelyek daczára is
elenyészhetlen maradt nálam a benyomás, minőt csak eredeti mű, s határozott költői egyéniség
tesz az olvasóra”. (
AJ. kk. X. k. 341. l.1– 12. sor
és 331. l. 23– 27. sor.)Zrínyi Miklós
n
és LászlóadásainkJegyzet
Árpádiásaink– hasonlóan szól Horváth Ádámról Naiv eposzunk c. tanulmánya is:
Tinódi
val, Tinódi Lantos Sebestyén
Gyöngyösi
vel együtt azon kor ízlésének kifejezői közt
említi, amely „eposz helyett elfogadta a históriát, műalak helyett a tények egymásutánját.”
(
AJ. kk. X. k. 266. l. 38– 39.
sor.)Gyöngyösi István
[!]
szervezete olly iszonyuan szegény?
[sic!]
Állapotom illetőleg, vonom a sorstól ez idő szerint nyakamba tett igát, már harmadik éve.
Azóta meglehetős bizonytalanságok őrvényein lebegtünk keresztűl. Majd ezzel, majd azzal
ijesztgettek; idomítottak, dressíroztak, abrichtoltak. De még most sem vagyok egészen
hámbavaló. Fizetésem nem elég a tisztességes megélhetésre, olly nagy itt a drágaság. Még
ekkorig minden évben volt mellékjövedelmem, abból potoltam a hiányt. Lesz-e ezután? Isten
tudja.
Hogy te megházasodtál! Hallottam róla valamit fülhegygyel, de mintha csak álmodtam volna. Igy
add át kedves nődnek legszivesb üdvözletemet, s fiadnak mondd meg, hogy isten éltesse. Az én
családom azóta sem szaporodott sem fogyott. Fiam az Iső gymnasiumot
járja, leányom ide s tova hajadon lesz. Ők egészségesek, valamint nőm is, ki benneteket a
legszivesebben köszönt.
Igen! Molnár Albertedet olvastam,
n
és
nagyon gyönyörködtem benne; a mit azonban megfaustításáról mondasz, azt
nem teszem, I-mo mert nem vagyok Jegyzet
Igen! Molnár Albertedet olvastam– válasz
Szilágyi
1853. febr. 5-én kelt levelének kérdésére.Szilágyi István
Goethe
, 2-0, mert ha Goethe, Johann Wolfgang von
Goethe
volnék sem
vesztegetném erőmet olly mű utánzására, millyen csak egy lehet
eredeti.
Goethe, Johann Wolfgang von