Tompa Mihály – Aranynak

Kedves barátom!

Addig halasztottam hozzátok az írást mig innen irhatok, t.i az uj házból, mellybe egy héttel ez előtt végre valahára beköltöztünk. Elég becsűletes lakhely, egy papnak nem kell különb; ha neked vagy nekem illyen volna! különösen nekem ki ollyannal sem bírok – semmillyennel sem – mint te

Szalontá

Nagyszalonta

n, hová ti elébb utóbb vissza [törölt]
« fog »
térendetek. Különösen pedig rendvül alkalmas ez a ház arra hogy titeket befogadjon; az asszonyoknak csupa öröm lenne sütni főzni, nekünk enni inni; a konyha egy lépés, nem ugy mint a Péterféle háznál.

n

Jegyzet

a Péterféle háznál.

–

Tompá

Tompa Mihály

ék – amíg a lelkész-lak elkészült – ideiglenesen Hanvay Péter egyik házában laktak.

Különben ha okot mondasz mért nem jönnétek el ismét (az az nem ismét mert tavalyi itt léteteket a komisz idők miatt nem is tartjuk itt-létnek) szívesen hódolok; de azért hogy mit mond a világ! el nem jönni, annyi: mint többre nézni a világ fecsegését (ha ugyan az történnék is, mit én nem hiszek) mint a mi barátságunkat. Hátha közelebb mentünk volna hozzátok? akkor is mit mond a világ?!

n

Jegyzet mit mond a világ?! s tb .–

AJ.

Arany János

ezt is felsorolta mint indokot, amiért ez évben is nem mentek

Tompá

Tompa Mihály

ékhoz.

Oh te öreg ember! hát te képes vagy igy gondolkodni!? Azt hittem én, hogy te túl bírod magadat tenni a külsőségek – s felületességeken. Aztán hát tulajdonképen nem is jöttök mihozzánk ha eljöttök is; igazán nem! lakásról, élődésről szó sem lehet; mert én ime áperté kimondom hogy kedves komámasszony mihelyt ideértek, egy vagy két csemetéjével megyen Hajnácskőbe, hol már feleségem várni fogja. Mert lábfájás ellen a földszinén ez az első fördő. Aztán nyugalmas, kedélyes

[szerkesztői feloldás]

;

öltözködni, mutatni, szerepelni ott nem csak nem kell, de nem is lehet; azonban az öszinte jó társaság sem hiányzik. Ott pedig édes jó barátom mind Arany született

Ercsey Juliánna

Arany Jánosné Ercsey Julianna

asszony, mind Tompa született

Soldos Emilia

Tompa Mihályné Soldos Emilia

asszony az ő kedves csomotáikkal

[!]

[sic!]

élnek szépen a traktérból

n

Jegyzet

a traktérból

– a vendéglőből.

a magok erszényéből; mi csak ollykor ollykor rándulunk hozzájuk ingyen kosztra, szemecskélni, poharazni, pipálgatni. Igazán mondom: a fördőben töltendik asszonyaink egészen, gyermekeink részben az időt, magunk is kirándulásokat teéndünk. Igy ha a világnak ollyan nagy gondja volna is ránk mint a minő kicsiny van: fel se tünnék a mi dolgunk senkinek. A kérdés azért igy áll: Mentek-e

Szalontá

Nagyszalonta

ra vagy máshova? ha igen: menjetek isten hirével! ha nem: minden esetre jöjetek hozzánk! Tudom igen jól hogy szegények vagytok velünk együtt, pénz nincs sem itt sem ott; de azt is mindketten tudjuk már, hogy a kirándulás

Kőrös

Nagykőrös

től Hanvaig nem kerül ollyan igen sokba. Én is te is irjunk addig nehány verset (komolyan beszélek), tegyük össze a dijt, isten engem kijövünk belőle! Mi mindenesetre elmentünk volna

Kőrös

Nagykőrös

re, de

Géza

Tompa Géza

még gyenge ollyan hosszu utra, vagy ha nem is: feleségemnek lábfájása, fülzugása miatt fördőben kell tölteni a nyár jó részét.

Aztán édes

János

Arany János

kám! a milly öszinte sajnálattal olvastam ismét szorongató bajaidat, változásaidat, s a milly nagy lelki örömmel ohajtanám teljes egésségedet: épen olly nagy vágyam téged is Hajnácskőben látni, hogy próbáld meg vizét; ki tudja: hátha használ, mert Aranyérben is hatalmas, pedig neked Aranyered van, az bizonyos, mintha engem irnál le bajod rajzolván, engem nehány évvel ezelőtt. Ezt a dolgot immáron berekesztem; fontoljátok meg; mi nem beszélünk politikából azt tudhatjátok.

Szemere Miklós

tól nem birok levelet csikarni, bizonyosan megujult baja; igen igen, sajnálom.

Kovács

Kovács János

ot ösmerem,

n

Jegyzet

KovácsKovács János ot ösmerem,

– személynevét nem említik.

jól ösmerem; lasztóczi rektor volt; 10-12 éve, hogy nem hallottam róla semmit, a mit most hallok sem sok, sőt roszabb a semminél.

Czelder már én belőlem kifáradt,

n

Jegyzet

Czelder már én belőlem kifáradt,

– hogy verset kérjen az általa szerkesztett Losonci Naptárba, 1857-re.

most te következel; sajnálom ezt a boldogtalan embert!

De azon igen örülök hogy

Mentovics

Mentovich Ferenc

nyert;

n

Jegyzet

örülök, hogy MentovicsMentovich Ferenc nyert;

– a

Tomori Anasztáz

hirdette pályázaton, Az idegen c. költeményével 10 aranyat nyert.

igen hátranyomta ezt a fiút az uj (a legujabb) óriás irodalom, sőt

Lévai

Lévay József

is igen roszul bánt vele egykor. Vallyon te

János

Arany János

, nem hiszi-e azt a közönség, hogy mi is mindig pályázunk, de sohsem nyerünk? Furcsa volna! én a turi papságot

n

Jegyzet

a túri papságot

– a mezőtúrit.

sem fogadom el; nem is híttak meg.

Valamint a Kölcsey-emlék felállitásara sem mentem,

n

Jegyzet

a Kölcsey-emlék felállítására sem mentem,

–

Kölcsey Ferenc

síremlékét 1856. máj. 18-án állították fel Csekén.

bár felszólítva voltam; az én lelkem is fáradt, testem elég kövér ugyan, de épen azért ez is fáradt; erszényem a legfáradtabb. Aztán internirozva is vagyok;

n

Jegyzet internirozva vagyok – internálva, rendőri felügyelet alatt.

Tompa

Tompa Mihály

ugyan utazgatott a környéken, de úgy látszik beszéd mondását

Kölcsey

Kölcsey Ferenc

síremlékének felavatásakor nem merte vállalni.

elmegyek ugyan én akárhova, mint tapasztaltad, de szerepelni mégsem lehet.

Épen most olvasom, hogy Verseid megjelentek. Hála istennek! tehát a censura semmiben sem akadt meg. Én is – hallatlan! – gyűjtöttem rá 3 praenumeranst, de már a terminus elmula; ime itt van a 6 pengő forint, közbenjárásod által eszközöld, hogy

Heck

Szerkesztői feloldás:

Heckenast

Heckenast Gusztáv

küldjön ide nekem 3 példányt a Pest-Kassai gyorskocsin, a császárin t.i., Tornallján lévén a végstatió. – Ime én is küldök a Virágregékből, de nem neked, ha nem

Julcsa

Arany Juliska

leányodnak; te azonban ezen ne botránykozzál meg, hiszen virág vagy te magad is! persze én is elvárom a Verseket. –

Tóth Mihály nem hiszem hogy elfogadhassa a Kun szent miklósi papságot; a

Pákh

Pákh Albert

apja

n

Jegyzet

PákhPákh Albert apja

– Pákh Mihály, lásd ADATTÁR.

az öreg superintendens van épen ezen állapotban itt, harom helyre is meghivták, de sehova se mehet.

A bucsu czédulát

n

Jegyzet a búcsú czédulát –

AJ.

Arany János

levelének melléklete lehetett, ami azonban nem maradt fenn.

köszönöm, sőt azt is megbocsátom hogy hozzám „járultál e merénynyel”; igen ollyan vers versnek, mint az én rókám rókának.

Kedves komámasszony eddig bizonyosan vette feleségem levelét, igy mentegetni nem-irásaért már idö után lenne. Mondd meg kedves komámasszonynak, hogy már én igen jó, szelid ember vagyok, csak akkor csinálok még néha egy kis ribilliót, ha illyen hosszu vágott laska van a levesben;

[szerkesztői feloldás]

Ide apró, görbe vonalakból álló gombolyagot (laska-halmazt) rajzolt.

de a tarhonyát annál inkább szeretném, csak volna a ki csináljon!

Te pedig édes

Laczi

Arany László

kám! kövess el mindent apád anyád körül, (remélem

Julcsa

Arany Juliska

is egy értelemben lesz veled ebben, mi különben ritkán történik) hogy eljöjetek; ha meglátlak, köszönni se hagylak mindjárt a csombókra tanitlak meg!

Mindnyájotokat végre mindnyájan szívünkből, lelkünkből ölelünk, csókolunk, várunk... isten áldjon meg

igaz jó barátod