AJOM16

Gyulai Pál

előbbi levelét jún. 28-án írta s

Arany János

arra válaszolt.

hogy az elveszett pénzt még nem pótolhattam vissza,

n

Jegyzet

az elveszett pénzt még nem pótolhattam vissza,

– levelezésükben jún. 8-tól visszatérő téma. Lásd még

Arany János

jún. 11-i ,

Gyulai Pál

jún. 12-i és

Arany János

jún. 19-i leveleit és azok jegyzetét.

hogy legközelebbi leveledre oly későre válaszolok.

Az elveszett husz pengőt azért vala lehetlen visszapótolnom, mert azon pénzt melyet beszélyemből kaptam

n

Jegyzet

azon pénzt melyet beszélyemből kaptam

–

Gyulai Pál

tól a MNépK. - ben a Varjú István c. elbeszélés jelent meg (46–69, 109–159. l.-n.)

e két havi szünidő szükségeire kelle tartogatnom, minthogy ilyenkor nincs biztos jövedelmem. E hó elején vértolulások környékeztek s nem dolgozhattam annyit, mennyit szándokom volt. Azonban remélem, hogy e hó vagy a jövő folytán becsülettel vissza fogom fizetni, annyival inkább, mert Szilágyival szerződtem bizonyos „Irodalmi szemlére”

n

Jegyzet

SzilágyiSzilágyi Ferenc val szerződtem bizonyos „ Irodalmi szemlére”

–

Szilágyi Ferenc

cel, aki 1852– 56 között a Budapesti Hírlapot, a kormány lapját szerkesztette. –

Gyulai Pál

munkatársul szegődéséről lásd

Gyulai Pál

nál, ADATTÁR. Cikkeiről ugyanott Bp. Hirl.-nál.

nézve, mellyet e hó 15.-én kell megkezdenem, s miből havonként harmincz forintot kell kapnom, ha mind én, mind ő megtartjuk a kötelezvényt.

Mit csináljon az ember? A tárczaczikkeket jobban megfizetik, mint a költői művet, aztán kevesebb munkába kerül. Az én költői törekvéseimet még mind üldözi a sors. Mióta

Pest

Budapest

en vagyok, egyetlen költeményt, egyetlen beszélykét nem irhattam nyugalomban, zaklatás nélkül. A kéziratért jövő nyomdainas kopogásának még emléke is borzaszt, s néha munka közben eszembe jutván, hogy aligha készen lehetek a kiszabott időre, megzavarodom s képtelen vagyok dolgozni. Igy dolgoznom fáj, s nem dolgoznom sehogy, még inkább fájna. Most is annyi eszme, terv sirját hordom lelkemen s ha elgondolom, hogy egyetlen művemre sem lehetek még büszke, az idő telik, mélyen elkeserülök. Félek, hogy évek mulva egészen kiábrandulva, messe

[!]

[sic!]

vetve minden életczéltól, kitaszitva a családi élet karjaiból, egy elpazarlott élet romjain azt fogom kérdeni: miért éltem?

Ez igen tragiko-pathetikus hang nemde barátom! Hagyd hogy panaszoljak kissé. Pesten az emberek élveznek, vagy dolgoznak, elméskednek vagy rágalmaznak, nincs idejök meghallgatni az érzelgést. Oh ez a pesti élet igen szép s én még mind bolondja vagyok, de a szinház, az akademia, az irodalom ügye kétségbeejt. A szinház bukás szélén,

n

Jegyzet

A színház bukás szélén

– A Nemzeti Színház, amelynek – az elnyomó rendszer kényszerítésére – profiljától eltérő darabokat kellett játszania. E célra karolták fel mint műfajt az operát s hívtak meg külföldi énekeseket vendégszereplésre. – Mióta tudjuk, hogy a Nemzeti Színház igazgatója, Festetich Leó is szerepelt „A bétsi Cs.kir. titkos Politziához tartozó Buda és

Pest

Budapest

városában működő úgynevezett Spitzlik” névsorában, a fenti tények is érthetőbbé váltak. Festetich Leó szolgálataiért évi 5000 ezüst forintot kapott. (Lásd Kiss Károly: Hódolat és besúgás. Történelem villanófényben. c. cikkét, Magyar Nemzet, 1977. márc. 6. )

miben épen annyi része van a kedvezőtlen körülményeknek, mint a journalistikának, az akadémia tétlen s talán szervezni fogják az uj kor szelleméhez.

n

Jegyzet

az akadémia tétlen s talán szervezni fogják az uj kor szelleméhez.

– Az intézmény átszervezésére csak 1858-ban került sor. – 1855. aug. 26-án a VasÚjs. Mi a magyar académia c. ismertetést közölt Edvi Illés Páltól. „A nemzeti nyelv művelésére alapították” – hangsúlyozza, majd szól a különböző ülésekről, a tag választásról és ismételten kiemeli, hogy „egyes hazafiak hő buzgósága által hozatott létre”.

És az irodalom? A közlönyök vezetői szamarak vagy gazemberek, az irók nagy részeből hal ki a szellem s az ifjuság dicsekszik vele, hogy haszontalankodik. Én maradtam-e el a világtól vagy a világ maradt el tőlem? nem tudom, de elég az hozza én szörnyü elégületlen vagyok.

Pákh

Pákh Albert

azt mondja, vénülök,

Török

Török József

pedig, hogy beteg vagyok s menjek orvoshoz. De annyit betegen is látok, de azt vénült szivvel is érzem, hogy az eszes és becsületes emberek tétlenségre vannak kárhoztatva, a csak magyarul olvasó közönség (s ez a valódi közönség, mely olvas) izlése félre vezettetik, hogy mig egy felöl valami pedans és ostoba szellem kezd lábra kapni, addig más felöl maholnap divattá lesz a hetyke kufárkodás, a gyerekeskedés, a botrány, az eszeveszettség, a genialiskodás, a megfeledkezés mult és jövendőről.

De beszéljünk egyébről. A „Nép könyvé”-be küldött költeményedet

Csengery Antal

és

Kemény

Kemény Zsigmond

felettébb köszönik.

Eötvös

Eötvös József

épen nálok volt, midőn oda vittem. Neki is nagyon tetszett, csak egy megjegyzése van rea, miert

Csengery Antal

neked alkalmasint irni fog. A végsorokat szeretnék kihagyni,

n

Jegyzet

„Nép könyvé”-be küldött költeményedet … A végsorokat szeretnék kihagyni,

– A fülemüle befejező részét

Arany János

meghagyta abban a reményben, hogy a paraszt megérti az iróniát (lásd

Arany János

szept. 25-i levelét

Gyulai Pál

nak).

nem aesthetikai szempontból, hanem másból. Ők ugy vélekednek, hogy a Népkönyv közönsége azt fogja mondani a végére: mért dicsered az uj törvénykezést: költeményed ugyan nem ide üt ki, de a leplezettebb humort kevesen értik. Egyéberánt hagyod ugy, mint van, ha inkább szereted: egészen tetszésedtől függ.

Csengery János

még a negyedik füzetben kiadná, ha az ötödikre is remélhetne tőled. De minthogy reménye vékony, az ötödikre hagyja, mert a negyedikben

Vörösmarty Mihály

és

Petőfi

Petőfi Sándor

től adhat.

n

Jegyzet

VörösmartyVörösmarty Mihály és PetőfiPetőfi Sándor től adhat.

– A Magyar Nép könyve egyszerre megjelent 3–4. számában a két költőtől közzétett versek:

Petőfi

Petőfi Sándor

től: Megbántott a rózsám (247. l.), Az árva leány (272– 276. l.) – Az alkony (373. l.) – Ide kis lyány (365. l.) –

Vörösmarty Mihály

tól: Az ember élete (245– 246. l.)

Vörösmarty Mihály

két költeményt küldött. Egyik, mely a negyedik füzetben fog megjelenni keveset ér, a másik, mely bordal s az öregnek egész elkeseredett kedélyét fölleplezi, igen szép, különösen eleje genialis, de fájdalom oly alakban, mint irva van, aligha megjelenhet

n

Jegyzet

VörösmartyVörösmarty Mihály két költeményt küldött. Egyik, … oly alakban, mint irva van, aligha megjelenhet

–

Vörösmarty Mihály

A vén cigány c. verséről van szó. – A Magyar Nép könyvében valóban nem jelent meg. Utóbb a Pesti Napló 1855. jún. 28-i számában tették közzé, a 26. sor megváltoztatásával: „A megváltó elfordult sírjában.” – helyett: „Isten sírja reszket a szent honban.”

s kérdés az öreg fog-e változtatni rajta? Szegény öreg, csak azt tudja irni, mi szívén fekszik, ő sem tartozik a legujabb kor költői közé.

Gyakran gondolkozunk arról, hogy ideje volna egy irodalmi közlönyt alapitanunk, mely köré gyülekeznének talán a jobbak. De mindazok közt, kik ezt akarják s támogatnák, egyedül én vagyok, ki engedélyt nyerhetne, én ki semmiféle szerkesztést nem merek elvállalni, én, ki egyéb foglalkozással, mint a mire kedvem van, már is megöltem költői tehetségemnek jobb részét. E szünidő alatt kissé szabályozás alá vettem magamat s mindennap hat órát dolgozom folytonosan. A jövő évben csak délután fogok tanitási órát vállalni s igy remélem talán menni fogok annyira lassan-lassan tanulmányaim és dolgozataimmal s kedélyemmel, hogy szerkesztést vállalhassak. Fogod-e munkásságodat igérni? Tudja isten, én kevés illusiot taplálok magam felől, nem sokat irodalmunkról, de most több kedvem van, mint valaha, tevékeny és munkás lenni. Az elegiai hangulatból meritek erőt s valami oly érzés melegit, mint a hajdani heber költőket.

„Buda-pesti hirlap”-ban nevem alatt a jövő hó 15 én némi irodalmi táborozást kezdek s ujévig folytatni fogom, minden hóban három czikkben.

Török

Török János

kel összevesztem. Nem állhatom ki sem zsarnokságit, sem immoralitását.

n

Jegyzet

TörökTörök János kel összevesztem. Nem állhatom ki sem zsarnokságát, sem immoralitását.

– Török Jánossal kapcsolatos konfliktusáról lásd

Gyulai Pál

nál, ADATTÁR.

Megyek egy más immoralis szerkesztőhöz,

n

Jegyzet

Megyek egy más immorális szerkesztőhöz,

–

Szilágyi Ferenc

hez, a Budapesti Hírlap szerkesztőjéhez, mint e levelében előbb már említette.

ki kevésbbé zsarnok s megenged olyakat elmondanom, mit máshol lehetlen. Ez a mi irodalmi viszonyaink humoros egyenruhája, mit mindnyájunknak viselnünk kell. A jövő hónapban ott szólani fogok a

Tompa Mihály

költeményeiről is, melyről kissé más véleményben vagyok, mint itt létedkor voltam. Szégyen, hogy csak

Császár

Császár Ferenc

szólott

n

Jegyzet

TompaTompa Mihály költeményeiről… csak CsászárCsászár Ferenc szólott…

Tompa Mihály

nak ez évben –

Friebeisz István

kiadásában – megjelent Versei II. kötetét

Császár Ferenc

a Divatcsarnok 1854. máj. 20. és 25-i számában ismertette. –

Tompa Mihály

maga is nehezményezte hévaynak, hogy verseinek e II. kötetét mások nem méltatják figyelemre s „

Császár

Császár Ferenc

nak kell róla jeremiádot zengeni” . –

Tompa Mihály

panaszát

Lévay

Lévay József

megírta

Gyulai Pál

nak (1851. szept. 1. GyulaiLev. 192. l . ).

róla. Hallottam, hogy te is szándékoztál róla irni. Ha irtál küld hozzám,

Szilágyi

Szilágyi Ferenc

kiadja, s megfizeti és nevedet sem lesz szükséges kitenned.

n

Jegyzet

Hallottam, hogy te is szándékoztál róla irni … nevedet sem lesz szükség kitenned.

–

Arany János

már előbb, jún. 23-i levelében részletesen kifejtette

Tompa Mihály

nak, miért nem írt Verseinek II. kötetéről. – Ismerve egyfelől

Arany János

igazmondási igényét, másfelől a túlérzékeny

Tompa Mihály

iránti szeretetét, bírálatait nyilván ezek miatt sem írta meg. –

Tompa Mihály

nak írt tapintatos véleményéből is kitetszik, hogy negatív megjegyzései is lettek volna.

Ha nem akarsz irni, ird meg nekem legalább eszméidet róla, bizonyosan jobbak lesznek, mint az enyéim s használhatnám.

Tisza Domokos

ezerszer köszönt. Holnap fog indulni Olaszországba. Bár egészségesen térne vissza. A jövő nemzedék egyik legderekabb ifja halna el benne, kit megsiratnánk.

Lévai

Lévay József

is köszönt. Nem rég irt nekem levelet s

Tompa Mihály

val együtt haragszik, hogy nem látogattad meg.

n

Jegyzet

LévaiLévay József is köszönt. Nem rég irt nekem levelet s TompáTompa Mihály val együtt haragszik, hogy nem látogattad meg.

–

Lévay

Lévay József

szemrehányása

Gyulai Pál

nak is szól: „Azt sem tudhattuk meg sem tőled, sem

Arany

Arany János

tól, vájjon jöttök-e hát … Ő (

Tompa Mihály

) még mindig várja

Arany

Arany János

t, mivel

Kőrös

Nagykőrös

ön még september is szabad idő” . (1854. szept. 1. GyulaiLev. 192. l.) –

Arany János

Tompa Mihály

nak megindokolta, miért nem mehetett, (Lásd okt. 18-i levelét.)

Te is haragszol ugy-e reám, hogy igéretem ellenére mindeddig nem látogattalak meg. Szegény ember ne igérjen semmit, csak azt, mit meg kell tennie, hogy élhessen. Azonban, ha lesz költségem, e hónap vége felé

Kemény

Kemény Zsigmond

nyel együtt meglátogatlak.

n

Jegyzet

e hónap vége felé KeményKemény Zsigmond nyel együtt meglátogatlak.

– E látogatásra ekkor nem került sor.

Eötvös

Eötvös József

, ki nemrég

Vörösmarty Mihály

nál járt, hogy verset csikarjon ki tőle hozzád is el akart menni – költeményért. Szerencséd, hogy küldöttél. Hanem azért meg lehet, hogy mikor békési jószágába utazik, igy is rád ront.

n

Jegyzet

EötvösEötvös József … lehet… rád ront.

–

Eötvös

Eötvös József

ekkori látogatása is csak terv maradt.

Mód nélkül tisztel téged s nagy ragaszkodással van a „Népkönyv” ügyéhez. A jövő három füzetet ő látta el beszéllyel.

Küldött költeményedért

Csengery János

most csak 20 p. forintot adhat, mert a cassa nem áll a legjobban, de az ujabb költeményednél ki fogja pótolni. Én nem vállaltam magamra a pénz elküldését.

n

Jegyzet

Küldött költeményedért CsengeryCsengery János most csak 20 p. forintot adhat … Én nem vállaltam magamra a pénz elküldését.

– Ez A fülemüle tiszteletdíja volt.