Arany – Kovács Jánosnak
Nagy-Kőrös
, jun. 25.
1856.
Nagykőrös
Leveled kimondhatlan fájdalommal lepett meg mindnyájunkat. Ő tehát nincs
többé!
n
Elszakadt a remény utolsó szála
is, melylyel még oly jól esett magunkat ámítani. Én el valék készülve rá, láttam a damoclesi
kardot, de ily hamar! azt mégsem gondoltam. Mintha csak azért élt volna eddig, hogy övéit
megláthassa,n
szerettei közt múlhasson ki s a
családi sirbolt nyugossza korán elhervadt tetemeit. Szegény fiú! ...
Jegyzet Mintha csak azért élt volna eddig, hogy övéit megláthassa, –
Tisza D.
és Tisza Domokos
Kovács
ez év máj. 15-én érkeztek vissza Afrikából. Máj. 18-án kérte Kovács János
AJ.
-t látogassa meg tanítványát Arany János
Pest
en. Erre az utolsó találkozásra máj.
23-án került sor, tehát Budapest
Tisza D.
elhunyta előtt egy hónappal.Tisza Domokos
Nem merem ezúttal a szülék nagy bánatát vigaszommal érdekleni – rád bizom, édes jó emberem,
hogy alkalmas időben, mikor jónak látod, fejezd ki előttük részvétemet. Mondd, hogy a hosszú
életre méltóért itt is keserű könyek fakadtak. Isten enyhítse az övéket!
A megküldött költeménynyel majd meglátom, mit teszek.
n
De nem
lenne-e jó gyüjteményéből egy füzetkét válogatni s azt sirjára tenni mintegy engesztelő
áldozatúl...Jegyzet
A megküldött költeménynyel majd meglátom mit teszek.–
Kovács
Kovács János
Tisza Domokos
tól a
Feljajdulás (Febr. 29. 1856.) c. költemény! azzal küldte, hogyha Tisza Domokos
AJ.
jónak látja közöltesse. A verset
valóban megjelentette a
PNapló
1856. júl. 1.4-i sz.-ban, A pyramisok
és a Cantica c. költeményekkel együtt. A versek követik Arany János
AJ.
: Tisza Domokos emlékezete
c. nekrológját (lásd
AJ. kk. X. k. 205–206.
l.) –
TDHV.
c. kötet befejező verse
a Feljajdulás
(123– 124. l.) néhány apró változtatással:
3. vrsz. 1. sor: „…
nyújtanám k i… ” ;– helyett:
„… nyújtsam ki … ”
Utolsó vrsz. 2. sor: „ …
rajtad győzelmesül” … – helyett:
„… rajtad győzelmet ü l… ”
Arany János
n
Jegyzet
nem lenne-e jó gyűjteményéből egy füzetkét válogatni s azt sir jár a tenni … engesztelő áldozatul…– A Tisza Domokos Hátrahagyott verseinek ( TDHV. ) gondolatát tehát először
AJ.
vetette fel. – Kissé
őt is furdalhatta a lelkiismeret, hogy nem segített tanítványának még életében verseiből
folyóiratokban közöltetni, de mint tanítványának írta, azt szereti, ha a versek magúknak
törnek utat. (Lásd 1855. júl. 20-i
levelét. )Arany János
Munere? …..
n
Jegyzet
… animam … | His saltem accumularem donis, et fungar inani | Munere?– „… jerték, legyen itt liliom, tele kézzel | És vérszínű virág, hadd hintsem szét unokámnak, | Hogy lelkét e hiú végtisztesség adománya, | Némileg engesztelje. (Vergilius: Aeneis, VI. é. 84– 86. s. Vergilius Összes Művei. Fordította: Lakatos István.
Bp.
1967. 229. l.)Budapest
Arany János
Arany János