Tompa Mihály – Aranynak
Miután a karacsoni szent napok egész becsülettel elmultak: a csonka hetet nem gondolom jobbra
fordithatni, mintha levélirásra, még pedig neked; és ezen levelemnek rendiben kifejezem
legelöször is igen nagy örömemet azon jobb hangulat felett, mellyre legutóbbi soraid, hála
istennek! mutatnak. Tudom ugyan hogy harmadik leveled ismét egy óriási recidiva
lesz;
n
de az semmi; valljon nem igy bukdácsolunk-e minden
dolgainkban, mig élünk? ma jól, holnap roszul. Bizalom önmagunkban s a gondviselésben, s
könnyebb a teher, s nem olly keserü a pohár: – Ah! bocsáss meg barátom! annyi praedicatiót
irtam e napokban! ünnepre, óévre, újévre, hogy az íze még most is a szájamban van s ugy
beszélek hozzád, mintha hivem, (bizonyosan az is vagy) vagy jobban szólva nyájamnak egyik juha
volnál. Valahogy meg ne lássa ezen levelemet a „Magyar Nép könyve” tisztelt
szerkesztősége, mert valami baja lesz, természettel ellenkezvén természete, mindennel a mi
„praedicatió-szerű”, mint meg vagyon irva nálok valahol felette igen bőlcsen. Oh én népem s én
nemzetem! minő irodalmi czírkákat gondolnak ki számodra a bőlcsek, hivén szentül hogy bele
fogod fejedet dugni! ki pedig mindezeket tudomasul sem veszed, s holtig többre becsülsz egy
portió pálinkat egy kötel könyvnél! De lásd már megint kérdés- és felkiáltó jelekkel beszélek!
emberül benne vagyok a pathosban, szerencsére itt jönnek a Szépirodalmi lapok, ne
féljts, a bajnak immár vége! –
Jegyzet
leveled ismét egy óriási recidiva lesz;– visszaesés, hangulati betegségébe.
Még most veszem észre hogy ez a papír iszik; semmi ez is előnyömre van,
legalább nem várhatsz tőle és rajta józan dolgokat. Ad vocem iszik; e
napokban
Miskolcz
on voltam, inni mentem oda egy kis jó
bort; de nem sült el egészen a terv, mert szegény Miskolc
Lévai
nagy torokfájásban sinlett, nem ihatott, de annál
jobban ivott Lévay József
Vágó
collega.Vágó József
n
Kicsoda ő?
megmagyarázza tenéked Lévai
, ha
szépen megkéred.
Lévay József
De tán bele is kellene már leveledbe néznem, mert ha csak ugy könyv nélkül irok: ez a lap
mihamar betelik, a nélkül hogy válaszolnék leveledre, pedig a másik lapra átmenni jelenleg nem
szándékozom.
Nem ok Toldi estejében a vivási jelenet hosszusága, hogy a homokon fekvő
olasz kimaradt; mért nem hagytál ki a közepiből? én most is meg-maradok állitásom
mellett, a pesti bölcsek daczára, mert jobban ösmerem a népet mint ők. Nem elég annak
Victor Hugo
val Az elitélt
végső éjében,Hugo, Victor
n
ezzel végezni
be: a kötelek síri horzsolodása hallatszott; mert szereti látni, ha nem
azt is hogy’ nyiszolja el a hóhér az elitélt nyakát, de legalább azt, hogy egyet
rúg. A többiről nem akarok beszélni, lehet igazam, lehet igazad; a
tüntette pedig nekem is igen tetszik; szinte sajnálom, hogy eddig nem
ösmertem. Meg is dicsért Jegyzet
–Victor Hugoval Az elitélt végső éjében,Hugo, Victor
Hugo
: Le dernier jour d'un
condamné = Az elítélt utolsó napja. (Lásd
Hugo, Victor
Szinnyei Ferenc
: Novella- és
regényirodalmunk a Bach korszakban. II. k. 401. l.)Szinnyei Ferenc
Tóth Kálmán
a Hölgyfutárban;Tóth Kálmán
n
bizony isten nem tudtam, nevessek-e vagy boszankodjam! Ő, téged birál! Szinte jól esett volna
ha bánt; Jegyzet
Meg is dicsért– az okt. 28-i sz.- ban; lásd Hgyf. ADATTÁR.Tóth Kálmána Hölgyfutárban;Tóth Kálmán
Petöfi
vel:
rajtad „inkább szeretnék látni vért”,Petőfi Sándor
n
mint illyen iszapszerü dicséretet. Midőn pedig verset irtál a
Hölgyfutárnak igen roszúl tevéd;n
különösen egy figyelmes fiatal olvasó itt megrótt: imé Jegyzet
Midőn pedig verset irtál a Hölgyfutárnak igen roszúl tevéd;–
AJ.
Arany János
Nagy Ignác
1854. márc. 19-én bekövetkezett halála után ismét küldött
verseket e lapnak. Verseinek itteni megjelenése tehát csak véletlen volt, Nagy Ignác
Tóth Kálmán
dicsérete után.Tóth Kálmán
Arany
mindjárt verset irt a Hfárnak, mihelyt
megdicsértek. Ezt én tudom hogy nem ugy van, de nem szeretem ha valaki
illyen gondolatra csak jöhet is irányodban. Tehát bolondot tettél kétségenkivül mikor ra
hagytad magadat az álszemérem által beszéltetni (én itt átalában szólok) hogy a
Hfutár dolgozó társa légy: de vigasztald magadat; én sem akarok jobb lenni nálad;
én is irtam már neki. Járjunk egy járomban, legyünk ketten kik bolondot tettünk. Nem
fejtegetem hogy közelebbről miért kellett volna ezt nem tennünk;
meghagyom a szerkesztőt is a lapot is a maga becsűletében; csak annyit mondok: egyszer
elhagytuk, megvetettük a lányasszonykát, most ujra a szépet tesszük neki. Ez nem szép tőlünk!
Azonban nem érdemel az egész ügy több szót.
Arany János
„Egy bolond százat csinál” valaki rám dült a Pesti naplóban egy rakás dicsérettel,
halotti beszedeimről emlekezvén; mi lett a következése? sok ember elhitte, köztük te is; most
ujra kell nyomatni; hogy azon sok ember megkaphassa, (köztük te is megfogod kapni mihelyt
kijön). Nem igaz-e hogy „egy bolond százat csinál?” (Lásd édes
János
om! lassacskán hogy kiestem a praedicatioi hangból!).
Azonban téged egy magadat én magam kimentelek, vagy hogy ismét a praedicatioi hangba essem:
kiveszlek a bolondok közül; a mit az ember szeret, könnyen hiszi. Én is elhinném terólad, ha
olly nagy lenne is a dicséret mint az Ararát hegye; (tanultál te szent Historiát? vagy plane
tán tanitasz is?) és épen azért a mit még én sem mondtam senkinek e világon, neked elmondom.
Én itt hires, divatos pap vagyok, tán derék pap is, de ezzel még igen kevés van mondva; csak
azt jelenti: hogy a többi tán ollyan sincs. Hangom monotón, imádkozni egyátalában nem tudok,
nincs abban semmi kenet, semmi buzgóság; tudj’ az isten! Szégyenlek
ollyan istent lábánál fogva lehúzó tempokat és hosszu farizeus képet csinálni imádság közben,
mint soktól látom. Azt azonban megkell adni hogy könnyen papolok, mindig könyv nélkül, nnelly
egyszersmind azt is teszi, hogy a praedicatio sohsincs velem a templomban. Improvisálni a
csalásig tudok, nyelvem jó, pereg mint az orsó, de ekkor nagyon sietek;
és igazán néha olly jól beszélek: hogy szinte sajnálom: hogy az egész beszéd elvész. Erre rá
is szorulok gyakran, mert inkább korhely, mint szorgalmas vagyok. A
Miatyánkot nincs annyi jutalom, hogy könyv nélkül elkezdeni merjem;
valóságos babonás páni félelem venne elő, ha ezt mernem kellene; pedig mondom hogy akarmelly,
természetesen értelemmel biró textusról, nem nézvén azt meg, csak a szószékben, midőn
felolvasom, ex temporeArany János
n
beszélek.
Ennek az a historiája, hogy jó tanuló s magamra mint mindig 2-ik s 1-ső eminensre kevélyke
diák lévén, egyszer épen karácsonkor elmentem ünnepre Lád, Bessenyő, Meszes-Abodra (tudod-e
hol van?) s ott a Miatyánkot kegyetlenül összetörtem, a szamár pap rossz testimoniumot adott.
Igen resteltem a dolgot s azóta sohse mondtam könyv nélkül az uri imádságot. Egyébiránt ollyan
formán fejezhetem ki magamat: hogy jó középszerű pap vagyok, (jó
teljesen, semmire esetre sem) ezt nekem sem mondta még senki, s barátom milly
gyengeség és nyomorúság! nem is szeretném ha mondaná, pedig teljesen meggyőződve vagyok hogy
ugy van! A beszédeket majd meg-fogod kapni, nem roszak bizonyosan, de szégyenlek rágondolni
is, mint írt róla valaki a Naplóban.
Jegyzet
ex tempore– rögtönözve.
Kénytelen leszek tehát visszafizetni a
Szász
levelein felvett
elöfizetést;Szász Károly
n
szerencsére
nem sokat kaptam, mert restelem én is a dolgot. Igen kérlek valahogy erről ne szólj
Jegyzet
a– Levelek a külföld költői koszorújából c. műfordításkötetéről van szó.Szászlevelein felvett előfizetést;Szász Károly
Mentovics
előtt (kapta-e ő
versem példányát?) ne szólj mondom; majd visszakerül ha akar; de a minő mértékben nem vagyok
barátja az illyen publicum-bolondságnak, ép ollyan ellensége vagyok a kisszerü visszafizetési
sürgetésnek. Azért hatarozottan kérlek, ne szólj semmit. Bizony kiadnák ha lehetne, azt én
tudom. Mentovich Ferenc
Károly
ról Szász Károly
Szemere
tudakozodott, igen keveset tudtam
neki felelni. Szemere Miklós
Sz. Miklós
él,
bajoskodik; igen igen hő vágya volt téged megösmerni; nekem is az volt megvallom, ti
szerettétek volna egymást. De hiába nem sikerűlt; nem is fogjátok az életben látni egymást azt
én tudom; s épen azért a mit egymás felől irtok nekem, rendesen elhallgatom. Csudáld, bámuld
az én hidegvérűségemet; eszembe jutott ismét hogy …… és még sem estem ki a praedicatios
hangulatból. De – feltettem magamban erről, mint örökre elmultról nem beszélni többé – – – – –
– – – – –
Szemere Miklós
Császár
igen kézzel foghatólag
kimutatta a K. szamárságát, annyi bizonyos; az a
bulgáriai ló
Császár Ferenc
n
megér 100 aranyat baklövésnek; ha én egyszer ehez hasonlót mondanék,
nem látna halandó tollat a kezemben soha. Én a tudatlanok alatt elöször,
az az mig te nem irtál azokat gondoltam kik már nemetül olvassák
Jegyzet
Császár
… kimutatta a Császár Ferenc
K
szamárságát.. .az a bulgáriai ló – Szerkesztői feloldás:
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
Császár
kritikájáról már Császár Ferenc
AJ.
dec. 1. után írt levelében is volt szó. – Az itt
említett példa: Arany János
Garay
e sorát:
„Az ősz vezér b o g l á r o s lován … ” – Garay János
Kertbeny
így fordította: „Ritt Álmos auf ein
Pferd B u l g a r i e n ’s … ” (Lásd
Divatcsarnok, nov. 25-i sz. 1530. l.„ Nemzeti irodalom c.
rovatban.)Kertbeny Károly Mária
K.
forditásait; azonban igazad lehet, hogy azokat is
megcsipi, kiktől fordit. Furcsa az emberi gyengeség! tőle nem fordit ugy-e? Hallom hogy a
100 költő albumában rettentően neki ment Szerkesztői feloldás:
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
Császár
nak. A Császár Ferenc
Pákh
witze pompás; igen jót nevettem rajta;
máskor is irtad már te nekem ezt, de elfutott-e szemem előtt? (ennek te természetesen igen
örülsz, hogy leveled szavai elfutnak szemem előtt) vagy mi a manó? de a szójátékot csak most
fogtam fel.
Pákh Albert
Mi egyébaránt, hogy végre közhelyemre térjek meglehetősen vagyunk; komádasszony nem beteg,
fiam gyenge még, de már van remény; most jön a szemfoga, és hála istennek meglehetősen van
annak daczára is. Isten éltessen benneteket! Most volt János napja! eszembe jutottál, ittam
egy nagyot érted, kivántam jót számodra és a tieid számára lelkemből. Isten éltesse
tisztességes tudományok körül forgolodó
Laczi
dat, s kenyérsütő kedves Arany László
Julcsá
tokat! beh szeretnék enni a süttiből, mentül elébb. – Pestre nem tudom mikor megyek? Nem készülök; tán ha Arany Juliska
Kőrös
ig mennék se rándulnék be. Nem vonz oda semmi!
Nagykőrös
U.i. Te
János
! nem csalnak-e
téged? a cseléd vagy postatiszt nem csal-e a levélmarkokkal? Épen most panaszkodik Arany János
Szemere
hogy félevig csalta a posta;
pénzt küldött a levéllel, es soha sem tettek rá jegyet. Azért irom: hogy leveleid gyakran jegy
nélkül jönnek; ha tudtoddal van: jó; tedd 100 szor, tedd 1000 szer; örömmel viselem én a
postabért; de ha csalnak: sajnálom! Az ne legyen pedig már most belőle, hogy tudtoddal lévén:
ezután bérmentesitsd mindig; mert az, ezen tudositás után nekem igen fájna. –
Szemere Miklós