AJOM16

Arany János

, amikor fenti levelében megbírálta

Tisza Domokos

, főleg olaszországi élmények ihlette tizenöt, valamint jún. 13-án küldött három versét, azt írta tanítványának, hogy verseiről „nem mint gyakorlatokról, hanem mint irodalmi művekről” – beszélt.

épen nem tartom túl szigorúnak s teljesen megegyezem vele, csupán némi rectificatioval tartozom. Igy példáúl a „Szív és ész”-t anyira lebecsűlöm,

Jegyzet

„Szív és ész”-t … lebecsülöm,

– e véletlenül elküldött verséről

Arany János

véleménye: „alig élvezhető”.

hogy csak feledékenységből küldtem el; nem is akarám

Arany János

nak száj ízét vele rontani. A „határnál”-ban pedig az aszót csak fogalomcseréből áll;

Jegyzet

A „határnál”-bán pedig az aszót csak fogalomcseréből áll;

–

Tisza Domokos

versének kérdéses 2. versszaka: „Én, a ki szép Ausonián | S napjának izzó sugarán | Hervadtam; – és mint egy aszót | Álltam szomszédjaim között!” – E versszakot

Tisza Domokos

utóbb a következőképpen módosította: „Én, aki a szép Itálián | S napjának izzó súgarán | Hervadtam, és mint egy üszög, | Álltam szomszédaim között.” – Erre az átalakításra akkor került sor, amikor e versét közöltetni szerette volna Gyulaival. (Lásd

Tisza Domokos

–

Gyulai Pál

nak, 1855. aug. 15. Gyulai Lev. 213. l.

tulajdonkép üszög lenne, mi sokkal inkább assonance is; én ugyanis azt akarván kifejezni, hogy úgy állok az egészségesek között, mint beteges, (üszögös) búzakalász ép kalászok között; holott az aszót egy külön növény. A „hozzá”ban a kritika második részét teljesen elfogadom, hogy t. i. szerelmes ember maga sem hiszi, hogy kedvesét valaha elhagyja; nemhogy kedvesét traktálja ily tervvel; de a dolognak valóságát, úgyhiszem, minden lépten-nyomon láthatjuk.

Jegyzet

A „hozzá”-ban … a dolognak valóságát, úgyhiszem, minden lépten- nyomon láthatjuk.

–

Tisza Domokos

Arany János

-nak e vershez fűzött megjegyzésére felel. Arany szerint ez a (szerelmes) vers nincs „praxisból” írva. – E kérdésre

Arany János

visszatért júl. 20-i levelében.

–

Most pedig következik egy nagyszerű vallomás! Én

Arany János

nak azon horáci intésit, hogy legalább huszadik évemig ne tegyek semmit közre, híven megtartottam, s

Gyulai Pál

nak, a kisértőnek, minden biztatásait megvetém; de most hazajőve önkényt szólítám fel hogy nem ál, de saját nevem alatti fellépésre, még ittlétem alatt, segíteni szíveskedjék. Okaim voltak: Szerencsétlen betegségem minden élvezettől, munkától elfog, úgy hogy én teljes pangásra vagyok ítélve; fiatal vagyok, s ennélfogva némi inger, némi élet, némi szellemi hébekorbai érdekeltetés nekem elkerülhetetlenül szükséges, hogy kedélyem, mely úgy sem igen acélos, elfásultságából visszarughassa magát. Hova fordultam volna e stimulansért máshova mint azon pályához melyet magaménak álmodok s magamévá tenni törekszem, melynek életemet szentelni akarom? Ehez még nem csak jelen lyránk de legjelesb költőink kezdetei, őszintén bevallom, némi biztossag érzetével töltöttek el. S most felelek rá, látta-e

Gyulai Pál

verseimet vagy nem?

Jegyzet

látta-e GyulaiGyulai Pál verseimet vagy nem?

– Az előbbiekből világos, hogy

Gyulai Pál

biztatta

Tisza Domokos

-t verseinek megjelentetésére. Ez év pünkösdjén, azaz máj. 27-én

Tisza Domokos

küldött verseiből

Gyulai Pál

nak (lásd jún. 11-i levelét GyulaiLev. 208. l.). – Mivel

Gyulai Pál

felelete késett,

Tisza Domokos

jún. 17-én ismét írt neki: „azt hivém, hogy még Pünkösd első napján elindított verseimről két hét alatt csak kapok tudósítást. És hogy nem kaptam, szomorkodom, mert tudja ön, az első vers, az első nyomtatott vers! sorsa mindig igen érdekes írójára nézve … miután ön elég szíves volt az írást

[szerkesztői feloldás]

levelet

megígérni … minél előbb örvendeztessen meg válaszával.” (Lásd GyulaiLev. 208. l.)

Gyulai Pál

a Nép könyvébe igért rögtön helyet egy költeményemnek,

Jegyzet

GyulaiGyulai Pál a Nép könyvébe igért rögtön helyet egy költeményemnek,

– A

Csengery

Csengery Antal

és

Kemény Zsigmond

szerkesztette A Magyar Nép könyvébe. – Mivel

Gyulai Pál

barátságban volt a szerkesztőkkel, bízott benne, hogy közlik az ifjú költő verseit. Nem így történt.

s e végre Velenczét s a „Határnál”-t (csak ezeket látta, a többiek nem voltak éppen kezemnél) elvitte

Kemény Zsigmond

hez, ki is Velenczét vállalatukhoz igen tudósnak látván, a másikat választá melyet egy kedélyes kerek és jólhangzó versnek itélni elég jó volt. De utóbb politikai bibét látott benne,

Jegyzet

„Határnál”- t… elvitte KeményKemény Zsigmond hez … politikai bibét látott benne,

–

Tisza Domokos

A határon c. versének nyilván harmadik versszaka keltett

Kemény Zsigmond

ben aggodalmat: „Őh mert a cseppben mely esik, | Hon! borúit eged könnyezik, | Óh mert a szél a mely fuval | Zöldhalmaidról költ sóhaj.” | –

Gyulai Pál

e verseket még

Tisza Domokos

pesti tartózkodásakor vette át.

Kemény Zsigmond

biztatására.

Tisza Domokos

Gesztről újabb verseket küldött, azonban a folyóirat ezekből sem közölt.

Gyulai Pál

által izené, hogy küldjek neki tíz nap alatt nehány céljukhoz illő biztosabb költeményt. Én küldtem hat nap alatt (köztük a Honvágyat – Ewige Lied –), de

Gyulai Pál

minden igéretei mellett; sem ezen első, sem egy második tudakozódó levelemre nem felelt.

Jegyzet

GyulaiGyulai Pál … sem ezen első, sem egy második tudakozódó levelemre nem felelt.

–

Tisza Domokos

máj. 27-i levele nem maradt fenn, de a jún. 17.- ből tudunk róla ( GyulaiLev. 208. l.).

Azért felkellett azon tervvel hagyni hogy önt édes

Arany János

, véletlen közlésemmel meglepjem, mert félek hogy

Gyulai Pál

kifecsegi s ön, irodalmi atyám, ki ugyan engen, saját képire minden fáradtsága mellett sem faraghatott, megharagszik hogy ily fontos ügyben mással szegődtem háta megett. De én remélni akarom hogy megbocsát, sőt annyira szemtelen vagyok, hogy ezennel felhívom

Arany János

t, ha valami tisztesebb vállalatról hall, sziveskedjék azt nekem megirni;

Jegyzet

felhívom AranybácsiArany János t, ha valami tisztesebb vállalatról hall, szíveskedjék azt nekem megírni;

–

Arany János

júl. 20-i levelében azt írta,

Domokos

Tisza Domokos

verseit el tudná fogadtatni a szerkesztőkkel, de ő azt szeretné, „hogy magok a versek törjenek utat magoknak”. – Egyben végigtekintette a folyóiratokat s úgy nyilatkozott, hogy a Délibáb és a Hölgyfutár lenne a legalkalmasabb

Tisza Domokos

verseit közölni.

mert én elvetém a kockát s akaratom csak erősödik a késedelemmel.

Áldja isten!

szerető tanítványa

Tisza Domokos

Költődac

Jegyzet