Aranysárkány fejléc kép
Bibliográfiai adatok
 
Tisza Domokos – Aranynak Geszt, Jul. 2-ka 1854.  
  Édes
Aranybácsi
Arany János
!  
  Kiálts restség, ordíts lelkiismeret,
n
Jegyzet
Kiálts restség, ordíts lelkiismeret,
– a bibliai idézet eredeti formája: „Ordíts kapu, kiálts város” Ézsaiás próféta könyve (14, 31.) –
Tisza D.
Tisza Domokos
ezelőtt jún. 10-én írt utoljára
AJ.
Arany János
-nak.
mert eljött a levélírás rettenetes napja! elmondhatná rólam az Ézsaiás próféta mikor még senki nem élt a földre.
 [!]
[sic!]
 De azzal még is vígasztalom magamat, hogy e levélből három is kitelhetnék, annálfogva van kárpótlás a ki nem szolgáltatott robotokért. Ne hidje egyébbiránt hogy én a verselést robotnak tartom, sőt ellenkezőleg folyvást fő-ambitióm, minek tettleges jeléül, verseimet, 90-et kiadni elkezdtem. Megjelennek pedig két példányban, a geszti Rektor betűíel, egész vászonban. Természetesen egyik példány
Kőrös
Nagykőrös
nek van szánva, s épen azért írok e papíron, hogy azt, mint verseim leendő alapját bemutassam. Szebb volna jegy nélkül, de ... honi soit qui mal y pense!
n
Jegyzet
honi
[szerkesztői feloldás]
hony
soit qui maly pense!
 – „Szégyellje magát, aki rosszat gondol erről.” 14. sz.-i francia közmondás. (Lásd
Tóth B.
Tóth Béla
169. l.)
 
  Időm a verselésre túlsok is van. Megrögzött köhögésem, melyet
Kőrös
Nagykőrös
ön is hallattam,
n
Jegyzet
köhögésem, melyet
Kőrös
Nagykőrös
ön is hallattam,
–
AJ.
Arany János
,
Tisza D.
Tisza Domokos
és
Kovács János
Kovács János
körösi látogatásáról jún. 21-én írt
Ercsey
ifj. Sándor
nek.
savanyúvíz curára szorított, az pedig hat héti vacatióra, minél fogva ez idén sem Prűfung sem utazás.
n
Jegyzet
ez idén sem Prűfung, sem utazás.
 –
Tisza Domokos
Tisza Domokos
a nagykőrösi gimnáziumban szeretett volna érettségizni; lásd júl. 8-i levelét.
Ha hecticába találok esni, bizton számolhat egy gyönyörű hattyúdalra. Egyik versemet külön darabban küldöm, mert duplex libelli dos est
n
Jegyzet
duplex libelli dós est
 – „könyvem két adományt nyújt”, Phaedrus latin meseköltő mondja prológusában a maga könyvéről. Szarvas Gábor fordítása. (Lásd
Tóth B.
Tóth Béla
318. l.)
s nem lehet tudni, a festöncöt bámulja-e inkább az ember, vagy a költért?
n
Jegyzet
a fest öncöt… vagy a költért?
 – a festőt vagy a költőt?
–  
  Áldja meg az isten! szerető tanítványa
Tisza Domokos
Tisza Domokos
.  
 
Vespertine  
n
Jegyzet
AJ.
Arany János
kritikáját e versről lásd 455. l.
 
  Ha meleg nyárban
  Úszva fényárban
  A nap leszáll,
  Ránk jön az estve
  S biborrá festve
  Az égalj áll;
  A tájék renddel
  Bételik csenddel
  – S a lomb alól
  A fülmile szól:
  – Járom a berket
  S éltem reményén
  A csillagok fényén
  Búsan kesergek.
  Hull le a harmat,
  Az én könnyem hull
  Cseppjétől annak
  A mező vídul.
  De a hő könny-ár
  Sorvasztja képem
  Ki nem zöldűl már,
  Ifju reményem!
 
 
 
Hála óda  
n
Jegyzet
AJ.
Arany János
kritikáját e versről lásd 455. l.
(Befejezésül letisztázott verseimhez.)  
 
  Nem irigylek immár senkit! A nagy isten
  Megadá a sorsot melynek párja nincsen.
  Mert bár porlékonnyá alkotta testemet
  Az örök hajnalban füröszté lelkemet,
 
 
  Hogy – míg a több ember rideg borzadással
  Mégyen a halálnak, és a szent vallással
  Sem tud elég hitet, bizalmat szerezni,
  – S kétkedik, siron túl élni fog vagy veszni? –
 
 
  Én aggódás nélkül, élvezvén csak a mát
  Már halhatlanságnak érezzem
 [!]
[sic!]
 malasztját.
  Hogy még földön élve, halhatatlan legyek;
  – Áldassék szent neve, költőnek teremtett!
 
 
  És a költő előtt még csak az is, a ki
  Véres harcmezőn a hírt nevet kergeti
  Óh mily törpévé lesz! Ez új Herostrates
  Győzelmi ünnepe népek torává lesz
 
 
  Némaság hirdeti a hol keze eljárt
  Ezrek holttestéből épít emlékoltárt,
  Igy nyér hírt. De híre gyarló, hamar elvész
  Ha csak fel nem fogja egy lantot verő kéz.
 
 
  Mire az utókor egészen útat veszt,
  S Homér verse mellett feledi Achillest,
  De oly hőst még soha nem teremtett isten
  A ki egy költőnek hirében segitsen,
 
 
  Költőnek teremtett, nevét buzgón áldom
  Nem irigylek immár senkit e világon!
 
 
 
n
Jegyzet E levélben küldött versek: Vespertine és Hála-óda. Szövegüket lásd e kötet 453– 454. l. –
AJ.
Arany János
mindkettőt júl. 8-i levelében bírálta meg. Lásd e kötet 455. l.