Aranysárkány fejléc kép
 
Arany –Tompa Mihálynak
Nagy-Kőrös
Nagykőrös
, junius 11. 1854.
 
  Kedves barátom!  
  Különös érzelmek közt fogok tollat. Nem tudom, mikép válaszoljak leveledre, hogy válaszommal „mieg légy elégedve”. Úgy látszik, nem találom többé el a hangot, mellyen hozzád szólnom lehet. Komolyság, tréfa, gyermekesség egyaránt sért, ha tőlem ered. Ártatlan kötődésem előtted egy pedántnak kicsinykedése, a ki „helyesirási hibáidat „nagylelkűen!” javítgatja.” Értem, és fáj. De én nem csak most lettem illy pedáns. Vedd elő régi leveleimet: azokban százszor annyi kicsinykedést fogsz találni: miért nem nehezteltél akkor? Vagy a tieidben nincsenek-e affélék? Mihály, Mihály! hidd el nem az én irmodorom, hanem valami egyéb változott meg.  
  Leveledet olvasva, azt kelle hinnem, hogy ez „ultimatum” képen van küldve. Sokáig haboztam, nem lenne-e jobb „a mi benne keserű van, elnyelni” és hallgatni. De nem tehetem. Enyim volt az első szó – enyém legyen .... ha szinte az utolsó is. De nem! ennyire még talán nem mentünk, isten nem adja azt!  
  Verseidről, mellyeket a napokban olvastam, egy hozzájok méltó birálatot akartam dolgozni: szerencsére megelőzött
Császár
Császár Ferenc
.
n
Jegyzet
Verseidről…
Császár
Császár Ferenc
Császár Ferenc
Császár Ferenc
a Divatcsarnok máj. 20-i számának első lapján,
Tompa
Tompa Mihály
nevét koszorúba foglalta s úgy értékelte költészetét. Nemcsak „ragyogó géniuszát” méltatta, hanem a népiességet lejáratoknak is odafricskázott: „azon pár jó fiú, kik
Tompá
Tompa Mihály
t ép oly kevéssé tudják költőnek, mint
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
t, vagy
Garay
Garay János
t, sőt készek megtépni még
Petőfi
Petőfi Sándor
koszorúját is, ép ezen határtalan bárgyúságok által árulják el képtelenségüket arra, hogy a valódi költőt és költészetet felfoghassák, megítélhessék” .
Szerencsére mondom, mert ki tudja, mikép fogtad volna azt is venni, tőlem, és most. De meg nem is vagyok gyakorlott biráló; bakot lőhettem volna.  
  Bocsáss meg, hogy most, mikor lábadozó állapotban vagy, efféle dolgokkal untatlak, vagy keserítlek. Isten látja lelkemet, többet szenvedek én miattad. Tudom, hogy jelen soraim ismét egy sereg félre-értést fognak szűlni. El vagyok rájok készűlve. Az is meglehet, hogy nem válaszolsz. Ha még ezt kellene is megérnem: jól esik, ezuttal kimondhatni, a mi szivemen fekszik. Én tudva meg nem sértettelek. Mindazáltal bocsáss meg, ha akaratom ellen sérteni látszottam, ha enyelgésem helyén kivűl talált, ha szavaim nem voltak kellően választva, s nem azt fejezték ki, a mit én akartam. Énnekem a hét év emléke holtomig kedves fog maradni – én büszkén, örömmel – bár a fájdalomnak nem minden vegyűlete nélkül fogok visszagondolni az egykori hármas – majd kettős szövetségre, mellytől, ide s tova elszigetelten állok. – Regény, hamis pathos, ugy-e?  
  Isten áldjon meg, édes
Miská
Tompa Mihály
m. Légy jobb, – vesd ki szivedből a keserűséget, – légy olly jó, mint egykor valál. Úgy – de csak úgy – meglátogatlak, úgy öröm lesz veled találkoznom; de „veszekedni” azaz hogy „igazán” veszekedni, nem megyek hozzád. Akkor ismét kijavítom, de minden „nagylelkűség” nélkül, sajtóhibáidat, megrovom calligraphiádat, krumplihoz hasonlitom háztelkedet,
n
Jegyzet
krumplihoz hasonlítom háztelkedet,
Tompa
Tompa Mihály
1850. okt. 27-i levelében rajzolta le telkét az épületekkel
Arany
Arany János
nak (lásd AJ. kk. XV. k. 295. l. ) –
AJ.
Arany János
ezt a rajzot illette „krumpli” jelzővel. (Lásd
AJ.
Arany János
1850. nov. 20-i és
Tompa
Tompa Mihály
nov. 30-i leveleit ugyanott 302, 305. l.
szóval ismét olly ostobaságokat írok mint ezelőtt. Addig pedig tartson meg az isten, kedveltjeiddel együtt!  
  barátod  
 
Arany János
Arany János
 
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából (lásd AkÉrt. 1899. 665. l. 1108. sz. a.). Válasz
Tompa
Tompa Mihály
máj. 31-i levelére.