Arany – Tompa Mihálynak
Nagy-Kőrös
sept. 27. 1854.
Nagykőrös
Ime a szűnidő elmult és én nem menék hozzád. Ne haragudjál édes
Miská
m, hidd el, többet szenvedtem e miatti boszúságban,
mint te, de nem volt módomban ígéretemet ez uttal beváltanom.Tompa Mihály
n
Pedig istenbizony, rám fért volna a szórakozás, a meghitt
társalgás egy jó barát körében; mert a dologtalanság és unalom e két hó alatt egészen
petrificált.n
Azonban épen e két hó alatt kelle anyagi viszonyaimnak olly
megszorult állapotba jőni, hogy, ha csak családom ajkától a falatot meg nem vonom, lehetlen
volt azon – bár csekély – úti költséget is feláldoznom. Te talán az illy helyzetet nem
ismered, azonban férj és apa lévén, képzelheted és kimenthetsz.
Jegyzet
egészen petrificált.– megkövesített, megmerevített.
Az irodalom, részemre eddig sem volt fejős tehén, ezután még úgy se lesz, a mint látszik, és
így pusztán kevés esztendei béremre kell szorítkoznom, az pedig nem elég a tisztességes
elélhetésre. Az egész nyáron, úgy szólva, mit se irtam: kedélyem meg van törve, se kedv, se
erő! Megfizetnék, azt nem mondhatom, de ha a lélek nem hajt, a kenyérért dolgozni nem tudok.
Beh igazad volt, midőn intettél, hogy siessek Toldival, mert mindig nehezebb lesz
megirnom! Akkor ezt különös tanácsnak gondoltam: most értem bezzeg! Az a második rész aligha
valaha lesz kész.
Még egy hun eposzt forgattam eszemben. Lesz-e belőle valami? isten tudja; de még nem hagytam
föl vele. Tanulmányoztam a kútfőket rá, most Ipolyi „Mythologiáját.” szereztem meg;
ez jó könyv. De lassúk a lélek szárnyai, hamar kifáradnak. Az a baj, melly a mult nyáron
kezdődött még folyvást tart, a nélkül, hogy ama nyavalya fejlett volna ki belőle, a mit te
gondoltál. Nem birom a dolgot, s nem mindig vagyok alkalmas szellemi foglalkozásra.
A szűnidőn keresztűl mindig itthon ültem s unatkoztam; annyival inkább, mert tiszttársaim
szétrepűltek, ki ide ki oda, s alig maradt
Kőrös
ön
egy-kettő. Engem is hittak: 1-0 Nagykőrös
Szalontá
ra a
rokonok, 2-0 Gesztre Tiszáék: de én mindenüvé azt irtam, hogy
Gömörbe igérkeztem s oda megyek. Igy van az édes Nagyszalonta
Miská
m, homo proponit, deus
disponit.Tompa Mihály
n
Jegyzet
homo proponit, deus disponit.– Ember tervez, Isten végez.
Tisza Domokos
nak a szelíd egű
Italiába kellett utaznia, orvosi rendeletből. Sajnálnám a fiút,
nagyon, nagyon.
Tisza Domokos
A szalontai tanárságot nem fogadtam el, az állás bizonytalansága és
Laczi
miatt; az ollyan zug iskolákat nehezen
fogja a kormány soká eltűrni, s Arany László
Laczi
mindenesetre jobban tanul itt. Mert noha egy magyar poetának
polyhistornak, mindentudónak kell lennie, arra mégse mertem vetni fejemet, hogy magam egyes
egyedűl egész algymnasiumot, négy osztályban s 96 órán hetenkint, mind azon tudományokra
elkészítsek, menyeket szakrend szerint 6 tanár szokott tanitani. Így hát maradtam – meddig? az
az istenek térdén van,Arany László
n
– a jövő majd megmutatja.
Jegyzet
az istenek térdén van,– homéroszi mondás, a jövő bizonytalanságának kifejezése.
Gyulay Pali
irjaGyulai Pál
n
nekem, hogy Lévai
és Lévay József
Tompa
erősen haragusznak rám, a miért őket felsütöttem. Tompa Mihály
Lévai
hoz azért nem mentem, – s különben se mentem volna, –
mert meg akart vesztegetni, azzal fenyegetvén, hogy saroglyámba tetet egy hordó borocskát. De
hogy Lévay József
Tompá
hoz nem mentem, azt nem
feledhetem, azért magam is haragszom. E pontot szándékkal érintem ismét, félvén, hogy olvasva
mentségemet, fösvénységgel vádolsz. Azt fogod mondani: hát a Toldik jövedelme?
Igaz! van egy pár száz forintom Tompa Mihály
Heckenast
nál, kötelezvény mellett, olly módon letéve, hogy ahoz, míg lehet nem
nyúlok. Valami azt sugja nekem, gondoskodjam a jövőről és én még csak most kezdek!
Kárhoztatod-e a hajótöröttet, ha összeszedi vagyona csekély romjait? És én nem most megyek,
tárt vitorlákkal, az élet tengerére, arról, fájdalom! meggyőződtem.
Heckenast Gusztáv
Hagyjuk e kétszeresen kellemetlen tárgyat, melly miatt már egy levelet összetéptem és
beszéljünk vidámabb dolgokról. Az irodalom szépen virágzik, mint némelly kunyhó teteje.
Friebeisz
és Friebeisz István
Vas Gereben
a lovagiasság példányai.
Különösen a Vas Gereben
V. G.
lapja tele van
mindennemű gyöngédséggel, csak úgy dűl belőle a kegyelet. A szinház falai még állnak. A magyar
„irodalom” nyugdij intézetVas Gereben
[törölt]
« et »n
épen most
teszik le. A Hölgyfutárban kettőnket
megczitáltak.Jegyzet
magyar „irodalom” nyugdíj intézetének alapját– ekkor még nem sikerült megvetni
n
A Nép Könyvéből nem jár tiszteletpéldány az irónak. Jegyzet
A Hölgyfutárban kettőnket megczitáltak.– Kempelen Riza cikkéhez fűzött szerkesztői megjegyzés a szept. 23-i számban. Lásd ADATTÁR.
Vas Gereben
korholja Vas Gereben
Friebeisz
t, mint irodalmi nyerészkedőt. Friebeisz István
Friebeisz
ugyanazt teszi Friebeisz István
Gereben
nel. Vas Gereben
Tóth Kálmán
a Nyirből irkál
leveleket.Tóth Kálmán
n
A
museumJegyzet
– A Hölgyf.-ban Nyíri levelek c. csevegéseit lásd a szept. 14– 15-i, továbbá a 20-i és 22-i számokban.Tóth Kálmána Nyirből irkál leveleket.Tóth Kálmán
n
szinte
kormányi igazgatás alá jut. No de te az efféléket mind olvashattad, és gyönyörködhettél.
Megeshetik, hogy a héten
Gyulay
és
tán Gyulai Pál
Kemény
is kirándulnak
hozzám, mert ígérték; akkor majd irok fris pesti pletykákat. Mert én, hiába volt a vasút és
2havi szünidő, Kemény Zsigmond
Pest
en – de még Kecskeméten se voltam. Budapest
Szilágyi
hasonlókép itthon lebselt – azaz hogy ő dolgozott erősen, régi
bűneiből akarván magát kitisztálni.
Szilágyi Sándor
Szász K.
irt a
nyáronSzász Károly
n
valamikor; most is adós vagyok neki a válaszszal, nem értem rá 2
hónap alatt. Képzeld e tunyaságot! Ha egy levelet kell irnom, darabig készülök hozzá =
procrastinálom, aztán belekapok és félbenhagyom, széttépem, nem a stylus miatt, mellyel nem
gondolok, de a fájdalmas, meglehet néha túlzott – panaszok miatt, mellyek akaratom ellen
belecsúsznak. Végre, ha megírtam, sokszor 3-4 nap habozok, küldjem-e postára vagy se. –
Különben Szász
megvan és jól van
ott az isten háta megett, de muzsája hallgat, mint a mienk. Hihetően nem fog egyhamar
megházasodni, az anyja költözendett hozzá! – az viszi a ház gondját. Téged köszöntött, bár
(mint mondja) neheztel rád, hogy verseidből egy példányt nem küldtél neki. Hátha magad sem
kaptál! Apropos Szász Károly
Miská
m, nekem is
ígértél egyet, de ne fáraszd vele magadat, mert nekem adott Tompa Mihály
Friebeisz
jó régen egyet. Hallom, 2-dik kiadást is ért:
ez több minden birálatnál és dicséretnél.
Friebeisz István
Te is ritkán írsz mostanában? Nem vagy jól a lapokkal, vagy nem fizetnek, vagy kedved
hiányzik? Vagy mindenikből kicsi-kicsi?
Remélem, fogsz válaszolni mielőbb, s ismét fölvehetjük a levelezés már-már elejtett fonalát.
Nöm, gyermekim egészségben vagynak, – csókolnak benneteket 1000 szer és sok szerencsét
kivánunk az új házhoz, melly azóta, úgy hiszem, elkészült. Majd megnézzük .... valamikor, ha
isten akarja. Fogadd legszivesb ölelésemet.
Arany János
Arany János