Tompa Mihály – Aranynak

Arany János

kám!

Miután a karacsoni szent napok egész becsülettel elmultak: a csonka hetet nem gondolom jobbra fordithatni, mintha levélirásra, még pedig neked; és ezen levelemnek rendiben kifejezem legelöször is igen nagy örömemet azon jobb hangulat felett, mellyre legutóbbi soraid, hála istennek! mutatnak. Tudom ugyan hogy harmadik leveled ismét egy óriási recidiva lesz;

n

Jegyzet

leveled ismét egy óriási recidiva lesz;

– visszaesés, hangulati betegségébe.

de az semmi; valljon nem igy bukdácsolunk-e minden dolgainkban, mig élünk? ma jól, holnap roszul. Bizalom önmagunkban s a gondviselésben, s könnyebb a teher, s nem olly keserü a pohár: – Ah! bocsáss meg barátom! annyi praedicatiót irtam e napokban! ünnepre, óévre, újévre, hogy az íze még most is a szájamban van s ugy beszélek hozzád, mintha hivem, (bizonyosan az is vagy) vagy jobban szólva nyájamnak egyik juha volnál. Valahogy meg ne lássa ezen levelemet a „Magyar Nép könyve” tisztelt szerkesztősége, mert valami baja lesz, természettel ellenkezvén természete, mindennel a mi „praedicatió-szerű”, mint meg vagyon irva nálok valahol felette igen bőlcsen. Oh én népem s én nemzetem! minő irodalmi czírkákat gondolnak ki számodra a bőlcsek, hivén szentül hogy bele fogod fejedet dugni! ki pedig mindezeket tudomasul sem veszed, s holtig többre becsülsz egy portió pálinkat egy kötel könyvnél! De lásd már megint kérdés- és felkiáltó jelekkel beszélek! emberül benne vagyok a pathosban, szerencsére itt jönnek a Szépirodalmi lapok, ne féljts, a bajnak immár vége! –

Még most veszem észre hogy ez a papír iszik; semmi ez is előnyömre van, legalább nem várhatsz tőle és rajta józan dolgokat. Ad vocem iszik; e napokban

Miskolcz

Miskolc

on voltam, inni mentem oda egy kis jó bort; de nem sült el egészen a terv, mert szegény

Lévai

Lévay József

nagy torokfájásban sinlett, nem ihatott, de annál jobban ivott

Vágó

Vágó József

collega.

n

Jegyzet

VágóVágó József collega.

– Vágó József.

Kicsoda ő? megmagyarázza tenéked

Lévai

Lévay József

, ha szépen megkéred.

De tán bele is kellene már leveledbe néznem, mert ha csak ugy könyv nélkül irok: ez a lap mihamar betelik, a nélkül hogy válaszolnék leveledre, pedig a másik lapra átmenni jelenleg nem szándékozom.

Nem ok Toldi estejében a vivási jelenet hosszusága, hogy a homokon fekvő olasz kimaradt; mért nem hagytál ki a közepiből? én most is meg-maradok állitásom mellett, a pesti bölcsek daczára, mert jobban ösmerem a népet mint ők. Nem elég annak

Victor Hugo

Hugo, Victor

val Az elitélt végső éjében,

n

Jegyzet

Victor HugoHugo, Victor val Az elitélt végső éjében,

–

Hugo

Hugo, Victor

: Le dernier jour d'un condamné = Az elítélt utolsó napja. (Lásd

Szinnyei Ferenc

: Novella- és regényirodalmunk a Bach korszakban. II. k. 401. l.)

ezzel végezni be: a kötelek síri horzsolodása hallatszott; mert szereti látni, ha nem azt is hogy’ nyiszolja el a hóhér az elitélt nyakát, de legalább azt, hogy egyet rúg. A többiről nem akarok beszélni, lehet igazam, lehet igazad; a tüntette pedig nekem is igen tetszik; szinte sajnálom, hogy eddig nem ösmertem. Meg is dicsért

Tóth Kálmán

a Hölgyfutárban;

n

Jegyzet

Meg is dicsért Tóth KálmánTóth Kálmán a Hölgyfutárban;

– az okt. 28-i sz.- ban; lásd Hgyf. ADATTÁR.

bizony isten nem tudtam, nevessek-e vagy boszankodjam! Ő, téged birál! Szinte jól esett volna ha bánt;

Petöfi

Petőfi Sándor

vel: rajtad „inkább szeretnék látni vért”,

n

Jegyzet

PetöfiPetőfi Sándor vel: rajtad „inkább szeretnék látni vért”,

–

Petőfi

Petőfi Sándor

: Vörösmartyhoz c. verséből (2. vrsz. 5– 6. s.).

mint illyen iszapszerü dicséretet. Midőn pedig verset irtál a Hölgyfutárnak igen roszúl tevéd;

n

Jegyzet

Midőn pedig verset irtál a Hölgyfutárnak igen roszúl tevéd;

–

AJ.

Arany János

Nagy Ignác

1854. márc. 19-én bekövetkezett halála után ismét küldött verseket e lapnak. Verseinek itteni megjelenése tehát csak véletlen volt,

Tóth Kálmán

dicsérete után.

különösen egy figyelmes fiatal olvasó itt megrótt: imé

Arany

Arany János

mindjárt verset irt a Hfárnak, mihelyt megdicsértek. Ezt én tudom hogy nem ugy van, de nem szeretem ha valaki illyen gondolatra csak jöhet is irányodban. Tehát bolondot tettél kétségenkivül mikor ra hagytad magadat az álszemérem által beszéltetni (én itt átalában szólok) hogy a Hfutár dolgozó társa légy: de vigasztald magadat; én sem akarok jobb lenni nálad; én is irtam már neki. Járjunk egy járomban, legyünk ketten kik bolondot tettünk. Nem fejtegetem hogy közelebbről miért kellett volna ezt nem tennünk; meghagyom a szerkesztőt is a lapot is a maga becsűletében; csak annyit mondok: egyszer elhagytuk, megvetettük a lányasszonykát, most ujra a szépet tesszük neki. Ez nem szép tőlünk! Azonban nem érdemel az egész ügy több szót.

„Egy bolond százat csinál” valaki rám dült a Pesti naplóban egy rakás dicsérettel, halotti beszedeimről emlekezvén; mi lett a következése? sok ember elhitte, köztük te is; most ujra kell nyomatni; hogy azon sok ember megkaphassa, (köztük te is megfogod kapni mihelyt kijön). Nem igaz-e hogy „egy bolond százat csinál?” (Lásd édes

János

Arany János

om! lassacskán hogy kiestem a praedicatioi hangból!). Azonban téged egy magadat én magam kimentelek, vagy hogy ismét a praedicatioi hangba essem: kiveszlek a bolondok közül; a mit az ember szeret, könnyen hiszi. Én is elhinném terólad, ha olly nagy lenne is a dicséret mint az Ararát hegye; (tanultál te szent Historiát? vagy plane tán tanitasz is?) és épen azért a mit még én sem mondtam senkinek e világon, neked elmondom. Én itt hires, divatos pap vagyok, tán derék pap is, de ezzel még igen kevés van mondva; csak azt jelenti: hogy a többi tán ollyan sincs. Hangom monotón, imádkozni egyátalában nem tudok, nincs abban semmi kenet, semmi buzgóság; tudj’ az isten! Szégyenlek ollyan istent lábánál fogva lehúzó tempokat és hosszu farizeus képet csinálni imádság közben, mint soktól látom. Azt azonban megkell adni hogy könnyen papolok, mindig könyv nélkül, nnelly egyszersmind azt is teszi, hogy a praedicatio sohsincs velem a templomban. Improvisálni a csalásig tudok, nyelvem jó, pereg mint az orsó, de ekkor nagyon sietek; és igazán néha olly jól beszélek: hogy szinte sajnálom: hogy az egész beszéd elvész. Erre rá is szorulok gyakran, mert inkább korhely, mint szorgalmas vagyok. A Miatyánkot nincs annyi jutalom, hogy könyv nélkül elkezdeni merjem; valóságos babonás páni félelem venne elő, ha ezt mernem kellene; pedig mondom hogy akarmelly, természetesen értelemmel biró textusról, nem nézvén azt meg, csak a szószékben, midőn felolvasom, ex tempore

n

Jegyzet

ex tempore

– rögtönözve.

beszélek. Ennek az a historiája, hogy jó tanuló s magamra mint mindig 2-ik s 1-ső eminensre kevélyke diák lévén, egyszer épen karácsonkor elmentem ünnepre Lád, Bessenyő, Meszes-Abodra (tudod-e hol van?) s ott a Miatyánkot kegyetlenül összetörtem, a szamár pap rossz testimoniumot adott. Igen resteltem a dolgot s azóta sohse mondtam könyv nélkül az uri imádságot. Egyébiránt ollyan formán fejezhetem ki magamat: hogy jó középszerű pap vagyok, (jó teljesen, semmire esetre sem) ezt nekem sem mondta még senki, s barátom milly gyengeség és nyomorúság! nem is szeretném ha mondaná, pedig teljesen meggyőződve vagyok hogy ugy van! A beszédeket majd meg-fogod kapni, nem roszak bizonyosan, de szégyenlek rágondolni is, mint írt róla valaki a Naplóban.

Kénytelen leszek tehát visszafizetni a

Szász

Szász Károly

levelein felvett elöfizetést;

n

Jegyzet

a SzászSzász Károly levelein felvett előfizetést;

– Levelek a külföld költői koszorújából c. műfordításkötetéről van szó.

szerencsére nem sokat kaptam, mert restelem én is a dolgot. Igen kérlek valahogy erről ne szólj

Mentovics

Mentovich Ferenc

előtt (kapta-e ő versem példányát?) ne szólj mondom; majd visszakerül ha akar; de a minő mértékben nem vagyok barátja az illyen publicum-bolondságnak, ép ollyan ellensége vagyok a kisszerü visszafizetési sürgetésnek. Azért hatarozottan kérlek, ne szólj semmit. Bizony kiadnák ha lehetne, azt én tudom.

Károly

Szász Károly

ról

Szemere

Szemere Miklós

tudakozodott, igen keveset tudtam neki felelni.

Sz. Miklós

Szemere Miklós

él, bajoskodik; igen igen hő vágya volt téged megösmerni; nekem is az volt megvallom, ti szerettétek volna egymást. De hiába nem sikerűlt; nem is fogjátok az életben látni egymást azt én tudom; s épen azért a mit egymás felől irtok nekem, rendesen elhallgatom. Csudáld, bámuld az én hidegvérűségemet; eszembe jutott ismét hogy …… és még sem estem ki a praedicatios hangulatból. De – feltettem magamban erről, mint örökre elmultról nem beszélni többé – – – – – – – – – –

Császár

Császár Ferenc

igen kézzel foghatólag kimutatta a K.

[szerkesztői feloldás]

=

Kertbeny

Kertbeny Károly Mária

=

szamárságát, annyi bizonyos; az a bulgáriai ló

n

Jegyzet

Császár

Császár Ferenc

… kimutatta a

K

Szerkesztői feloldás:

Kertbeny

Kertbeny Károly Mária

szamárságát.. .az a bulgáriai ló –

Császár

Császár Ferenc

kritikájáról már

AJ.

Arany János

dec. 1. után írt levelében is volt szó. – Az itt említett példa:

Garay

Garay János

e sorát: „Az ősz vezér b o g l á r o s lován … ” –

Kertbeny

Kertbeny Károly Mária

így fordította: „Ritt Álmos auf ein Pferd B u l g a r i e n ’s … ” (Lásd Divatcsarnok, nov. 25-i sz. 1530. l.„ Nemzeti irodalom c. rovatban.)

megér 100 aranyat baklövésnek; ha én egyszer ehez hasonlót mondanék, nem látna halandó tollat a kezemben soha. Én a tudatlanok alatt elöször, az az mig te nem irtál azokat gondoltam kik már nemetül olvassák

K.

Szerkesztői feloldás:

Kertbeny

Kertbeny Károly Mária

forditásait; azonban igazad lehet, hogy azokat is megcsipi, kiktől fordit. Furcsa az emberi gyengeség! tőle nem fordit ugy-e? Hallom hogy a 100 költő albumában rettentően neki ment

Császár

Császár Ferenc

nak. A

Pákh

Pákh Albert

witze pompás; igen jót nevettem rajta; máskor is irtad már te nekem ezt, de elfutott-e szemem előtt? (ennek te természetesen igen örülsz, hogy leveled szavai elfutnak szemem előtt) vagy mi a manó? de a szójátékot csak most fogtam fel.

Mi egyébaránt, hogy végre közhelyemre térjek meglehetősen vagyunk; komádasszony nem beteg, fiam gyenge még, de már van remény; most jön a szemfoga, és hála istennek meglehetősen van annak daczára is. Isten éltessen benneteket! Most volt János napja! eszembe jutottál, ittam egy nagyot érted, kivántam jót számodra és a tieid számára lelkemből. Isten éltesse tisztességes tudományok körül forgolodó

Laczi

Arany László

dat, s kenyérsütő kedves

Julcsá

Arany Juliska

tokat! beh szeretnék enni a süttiből, mentül elébb. – Pestre nem tudom mikor megyek? Nem készülök; tán ha

Kőrös

Nagykőrös

ig mennék se rándulnék be. Nem vonz oda semmi!

Csókolunk benneteket szivünkből, lelkünkből

szerető

Miská

Tompa Mihály

d

U.i. Te

János

Arany János

! nem csalnak-e téged? a cseléd vagy postatiszt nem csal-e a levélmarkokkal? Épen most panaszkodik

Szemere

Szemere Miklós

hogy félevig csalta a posta; pénzt küldött a levéllel, es soha sem tettek rá jegyet. Azért irom: hogy leveleid gyakran jegy nélkül jönnek; ha tudtoddal van: jó; tedd 100 szor, tedd 1000 szer; örömmel viselem én a postabért; de ha csalnak: sajnálom! Az ne legyen pedig már most belőle, hogy tudtoddal lévén: ezután bérmentesitsd mindig; mert az, ezen tudositás után nekem igen fájna. –

AJOM16

Megjegyzések: