Hosszú idő az, édes barátom, mely közelebbi válaszod óta elfolyt s én mindig készültem írni,
de mindig a készületnél maradtam. Most a „kis bíró”
n
annyira korbácsol, hogy tovább nincs mód ellentállanom ázsiai
indolenciámmal.Jegyzet
a „kis bíró”– a lelkiismeret,
n
Jegyzet
indolentiammal– hanyagságommal.
Az első, mit irhatok, szomoru: a geszti kis poéta – ki egy időben téged is érdekelt – nincs
többé.
n
Ma kapok levelet volt
nevelőjétől. Ők a telet Afrikában és visszaútazva Ázsia partjain töltötték, majus végin érkeztek haza. Junius elején még Pest
en voltak, akkor én
is felrándultam, hogy láthassam,Budapest
n
– onnan Gesztre mentek, a fiú ágyba
esett és 21-én meghalt. 18 éves volt még – sajnálom, igen
sajnálom: ha nem egy jeles iró, költő, de mindenesetre irodalom kedvelő főur veszett el
benne.
Tehát végre csakugyan az új házban laktok! Légyen te kőfalaidban csendesség, békesség, öröm
és boldogság! Elhiszem pedig, hogy az a ház igen alkalmas lenne elfogadásunkra: de, édes
barátom, beszéljünk komolyan. Azt csak nem gondolod, hogy én
serio
n
tettem ama kifogást, hogy mit
mondana a világ, ha nyakatokra mennénk. S te komolyan vísz e tréfás argumentum ellen. Hát
bánnám én, S. J.né asszony ha a nyelvét öltené is ki! Mit tartoznék az énrám, ki vele soha az
életben nem érintkeztem? Vagy bánnám én, akármit mondana Péter vagy Pál? De nem az van ez
alatt, édes Jegyzet
serio– komolyan.
Miská
m, csak nem
akartam a dologról komolyan beszélni. Te magad is elismerheted, hogy, bár együtt lennünk
halálig jól esnék, – látogatásnak az a két hónap elég volt, s indiscretio
lenne ismételni, legalább mig ti is vissza nem adjátok. Tompa Mihály
Szalontá
n már 4 év óta nem voltunk, s hogy most sem megyünk, annak is ilyenforma
oka van. A szives unszolás, Nagyszalonta
[törölt]
« a ti »Pest
re, vagy
valahova.
Budapest
A dolog, szerelmes papom, így áll: nyugodjál meg benne, s azért ne vádolj bennünket
hidegséggel. Ki tehet róla, hogy a múlt évi kirándulás örömeit – részben –
megzavarta
n
a czudar körűlmény? De hisz azért mulattunk mi, örültünk mi eleget. Most
is, ha jó órát akarunk szerezni magunknak, csak a Hanvai kirándulást hozzuk elő, veletek
múlatunk. Az emlékezetből hamar eltűnik az, a mi tán keserű volt – az
édes megmarad s ez áldás az emberi nemJegyzet
a múlt évi kirándulás örömeit… megzavarta– a kolera.
[törölt]
« zet »
Kedves jó komám asszony szenvedéseit szivünkből sajnáljuk: adja az ég, hogy használjon a
hajnácskői víz. Aranyné is fájlalja lábát – kivált ha sokat talpal: a mit nem igen kerűlhet
el. Az én bajom alább hagyott, de nem mult el, nem is fog talán soha. Örömest elhinném, hogy
csak aranyér: de e nyavalyának szokott jelenségeit nem tapasztalom:
ellenben sok jel oda mutat, hogy idegek elgyöngülése a baj. Minden, kissé feszített vagy
folytonos munka (sokszor a puszta olvasás is) eltompít – néha izgatott néha szerfelett
lehangolt állapotba hoz. Éjjel, az elszunyadás perczében, egy-egy fájdalmas nyilallás testem
alrészén mely alulról fölfelé tart, riaszt föl – egy perczre zsibbadok, hevülök, aztán vége.
Orvosom, nem mondja, mi bajom, tudja-e? nem tudom.
A napokban Kecskemétre hívtak tanárnak,
n
mégpedig directornak egyenesen, 900 ft fizetéssel. De nem volt miért
elfogadnom. Az ottani főgymnasium még a szülemlés kinjai közt vajudik, lesz-e? nem lesz-e? az
is kérdés. Aztán meg a mostani
[törölt]
«
k
»Szerkesztői feloldás: körülmények
n
nem gyomromnak valóJegyzet
directus directorság– felsőbb helyről irányított igazgatóság.
[szerkesztői feloldás]
.Kőrös
ön ép oly jó, ha nem jobb,
mint akárhol. Itt legalább egy statióval közelebb vagyunk egymáshoz.
Nagykőrös
Szilágyi S.
épen most bukkant
be hozzám és hajt a szőlőbe – nem a magáéba persze, – hol valami tivornyát akar adni; pedig
czudar hideg idő van a forróság után. De én már csak bevégzem levelemet, őt pedig elkergetem –
mert úgy szoktam vele bánni, mint te, a Szilágyi Sándor
T
mulatságán.
Mentovics Erdélyből vár meghívást a m.vásárhelyi gymnasiumba – ha ez is elmegy, nem sokat ér a
collegatus. Csak én veszek itt Szerkesztői feloldás:
Tomori
Tomori Anasztáz
őrösönNagy K
– örökösön!
Nagykőrös
Kaptad-e küldeményemet? a versek voltak és a kézirat,
n
mit rám biztál – azért mondom meg, hogy ha netalán nem vetted volna, tudhasd. Tornallya felé utasítottam. Azok az emberek ugyancsak tele szájjal fúják a
trombitát s két ököllel ütik a nagy dobot. Ha nem ismernél, azt mondhatnád, hogy
czimboráskodom velök, de így elhiszed nekem, hogy Jegyzet
a versek voltak és a kézirat.–
AJ.
kisebb költeményei (1856) és egy előttünk ismeretlen kézirat.Arany János
Greguss
t egyszer láttam
életemben,Greguss Ágost
n
akkor se beszéltem vele,
csak szőke bajuszára emlékszem. Hisz ez mind jó! de miért mellőznek mást, vagy miért gázolnak
keresztűl olyanokon, kik méltánylást érdemlenének! Kazinczy
szokta volt mondani, hogy a temjénfüst is
fojtós: te értesz engem. Szerencse, hogy ismerem azt, mi az enyém; s
tisztába vagyok a felől, – hogy a világ minden dicsérete sem képes verseimnek egy
hajszálnyival több belbecsét adni, (mint nem levonni a kritika másokéból) mennyi azokban
valósággal létezik. Kisérlet egyben s másban .... ennyi az egész.
Kazinczy Ferenc
No hiszen a kecskére bízod a káposztát
[törölt]
« , »Laczi
ra és Arany László
Julcsá
ra, hogy a hanvai expeditiót sürgessék! Arany Juliska
Laczi
a csombók érdeke nélkül is vágyik, Arany László
Julcsa
pedig, no! – Irtam-e már, hogy e
delnő mily koszorúkat aratott a kőrösi műkedvelők színpadán? Dehogy irtam! pedig valami az!
Arany Juliska
Kisfaludy
„Csalódásait” adták előKisfaludy Károly
n
– nagyok, nem gyermekek –
rendes szinpadon, belépti dij mellett, jótékony czélra. Jegyzet
Irtam-e már, hogy e delnő mily koszorúkat aratott …– az akkor 15 évesKisfaludy„Csalódásait” adták előKisfaludy Károly
Arany Juliska
a körösi felnőtt
műkedvelőkkel játszott, aratta sikerét. Színészi hajlandóságáról lásd még
ADATTÁR.
Arany Juliska
Juliska
a vén kisasszonyt Luczát személyesité s csakúgy
bukdácsolt a koszorúkban. Pedig bizony – daczára a kivűl belől sarkas, 4 újnyi magas topánnak
– kicsiny volt ő! Hanem jól játszott, – úgy sikoltott mint az áspis kigyó. Nem hiába mondta ez
8 éves korában: anyám, én szinésznő leszek. De most lakol ám a művészi szenvedélyért, pár hét
óta ingeket kell varrnia nekem, s ez úgy hiszem, sokkal nekivalóbb foglalkozás, mint a
másik.
Arany Juliska
A laskaleves rajzát
n
nagyon jól eltaláltad – nem hiába hogy e nemére a szakállgyalázó ételnek
rá se szoktál nézni. Tarhonyát itt is lehetne csinálni, ha volna miből.
Julcsa
csókolja kezedet a
virágregékért, Arany Juliska
Laczi
duzzog hogy
neki mégcsak a csombókot se küldted el.
Arany László
Példányaidról az én verseimre, miután utóírásba azt jegyezted a levél
elejére, hogy a pénzt felküldted
Heckenast
nak, nem gondoltam, hogy szükség rendelkeznem:
de hát megkaptad-e?
Heckenast Gusztáv
Sok fád levelet irhattam már neked, de ilyet, mint ez, azt hiszem egyet
se, azért nem is erőködöm, hogy ezt a kis hézagot betöltsem, hanem, édes barátom, vedd
legszivesbbbbbbbbbb
[!]
ölelésünket, és add át kedveseidnek kamattal.
[sic!]
Arany János
Arany János