nemesb népies költészetünk teremtőjének
n
Jegyzet
Költői feldolgozás végett küldi– Ennek az ajánlás féle kezdetnek előzménye, hogy 1847-benArany Jánosnak nemesb népies költészetünk teremtőjénekArany János
AJ.
Arany János
Lugossy
tól kérte
kölcsönLugossy József
Gyöngyösi István
:
Murányi Venusát s egyszersmind küldött neki a Toldiból
tiszteletpéldányt. Gyöngyösi István
Lugossy
t
Lugossy József
AJ.
ajándéka láthatóan
meghatotta; készséggel küldte kölcsön a könyvet s biztosította Arany János
AJ.
-t, hogy neki „szolgálhatnia öröm és nyereség” azért is,
mert tudja, hogy egyszersmind jó ügyet is szolgál. Ugyanakkor felhívta a költő figyelmét
Túri György históriájára. (Lugossy– Arany János
AJ.
-nak 1847. aug. 31.
Lásd
AJ. kk. XV. k. 133. l., 588.
l.
) – Azért küldte el a Hadakuta c.
„székely atyafitól hallott” regét is, hogy a költő figyelmét mindjobban ráirányítsa a
székely mondakörre. Arany János
Lugossy
valószínűleg olvasta az ez év elején a Szikszói Enyhlapokban megjelent
Keveházát s ezért is küldte el gyűjteményének éppen ezt a
darabját.Lugossy József
Fogyaték népével hátrált Csaba vissza Ázsiába, hogy apja szent
kardját, mert ezt tartá a jóslat, a puszta tengerének habjaiban testvérvértől tisztára
mártván, bűverejét visszaszerezze, s az elvesztett hazának visszafoglalására rokonaival
egyesülten térjen meg. Erdély véghatárinal őrködni hagyja a Székelyt,
visszakeltében támaszúl, kalauzúl szolgálandót, – s áldoznak víz, tűz, föld és légnek, s
megesküsznek hogy fenyegető vész idején segítségűl fordulnak vissza. Ám alig tértek a havas
aljáig, már a körüllakó népség fölemelkedik a maroknyi székely ellen: de megrendül a föld,
megrázkodnak a fenyűk koronái s hirül adják a vonulóknak társaik veszedelmét. A hadak egy
része visszafordúl, meglepi az ellent s pozdorjaként szórja szét, Év mulva ismét megirigylik a
völgy lakói a székelyek nyugalmát s fenyegetik seregeikkel. De a patak sikoltva szalad a
folyamba, folyam a tengerbe, hirt visznek s a Székely ismét mentve lőn. Három év multán uj
nemzetségek veszik ismét körül a Székelyt s élethalálra küzdenek. Már a szellő is alig érte a
távozottakat, de társul adván magát a puszták viharához, feltalálta őket messze tul Görög országon, a merre elvonultak, – s harmadszor is győzelmet vívnak
feleiknek. – Ezután sok idő folyt le, szorgalom a rengeteget kies teleppé, a puszta őrhelyet
hosszu időzés, megszokás, hazává alakította át, a diófa csemeték agg törzsekké, az unokák
férfiakká nevekedtek. Azonban a szomszédok régi gyűlölete kitör a nyelvben s szokásokban
egyedűl álló Székely ellen; megszámlálhatlan nép kél fel kiírtásukra s a bérczes kis hazát
minden oldalról ostromolják. Dicsően vív a székely, de már már lankadoz a tulnyomó erők
ellenében, – a segély messze van, tán feledésbe is ment, s az elszakadt hű társak rég földben
aluszszák álmaikat. Csak a Székelyek csillaga nem szunnyadoz, s megemlékezve az áldozatról az
esküről, lobogva viszi a hírt, hol a hősök lelkei vigadoznak. Már ott lennt az utolsó csata
készűl, maroknyi nép ezernyi ezer ellenséggel szemközt, – midőn egyszerre paripák dobogása s
fegyverek moraja hallatszik, s fényes hadak némán vonulnak éjente az égen fölfelé, – a dicső
hadtársak, kik háromszor jövének segítségre, most negyedszer már mint halgatag szellemek
hosszu sorban nyomulnak a csillagos égen keresztűl véreik segélyére, s leszállnak ott, hol a
kék boltozat ama havasokkal ölelkezik. Egyenként kiismerszik az ősz vezér s a többi bajtársak.
Nincs halandó erő melly megállhatna előttök, rémülés szállja meg a tenger ellenséget s futnak
minden felé, többé vissza sem tekintendők. Azóta áll a Székely háborítlanúl s nem sokára véget
ér hű őrködése midőn az elköltözöttek visszatérő unokáikhoz csatlakozva, s őket kalauzolva,
örökségöket visszafoglalják. A fényes hadak ösvénye pedig mellyet jöttökben s visszatértökben
taposának, eltörölhetlen maradt az égbolton, az ő lábaik s paripáik patkóinak nyomdoka az,
mellyet derűlt éjeken mint tejfehér szalagot látsz tündökleni a magasban, s mellynek neve azon
órától fogva hadakúta a Székelyeknél, mellyre föltekintve a Székely
megemlékezik Csabáról és Attiláról s a Székelyek csillagáról. –
U.I. Ősmagyar népies csillagismémhez tartozó gyüjteményből, közelebb Ipoly Arnoldhoz felküldve,
n
– de ohajtva egyszersmind hogy magyar népünk e néhány év előtt tábortűz
melett szabad ég alatt, Székely atyafitól hallott – s ha nem hibázom, rendkivül szépségü –
regét, művészi alakban, mesterkéztől vegye. Ezért szabad rendelkezésre bocsájtva….. Örülök,
hogy ígéretemet némikép beváltani ezzel is alkalmam van.
Jegyzet
közelebb Ipolyi Arnoldhoz felküldve–
Ipolyi
: Magyar Mythologia (Ipolyi Arnold
Pest
,
1854) c. műve ez évben jelent meg. Budapest
AJ.
-nak is megvolt, ma is megvan, benne kis
körpecsét: „Arany János könyvtára” felirattal, a szöveg közben Arany János
AJ.
jelöléseivel. (MTAK. Kézirattára – K.517. sz.) –
Arany János
Lugossy
, Lugossy József
Ipolyi
könyvének megjelenése alkalmából küldhette el neki
e székely „regét”, mint az „ősmagyar népies csillagisméhez”, azaz a csillagokhoz tartozó
mondát.Ipolyi Arnold