Aranysárkány fejléc kép
 
Tisza Domokos – Aranynak Geszt Sept 1-én 1855.  
  Édes
Aranybácsi
Arany János
!  
  Félve indítom el ezen sorokat
Kőrös
Nagykőrös
re; de noha az ember levelét nem szívesen veszti el, én szinte örülnék, ha ez
Aranybácsi
Arany János
ékat már nem találná otthonn.
n
Jegyzet
szinte örülnék, ha ez
[szerkesztői feloldás]
a levél
Aranybácsi
Arany János
ékat már nem találná otthon.
– AJ.-ék aug. 20-án indultak Tompáékhoz, így már valóban nem találta őket
Kőrös
Nagykőrös
ön.
Örülnék pedig először azért, mert tudom hogy a Gömöri út régi, és eddig mindig meghiusult kedves terve; másodszor pedig azért mert úgy inkább remélhetem hogy idejében visszajönnek.  
 
Kálmán
Tisza Kálmán
Pest
Budapest
en járva megtudá hogy
Gyulai
Gyulai Pál
,
Tóth K.
Tóth Kálmán
-nal találkozott pisztolyoson; gr. Teleki Gyulától hallá, ki
Keménny
Kemény Zsigmond
el együtt
Gyulai
Gyulai Pál
nak secondált.
Gyulai
Gyulai Pál
megstráfoltatván, meg volt az egész; de beszélni nem akarnak róla, miután Richelieu óta az ily találkozások tilosak.  
  Igen óhajtanám tudni, hogy a
Mentovich
Mentovich Ferenc
tanár úr otthon van-é? Én ugyanis a napokban írtam neki a
Szász K.
Szász Károly
forditásaiból engem illető példányokért;
n
Jegyzet
Szász K.
Szász Károly
fordításaiból engem illető példányokért;
– „Levelek a külföld költői koszorújából II.” Angol és franczia költőkből fordította Szász Károly. Kiadta barátja Tomory Anasztáz.
Pest
Budapest
, 1855. Az e levélben küldött Lakomán c. verset lásd e kötet 613– 614.
AJ.
Arany János
kritikáját a versről nem ismerjük.
AJ.
Arany János
felvette TDHV. közé (105. l.) A 2. vrsz. 2. sorában: „előttem a ki áll,” szórend-cserével: „a ki előttem áll,” a 3. vrsz. 1. sorában: „köny” – helyett: „könny”. – A „c”-k a kiadásban „cz”-ékre módosultak.
de sem könyvet sem választ nem kaphatok; s félek hogy szégyenben maradok a nálam előfizetettek előtt. Pedig azon retour-vevényt is elküldtem neki, melyet ő tavaly az ív és előfizetési pénzek vételekor aláírt.  
  Áldja meg az isten!  
  szerető tanítványa
Tisza Domokos
Tisza Domokos
 
 
Lakomán  
n
Jegyzet
AJ.
Arany János
kritikáját e versről nem ismerjük.
 
  Óh kedves óra! melyben újra hallom
  Cigányzenében népem szózatát.
  Fülembe játszik az ismerős dallam
  S egész valómon villámként fut át.
 
 
  Nem füstös sátrak megvetett szülöttje.
  Egy daiémon az, előttem a ki áll,
  A magyar szivnek gyöngyeit felföldve
  Rezgő huroknak tündér hanginál.
 
 
  S é gyöngy majd köny, hősért, honért kiöntve,
  – Mit megfagylaltak hosszu századok,
  E gyöngy majd bornak, dévaj kedvnek gyöngye,
  Vagy szerelem gyöngyházán támadott.
 
 
  És mi most sírunk, most víg táncra lépünk:
  – Csak a cigány arc nyugodt és hideg!
  Egy isten ő, – ki nyugton osztja nékünk
  S tetszésire, a bút és örömet.
 
 
  És elring lelkem a dalok hullámán,
  És bár üres előttem a pohár,
  Megrészegűlök égi kéjek álmán
  Cigányzenének édes hanginál.
 
 
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából (lásd AkÉrt. 1899. 614. l. 823. sz. a.).