Vettem leveledet, mellyben irod hogy nem jöttél el; nem ám! Ezt irás nélkül is volt
szerencsétlenségem tapasztalni. Nyolcz egész hétig minden este azzal feküdtem le: hogy holnap
indulnom kell elődbe
Miskolcz
ra vagy Miskolc
Keszi
be; de nem kellett indulnom; kifárasztá lelkemet a várakozás
és csalatkozás. Bizonyosnak hivén-jöttödet: egy-két jó emberemmel előre tudattam s némi
készületeket tettünk kirándulásainkhoz, s ezek minden nap kérdezték: itt van-e már Tiszakeszi
Arany
? ez igen boszantott. Sőt Patak vidékét,
Zemplént, s a derék, maga nemében páratlan Arany János
Szemere Miklós
t is megakarván veled ismertetni: irtam neki, ne menjen
fördőbe,Szemere Miklós
n
hova szembaja miatt utasítva volt, ne menjen addig mig nála meg nem fordulunk; s ö utánam
halogatta menetelét, otthon maradt, s most épen a megvakulás küszöbén áll; nem mondom, ö sem
mondja, hogy ha fördőbe ment volna szeme teljesen jobban volna, s mi vagyunk okai bajának;
hanem az időt elvesztvén, gondolhatod hogy bánja otthon maradását. Száz meg száz félekép fáj
elmaradásod. Mindenesetre édes barátom! bocsáss meg öszinte nyers barátságomnak, de roszul
esik hogy épen legjobb barátomon, rajtad kell megtanulnom azt: nem kell senki után igen
esengeni!
Jegyzet
irtam neki, ne menjen fördőbe,–
Tompa
Tompa Mihály
Szemere Miklós
nak írt jún. 30-i, valamint Szemere Miklós
Szemere Miklós
nov. 4-i leveleinek ezzel kapcsolatos részleteit lásd
Szemere Miklós
Tompa
, illetve Tompa Mihály
Szemere Miklós
leveleiben Szemere Miklós
AJ.
-ról,
ADATTÁR.
Arany János
A Tóthok meglátogathatják egymást, Castorkodnak Polluxkodnak,
n
de mi, épen mi nem juthatunk együvé. Azon minapi,
mindkettőnk tökéletes gyalázatjára váló szamárkodás után, okvetlen össze kellett volna
jönnünk.
Jegyzet
Tóthok … Castorkodnak Polluxkodnak,– Castor és Pollux a görög mithologiában az el válhat atlan barátságot jelképezik.
Nem irnék pedig igy a mint irok, ha az okot mellyet felhoztál, mellyet én is szentnek tartok,
családod felöli gondoskodásodat elfogadhatnám kielégitő oknak elmaradásod mellett. Tudom én
édes barátom állapotodat; én több jövedelmet kapok mint te, falun lakom, még is szegény
vagyok, neked mondom hogy becsűletes ruhám sincs; hát te már nagy gyermekekkel hogyan jöhetnél
ki annyi fizetésből! De kedves
János
om bocsáss meg! e tekintetben semmit épen semmit sem gazdálkodtál meg!
Sőt szabad legyen állitnom, hogy vesztettél. Példaúl: 4 hétre teszem csak
az időt, hogy jövetellel menetellel nálam töltöttél volna, ez 28-30 nap; 30 nap alatt otthon
te, egy magad elfogyasztól 30 váltó forintot; ha pipazól, vagy szivarozol, bort iszol, sat két
annyit. Szolnokig a vasuton alig 2, onnan Tiszakesziig alig 4 forint a vitelbér, kétszer falatozván 2 forint = 8 p ft. – Én
szivesen vartalak volna Arany János
Keszi
ben, attól számitva
házad küszöbeig vissza ismét nem került volna semmibe mert talán szabad volna nekem, vagy lett
volna a barátság azon jogát használnom: hogy nem engedendettelek haza fele a magad költségén
menni? vagy te nem fogadtad volna el? Én el te tőled! Bocsáss meg! akaratlanul eszembe jut:
hogyan mentem én először te hozzád! Hatvantól Gödöllőig = egy statio, tizenegy egész óra alatt, és átalaban az egész ut millyen
volt, de én kutyába sem vettem, mert nem hozzád mentem-e? Most gyönyörü szép nyári időben,
vallomásod szerént otthon unalom által öletve, dologgal mi hasznot sem téve, te nem jöttél el.
Vagy mikor igérted, nem tudtad: hogy azon időre fog esni jöveteled mikor családodról
gondoskodnod kell? Vagy egyetlen egy nyulfarknyi, fél órai munkával csinált versért nem
megkaptad volna-e az uti költséget? Tiszakeszi
János
kám! roszul esik, de nem tudlak magam előtt kimenteni! De legyen elég
ebből, csak még ezt egyszer mindenkorra: akármikor, magad vagy egesz családoddal,
szivesen, tárt karokkal fogadunk de én, többé hivni nem foglak. – De hasztalan is
hivnálak, sohse jösz te Hanvára, (pedig, egyszer 8 napból mondád hogy
elszakasztani akartál kettőt, mi nagy hiba volna, mert másfél napért már igazán nem lenne
méltó költeni s ide jönni, s nekem is igen roszul esnék ha tanyát nem üthetnél nálam, s a
vidéken meg nem hurczolhatnálak, melly alatt ne visitezést érts, és
Arany János
Vadnai
, Vadnay Rudolf
Lévai
Lévay József
[törölt]
« sat »N-Kőrös
ön tanár, lelked most is mindig Nagykőrös
Szalontá
n jár, az elégedetlenség melly minden szavadból kirí:
utoljára is Nagyszalonta
visszaviz
téged oda, hol
szabadon nyomoroghatsz; aztán, a nélkül hogy barátságunk hülne, a lélek
fáradni fog, vénülünk, kedélytelenedünk, az élet bajai lehangolnak, levernek; leveleink
gyérülnek, végre kimaradunk, verset nem irunk, a világ elfeledi nevünket s meghalunk, elmulunk
s vége lesz mindennek. Ennyi és illyen az élet. !
Szerkesztői feloldás: visszavisz
Idezárok
Szemere
leveleiből
némi töredéket,Szemere Bertalan
n
olvasd
el és lásd hogy ha eljöttel hozzám, egy emberrel több van, a kit szerethetsz. –
Jegyzet
Idezárok– Nincs meg.Szemereleveleiből némi töredéket,Szemere Bertalan
Midön kedélyed levertségét sat irod: akar engem magamat irnál le, s ez legyen válasz azon
kérdésedre: miért nem irok én most gyakrabban verset.
Ipolyi
t én is
megrendeltemIpolyi Arnold
n
már; minek anyival inkább
örülök, mert te is mondod hogy jó könyv. Én is akarnék belőle csinálni; de igen hihető hogy
olly gyorsan fog készülni, mint a hun-eposz vagy Toldi dereka. De hát ki tehet
róla?!
Jegyzet
– Ipolyi Arnold: Magyar mythologia c. könyvét, mely ez évben jelent meg.Ipolyit … megrendeltem.Ipolyi Arnold
Kis poëtádat
n
igazán én is nagyon sajnálnám,
bizonyosan mell-bajok miatt küldték Olaszhon
ba, az
illyen fajta bajok pedig kivált illy korán (az a fiú alig 20 éves ugy-e?) nehezen végződnek jo
sükerrel.
Olaszország
Olvastam olvastam a
Gereben
-Vas Gereben
Toth
-Tóth Kálmán
Friebeisz
fele historiát!Friebeisz István
n
mondhatom igen gyönyörködtem az
irodalom e példás előhaladásában; a többit is mind tudom csak azt nem: „a museum kormányi
igazgatás alá jut”, ezt nem értem.
Jegyzet
olvastam’ a–Gereben-Vas GerebenToth-Tóth KálmánFriebeiszfele históriát!Friebeisz István
Tóth Kálmán
és Tóth Kálmán
Friebeisz István
között a vita párbajjal végződött
(lásd Friebeisz István
AJ.
okt. 18-i
levelét ).Arany János
Szász Károly
ról nincs mit
szólnom. Hogyan küldhettem volna én neki példányt holott azt sem tudatta velem él-e hal-e? s
melly részin a nagy világnak? A ki illy könnyen és minden szó nélkül el bír szakadni az
embertől, nem is nagyon függött rajta. –Szász Károly
Mentovich
ot szivesen üdvözlöm, a példányokat megkaptam. Hát az a Mentovich Ferenc
M.
által kezelt Lombok vagy
levelek a külföld költői koszorujából, mellyet Mentovich Ferenc
Szász
forditott s mellyre elő fizettünk, hogyan
van?Szász Károly
n
megkapjuk-e? Igazan nem
méltó gyüjteni mert aztán majd kihuzzák az embert a praenumeransok. – A te példányod ügye
pedig igy áll: elkeszitettünk nőmmel egy csinosan bekötött peldányt számodra, papirba takarva
tartogattuk hogy ha eljösz odaadjuk; azonban Lázár Vilmosné
kinek ferjét oct 6-án 849 agyon lőtték Aradon, ide vetődött, meglátta s elvitte. Kapok én példányt adok is neked akár
kettőt, de az már közönséges lesz. – Mérgemben adtam oda Lázárnénak hogy nem jöttél. Várj csak! soha ez életben nem lesz többé alkalmad
hozzám jönni. Vagy tán biztosan számoltál meg egy évre? Barátom ki tudja hogy és hol leszünk
addig.
Jegyzet
a–M.által kezelt Lombok vagy levelek a külföld költői koszorujából, … hogyan van?Mentovich Ferenc
Szász Károly
:
Levelek a külföld költői koszorújából, II. 1855-ben
jelent meg. (Szász Károly
Mentovich Ferenc
„kezelte” .) Megjelenésekor Mentovich Ferenc
Gyulai Pál
méltatta a
PNapló
1855. márc. 6-i sz.-ban. (Lásd
Bírálatok, Cikkek, Tanulmányok.
Gyulai Pál
Bp.
1961. 55– 56. l.)Budapest