Aranysárkány fejléc kép
 
Tisza Domokos – Aranynak Geszt. Jun 13-án 1855.  
 
Aranybácsi
Arany János
Édes !  
  Tegnap vevém kedves levelét, melyben valódi örömömre, a régi jó kedély ragyogványait feltalálnom lehete. Én ugyanis mindenfélét hallottam össze vissza az
Aranybácsi
Arany János
spleen-jéről
n
Jegyzet
mindenfélét hallottam …
Aranybácsi
Arany János
spleen-jéről
– komor kedélyállapotáról.
és a többi; mit már most onnan magyarázok, hogy az illető imádók és tisztelők, igen költőietlennek tartván egy óraforma
Kőrös
Nagykőrös
i tanár életét, ki a mellett elégedett és jókinézésű is; önt egészségi jó hirének rovására akarták átszellemíteni. –  
  Nagyon szép dolog az útazás, és jó kinek rá elég pénze van; de mégis higyje el
n
Jegyzet
Nagyon szép dolog az utazás, … de mégis higyje el stb.
Tisza D.
Tisza Domokos
megérezte
AJ.
Arany János
leveléből a keserűséget, hogy „a születés előnye kipótolhatlan” s hogy ő hiába szeretett volna utazni. – Ezért saját egészségügyi útjának hátrányait domborítja ki. Az angolokkal kapcsolatos lesújtó véleményéhez volt nyelvtanára, Monard, Charles is hozzájárult.
Aranybácsi
Arany János
, jobb szeretnék akár Kis-Kocsordon maradni is, mint a felséges Sultán tartományait bujkálni. Mert ugyanis az útazás és utazás között nagy a külömbség; az enyim pedig azok közé fog most is tartozni melyek édes keveset szélesitik a világnézetet. Mint
Olaszhon
Olaszország
, vagy is még inkább, Egyiptom is csak egy harmadrendű Anglia lesz, hol angol fogadóból élni, angol tourist- és invalidokkal találkozni. Már pedig a komisz ángol lehető legprózaibb és legostobább lény a világon.  
 
Aranybácsi
Arany János
éknak s különösön
Julcsá
Arany Juliska
nak betegségin igen búsulnék, ha már meg nem gyógyultak volna; így hát nem marad egyébb, mint istenáldást és egészséget kívánni mindnyájuknak!  
  szerető tanítványa  
 
Tisza Domokos
Tisza Domokos
 
 
A határon  
n
Jegyzet
AJ.
Arany János
kritikáját e versről lásd 582. l.
 
  Eső esik, a szél is fú
  Az idő ködös, szomorú.
  – Én mégis oly vidám vagyok,
  Feléledek, megújulok ....
 
 
  ... Én, a ki szép Ausonián
  S napjának izzó súgarán
  Hervadtam; – és mint egy aszót
  Álltam szomszédjaim között!
 
 
  Óh mert a cseppben mely esik,
  Hon! borúlt eged ko[!]nnyezik,
  Óh mert a szél a mely fuval
  Zöldhalmaidról költ sohaj!
 
 
  Esik eső, és fú a szél
  A megtérő szív újra él.
  Mert minden csepp rá balsamír,
  – Idegen napnál többet ér.
 
 
  Áldassék ez a pillanat,
  Midőn határod béfogad
  Hazám! újonnan engemet.
  Megújulok, feléledek!.
 
 
 
Itthonn  
n
Jegyzet
AJ.
Arany János
kritikáját e versekről lásd 582. l.
 
  Úgy vagyok én mint az útas,
  Ki borús éjfelen útaz,
  S ráborúl a nyári hajnal,
  Enyhe léggel nyájas arccal.
 
 
  Itthonn vagyok, itt a pusztán,
  Minden fűszál hajlik hozzám.
  A hajnal értem pirosabb,
  Az öreg torony magosabb.
 
 
  Minden réten, minden ágon
  Mindenütt az én virágom,
  Minden bokron, a madárka
  Szájában a nótám járja.
 
 
  Minden napom ünneppé lett
  Csendes élet, boldog élet,
  – Amelyben csak az a dolgom
  Hogy jövőmet kiálmodom.
 
 
 
Az utolsó lovagi  
n
Jegyzet
AJ.
Arany János
kritikáját e versekről lásd 582. l.
<( A magyar aristocratia hattyudalául )>  
 
  Elválva voltunk mostanáig,
  Együtt vagyunk, de nem sokáig.
  – Fel élvre hát lány! Függve rajtam
  Ajkad enyhítse szomju ajkam.
 
 
  Az arany kelyhet vedd kezedbe,
  Csordultig álljon benne nedve.
  – Ha nyujtod és szemembe nézel
  Megtelik az édes szinmézzel.
 
 
  Fut az idő, az élvek tűnnek.
  Vigadjunk hát míg tart az ünnep!
  Az ország utólsó lovagja,
  Torát előre meglakhatja.
 
 
  S bár éltem volt is egy borús nap,
  Mely éltető sugárt nem adhat
  – Vérben nyugszom le! .. , s emlékemnek
  Mindjárt aranyfelhők teremnek!
 
 
  …Elhullok a végső csatával,
  Együtt halok meg a hazával....
  – Lány
 [!]
[sic!]
csókot adj! balgát beszélek
  Hiszen szeretlek, hiszen élek ...
 
 
  …S a föld gombája, dőre pórnép
  Mely még a borús napra ordít.
  – Látván hogy síri éj fogadja,
  Lovagok estét megsiratja ...
 
 
  Óh! jer. ölelj öröm leánya
  Légy bánatomnak szivárványa.
  Kedvednek tarka kendőjével
  Töröld kínom égő csöppét fel!
 
 
 
n
Jegyzet E levélhez mellékelt verseket: A határonItthonAz utolsó lovag; lásd e kötet 570– 572. l.
AJ.
Arany János
mindhármat júl. 1-i levelében bírálta meg; lásd e kötet 582. l.
 
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából (lásd AkÉrt. 1899. 614. l. 817, 817/a. sz. a.). Válasz
Arany
Arany János
jún. 8-i levelére.