Arany – Tomori Anasztáznak
1856. február
10.
E percben, február 10-én vasárnap, délelőtti 10 órakor,
veszem második leveledet.
n
Ha
tudom, hogy jelen-, vagy távollétem annyira érdekel valakit,n
nem mulasztom
vala el a bemenetelt, de már késő. Szilágyi
és Szilágyi Sándor
Mentovics
rám estek volt,Mentovich Ferenc
n
az igaz, s én éppen azért, álkövetkezetességből, megmaradtam
először kimondott szavam mellett. Sajnálom, hogy igy történt; bár megvallom, egy idő óta nem
örömest megyek emberek közé, s nálam nagyobbak ragaszkodását mindig
szemrehányás gyanánt veszem.Jegyzet
–SzilágyiésSzilágyi SándorMentovicsrám estek volt,Mentovich Ferenc
AJ.
e napon Arany János
Tompá
nak még azt is elárulta, hogy felesége és gyermekei
is unszolták, fogadja el a meghívást s hogy Tompa Mihály
Szilágyi
és Szilágyi Sándor
Mentovich
„bemenetűket az enyémtől függeszték föl”.
így Mentovich Ferenc
Tomori
estéjén egyikük
sem jelent meg.Tomori Anasztáz
n
Ami lehettem
volna, az nem vagyok, ide s tova az sem leszek. Ez fáj ... „Jobb nekem itt Vértes vadonában!
...” Minek a kóróbul koszorút kötni?
Jegyzet
nálam nagyobbak ragaszkodását mindig szemrehányás gyanánt veszem.–
AJ.
saját teljesítményével
sohasem volt elégedett. E hónapban ismét fej zúgás kínozta; „ keveset és ritkán dolgozom” –
panaszolta sógorának jan. 12-én. Ugyanitt olvasható az ide
kívánkozó vallomás: a „ zajos összejöveteleket … sohasem szerettem.Arany János
Homályosan beszélek, de annál tisztábban érzek. Legjobban, sajnálnám, ha az eseményt irántad
való hidegségre magyaráznád. Azt ne tedd, édes barátom, győződjél meg, hogy szeretni soha meg
nem szün őszinte barátod
A. János.
Arany János