Tompa Mihály – Aranynak

Nem vagyok biz én édes barátom! sem beteg sem holt! az életutálat sem bánt ez idő szerint ollyan nagyon, bár, hogy nagyon szeretném a világot abból semmi sincs; hanem nem irtam, nem akartam irni, mert nehezteltem rád, nehezteltem mondom, mert legutóbbi leveled olvasása után többé nem neheztelek de, isten engem ugy segéljen komolyan haragszom!

Verseim irván öszve szívesen kértelek egy kis segedelemre, miután itt a környéken egy pár versemet semmi módon megkapni nem tudtam. Hozzád fordultam ki hozzám legközelebb s legtávolabb vagy. Hogy kérésem teljesited, reméltem, de csalatkoztam.

n

Jegyzet

Verseim irván öszve … kértelek egy kis segedelemre, … de csalatkoztam.

–

Tompa

Tompa Mihály

1853. dec. 18-i levelében kérte verseinek kimásolását. –

AJ.

Arany János

febr. 13-án – mint írta – „ihol küldöm.”

Tompa

Tompa Mihály

tehát megfeledkezett róla. –

AJ.

Arany János

a febr. 13-án írottakat máj. 8-án megismételte.

Azonban szépen megvigasztalsz, midön sürgetésemre kénytelen vagy felelni; megvigasztalsz ekképen: „Vigasztald magadat hé! nem csak te vagy ki válaszomra vársz, körülbelől 10-en vagytok hasonló állapotban.” Tudom én azt hogy elkésni a válasszal még nem szentségtörés, mindenikünkön megesett s esik akarhányszor, de a baráti érzelmek kicserélése közt, és a közt, ha valami segitségre hivnak fel a lehető leggyorsabban, van egy parányi kis különbség. Hogy pedig 10 magamszőrű quantitásu s qualitásu embered van, azt nem tudtam, okom volt némely leveledből mást gondolni. Én nem vagyok illy bővében a jó barátoknak s nekem nem nehéz a választás 10 vagy 100 közöl kinek irjak legelsőbb? Nem irtam hát, hogy időd legyen 9-nek válaszolni, mert hiszen ha egyre sem felelhettél, még kevésbe tehetted azt ha azóta 3-szor, 4-szer irtam volna levelet. –

Azonban jerünk tovább és paulo majora canamus!

n

Jegyzet

paulo major a canamus

– kissé nagyobbakat zengjünk! Itt: térjünk emelkedettebb témákra! – Vergilius IV. eclogájának. első sorából.

Legutóbbi leveledben van egy-két kifejezés, mellyet óhajtottam volna soha nem hallani; nevezetesen: „a nyári szűnnapok egy részét (ha ugyan barátsagunk föl nem bomlott) Hanván akarom tölteni.” tovább: „nem hihetem, hogy irántam hűlni kezdenél, mert arra nincs okod, s ha volna azt nekem tudnom kellene, mielőtt így megválhatnánk!” –

János

Arany János

! micsoda beszédek ezek? Te lehetőnek tartod a megválást? Azért hogy hanyagságodért egy-két havi hallgatással önként megbűntetni akarlak, már hűlés, megválás, barátság-felbomlás? Akit én szeretek, attól nem szeretem az illyen beszédeket. Roszúl, igen roszúl esett beszéded, nem csak nekem, de nőmnek is. Mi sem történik köztünk, s imé boldog isten! minő kifejezések. Én azt hittem, engedd tovább is hinnem hogy soknak, igen soknak kell köztünk történni vagy kellene, mig ide jutna a dolog. – Ime láthatod, hogy többé nem neheztelek; neheztelésem elnyelettetett haragom által, mert igen rosz ember vagy, rosz pillanatokat szerzettél nekem meggondolatlan nem is tudom mid által.

Csak egyetlen egy eset van

János

Arany János

! hogy neked megengedek, t. i. ha szavad beváltod és hozzám jösz; Fájdalom, ismét nem írhatom ezt jöttök; feleségemmel hosszasan tanácskoztunk, hogy lehetne benneteket együtt és egyszerre látnunk. Azonban ismét baj van; először nem tudom az ostromállapot megszűnése mennyiben hozott nekem jót; folyamodni fogok a főnökhöz vagy Kassára s mindent elkövetek. Másodszor, abban a csendes öreg házban mellyről én neked irtam valamikor, nem fogadhatunk többé benneteket, e napokban abból végkép kikőltözünk; az egyház építkezni akar részemre, zsellérségre szorúlunk;

n

Jegyzet

zsellérségre szorúlunk;

– a hanvai ref. egyház új paplakot építtetett.

Tompá

Tompa Mihály

ék átmenetileg egy kis, Hanvay Péter által rendelkezésükre bocsátott házat kaptak szállásul.

hol lesz? hogy lesz lakásunk? még magunk sem tudjuk; igy kellő kényelem nélkül sem nektek sem nekünk nem lenne az, az együtt lét, minek lennie kell és lesz is; elhatároztuk tehát, hogy mig házunk fel nem épűl, nem látunk szívesen fészkestől; pedig te semmire kellő ember, mint szeretnénk mind a négyeteket kebelünkbe fogadni!

Mondom: nem tudjuk hogy lesz és hol lakásunk? de egyet tudok bizonyosan, t. i.: nekem lesz becsűletes, csendes, kényelmes egy szobám; hol mi ketten szépen megférünk. Neked tehát el kell jönnöd! El kell törik-szakad! tanúld meg az utat Hanva felé, aztán később ide röpíted családodat. Igérd meg ezt nekem most, és teljesitsd majd annak idejében: ugy szivemből megengedek! máskép sem magamat sem levelemet nem látod ez életben. Elgondolván az ugy nevezett bajt, ha csupán nem-akarás vagy restség miatt elmaradsz tőlem: megátkozlak! Még a legrosszabb esetben is lesz kirándulásunk: Murány vára, az agtelki és sziliczei barlang, a híres hámorok, egy pár kisebb fördő stb, aztán saláta, rántott csirke stb aztán még ma elteszek számodra vagy 8 csómó legfainabb három éves dohányt. – Csak jőjj, jőjj!

Örülök hogy Toldi

n

Jegyzet

Toldi

– Toldi Estéje.

ismét szerzett és vívott ki számodra egy pár garast; ez is jó; mi fogadtatását illeti könnyen bekövetkezhetik a mit sejtesz; olvasók és criticusok egy húron pendülnek. Boszantott hogy a Nagyidai Czigányok at

n

Jegyzet a Nagyidai Czigányok at stb. – Utalás Toldy Ferenc értetlen bírálatára. Lásd Új Magyar Múzeum, ADATTÁR.

ollyan komoly pofával kezdték olvasni, mintha legendát írtál volna Farahó népéről; boszantott hogy benne Toldi fenségét és komolyságát várták, és persze hogy megcsalódván nem ők, de te lettél az oka. Azonban én még is azt hiszen hogy nem lesz okod panaszra. –

Olvastad azt a lantos költészetről irt értekezést a Naplóban;

n

Jegyzet

Olvastad azt a lantos költészetről irt értekezést a Naplóban;

– A Pesti N. 1854. ápr. 26-i sz. Tudomány és irodalom c. rovatban Újabbkori lantos költészetünk körül c. – A csillag alatti szerkesztői megjegyzés szerint: „Irodalmunk már nevetségessé kezd válni, kivált azon részében, mely a felkapott népies iránynak hódol. Ezen irány magában nem kórjelenség … de igenis kórjelenségnek tartjuk azt a modort, melylyel azt kezelik … czélunk … hogy ez irány megtisztuljon salakjaitól… ” stb. – A cikk a lap ápr. 28-i számában is folytatódott. LeszóltaLosonczy Lászlót, a „ferde népköltészet” fő képviselőit:

Tóth Kálmán

t és

Szelestey László

t. Nemi „költészetlenséget”

Lévay

Lévay József

nál is talál. – Ami – levele szerint –

Tompá

Tompa Mihály

nak fájt, az a megjegyzés lehetett, hogy a kivitelben ő is „elkölcsönzött egyetmást a kontárok gyomírásából” .

van benne sok jó és igaz de elég elfogultság is; én azt tanultam belőle hogy a felmutatott kortársaktól (lásd ott a neveket

Toth Endre

Tóth Endre

és

Kálmán

Tóth Kálmán

Sükei

Sükei Károly

, Nagy Sándor stb;) egyetmást elsajatitottam, a többek közt a gyorsirást (nem tudtam hogy ezt is tudom); azt tanultam továbbá hogy

Székely Jósi

Székely József

nagyobb költő mint

Tompa

Tompa Mihály

. Csakugyan igaza lesz

Berecz

Berecz Károly

nek ki nem rég azt mondta, hogy irataimban már látszik némi emelkedés. –

János

Arany János

miért panaszkodnál? sok bajod s kellemetlenséged lehet és van is tudom; de egyet nem ösmersz: a méltánytalanságot; azonban ebbe is bele szokik aztán az ember!

Hogy Verseim roszul néznek ki elhiszem; iparczikké válik az a pesti kiadó urak kezében; aztán van lárma az irodalom iránti buzgóság, vállalkozási szellem s más historiáról. Gschäft semmi más, pénzhalászat!

Ha eljősz és megmutatod elhiszem az asztalirást. A bort nem tudom ki küldte? Mindenesetre okosan tette. Ugy! Kijöttek-e már a

Mentovich

Mentovich Ferenc

versei?

Válaszodat várom! A kedves komámasszonyt nőmmel együtt a legforóbban üdvözeljük; gyermekeidet csókoljuk,

mindnyajotak

Szerkesztői feloldás: mindnyajatokat

ölelünk. Isten áldjon!

barátod

Miska

Tompa Mihály

AJOM16

Megjegyzések: