Aranysárkány fejléc kép
 
Arany – Lévay Józsefnek
Nagy-Kőrös
Nagykőrös
, decz. 28. 1855.
 
  Barátom
Jóska
Lévay József
!  
  Igéretem daczára, hogy a diósgyőrit
[szerkesztői feloldás]
papírt
használni fogom,
n
Jegyzet
ígéretem daczára, hogy a diósgyőrit
[szerkesztői feloldás]
papírt
használni fogom,
AJ.
Arany János
-t felvidéki útja során ajándékozták meg barátai diósgyőri levélpapírral.
mind eddig hiába vártad levelemet. A diósgyőriből ugyan már sokat felhasználtam, verstöredék alá s aztán pipagyujtani, de posta bélyegtől mind e napig szűzen maradtak lapjai. Nem volt tárgyam, miről irjak s hiányzik nálam az inventio, hogy tárgy létében is be tudjam tölteni a levelet. Rest vagyok, nem thágádom, mint a Miska zsidója a rongyosságot. Ritkán érzem magamat jó kedélyben, a roszat pedig nem akarom elragasztani másra, kivált ha gondolom, hogy az is eleget szenved abban. –  
  Olvastam előfizetési felhivásodat,
n
Jegyzet
olvastam előfizetési felhívásodat,
Lévay József
Lévay József
ezúttal Újabb Költeményei (Pest, 1856) c. kötet kiadására készült.
az első szerény (tán tul is szerény) e nemű jelentést életemben.
Szilágyi
Szilágyi Sándor
t majd ráveszem, hogy gyüjtsön neked, mert én ügyetlen vagyok az ilyesekre. Nem várok fényes eredményt, mert itt még Boetiában élünk.
n
Jegyzet
itt még Boetiában élünk.
– Boiotia régi görög tartomány, melynek lakói nehézkes felfogásukról voltak ismertek. Itt célzás AJ.-ék lakóhelyének kulturálatlanságára.
 
  Valahára én is összegyüjtém apróbb verseimet, s eladtam
Heckenast
Heckenast Gusztáv
nak,
n
Jegyzet
én is összegyüjtém apróbb verseimet, s eladtam
Heckenast
Heckenast Gusztáv
nak,
– Megjelenését 1856 márciusára várta (lásd
Tompá
Tompa Mihály
nak, 1855. dec. 23. ).– A kiadás részletesebb tervéről, anyagi feltételéről sógorának számolt be 1856. jan. 12-én.
de korántsem oly fényes föltételek mellett, mint némelyek gondolhatják. Annyi jó van benne, hogy nem kell vesződnöm az előfizetéssel, s
Heckenast
Heckenast Gusztáv
csinosan szokott holmit kiállítani. Van biz abban a gyüjteményben selejtes is: de annál változatosabb, hadd menjen. Nehéz volna eltalálni a kihagyandókat, s ha az ember mások itéletét kérné, ugy járhatna, mint a molnár és fia a szamárral.
n
Jegyzet
ha az ember mások itéletét kérné, úgy járhatna, mint a molnár és fia a számárral.
Verseghy Ferenc: A baktai parasz c. anekdotájában ( V. F. Költeményei
Pest
Budapest
, 1865. 164– 167. l.) a paraszt nyomába szegődik, aki fiával eladni viszi szamarát. Hogy a módját megadja, vállukon, rúdon cipelik. A hajdú szóvá teszi, miért így viszi, amikor az a hátán őt is elbírja. Felülteti hát fiát a szamárra. A pap nehezményei, miért nem az öreg ül rajta? Amikor az ül rá, a fiatal asszonyok csúfolják: „a majom a medvén” … mig fia gyalog „fulladozik”. – Az öreg hát maga mellé ülteti fiát; erre egy szobalány veti szemükre, hogy a szegény pára „már dögleni készül” a kettős teher alatt. Az öreg végül is megelégeli a sokfajta véleményt: „csak ugassatok … amit az egyik … javasolt, a másik ugatja.” Belátja, nem lehet megnyerni mindenki „kegyelmét.” – A történet utóbb diákgyűjteményekbe is belekerült. (Lásd
Scheiber Sándor
Scheiber Sándor
: Adatok AJ. ifjúkori olvasmányaihoz. ItK 1957. 108. l.)
 
  Ez a legnevezetesb dolog, mióta egymástól megváltunk. Furcsa nyomott kedélyem volt akkor, részint a Miskátóli elválás, részint egy czudar hasmenés miatt, melyet bölcsen eltitkoltam, de – az idő viszonyok közt – meg voltam szeppenve.
n
Jegyzet
nyomott kedélyem volt akkor , … meg voltam szeppenve.
– Felvidéki útja során, amikor
Lévay
Lévay József
t is felkereste (lásd
Ercsey
ifj. Ercsey Sándor
nek 1855. okt. 19– 21-i levelét). Félelmének jogos oka volt az akkori kolerajárvány.
Ezt collegáid közül némelyek talán hidegségre is magyarázták, a mit igen sajnálnék, mert ha nem mulattam egészen jól, annak oka nem ő bennök volt. Biztositsd őket és magadat, hogy én mindig kellemes érzések közt emlékszem a
Miskolcz
Miskolcz
on töltött órákra, s óhajtanék többször lenni köztetek. Egyébiránt a hazautazás baj nélkül megtörtént, s azóta itthon vagyok, az unalom tollfosztójában.  
 
Pest
Budapest
ről és a pestiekről nem tudok többet, mint lapokból tudhatni.
Gyulai
Gyulai Pál
még egyszer sem írt Berlinből,
n
Jegyzet
Gyulai
Gyulai Pál
még egyszer sem írt Berlinből,
Gyulai
Gyulai Pál
gr. Nádasdy Tamással 1855. okt. 25-én utazott el; beteg tanítványa 1856. dec. 14-én Münchenben meghalt.
Gyulai
Gyulai Pál
ekkor, dec. 15-én írta
AJ.
Arany János
- nak „első és utolsó külföldi levelét” .
kivéve, hogy
Julcsá
Arany Juliska
nak, boríték alatt, némi csecsebecsét küldöttt karácsonyi ajándékul. Egyszer voltam
Pest
Budapest
en, egy éjtszakára, csupán;
n
Jegyzet
Egyszer voltam
Pest
Budapest
en, egy éjtszakára, csupán;
szept. 24-én, hogy Egyiptomba induló tanítványától,
Tisza Domokos
Tisza Domokos
tól elbúcsúzzék.
de nem is vágyom oda. Miért? Kiért?  
  Az iskolát illetőleg, megvagyunk, so, und so. Uj collegánk,
Szabó Károly
Szabó Károly
(az Atilla) házasodik,
n
Jegyzet
Uj collegánk,
Szabó Károly
Szabó Károly
(az Attila) házasodik,
1855-ben jelent meg
Szabó Károly
Szabó Károly
fordításában Thierry, Amadée: Attila. Történeti kor és jellemrajz c. műve. Ezért jelöli így
AJ.
Arany János
Szabó Károly
Szabó Károly
t.
most van a menyaszszonyért
Szilágyi Sándor
Szilágyi Sándor
ral. A többiek élnek s uralkodnak. Közelebb egy rendeletet kaptunk, miszerint 6 év alatt az összes tárgyaknak (a vallást s magyar nyelvet kivéve)
[törölt]
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
»
németül kell eléadatni,
n
Jegyzet
rendeletet kaptunk, miszerint 6 év alatt az összes tárgyaknak (a vallást és magyar nyelvet kivéve) németül kell eléadatni,
– A rendelet 1855 novemberében érkezett. Az egyháztanács fölterjesztés készítésével bízta meg a tanári kart s ezt
AJ.
Arany János
írta meg, de fogalmazványa nem maradt fenn. Az egyháztanács jegyzőkönyvében viszont a következők olvashatók: „A nagykőrösi egyházi elöljáróság elösmeri a német nyelv szükségességét, s minden eszközt elővesz, hogy az intézetében minél alaposabban és terjedelmesebben taníttassék; de minthogy a tanuló ifjak teljesen és tisztán magyar ajkúak, a város lakossága tiszta magyar, melyben a német nyelvem társalgásra semmi alkalom: ennélfogva a fentisztelt magas rendeletet a német nyelv irányában teljesen nem foganatosíthatja, egyébiránt mindent elővesz, hogy a magas rendeletnek megfelelhessen.” ( Benkó, 81– 82. l.) – E bejegyzés nyilván
Arany
Arany János
fogalmazványának tartalma. –
Benkó
Benkó Imre
közlése szerint,
Arany
Arany János
fölterjesztése eredményes volt, amennyiben a minisztérium többé nem erőltette a dolgot. Ebben szerepe lehetett Mikulás János prot. iskolafelügyelő jóindulatának is. A tantárgyak közül csak a „ Vaterlandskunde”-t, azaz a honismeretet tanította
Szilágyi Sándor
Szilágyi Sándor
– németül. ( Benkó, 82. l.).
s már a jövő évben megkezdeni a historiával. Nem tudom, hogy leszünk; nem azért, mintha a tanárok képesek nem lennének, – de az elvvel. Még nincs felelet rá, ha lesz, megírom. – Annyi ki van mondva, hogy a nyilvánosság csak a fentebbiek alapján megtartható. –  
 
Tompa
Tompa Mihály
, mint olvasom, már most földhöz ragadt ember.
n
Jegyzet
Tompa
Tompa Mihály
… már most földhöz ragadt ember
AJ.
Arany János
– tréfából aláhúzta a „földhöz ragadt” szavakat. Utalás arra, hogy Bónis Barnabásné Pogány Karolina végrendeletileg
Tompa
Tompa Mihály
fiára 100 hold földet hagyott; a végrendeletet utóbb megtámadták és
Tompa
Tompa Mihály
elesett az örökségtől. (Lásd TompaLev. II. k. 527. l.)
A szerencséből ennyi is elég egyszerre. Azóta még nem kaptam tőle levelet, nem tudom, ha nem sánta bárány-e az áldozat.  
  Egészségem csak bírja, bírja kímélve és folttal. Családom jó egészségnek örvend – köszöntenek mindnyájan. Add át részemről szíves üdvözletemet collegáidnak, különösen
Kun Ábris
Kun Ábrahám
Vágó
Vágó József
úrék és
Solymosi
Solymosi Sámuel
nak.
n
Jegyzet
Add át… üdvözletemet…
Kun Ábris
Kun Ábrahám
Vágó
Vágó József
urék és
Solymosi
Solymosi Sámuel
nak.
Kun Ábrahám, Vágó József és Solymosi Sámuel miskolci tanároknak.
Téged pedig ölellek, s boldog új évet kívánva, maradok  
  nagyapád  
 
Arany János
Arany János
 
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából (lásd AkÉrt. 1899. 600. l. 348. sz. a.).