AJOM16

ifj. Ercsey Sándor

júl. 1.6-án írt utoljára,

Arany János

azonban e levelére nem válaszolt

mert jó formán magam sem emlékezem hogy mikor irtam utoljára, hanem annyit tudok, miszerint, ha (:kivált a bátyámék részéről:) minél ritkábban tett rokoni levelezésünkben, a falusi-biróság-szerü sorrendet akarnók megtartani, most már csakugyan rajtam volna a sor. Azonban, hogy mostanában nem irtam, annak oka, egyebek közt az is, mert azt hivém, mikép bátyámék, az iskolai szünidőt, – mint, ha jól emlékezem, emlitették volt is – valamerrei kirándulásra használták föl.

n

Jegyzet

azt hivém … az iskolai szünidőt, … kirándulásra használták föl.

–

ifj. Ercsey Sándor

jól emlékezett rá, mert

Arany János

jún. 21-i levelében valóban említette, hogy az iskolai szünidőben

Tompá

Tompa Mihály

hoz, vagy

Pest

Budapest

re, vagy esetleg a Balaton mellé,

Gondol Dániel

hez készül.

Volna még több mentségem is, de ezt mostanra elégnek tartom, mert attól tartok, hogy máskorra semmi mentségem nem marad. Tehát először is közlöm a nagyszerű szalontai ujságot, melly is abból áll: hogy

Nagyszalonta

n, a közelebb mult hetekben, műkedvelő társulat alakult. Célja A magyar irók nyugdij intézetének gyarapitására,

n

Jegyzet

magyar irók nyugdíj intézetének gyarapítására,

– Az e célra való gyűjtés országos mozgalommá vált.

vagy 4 szindarabot előadni. Már a folyó hó 10én adott is elő egy darabot,

Degré

Degré Alajos

„Eljegyzés álarc alatt” –ját; mellynek jövedelme, miután a vidékről is igen sokan jelentek meg, 100. pfntnál többre rugott; de mivel a régi decoratiok mind hüségesen ellopattak, s mivel ezek helyett ujakat kellett csinálni, – a jövedelem aligha elég lett az eddig tett költségek födözésére; hanem ha csakugyan játszanak még négyszer, és ha illyen forma publicum lesz, – az érintett célra egy pár száz pfntot tudnának küldeni. – A mi pedig a már megtörtént játékot illeti: ez olly jól ment, hogy mükedvelőktől jobb játékot sem várni, sem kivánni nem lehet. Játékosok voltak: a két Fónyad fiú, Balog Imre és egy Mutter nevű irnok; játékosnők Lovassy Ferencné, Máli és Kelepecné.

Ezen egy ujság már magában mutatja, hogy milly kegyetlenül haladunk előre –

Nagyszalonta

n –; de erre mutat azon sok rontás-bontás, ujitás, adás, vevés, mi most

Nagyszalonta

n történik. A piac körül mindenütt csak új épületeket lát az ember, úgy hogy most alig ismer reá a ki 3-4. év óta nem volt

Nagyszalonta

n; – miből azt akarom kihozni, hogy ha egyébért nem is, ezért eljöhettek volna bátyámék hogy ez iszonyú ujságot megnézzék. De eljöhettek volna főkép azért, hogy kis vagyonukat és minket meglássanak. No de erre az lehet felelet, hogy

Nagy Kőrös

Nagykőrös

éppen annyira van

Nagyszalonta

hoz mint megforditva; és ez tökéletesen igaz is; és az is igaz, hogy nekem szándékom volt ez idén

N. Kőrös

Nagykőrös

re bekopogtatni,

n

Jegyzet

nekem szándékom volt ez idén N. KőrösNagykőrös re bekopogtatni,

–

ifj. Ercsey Sándor

júl. 1.6-i levelében említette, hogy május végén alkalma lett volna

Pest

Budapest

re menni s onnan

Kőrös

Nagykőrös

re, azonban közbejött jún. elejére kitűzött ügyvédi vizsgája. Az iskolai szünidőben – úgy tudta –

Arany János

-ék elutaznak.

hanem erre csak e pár hónapban szakithattam volna magamnak időt, azt pedig nem akartam, hogy elmenetelemmel bátyámékat rég kitüzött céljoktól t.i.

Tompa

Tompa Mihály

meglátogatásától visszatartóztassam. Hanem, az igazat megvallva, nagyon ohajtottam s illetőleg ohajtottuk volna bátyámékat már valahára meglátni, úgyannyira, hogy ha szándékuk lett volna eljőni, a mint Janival beszélgettünk, szekeret is a legszivesebben küldtünk volna értök.

Ad vocem

Jani

Ercsey János

. Nála most voltunk

Liná

Ercsey Jánosné Nagy Karolina

val vagy 10. nap előtt, a szokott lequar főzés ürügye alatt. Ő most is a szokott állapotjában van, s szokott jó szivűségével látott bennünket. Lequart azonban ment főzhettünk, mert nem volt szilva; hanem a bevett szokás szerint annyival inkább eltévedtünk, menvén Sályi helyett Székelytelek helységébe, és forogván a mi forspontosunk, és az ő lovai élete, veszedelemben. – Azt szükségtelen mondanom, hogy

Jani

Ercsey János

tiszteli mindnyájokat.

A mennyire egyrészről lelkem mélyéből sajnálom hogy bátyám a szalontai professoriát el nem fogadva,

n

Jegyzet

sajnálom hogy bátyám a szalontai professoriát el nem fogadva … stb.

– (Lásd Madass György aug. 14-i , tovább

Arany János

leveleit

ifj. Ercsey Sándor

nek szept. 25-én és

Tompá

Tompa Mihály

nak szept. 27-én.)

szalontai lakos nem lett: úgy másrészről helyeselnem kell azt; – mert ámbár annyi jövedelem, miből az ember takarékosan megélhetne, meg lett volna biz itt; de tekintve az iskolának rendezetlen és Istentől elrugaszkodott állapotát; tekintve – a legroszabb altanitók mellett, – bátyámnak ismert lelkiismeretes voltát; tekintve végre sok más itteni körülményeket, és ezzel az itteni 5-6 mezitlábas fattyuvali vesződést, – nem lehet azt nem helyeselnem. Jöhetnek ennél talán még kedvezőbb circumstantiak,

n

Jegyzet

Jöhetnek … kedvezőbb circumstantiák,

– kedvezőbb körülmények.

és akkor az ember jobban is meggondolja a dolgot. – Most már a mint hallom, (:mert ámbár praesbyter vagyok, de tehén képü Balog Péterhez, a consistoriumba nem járok:)

n

Jegyzet

(mert ámbár praesbyter vagyok … a consistoriumba nem járok:)

– A presbiter a prot. egyházközségi tanács világi tagja; a consistorium az egyházközség kormányzó testületének régi neve; ma presbitériumnak hívják

a Nagy Józsefné vejét Gere Ferencet, ki most békési professor, választották

n

Jegyzet

Nagy Józsefné vejét Gere Ferencet… választották

– szalontai tanárnak. Apósa Nagy József szalontai lelkész volt. Gere Ferenc 1854-től 1896-ig töltötte be állását. (

Debreczeni István

szives közlése.)

volna el.

Azt még aligha tudják bátyámék, hogy a két fél szomszéduk megváltozott. – A Nagy Sándor házát megvette Pápai Ferenc 3100; – a notarialis quartélyt pedig, mit a város eladott, és helyette városházaul a

Fónyad

Fónyad István

házát 6000. pengőfntért megvette, – a notarialis quartélyt mondom, tulajdonává tette köz árverésen Varga József 3012 pengőfntért. Ez utóbbira magam is licitáltam 3011. pfntig; de tovább már licitálnom nem lehetett, mert ezt is csak ugy tudám vala kifizetni, ha magamat adósságba verem; s még ezenkivül százalékul fizetnem kellett volna vagy 105- és reparatiora ismét vagy 150 pfntot; már pedig ennyit a notarialis quartély, nekem, ki sem boltot nem csináltatok, sem mészárszéket nem nyitok, csakugyan nem ér. Ha valaha pénzem lesz házra, nem szükség nekem épen a vásár szélében laknom.

A mi a bátyámék házukat illeti: az, mi türés-tagadás, bizony rosz, de még sem ollyan rosz, hogy 5000. fntot ne adnának érte. Annál fogva, ha úgy akarná bátyám, jó lenne a télen valami mester emberrel megalkunni, hogy abból egy kis jó házat csináltatna;

n

Jegyzet

A mi a bátyámék házukat illeti: … abból egy kis jó házat csináltatna;

–