Aranysárkány fejléc kép
 
Tisza Domokos – Aranynak
N.Szalontha
Nagyszalonta
, Jul. 6-a 855.  
  Édes
Aranybácsi
Arany János
!  
  Legelébb is ne vegye rosz neven, hogy ily papírra írok, de Tttes Mezey Ferenc főbíró úr, cynicus létire nem tart finomabbat.  
  Kedves levelét vettem, s a critikát mint irodalmi művekre alkalmazottat
n
Jegyzet
a criticdt mint irodalmi művekre alkalmazottat
AJ.
Arany János
, amikor fenti levelében megbírálta
Tisza D.
Tisza Domokos
, főleg olaszországi élmények ihlette tizenöt, valamint jún. 13-án küldött három versét, azt írta tanítványának, hogy verseiről „nem mint gyakorlatokról, hanem mint irodalmi művekről” – beszélt.
épen nem tartom túl szigorúnak s teljesen megegyezem vele, csupán némi rectificatioval tartozom. Igy példáúl a „Szív és ész”-t anyira lebecsűlöm,
n
Jegyzet
Szív és ész”-t … lebecsülöm,
– e véletlenül elküldött verséről
AJ.
Arany János
véleménye: „alig élvezhető”.
hogy csak feledékenységből küldtem el; nem is akarám
Aranybácsi
Arany János
nak száj ízét vele rontani. A „határnál”-ban pedig az aszót csak fogalomcseréből áll;
n
Jegyzet
A „határnál”-bán pedig az aszót csak fogalomcseréből áll;
Tisza D.
Tisza Domokos
versének kérdéses 2. versszaka: „Én, a ki szép Ausonián | S napjának izzó sugarán | Hervadtam; – és mint egy aszót | Álltam szomszédjaim között!” – E versszakot
Tisza D.
Tisza Domokos
utóbb a következőképpen módosította: „Én, aki a szép Itálián | S napjának izzó súgarán | Hervadtam, és mint egy üszög, | Álltam szomszédaim között.” – Erre az átalakításra akkor került sor, amikor e versét közöltetni szerette volna Gyulaival. (Lásd
Tisza D.
Tisza Domokos
Gyulai
Gyulai Pál
nak, 1855. aug. 15. Gyulai Lev. 213. l.
tulajdonkép üszög lenne, mi sokkal inkább assonance is; én ugyanis azt akarván kifejezni, hogy úgy állok az egészségesek között, mint beteges, (üszögös) búzakalász ép kalászok között; holott az aszót egy külön növény. A „hozzá”ban a kritika második részét teljesen elfogadom, hogy t. i. szerelmes ember maga sem hiszi, hogy kedvesét valaha elhagyja; nemhogy kedvesét traktálja ily tervvel; de a dolognak valóságát, úgyhiszem, minden lépten-nyomon láthatjuk.
n
Jegyzet
A „hozzá”-ban … a dolognak valóságát, úgyhiszem, minden lépten- nyomon láthatjuk.
Tisza D.
Tisza Domokos
AJ.
Arany János
-nak e vershez fűzött megjegyzésére felel. Arany szerint ez a (szerelmes) vers nincs „praxisból” írva. – E kérdésre
AJ.
Arany János
visszatért júl. 20-i levelében.
 
  Most pedig következik egy nagyszerű vallomás! Én
Aranybácsi
Arany János
nak azon horáci intésit, hogy legalább huszadik évemig ne tegyek semmit közre, híven megtartottam, s
Gyulai
Gyulai Pál
nak, a kisértőnek, minden biztatásait megvetém; de most hazajőve önkényt szólítám fel hogy nem ál, de saját nevem alatti fellépésre, még ittlétem alatt, segíteni szíveskedjék. Okaim voltak: Szerencsétlen betegségem minden élvezettől, munkától elfog, úgy hogy én teljes pangásra vagyok ítélve; fiatal vagyok, s ennélfogva némi inger, némi élet, némi szellemi hébekorbai érdekeltetés nekem elkerülhetetlenül szükséges, hogy kedélyem, mely úgy sem igen acélos, elfásultságából visszarughassa magát. Hova fordultam volna e stimulansért máshova mint azon pályához melyet magaménak álmodok s magamévá tenni törekszem, melynek életemet szentelni akarom? Ehez még nem csak jelen lyránk de legjelesb költőink kezdetei, őszintén bevallom, némi biztossag érzetével töltöttek el. S most felelek rá, látta-e
Gyulai
Gyulai Pál
verseimet vagy nem?
n
Jegyzet
látta-e
Gyulai
Gyulai Pál
verseimet vagy nem?
– Az előbbiekből világos, hogy
Gyulai
Gyulai Pál
biztatta
Tisza D.
Tisza Domokos
-t verseinek megjelentetésére. Ez év pünkösdjén, azaz máj. 27-én
Tisza D.
Tisza Domokos
küldött verseiből
Gyulai
Gyulai Pál
nak (lásd jún. 11-i levelét GyulaiLev. 208. l.). – Mivel
Gyulai
Gyulai Pál
felelete késett,
Tisza D.
Tisza Domokos
jún. 17-én ismét írt neki: „azt hivém, hogy még Pünkösd első napján elindított verseimről két hét alatt csak kapok tudósítást. És hogy nem kaptam, szomorkodom, mert tudja ön, az első vers, az első nyomtatott vers! sorsa mindig igen érdekes írójára nézve … miután ön elég szíves volt az írást
[szerkesztői feloldás]
levelet
megígérni … minél előbb örvendeztessen meg válaszával.” (Lásd GyulaiLev. 208. l.)
Gyulai
Gyulai Pál
a Nép könyvébe igért rögtön helyet egy költeményemnek,
n
Jegyzet
Gyulai
Gyulai Pál
a Nép könyvébe igért rögtön helyet egy költeményemnek,
– A
Csengery
Csengery Antal
és
Kemény
Kemény Zsigmond
szerkesztette A Magyar Nép könyvébe. – Mivel
Gyulai
Gyulai Pál
barátságban volt a szerkesztőkkel, bízott benne, hogy közlik az ifjú költő verseit. Nem így történt.
s e végre Velenczét s a „Határnál”-t (csak ezeket látta, a többiek nem voltak éppen kezemnél) elvitte
Kemény
Kemény Zsigmond
hez, ki is Velenczét vállalatukhoz igen tudósnak látván, a másikat választá melyet egy kedélyes kerek és jólhangzó versnek itélni elég jó volt. De utóbb politikai bibét látott benne,
n
Jegyzet
Határnál”- t… elvitte
Kemény
Kemény Zsigmond
hez … politikai bibét látott benne,
Tisza D.
Tisza Domokos
A határon c. versének nyilván harmadik versszaka keltett
Kemény
Kemény Zsigmond
ben aggodalmat: „Őh mert a cseppben mely esik, | Hon! borúit eged könnyezik, | Óh mert a szél a mely fuval | Zöldhalmaidról költ sóhaj.” | –
Gyulai
Gyulai Pál
e verseket még
Tisza D.
Tisza Domokos
pesti tartózkodásakor vette át.
Kemény
Kemény Zsigmond
biztatására.
Tisza D.
Tisza Domokos
Gesztről újabb verseket küldött, azonban a folyóirat ezekből sem közölt.
s
Gyulai
Gyulai Pál
által izené, hogy küldjek neki tíz nap alatt nehány céljukhoz illő biztosabb költeményt. Én küldtem hat nap alatt (köztük a Honvágyat – Ewige Lied –), de
Gyulai
Gyulai Pál
minden igéretei mellett; sem ezen első, sem egy második tudakozódó levelemre nem felelt.
n
Jegyzet
Gyulai
Gyulai Pál
… sem ezen első, sem egy második tudakozódó levelemre nem felelt.
Tisza D.
Tisza Domokos
máj. 27-i levele nem maradt fenn, de a jún. 17.- ből tudunk róla ( GyulaiLev. 208. l.).
Azért felkellett azon tervvel hagyni hogy önt édes
Aranybácsi
Arany János
, véletlen közlésemmel meglepjem, mert félek hogy
Gyulai
Gyulai Pál
kifecsegi s ön, irodalmi atyám, ki ugyan engen, saját képire minden fáradtsága mellett sem faraghatott, megharagszik hogy ily fontos ügyben mással szegődtem háta megett. De én remélni akarom hogy megbocsát, sőt annyira szemtelen vagyok, hogy ezennel felhívom
Aranybácsi
Arany János
t, ha valami tisztesebb vállalatról hall, sziveskedjék azt nekem megirni;
n
Jegyzet
felhívom
Aranybácsi
Arany János
t, ha valami tisztesebb vállalatról hall, szíveskedjék azt nekem megírni;
AJ.
Arany János
júl. 20-i levelében azt írta,
Domokos
Tisza Domokos
verseit el tudná fogadtatni a szerkesztőkkel, de ő azt szeretné, „hogy magok a versek törjenek utat magoknak”. – Egyben végigtekintette a folyóiratokat s úgy nyilatkozott, hogy a Délibáb és a Hölgyfutár lenne a legalkalmasabb
Tisza D.
Tisza Domokos
verseit közölni.
mert én elvetém a kockát s akaratom csak erősödik a késedelemmel.  
  Áldja isten!  
  szerető tanítványa  
 
Tisza Domokos
Tisza Domokos
 
 
Költődac  
n
Jegyzet
AJ.
Arany János
kritikáját e versről lásd 591. l.
 
  Azt gondolod, te
[törölt]
« csalfa »
szép, de csalfa leány
  Azt gondolod te a
 [!]
[sic!]
ruló barát:
  Hogy mert szivem fáj, s arcom halavány
  Nem halljátok már lantomnak dalát
 
 
  Fürtimről hogy leszárad a babér,
  Képzelt hírem csillagja porba hull.
  Roncsolt testem kora sírjába ér
  Nevem a multak Léthéjébe ful.
 
 
  Azt gondolod! mert forró szerelem
  S barátság volt; mely néma ajkimon
  A dalt felkölté
[törölt]
« és a húrokon »
s minden énekem
  E két érzetről szólt a húrokon.
 
 
  Azt gondolod, hogy a dal kútfejét
  Megmérgezvén elvetemült kezek:
  Folyása immár bizton véget ért
  Szűm megrepedt, többé nem érezek ;
 
 
  Azt gondolod, mert nem tudod, szegény!
  Hogy a dal nemcsak szíjja a kebelt,
  De a csapások terhes idején
  Belé vigaszt, új életet lehel.
 
 
  Azt gondolod, mert hogy nem ismered
  A láncot, mely az ihlett énekes
  Szivéhez köti az örök eget,
  S A halál völgyén vezérnapja lesz!
 
 
  Azt gondolod! ... De oh orgyilkosok!
  Ha ölni kívántátok szívemet,
  Nem midőn abba már dal óltatott
  – Előbb kellett volna megdöfnetek.!
 
 
 
Éjjel  
n
Jegyzet
AJ.
Arany János
kritikáját e versől lásd 591. l.
 
  Gyönyörű szép hold világ van!
  Álmodozzunk, emlékezzünk
  Úgy is e rest, holt világban
  Szépet nincsen mit keresnünk.
 
 
  Síma hátán a folyónak
  – Melyen elfolyt a hold képe –
  Áll kikötve ringó csolnak
  Ülj u[!]nk rá, induljunk véle
 
 
  Induljunk! és felevezve
  Járjuk be a mult időket.
  – Hol nevetve, hol könyezve
  – Régi jó, rosz, ismerőket.
 
 
  Feltámasztjuk a halottat,
  És ha felkölt, eltemetjük.
  Deszkából van a kis csolnak
  – Koporsónak tekinthetjük.
 
 
  Induljunk majd le a vízen,
  Merre önkényt ragad habja
  A képzetnek, mely merészen
  A jövendőt megmutatja.
 
 
  Bölcső lesz a csolnak és benn,
  Az ábrándozó léleknek.
  Égő vágyban szerelemben
  Költ álmai megszületnek.
 
 
  És minden seb balsamot kap
  – Virág kél minden tövissért ...
  – Kár hogy ez mind holdvilág csak,
  Holdvilág minden reménység!
 
 
 
n
Jegyzet Az e levélhez mellékelt Költődac és Éjjel c. versek szövegét lásd e kötet 586– 588. l. – E verseket
AJ.
Arany János
júl. 20-i levelében bírálta meg. Lásd e kötet 591. l.
 
 

Megjegyzések:

Válasz
Arany
Arany János
júl. 1.-i levelére.