Karácsoni, illetőleg jános-napi üdvözletedre „boldog új évvel” mondom a fogadj istent, kedves
jó Miskám! Az isten téged és szeretteidet tartson meg úgy, mint én azt lelkemből óhajtom, s
engedje, hogy az új házban új erő s vidám kedély legyen osztályrészetek. Talán már jó magam is
vidorabb leszek ezután, s megtanulom elnyelni a mi az életben keserű van, legalább jóslatod,
miszerint következő levelem egy óriási visszaesés leend a fekete hangulatba, még eddig nem
teljesült, s ha nem rózsaszínű, de fehér papirra írok most is „quorum pars magna
es;”
n
a te bíztató, földerítő, nyájas leveleid, őszinte, állandó
barátságod, sokat tesznek arra, hogy különben elég sivár életem kellemesbbé váljon előttem.
Hátha még az a nyári vacatió közelebb volna! melyet a kormány – igen okosan – ez évre is két
hónapig terjeszt, daczára egy előbbi rendeletnek, mely egy hónapra szorítá vala azt. Igaz,
hogy éven át aztán nem igen lebzselhet az ember, ki lévén mérve, mint a jóféle bors, hány
napot lehet engedni a tanfolyam alatt: leghosszabb a húsvéti, s az hét nap. Így, édes
Jegyzet
„quorum pars magna es;”– „amiben neked nagy részed van.” Aeneas Didóhoz intézett szavai (Vergilius: Aeneis, II .é.) módosítva.
Miská
m, húsvétkor itthon
maradok, vagy legfölebb Tompa Mihály
Pest
re megyek: de a nagy
vacatióban – no, nem mondok semmit. Se nem bíztatlak, se nem igérek semmit, engem ne várj, én
rám ne számolj, tudod, nem szoktam teljesíteni igéreteimet. A Divatcsarnok, mint
más lapok jelentéséből látom, neveddel köszöntött be:Budapest
n
én bizony nem kapom a lapot, mert az
átkozott indolentiaJegyzet
A Divatcsarnok … neveddel köszöntött be:–
Tompa
: Őszszel c. versével
(1. sz. jan. 5. 6–7. l.).Tompa Mihály
n
miatt, azon kívül, hogy Jegyzet
átkozott indolentia– közönyösség, hanyagság, nemtörődömség.
Császár
nak tavaly sem írtam, most sem
válaszoltamCsászár Ferenc
n
typicus levelére, minőt úgy hiszem, hozzád is
küldött, hogy t. i. íróinak nem adhat szabad példányt, ha díjért dolgoznak, s az előfizetési
összeget díjokból levonatni nem engedik. Ez, ha a szerkesztő meg van szorulva, helyes dolog
ugyan, de talán illendőbb vala azt mondani: uram, itt egy példány, ezzel megmutatom, hogy
becsüllek, többet tőlem ne várj, mert nem telik! Amúgy igen kalmáros. Mindazáltal, nem a levél
ily szerkezete volt az ok, hogy válaszolni elmulasztottam, de mert nem tudtam mit írjak,
miután nem sok reményem van apróságot dolgozhatni; ezen felűl Császár
nak, ki tavaly egész évig ingyen küldte lapját, azt
sem mondhattam, hogy biz én nem írok semmit. Így legjobb, ő nem küldi a lapot: én pedig, ha
lehet, küldök neki valamit, hogy adósa ne legyek a múltról. Császár Ferenc
Friebeisz
is megküldte a Nefelejts első
füzetét, annak is kellene írnom, mert a mint hallom, bosszankodik, hogy őt mellőzve, a
Hölgyfutárnak írtam. Ennek hűbnere van.Friebeisz István
n
Jegyzet
Ennek hűbnere van.– Magyarázata van. E korabeli kifejezés Hübner, Johann Konversations Lexikonát illeti (1704), amelyben minden dolog magyarázatát meg lehetett találni. (Tóth Béla, 423 l.)
Berecz
, mihelyt a
szerkesztőséget átvette, mingyárt megküldé nekem lapját, s ezt folytatá egész októberig, de,
minthogy neki, igéretem daczára, soha egy vakarítást sem küldöttem, akkor megszűntette. Engem
pedig az, a mit ti papok kisbírónak neveztek, igen kezde pálczázni, hogy ez még is plusquam
disznóság; a mint tehát egy pár versem akadt, siettem azzal a Berecz Károly
Berecz
maneseit kiengesztelni.Berecz Károly
n
Történék azonban, hogy előbb
megjelenik a Jegyzet
siettem azzal a– Manes = meghalt ősök szellemei a rómaiaknál. IttBereczmaneseit kiengesztelni.Berecz Károly
Berecz Károly
nak, a Hgyf. új
szerkesztőjének tett ígéretei beváltására értendő.Berecz Károly
T. K.
bírálata mint
az én versem,Tóth Kálmán
n
melyet pedig hogy én, amarról
nem is álmodván, előbb felküldöttem, istent és Jegyzet
előbb megjelenik a– ebből az a látszat származott, hogyT. K.bírálata mint az én versem,Tóth Kálmán
AJ.
Arany János
Tóth Kálmán
kedvező bírálata
miatt küldött verset a Hgyf.-nak. (Lásd még Tóth Kálmán
Tompa
1854. dec. végén írt
levelét. )Tompa Mihály
Szilágyi Sándor
t hívom tanúbizonyságúl, ki saját
Hölgyfutárát hozta hozzám, megmutatni a bírálmányt, melyet különben meg sem
ismerék vala. Egyébiránt én most az egész világnak adós vagyok hálával. Szilágyi Sándor
Gereben
nek a Viszhangért (8-9
számért), Vas Gereben
Vahot
nak egyegy füzet
Magyarország és Nagyvilág képekbenért, Caesareo Vahot Imre
Friebeisz
nak a Divatcsarnok tavalyi
folyamáért, extra Friebeisz István
Friebeisz
nak a Nefelejtsért, Szigmund et comp.-nak az
Estike egy számaért stb. stb. Én pedig hagyom folyni a dolgokat az ő tetszésök
szerint, sem azt nem mondom, írok, sem az ellenkezőt, még csak nem is válaszolok; mikor aztán
elúnják, akkor szidnak, felfüggesztik a lapküldést stb. Átlátom, hogy ez nem szép, hogy nem
kellene így tennem: de máskép tennem kellene valamit, legalább tagadó választ írnom: így
legkönnyebb, mert semmit sem csinálok.
Friebeisz István
Bizony nem mondhatod, hogy én praedicatio, vagy professori előadásszerűleg írok, mert ugyan
összehordok tücsköt és bogarat, a mint épen tollam alá jő, de részleteznem kelle, hogy egészen
méltányolhasd ez idő szerinti irodalmi működésemet. Van ugyan az én
fiókomban valami, a mit néha-néha előveszek,
n
s
egy-egy vonást szeretettel rántok rajta, de erről beszélni, míg nem kész, nem akarok, azt is
bánom, hogy eddig szóltam felőle. Csak még ezt az egyet, aztán ...
Jegyzet
Van ugyan az én fiókomban valami, a mit néha-néha előveszek,– a Csaba-eposzt vette elő.
n
Jegyzet
Állj meg élet napja, óh állj meg fölöttem, stb.–
AJ
: Stanzák „Mátyás
dalünnepe” eposzi kísérletből. 3.vrsz. 4–8. s.Arany János
Erről többet majd ... szóval, ha isten akarja. Gondolkoztam egy idő óta komolyabban, hogy tán
apró verseimet sem kéne elhagynom veszni,
n
széllyel a lapokban. Más, utánam, meglehet úgy is össze
fogja gyűjteni, s nem úgy rendezi, mint talán én szerettem volna. Tavaszig ezt is meglátom,
mit teszek vele.
Jegyzet
tán apró verseimet sem kéne elhagynom veszni,– összegyűjtésüket 1853 nyarán kezdte (
Ercsey
nek, máj. 20.
) – ifj. Ercsey Sándor
Tompa
is biztatta rá az év dec. 18-i levelében ; e
biztatásra Tompa Mihály
AJ.
1854. febr. 13-án válaszolt. Kiadatásukra azonban ez az
első határozott szándék.Arany János
No de én csak magamról danolok, mint a peleskei notárius;
n
elég is lesz már.
Pákh
viccze tetszett neked, most
ismét kereng egy, de azzal úgy vagyok, mint Szilágyi rendesen
szokott, midőn anecdotizálni akar: „nem jut eszembe, mi volt benne a furcsa.” Pákh Albert
Mentovich
néhány nap óta beteges. Igaz,
tudod-e hogy ő fél collegád? Világi ember lévén, püspöki titkárságot visz kétszáz jó
forintért, vagy is, a mint itt mondják „a püspökendusnak” alfel ügyelője (al-felügyelő). A
Külföld Koszorúja még is meg fog jelenni: Mentovich Ferenc
Tomori
lesz a bábája, kit ez iránt Tomori Anasztáz
Szász
felszólított. Ugy hallom, száz pengő
honoráriumot kért érte; de hát az előfizetőkkel mi történik? azt nem tudom. Ad vocem
Szász Károly
Tomori
: csakugyan megírtam
neki, vagy inkább szeretett onkelének a sírverset. Gyönyörű distichon! ... épen oly szép, mint
a sonett, melyet a minap írtam:
Tomori Anasztáz
de még szebb az arany melltű és ezüst tintatartó, melyeket érte leányom és fiam kapott. Nem
szólhattam ellene, nekik adta.
Szász
ról én sem tudok különben semmit, úgy „elvadult s
elzüllött”Szász Károly
n
az a fiú.
Jegyzet
„elvadult s elzüllött”– szabadon a Toldiból.
A predicatiókat elvárom. Nem rég láttam a Heilprin kiadású regéidet, az előtt nem ismertem,
de már megveszem. Küldhettél volna egy példányt, de sajtó hibáiddal mentegetéd magadat, mintha
nem volna mód azokat tintával kijavítani. Ilyen kijavított példányban kaptam meg e napokban
Tek. Ragályi Zsigmond parentatióját, szerzője Molnár Antaltól, kit te jobban ismerhetsz mint én. Szolgálnék vele (a
dictioval, nem az aszalói pappal) ha szívesen fogadnád, mert én nem tudom, mi hasznát venni. –
Kérdésedre, hogy szent történetet tanítok-é? felelhetek, hogy nem; de azért hallottam valamit
az Ararát hegyéről. Öreg szüleimnek
n
kik patriárchai kegyességgel ékeskedtek, egyetlen fia lévén a háznál,
velök együtt olvasgattam a Szent írást, mi, egyéb olvasmány nem létében, szomjazó lelkem első
teje vala. Aztán jött a profánus Brunszick, a Sármány király, Rontó Pál, Peleskei notárius
stb. Én csak magyar irodalmat tanítanék, s egy osztályban latint. Iskolánk nagyon
megszaporodott: borzasztó a corrigendák (dolgozatok) tömege. Egy szerkesztő nálam annyival van
kedvezőbb helyzetben, mert neki a beküldött ostoba dolgozatokat elolvasni sem kell végig,
annál kevésbbé kijavítani, mint én teszem vagy 160 darabbal két-hetenként. Azonban örömest
teszem édes anyanyelvünkért míg lehet, de félek, nem sokáig lehet. A diplomatikai nyelv nagyon
készül berontani az iskolákba is:n
akkor pedig jó éjszakát professorság. Majd
jőnek Bohemiából, kik az alföldi agarász ifjúságot a tudományok tejével táplálandják.
Jegyzet
A diplomatikai nyelv nagyon készül berontani az iskolákba is:– a német nyelv, amelyet az iskolákba mint oktatási nyelvet akart az osztrák kormány bevezettetni.
Leveledet soha de soha nem tettem pénz nélkül a postára, de jegyet tartani röstelvén, csak
úgy küldöttem el, és többnyire nem is cselédtől, hanem többnyire
Laczi
fiamtól. Egy expeditor van ott, valószínű, hogy az
akarta meggazdálkodni a sóra valót. Teszek róla, hogy jövőben ne történjék ilyesmi.
Arany László
Családi körömet illetőleg, nőm, gyermekeim egészségesek. Köszöntnek és csókolnak benneteket.
Én magam detto. Barátod
Arany
Arany János