Aranysárkány fejléc kép
 
Kovács János - Aranynak Geszt 21/6 1856.  
  Édes
Jani
Arany János
m!  
  Kinek panaszkodjék másnak a sebhedt szív, mint annak a ki őt megérti, s fájdalmait vele együtt érzi. Ti mind a négyen szerettétek azt, kit mi ma délután 4 órakor örökre elvesztettünk; mert
Domokos
Tisza Domokos
nincs többé az élők között.
n
Jegyzet
Domokos
Tisza Domokos
nincs többé az élők között.
Tisza Domokos
Tisza Domokos
1837. okt. 27-én született, tehát halálakor még tizenkilencedik évét sem töltötte be.
AJ.
Arany János
kedves tanítványáról e hó 25-én azt írta
Tompá
Tompa Mihály
nak: ”ha nem egy jeles író, költő, de mindenesetre irodalom kedvelő főúr veszett el benne” . – A PNapló júl. 1.4-i számában Tisza Domokos emlékezete c. nekrológjában – többek között ezt írta: ” … kiből születési helyzete s tehetsége után ítélve, sok minden lehetett volna …
Tisza Domokos
Tisza Domokos
k ö l t ő vala, – nem mondom: kifejlett művész, – mert hiszen 18 éve, melyből a három utolsót egy végzetes nyavalya
[szerkesztői feloldás]
tüdőbaj
pusztító, ilyen igényre kit jogosítana! – de költő, a hivatás, az ihlett tehetség biztos jeleivel.” (Lásd AJ. kk. X. k. 205–206. l., jegyzet: ugyanott 595– 597. l.) –
AJ.
Arany János
már e megemlékezés befejező részében ígérte, hogy tanítványa „válogatott szebb költeményeiből” köt koszorút sírjára. Belváltott ígéretének eredménye a: Tisza Domokos Hátrahagyott Versei ”Kiadta édes anyja” c. kis gyűjtemény. Bevezetőjét
AJ.
Arany János
írta, s
Tisza D.
Tisza Domokos
20. születése napjáról 1857. okt. 27-ről keltezte. (Lásd AJ. kk. X. k. 207–209. l., jegyzet: 598–599. l.)
Hétfőn estve óta nem kőlt fel; én már szerdán reggel borzasztó szenvedések közt találtam, – már csak ritkán eszmélt-, széke és vizellete többnyire alá ment; a mit pedig ma reggeli 2 órától estveli 4-ig szenvedett az kibeszélhetetlen, pedig ma többet eszmélt, mint máskor. Először is nekem mondá, hogy hajoljak hozzá, s keblire ölelve vett tőlem egy hosszas búcsút; azután anyjával tevé ezt, nehéz könycseppeket húllatva nagy szemeiből; apjával,
Lajos
Tisza Lajos
sal és Nánival talán nem vólt már ereje ezt tenni, de körülte állottak ezek is. E napot soha el nem feledem. –
Kálmán
Tisza Kálmán
t csak hólnap estvére várjuk
Pest
Budapest
röl, s
László
Tisza László
nejével együtt Parádon van. – Hallom, hogy haza érkezte óta is akart valami költeményt írni; de az alkalmasint nem sikerűlt, mert könyvében most is az az utolsó, mellyet te már
Pest
Budapest
en láttál, s mellyet ide írok, hogy ha jónak látod, küld meg a Vasárnapi Újságba és a Pesti Naplóba. Ezt még a Niluson írta.  
 
63. Feljajdulás (: Febr. 29. 1856:)  
n
Jegyzet
AJ.
Arany János
kritikáját e versről nem ismerjük.
n
Jegyzet
Feljajdulás (:Febr. 29.1856:)
Tisza D.
Tisza Domokos
ide másolt versét lásd e kötetben 708–709. l. ;
AJ.
Arany János
valóban beküldte a PNaplónak, ahol
AJ.
Arany János
megemlékezését követően le is közölték.
 
  Árnyéka ifjú napjaimnak,
  Dúlt éjjelim kísértete,
  Sáppadt betegség! meg nem ingat
  Jajom? sírig kisérsz-e te?
 
 
  Mint márvány hölgy kit víg szeszéllyel
  Az ifjú eljegyzett vala,
  Híve közt s közte minden éjjel
  Lőn a kéjnek válaszfala
 
 
  Te is, nyújtnam
 [!]
[sic!]
ki én epedve
  Bár milly örömre is karom
  Ott termessz, és fagyos öledbe
  Vet egy kegyetlen hatalom.
 
 
  Elhagytam mindent, hont, családot,
  Kit szerettem, s ki szeretett,
  Nem mondva, hogy ki menni látott,
  Láthat-e szinte jönni meg.
 
 
  Kerestem a nap tűz sugarat
  Dél és keletnek fövenyén
  Fizetve érte búnak drága árát
  Erte [Érte], elhagyott jövevény.
 
 
  Az épek között beteg vóltam,
  A betegek közt idegen
  Támaszért bár hova fordúltam,
  Elfordúlt minden hidegen.
 
 
  Egy szép vidék, vagy óriás rom
  – Igaz – sokszor gyönyört adott
  Lelkemnek; s testi rósdám; kínom
  Felől álomba ringatott.
 
 
  Rövid álom, mellyből imetten
  Csak kőnek láttam a követ
  S a legszebb helyen is könyeztem
  Hogy benne senki sem szeret.
 
 
  Már most megtérek; – szárnyak nőnek
  Lábomra, alig várhatok,
  Lassú forgásán az időnek
  Megnyúgodni alig tudok.
 
 
  De ’
sarnokom
Szerkesztői feloldás: zsarnokom
is megtér velem
  S a viszontlátás örömén
  Feltámad – már előre félem –
  Mint vészfelhő nyár közepén.
 
 
  De jó! Kínozz undok penész te!
  Lelkem rajtad győzelmet ül
  Otthonn; csak ne legyek elűzve,
  Ne legyek többé egyedűl.
 
 
  Most már inkább megérti azt a közönség; – kezébe adhatod a magyarázatot. Szegény ifjú! ő telyes harmadfél évig szenvedett.  
  Isten óvjon benneteket illy csapástól. Kedves nődet, gyermekeidet, s magadat ölelve maradok  
  barátod  
 
Kovács János
Kovács János
.  
  A
Szilágyi
Szilágyi Sándor
úr levelét vettem, de erről majd máskor.  
 

Megjegyzések:

Voinovich Géza
Voinovich Géza
hagyatékából, MTAK.687/ 1952.