Így, így szeretlek én, édes
Miská
m; az az nem is így; hagyjuk a recriminatiokat, a mea culpákat,hagyjuk a
recriminatiokat, a mea culpákat, – a szemrehányásokat, a bűnbánatot. s valljuk meg, hogy
bolondság volt az egész. Arról biztosítlak, hogy a mily nehezen szoktam szert tenni „igaz”
barátra, ép oly nehezen bocsátom ki körmeim közűl: tehát efféle csekélység köztünk szakadást
soha sem tehet.
Tompa Mihály
Abban tökéletes igazad van, hogy a hűtlen papír nem egyszer fekete színben mutatja a
legpirosabb gondoljatot. Aztán meg, ha az ember barátjával együtt van, s látja, hogy az komor,
levert stb. megkiméli időtlen élczeitől: de a levél oly pillanatban kaphatja, midőn
legkevésbbé sincs hangolva a tréfa elfogadására; s ilyenkor fáj a csiklandás. Mindazáltal én
ezentúl sem fogok neked bőjti predikácziókat írni, mert a correspondentia nekem élvezet,
felüdülés, felderülés. Ezt én sokszor (bocsáss meg önzésemnek) nem kevésbbé teszem magamért,
mint érted. Azt vélem, hogy egy órán kicsevegtem veled magamat, s ez úgy megenyhít.
Egyébiránt én most már sokkal vidorabb vagyok. Fülzúgásom ugyan még eléjő néha, tán sohasem
is hagy el végkép: de már nem csinálok belőle rémképeket, – mert eddig is ez volt a főbaj.
Hogy afféle nyavalya volna mint te gyanítád, s már magam is hinni kezdtem, azt sem merném
állítani: semmi alhasi bajokkal nincs kapcsolatban, pedig már szinte egy éve az első rohamnak.
Vérbaj mindenesetre, néha, mikor rosszúl fekszem, igen nyugtalan álmaim vannak, milyekkel ez
ideig ritkán vesződtem; de ez nagy ritkán történik, s a baj egyáltalában tűrhető. Kivált ha
foglalkozásban, mérsékelt munkában szórakozást keresek: akkor igen jól érzem magamat. Reményem
van a nyári szünet alatt valami nagyobbat állíthatni elő;
n
mert nem szeretném, hogy már bevégeztem légyen irodalmi pályámat. Mindazáltal egy csöppet sem
erőtetem a dolgot, mely erőtetve úgy sem megy.
Jegyzet
Reményem van a nyári szünet alatt valami nagyobbat állíthatni elő;– Lásd a Daliás Idők II. dolgozata; AJ. kk. V. k. 449. l.
Iskoláink július fogytáig bevégeztetnek, tehát augusztus és szeptember a szűnidő. Már ha
családostól nem lehet, magam is csak elrándulok hozzád; arról azonban nem állok jót, hogy az
itt lakó bikficzek közűl valamelyik hozzám nem csatlakozik. De az nem baj, olyan embert nem
viszek, a kit te szívesen nem látnál, aztán meg nyügőzve (genirozva) lennél miatta. Legfölebb
Szilágyi
t; kinek sohasem
jutott volna eszébe, a Nők Könyvét Szilágyi Sándor
Mentovich
tól elzsarolni s neked megküldeni, ha én
folyvást nem zaklatom, s impertinentiáját szemére nem hányom. Ez a Mentovich Ferenc
Sándor
jó bolond fiú; te tán nem ismered
annyira, hétköznapi pongyolájában, mint én: e szeretetre méltó pongyola a könynyelműség,
minden hibái s erényei kútfeje. Jó, mert nem tud rossz lenni, s rossz, mert nem képes jó
lenni: ebből áll jellem vegyülete..
Szilágyi Sándor
Mentovich épen ma kapta az örömhírt, hogy a Szárazlombok, melyeket a pesti politia
Bécsbe küldött néhány gyanúsnak hitt versért, csakugyan
kiszabadultak. Nagyon meg volt ijedve, mert a nyomdaköltség a nyakán volt, és többnyire csak
aláírói valának. Egyébiránt én olvastam a kéziratot: abban kormányellenes mi sincs, hanemha
ily általános kifejezések: „hazaszeretet” stb.
Szász
egyszer írt, mióta Szász Károly
Kézdi-Vásárhely
en lakik, akkor sem nekem, hanem Kézdivásárhely
Mentovich
nak; ő, úgy látszik, meg van elégedve
állapotával, a mennyiben oly csapások után, minőket ő szenvede közelebb, a „megelégedés” szót
használhatni. Révpartra jutott ez egyszer; rokoni közt, édes anyja oldalán fog élni, s erre
neki nagy szüksége van. Mentovich Ferenc
Jánosi
Kecskeméten professor egy év óta, de megy Pestre közelebb, chemiai laboratóriumba, hol a vidéki patikások számára gálicz és
kékkövet stb. fognak nagyban előállítani, hol ő felügyelő hivatalnok lesz, mire nagy
szenvedélye van. Professoraink Jánosy Ferenc
Szász
és Szász Károly
Jánosi
n
kívül, a régiek; amannak helyét Jánosy Ferenc
Theodorovics
(az irodalomban: Tomori) Anasztáz, becsületes görög fiu „unser
Muszka,” ezét Lengyel Dániel, orvos doktor, s a cs. kir.
természettani társulat szép kis feleségű tagja pótolja. No meg, tudod, kettővel szaporodtunk
volt: Szilágyi és Tomori Anasztáz
Losonczi
val, kiket midőn ide csábítottunk, azt mondták a kecskemétiek:
„Szegény tatár!”Losonczy László
n
Jegyzet
„Szegény tatár!”– lásd
Kisfaludy Károly
: A bánkódó férj és
Kisfaludy Károly
Vörösmarty
: Szép
asszony c. verseit.Vörösmarty Mihály
Engem pedig ezek a Néplap, Népkönyv, Gyermeklap,
Naptár, Divatlap stb. szerkesztők, majd megölnek a honorárium
igéretével; de bölcsen átláttam, hogy ha én időmet s erőmet ő kigyelmökre fogom fecsérlem;
akkor soha sem fogok valami nagyobbat producálni. Azért ezentúl még csinjábban kapnak tőlem,
mint eddig. Szerelmes nem vagyok, hogy mindennap egy
Hozzá
n
czímű
verset vágjak: a tárgyias költeményhez pedig tárgy kell, és a mi több, hevülés a tárgy iránt,
az pedig nem jő minden füttyentésre. Verseid bírálatát, vagy „ismertetését” is, csak az első
impetusbann
tudtam
volna megírni, most már némileg idő után van. Rendkívül bosszantott engem az, hogy nálunk a
bírálat minden egyéb, csak nem bírálat, az az olyan, miből az író vagy tanulhatna, vagy
büszkeséget, a jövőre kitártást, kedvet stb. meríthetne. Czigányos magasztalás, vagy otromba
szidalom az egész, tertium non datur.Jegyzet
az első impetusban– lendületben.
n
De mégis: előre kiteszik a rőföt egy tudós
aestheticai értekezésben; aztán hozzá szabják a költeményt, s ha nem találják összeillőnek,
kész a mocsok; ha pászolni vélik, akkor minden egyéb hiány daczára, emelik az égbe. Ez aztán
nem kevésbbé kínos a magasztaltnak, mint a legyalázottnak. Kivált irányodban láttam folytonos
méltatlanságot, hogy a magyar nem tudja megbecsülni a mije van, s oly külföldi mintákat állít
fel magának, a minőkkel ott is csak századok dicsekedhetnek. Nézzük el bármelyik – német,
angol, franczia – irodalmat: leszámítva egy-két világhírű celebritást: avagy nem
mérkőzhetünk-e mi a többivel? Mivel nagyobb egy Jegyzet
tertium non datur.– Nincs harmadik lehetőség. (Logikai kifej.)
Geibel
, Geibel, Emanuel
Beck
, L. Cavanagh stb. stb. mint Beck Károly Izidor
Tompa
? sőt mivel több, mint Tompa Mihály
Szász K.
és Szász Károly
Iduna
! Magamat szándékosan hagytam ki a
hasonlításból, nem mintha föntebb érezném, de mert iskolám azokétól lényegesen elüt. E
méltánytalanság miatti boszankodásomban annyira hevültem, hogy abba akartam kezdeni, a mi nem
kenyerem, s meglehet, nem is tudtam volna magamat oly tudákosan kifejezni mint Szász Károlyné Szász Polyxena
Greguss
: bírálatot akartam adni verseidről
„sine ira et studio”,Greguss Ágost
n
meg is róni egy keveset, kiemelni sokat; de bár az előrajzot
megkészítettem főben, a bírálatot nem írtam meg. Névaláírással kellett volna adnom t. i. vagy
névtelenűl: emígy el fogott veszni a bírálatok özönében, úgy a pajtáskodás vádját lobbanthaták
szemére. Megelégszem tehát a gyönyörrel, melyet a gyüjtemény olvasása közben – csaknem
folytonosan – éreztem; s azt kell mondanom, hogy csakugyan igaza volt Jegyzet
„sine ira et studió”– Harag és részrehajlás nélkül.
Berecz
nek, midőn írta: „Berecz Károly
Tompa
emelkedik” mert az első kötetben
megjelent verseid, bármily szépek is helyenként, ez utóbbival nem állják ki a versenyt. És
ennek örülj Miska! bár rólam is azt mondhatná valaki! különösen tárgyiasságod, s tehetséged
„műegészet alkotni,” – nem szórni képeket pazarúl, hanem oda tenni az erőt a hova kell; szóval
az egészet és nem a részeket ajándékozni meg főbb figyelemmel: ez a mit én művészi haladásnak
mondok. Virágregéid-et – talán a genre miatt – kevésbbé szeretem, bár abban is van
egynéhány, a mit teljesen birok élvezni.
Tompa Mihály