Arany – Tompa Mihálynak

Tompa Mihály

! már most én haragszom, és nem úri magad, pro primo azért, hogy nehezteltél, pro secundo, azért, hogy haragszol. Mikor irtad nekem hogy sietve kellenek a versek? Idézem leveledet, sőt, ha kivánod, másolatban is megküldöm 30 kros bélyegíven, hitelesítve szolgabíró által, mert az eredetit nem adom, azt megtartom, bármilly pimasz legyen is, lomnak íróasztalom fiókjában. Érted-e? lomnak. Tehát ezt irja nekem

Tompa Mihály

ő tisztelendősége december 18-áról

Ao

Szerkesztői feloldás: Anno

1853: „Ad vocem vers.

János

Arany János

kám! írasd le a nők könyvéből az Öreg Szolgát és küld(d) el nekem; valamint, ha megkaphatnád illyen czimű humoristicus versemet az Én lakásom azt is megköszönném, a Hölgyfutár ban jelent meg, tán 1851-ben, ha jól emlékszem. Szükségem lenne rájok, tán könyvben még ki nem adott verseimet írom össze.” Hol itt az a sürgető szükség? A „tán”-t olvashattam annak? Hisz én három éve hogy köttettem egy könyvet, mellybe apró verseimet össze akarom írni,

n

Jegyzet

három éve hogy köttettem egy könyvet, mellybe apró verseimet össze akarom írni,

– erről már febr. 13-án is írt

Tompá

Tompa Mihály

nak.

s még nem írtam bele 8-at. Gondolhattam e én, hogy a te tán-od alatt már a betűszedő rejlik? Mindazáltal egy kevés procrastinatio után

n

Jegyzet

kevés procrastinatio után

– halogatás után.

teljesítettem kívánatodat. Az Öreg Szolgát saját körmeimel írtam le, a másikért felhánytam egy kazal bekötetlen s rendezetlen Hölgyfutárt, feláldoztam egy számot, kiollózván belőle az illető verset; mellynek hátán még pro superabundanti,

n

Jegyzet

pro super abundanti,

– mindezeken túl, ráadásul.

Lankától is volt egy rigmus. És te, háládatlan, méltánylod az én fáradozásomat? Nem! – Te szuszogsz, neheztelsz, duzzogsz, morogsz, zsémbelsz, pörölsz, osztozol, czivakodol, veszekedel! Ezért menjek én hozzád? Nem én, ha

Czegléd

Cegléd

en laknál sem!

Hogy a 10 collegával (kik veled együtt levelemre várnak) együvé tettelek, az is nagyon szúr.

Egresi Gábor

Egressy Gábor

nak azt írta egyszer az asztal, midőn tőle tulvilági dolgokat kérdezett: „te nagyon bölcs ember vagy,

Gábor

Egressy Gábor

!” Én is ollyan formát mondhatnék neked. Te abból, hogy nekem vagy 10 levelem van írnivaló, azt okoskodád ki, hagy tehát én e 10-el egy színvonalra helyezlek. Tettel mutattam ellenkezőt, mert 10 közül csak neked válaszoltam akkor, a többi vagy későbbre, vagy végkép el is maradt. Ha te egy tréfás kifejezést mindig így elcsűrsz-csavarsz, akkor nekem a

Lxxxy

Losonczy László

n

Jegyzet

Lxxxy

Losonczy László

– Losonczy László.

collegám s költőtársam levélstylusához kell folyamodnom, melly így hangzik: „Tekintetes ur, tisztelt collegám s barátom! – Azon érzelmek következtében, mellyek engem Hozzád csatolnak stb.” – Én a 10-es számmal csak roppant elfoglaltatásomat akartam értésedre adni; miután az igazi mentséggel, – t. i. hogy kedélyem levert, szellemem tunya, minden foglalkozásra, sokszor még levélírásra is röst, – hogy ez állapot rajtam csaknem mindennap megújúl – magam is, téged is terhelni nem akartalak.

Azért jó fiú, most, ha valaha, tarthatni tőle, hogy még összeveszünk. Mert hogy te igen érzékeny, igen kényes vagy némelly dolgokra, azt én rég tudom; de míg az én birka jámborságú kedélyem megvolt, könnyü vala a difterenczialis pontokat kikerülnöm. Most, mikor én talán még érzékenyebbé váltam, te légy az okosabb, s ne csinálj ennyiből: .... ennyit: ….

n

Jegyzet Az eredetiben e helyeken egy kis köröm s egy izmos ököl van rajzolva.

Képzelem minő commentárral adtad elé nődnek ártatlan kifejezésimet! Kedves komám asszony! Ne higye ám mind azt, a mit Miska mond mert ő haemorrhoidalis ember,

n

Jegyzet

ő haemorrhoidalis ember,

– aranyeres.

az illyenek pedig (: magamról tudom, mert velem is el akarják hitetni, hogy az vagyok) sokszor sárga üvegen nézik a világot. Azt higye, a mit én irok, t. i. hogy emlékezetök olly kedves nálunk, mint senkié. S ezzel vége a polemiának.

Azt a lantos értekezést olvastam,

n

Jegyzet

a lantos értekezést olvastam,

– az értekezésről

Tompa

Tompa Mihály

máj. 1-i levelében is szó van. Jegyzetet lásd ott.

s megütköztem volna rajta, ha nem sejteném, hogy

Greguss

Greguss Ágost

irja. Ez ember „a népies” költészet iránt nagy ellenszenvvel látszik lenni, és imádni különősen a jó trochaeusokat, s jámbusokat; veled az a baja, hogy ujjabb időben nem méred olly szabatosan verseidet, mint az Athenaeum korában, sőt ollykor a pórköltészet felé (azaz mifelénk) is hajolsz. Különben, hogy miért tett az ifju óriások közé, azt nem értem. Aztán én nem ugy olvastam, hogy

Székely

Székely József

nagyobb költő

Tompá

Tompa Mihály

nál. Téged előre különválasztott, s úgy tette a hasonlítást. Azonban úgy is olly bolondot szólt, a millyet még senki. Székelynél, költőnek, mind több, a kit felhoz, talán Nagy Sándort kivéve, mert ezt nem ismerem.

A

Mentovics

Mentovich Ferenc

verseinek nyomása lassan halad. 7-8 correcuara ivet kapott még, azonban majd megjelen.

Szász

Szász Károly

még nem irt, haűtétől őte Erdélyben van.

n

Jegyzet

SzászSzász Károly … haűtétől őte Erdélyben van .

– Haótától óta, vagyis régóta.

Örvendek az uj parochiának. Érem-e azt, hogy benne vendéged legyek? Csak boldog egy falusi pap! Bezzeg nem építnek minékünk, hanem hurczolkodunk, mint a czigány, minden tavaszszal. Most is ugy megsajnáltam egy collegámat (vagy benne magamat) látva, hogyan sétál Sz. György reggelén, egy podgyászos kocsi után, magas kalapban, Zrínyiben.

n

Jegyzet

sétál Sz. György reggelén, … Zrínyiben.

– Ápr. 24-én, a költözések, szegődések szokásos napján … hasított ujjú zsinóros mentében. – Bizonyos mezőgazdasági munkakörökben is Szt. György napjától Szt. Mihály napig, azaz szept. 29-ig szerződtek.

Ezt itt csak a professor és zsidó teszi. Semmit se ohajtok inkább, mint szegény szalontai kunyhómat, hogy ott megint oltogathassak „procul negotiis”.

n

Jegyzet

procul negotiis

– távol a gondtól, ügytől-bajtól. (Beatus ille … ) Horatius II. epodosának sokat idézett kezdő sora.

Ez sem falu, sem város – mindeniknek csak rosz oldalát bírja. Nincs egy talpalatnyi kert, föld – s az ember ha 100 évig itt lakik sem szerezhet semmit, olly drága a fekvő vagyon. Én azt mondom, e 21/2 esztendő ölte meg az én kedélyemet.

De már majd nagyon savanyú is leszek. Isten áldjon meg, édes miskám, szeressük egymást ezután is; mindenek felett pedig ne neheztelj meg, hogy most nevedet kis betűvel találtam írni.

Ölelünk, mi négyen, hármótokat. Az asszony,

Julcsa

Arany Juliska

,

Laczi

Arany László

, egészségesek, mint a makk; kívánom, titeket is hasonlóan találjanak soraim.

barátod

Arany János

AJOM16

Megjegyzések: