Aranysárkány fejléc kép
 
Tompa Mihály – Aranynak
[szerkesztői feloldás]
Hanva, 1854. dec. végén
 
  Édes
János
Arany János
kám!  
  Miután a karacsoni szent napok egész becsülettel elmultak: a csonka hetet nem gondolom jobbra fordithatni, mintha levélirásra, még pedig neked; és ezen levelemnek rendiben kifejezem legelöször is igen nagy örömemet azon jobb hangulat felett, mellyre legutóbbi soraid, hála istennek! mutatnak. Tudom ugyan hogy harmadik leveled ismét egy óriási recidiva lesz;
n
Jegyzet
leveled ismét egy óriási recidiva lesz;
– visszaesés, hangulati betegségébe.
de az semmi; valljon nem igy bukdácsolunk-e minden dolgainkban, mig élünk? ma jól, holnap roszul. Bizalom önmagunkban s a gondviselésben, s könnyebb a teher, s nem olly keserü a pohár: – Ah! bocsáss meg barátom! annyi praedicatiót irtam e napokban! ünnepre, óévre, újévre, hogy az íze még most is a szájamban van s ugy beszélek hozzád, mintha hivem, (bizonyosan az is vagy) vagy jobban szólva nyájamnak egyik juha volnál. Valahogy meg ne lássa ezen levelemet a „Magyar Nép könyve” tisztelt szerkesztősége, mert valami baja lesz, természettel ellenkezvén természete, mindennel a mi „praedicatió-szerű”, mint meg vagyon irva nálok valahol felette igen bőlcsen. Oh én népem s én nemzetem! minő irodalmi czírkákat gondolnak ki számodra a bőlcsek, hivén szentül hogy bele fogod fejedet dugni! ki pedig mindezeket tudomasul sem veszed, s holtig többre becsülsz egy portió pálinkat egy kötel könyvnél! De lásd már megint kérdés- és felkiáltó jelekkel beszélek! emberül benne vagyok a pathosban, szerencsére itt jönnek a Szépirodalmi lapok, ne féljts, a bajnak immár vége! –  
  Még most veszem észre hogy ez a papír iszik; semmi ez is előnyömre van, legalább nem várhatsz tőle és rajta józan dolgokat. Ad vocem iszik; e napokban
Miskolcz
Miskolc
on voltam, inni mentem oda egy kis jó bort; de nem sült el egészen a terv, mert szegény
Lévai
Lévay József
nagy torokfájásban sinlett, nem ihatott, de annál jobban ivott
Vágó
Vágó József
collega.
n
Jegyzet
Vágó
Vágó József
collega.
Vágó József.
Kicsoda ő? megmagyarázza tenéked
Lévai
Lévay József
, ha szépen megkéred.  
  De tán bele is kellene már leveledbe néznem, mert ha csak ugy könyv nélkül irok: ez a lap mihamar betelik, a nélkül hogy válaszolnék leveledre, pedig a másik lapra átmenni jelenleg nem szándékozom.  
  Nem ok Toldi estejében a vivási jelenet hosszusága, hogy a homokon fekvő olasz kimaradt; mért nem hagytál ki a közepiből? én most is meg-maradok állitásom mellett, a pesti bölcsek daczára, mert jobban ösmerem a népet mint ők. Nem elég annak
Victor Hugo
Hugo, Victor
val Az elitélt végső éjében,
n
Jegyzet
Victor Hugo
Hugo, Victor
val Az elitélt végső éjében,
Hugo
Hugo, Victor
: Le dernier jour d'un condamné = Az elítélt utolsó napja. (Lásd
Szinnyei Ferenc
Szinnyei Ferenc
: Novella- és regényirodalmunk a Bach korszakban. II. k. 401. l.)
ezzel végezni be: a kötelek síri horzsolodása hallatszott; mert szereti látni, ha nem azt is hogy’ nyiszolja el a hóhér az elitélt nyakát, de legalább azt, hogy egyet rúg. A többiről nem akarok beszélni, lehet igazam, lehet igazad; a tüntette pedig nekem is igen tetszik; szinte sajnálom, hogy eddig nem ösmertem. Meg is dicsért
Tóth Kálmán
Tóth Kálmán
a Hölgyfutárban;
n
Jegyzet
Meg is dicsért
Tóth Kálmán
Tóth Kálmán
a Hölgyfutárban;
– az okt. 28-i sz.- ban; lásd Hgyf. ADATTÁR.
bizony isten nem tudtam, nevessek-e vagy boszankodjam! Ő, téged birál! Szinte jól esett volna ha bánt;
Petöfi
Petőfi Sándor
vel: rajtad „inkább szeretnék látni vért”,
n
Jegyzet
Petöfi
Petőfi Sándor
vel: rajtad „inkább szeretnék látni vért”,
Petőfi
Petőfi Sándor
: Vörösmartyhoz c. verséből (2. vrsz. 5– 6. s.).
mint illyen iszapszerü dicséretet. Midőn pedig verset irtál a Hölgyfutárnak igen roszúl tevéd;
n
Jegyzet
Midőn pedig verset irtál a Hölgyfutárnak igen roszúl tevéd;
AJ.
Arany János
Nagy Ignác
Nagy Ignác
1854. márc. 19-én bekövetkezett halála után ismét küldött verseket e lapnak. Verseinek itteni megjelenése tehát csak véletlen volt,
Tóth Kálmán
Tóth Kálmán
dicsérete után.
különösen egy figyelmes fiatal olvasó itt megrótt: imé
Arany
Arany János
mindjárt verset irt a Hfárnak, mihelyt megdicsértek. Ezt én tudom hogy nem ugy van, de nem szeretem ha valaki illyen gondolatra csak jöhet is irányodban. Tehát bolondot tettél kétségenkivül mikor ra hagytad magadat az álszemérem által beszéltetni (én itt átalában szólok) hogy a Hfutár dolgozó társa légy: de vigasztald magadat; én sem akarok jobb lenni nálad; én is irtam már neki. Járjunk egy járomban, legyünk ketten kik bolondot tettünk. Nem fejtegetem hogy közelebbről miért kellett volna ezt nem tennünk; meghagyom a szerkesztőt is a lapot is a maga becsűletében; csak annyit mondok: egyszer elhagytuk, megvetettük a lányasszonykát, most ujra a szépet tesszük neki. Ez nem szép tőlünk! Azonban nem érdemel az egész ügy több szót.  
  „Egy bolond százat csinál” valaki rám dült a Pesti naplóban egy rakás dicsérettel, halotti beszedeimről emlekezvén; mi lett a következése? sok ember elhitte, köztük te is; most ujra kell nyomatni; hogy azon sok ember megkaphassa, (köztük te is megfogod kapni mihelyt kijön). Nem igaz-e hogy „egy bolond százat csinál?” (Lásd édes
János
Arany János
om! lassacskán hogy kiestem a praedicatioi hangból!). Azonban téged egy magadat én magam kimentelek, vagy hogy ismét a praedicatioi hangba essem: kiveszlek a bolondok közül; a mit az ember szeret, könnyen hiszi. Én is elhinném terólad, ha olly nagy lenne is a dicséret mint az Ararát hegye; (tanultál te szent Historiát? vagy plane tán tanitasz is?) és épen azért a mit még én sem mondtam senkinek e világon, neked elmondom. Én itt hires, divatos pap vagyok, tán derék pap is, de ezzel még igen kevés van mondva; csak azt jelenti: hogy a többi tán ollyan sincs. Hangom monotón, imádkozni egyátalában nem tudok, nincs abban semmi kenet, semmi buzgóság; tudj’ az isten! Szégyenlek ollyan istent lábánál fogva lehúzó tempokat és hosszu farizeus képet csinálni imádság közben, mint soktól látom. Azt azonban megkell adni hogy könnyen papolok, mindig könyv nélkül, nnelly egyszersmind azt is teszi, hogy a praedicatio sohsincs velem a templomban. Improvisálni a csalásig tudok, nyelvem jó, pereg mint az orsó, de ekkor nagyon sietek; és igazán néha olly jól beszélek: hogy szinte sajnálom: hogy az egész beszéd elvész. Erre rá is szorulok gyakran, mert inkább korhely, mint szorgalmas vagyok. A Miatyánkot nincs annyi jutalom, hogy könyv nélkül elkezdeni merjem; valóságos babonás páni félelem venne elő, ha ezt mernem kellene; pedig mondom hogy akarmelly, természetesen értelemmel biró textusról, nem nézvén azt meg, csak a szószékben, midőn felolvasom, ex tempore
n
Jegyzet
ex tempore
– rögtönözve.
beszélek. Ennek az a historiája, hogy jó tanuló s magamra mint mindig 2-ik s 1-ső eminensre kevélyke diák lévén, egyszer épen karácsonkor elmentem ünnepre Lád, Bessenyő, Meszes-Abodra (tudod-e hol van?) s ott a Miatyánkot kegyetlenül összetörtem, a szamár pap rossz testimoniumot adott. Igen resteltem a dolgot s azóta sohse mondtam könyv nélkül az uri imádságot. Egyébiránt ollyan formán fejezhetem ki magamat: hogy jó középszerű pap vagyok, (jó teljesen, semmire esetre sem) ezt nekem sem mondta még senki, s barátom milly gyengeség és nyomorúság! nem is szeretném ha mondaná, pedig teljesen meggyőződve vagyok hogy ugy van! A beszédeket majd meg-fogod kapni, nem roszak bizonyosan, de szégyenlek rágondolni is, mint írt róla valaki a Naplóban.  
  Kénytelen leszek tehát visszafizetni a
Szász
Szász Károly
levelein
felvett elöfizetést;
n
Jegyzet
a
Szász
Szász Károly
levelein
felvett előfizetést;
Levelek a külföld költői koszorújából c. műfordításkötetéről van szó.
szerencsére nem sokat kaptam, mert restelem én is a dolgot. Igen kérlek valahogy erről ne szólj
Mentovics
Mentovich Ferenc
előtt (kapta-e ő versem példányát?) ne szólj mondom; majd visszakerül ha akar; de a minő mértékben nem vagyok barátja az illyen publicum-bolondságnak, ép ollyan ellensége vagyok a kisszerü visszafizetési sürgetésnek. Azért hatarozottan kérlek, ne szólj semmit. Bizony kiadnák ha lehetne, azt én tudom.
Károly
Szász Károly
ról
Szemere
Szemere Miklós
tudakozodott, igen keveset tudtam neki felelni.
Sz. Miklós
Szemere Miklós
él, bajoskodik; igen igen hő vágya volt téged megösmerni; nekem is az volt megvallom, ti szerettétek volna egymást. De hiába nem sikerűlt; nem is fogjátok az életben látni egymást azt én tudom; s épen azért a mit egymás felől irtok nekem, rendesen elhallgatom. Csudáld, bámuld az én hidegvérűségemet; eszembe jutott ismét hogy …… és még sem estem ki a praedicatios hangulatból. De – feltettem magamban erről, mint örökre elmultról nem beszélni többé – – – – – – – – – –  
 
Császár
Császár Ferenc
igen kézzel foghatólag kimutatta a K.
[szerkesztői feloldás]
=
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
=
szamárságát, annyi bizonyos; az a bulgáriai ló
n
Jegyzet
Császár
Császár Ferenc
… kimutatta a
K
Szerkesztői feloldás:
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
szamárságát.. .az a bulgáriai ló –
Császár
Császár Ferenc
kritikájáról már
AJ.
Arany János
dec. 1. után írt levelében is volt szó. – Az itt említett példa:
Garay
Garay János
e sorát: „Az ősz vezér b o g l á r o s lován … ” –
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
így fordította: „Ritt Álmos auf ein Pferd B u l g a r i e n ’s … ” (Lásd Divatcsarnok, nov. 25-i sz. 1530. l.Nemzeti irodalom c. rovatban.)
megér 100 aranyat baklövésnek; ha én egyszer ehez hasonlót mondanék, nem látna halandó tollat a kezemben soha. Én a tudatlanok alatt elöször, az az mig te nem irtál azokat gondoltam kik már nemetül olvassák
K.
Szerkesztői feloldás:
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
forditásait; azonban igazad lehet, hogy azokat is megcsipi, kiktől fordit. Furcsa az emberi gyengeség! tőle nem fordit ugy-e? Hallom hogy a 100 költő albumában rettentően neki ment
Császár
Császár Ferenc
nak. A
Pákh
Pákh Albert
witze pompás; igen jót nevettem rajta; máskor is irtad már te nekem ezt, de elfutott-e szemem előtt? (ennek te természetesen igen örülsz, hogy leveled szavai elfutnak szemem előtt) vagy mi a manó? de a szójátékot csak most fogtam fel.  
  Mi egyébaránt, hogy végre közhelyemre térjek meglehetősen vagyunk; komádasszony nem beteg, fiam gyenge még, de már van remény; most jön a szemfoga, és hála istennek meglehetősen van annak daczára is. Isten éltessen benneteket! Most volt János napja! eszembe jutottál, ittam egy nagyot érted, kivántam jót számodra és a tieid számára lelkemből. Isten éltesse tisztességes tudományok körül forgolodó
Laczi
Arany László
dat, s kenyérsütő kedves
Julcsá
Arany Juliska
tokat! beh szeretnék enni a süttiből, mentül elébb. – Pestre nem tudom mikor megyek? Nem készülök; tán ha
Kőrös
Nagykőrös
ig mennék se rándulnék be. Nem vonz oda semmi!  
  Csókolunk benneteket szivünkből, lelkünkből  
  szerető
Miská
Tompa Mihály
d  
  U.i. Te
János
Arany János
! nem csalnak-e téged? a cseléd vagy postatiszt nem csal-e a levélmarkokkal? Épen most panaszkodik
Szemere
Szemere Miklós
hogy félevig csalta a posta; pénzt küldött a levéllel, es soha sem tettek rá jegyet. Azért irom: hogy leveleid gyakran jegy nélkül jönnek; ha tudtoddal van: jó; tedd 100 szor, tedd 1000 szer; örömmel viselem én a postabért; de ha csalnak: sajnálom! Az ne legyen pedig már most belőle, hogy tudtoddal lévén: ezután bérmentesitsd mindig; mert az, ezen tudositás után nekem igen fájna. –  
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából (lásd AkÉrt. 1899. 660. l. 953. sz. a.). Válasz
Arany
Arany János
dec. 1. utáni levelére.