Tompa Mihály – Aranynak
Nagyon megörűltem valóban szomorú hiren kezdödö tudósításodnak;
n
s erösen követelem: hogy te is örűlj meg jelen
válaszomnak; nézz meg benne minden betűt, forgasd meg előre hátra, jobbra balra, mert ez a
levél az, mellyet én csak egy kicsibe mult, hogy neked soha meg nem irok.
T. i. bolondságból majd meghaltam. Junius 17-én anginám
támadt, rögtön tizenegy pióczát vettünk rá s minden párgolást, füstölést, gurgulázást
elkövettünk vele, de mind hasztalan. Ez keddi napon volt, az azt követő szerdán, csütörtökön,
pénteken és szombaton vasárnap reggelig nem ettem, nem ittam, nem aludtam. Akkor t i. vasárnap
éjjel a homeopathiához folyamodtamn
s reggelre tullettem az
életveszélyen. Torkom baloldalát foglalta különösen el, ha a jobb oldalra is olly mértékben
átjön s lélekző müszeremet tökéletesen bezárja: okvetlen megkell halnom, az orvos véleménye
szerint is, de éreztem ezt magam is. Ha nem volnának, kikért élnem és kinlódnom kell a
világon, s egy két jó ember s barát is nem akadna, kiktől roszúl esnék elszakadni: bizony,
bizony nyugodt lélekkel behunyni birnám akár még ma szemeimet; de gyalázatosan, egésséges
testtel megfulni sokkal kinosabban mint a kit felakasztanak, s elveszni
gonoszúl: még akkor sem akarnék. Azóta semmi bajom testikép, de kedélyem
megromlott; lelkemnek mindkét oldalon anginája van; melly olly nehézze teszi neki a lélekzést.
Undorodom az élettől, haragszom mindenkire; másra, magamra.
Jegyzet
anginám támadt, … homeopathiához folyamodtam– szívtáji szorító fájdalmát, esetleg torokgyulladását – „hasonszenvi” gyógymóddal kezelte. Erről lásd
Tompa
1854. okt. 21-i levele
jegyzetét.
Tompa Mihály
Tehát szegény geszti poéta csakugyan megholt? Én nem láttam soha személyesen, csupán
tűkörböl mint az irás mondja,
n
s
általad ösmertem, de mindenesetre szívemből sajnálom; annyival inkább mert két szomorú példa
épen illyen csak mostanában történt nálunk, 22, 23 éves fiúk mell-bajban vesztek el; de ollyan
remek fiúk, hogy valóságos veszteség az emberiségre nézve. Nem tarthatta hát meg az afrikai
lég sem szegényt? s még némi nyomorú szerencse: hogy ott nem halt el.
Jegyzet
nem láttam … csupán tükörből mint az irás mondja,– Biblia, Mózes IV. 12. 6.
Jól van édes barátom! ha nem jöttök: hát maradjatok otthon; én többet nem mondhatok! Sehova
se mentek,
Szalontá
ra nem mentek; de azért ide se
jőjetek, mert az indiscretio lenne. Persze az! attól nem félsz: hogy a
világ megitél, nem is gondolsz vele mit sem; tehát
köztetek és köztünk van az ok: miért nem jöttök.
Hiába indiscretio! ez pedig nagy szó.
Nagyszalonta
Miután pedig itthon senki sem maradhat velem: megengeded hogy veled is veszekszem egy kicsit,
mint a fenebbi sorokban már tevém is, s hogy beléd akadok e pontban melly igy kezdődik:
az emlekezetből sat én ezt így tapasztaltam mindig: az emlékezetből
hamar eltünik az, a mi tán édes volt, s a keserű megmarad. (Hogy aztán
áldás-e ez vagy átok az emberi nemzetre: azt nem vitatom.)
Örülök hogy bajod enyhűl, majd csak elmarad csendesen, ezzel biztatom én a feleségemet is;
azzal biztatom: hogy ha vénül, baja enyhülni fog, s szinte ohajtom – a mi különben
természetelleni – hogy csak vénűlne hát mentűl-elébb. Kedves komám asszony pedig hagyja otthon
az öreget a
Szilágyi Sándor
szárnyai és felelőssége alatt, s jöjön a gyermekekkel Gömörbe s
illetőleg Hajnácskőbe, gyogyitsák meg fájos lábaikat. De Kecskemétre
csakugyan ne menjetek; tartsánakSzilágyi Sándor
[!]
velem ki azt mondom: mindenütt rosz nincs mit
válogatni.!
[sic!]
A verseket
n
és kéziratot
kaptam, igen köszönöm mindkettőt édes János
kám, Arany János
Heckenast
tal is tisztában van a dolog, minden jól van; csak az van roszúl:
hogy névjegyes papírod még sincs kezem közt. Tennap volt itt Heckenast Gusztáv
Palóczi
,Palóczy Ábrahám
n
rutúl összeszidtam (erre van
egy kevés tehetségem) ő pedig szidta a gyárnokot és papiros fábrikát s imé – a papír meg sincs
készen. de légy nyugott! még tovább tart.
Mi verseidet s a birálatot illeti:
n
illyen dologról, tudod hogy
mi nem igen szoktunk beszélgetni. Minek is az? De most még is minthogy eléhoztad : pár szót.
Verseidre minden kétségen kívül büszke lehetsz; az lehet az irodalom,
az is; a kiemeltetést megérdemled, annak mi kik
tégedet nem csak ösmerünk de szeretünk is: a
legöszintébben örülünk. (A mi alatt magamat értem s azon másokat kik ugy
éreznek mint én, s kik nem szoktak critikát írni.) De a Jegyzet
Mi verseidet s a bírálatot illeti;–
Greguss Ágost
bírálatát lásd PNapló,
ADATTÁR.
Greguss Ágost
Greguss
bírálata nekem, – furcsa! bár igazat mond, – még is
csömörletesnek látszik; a hang a mint tartja azt, csömörletes; s azon
marhaság, hogy egy emberből akar irodalmat alkotni, a mások
teljes lenézésével. Emlekszem jól rá, midőn valakit bántottam előtted,
ezt irtad: Egyikünk sem olly nagy hogy egy maga legyen minden mindenekben, és senki
sem olly kicsiny hogy használható ne lenne. Én tábornak nézem az irodalmat;
lovasság, gyalogság, tüzérség, utászok, mérnökök sat mindenki a maga
helyén! de ezek a barmok a generalis nyakába dobot
akasztanak, kezébe zászlót adnak, hátára ágyút kötnek hogy ő maga legyen egy tábor. Aztán az a
forçirozás, mellyel Greguss Ágost
Gr
beszél, az az igen kötése a publicum
szivére annak hogy Szerkesztői feloldás:
Greguss
Greguss Ágost
Arany
millyen
költő, az boszant engem; tudja azt mindenki; ebben a nagyon kinálgatásban
sok ember étvágyat veszíthet. – Édes barátom! légy lelkedben meggyőződve hogy én
barátságunkat többre becsűlöm iróskodásunknál, s
engem a mellőzés többé nem bánt; szinte megijednék mint az egyszeri hires
szónok, ha valaki tapsolna, megijednék: hogy nem mondtam-e valami
bolondot. S épen barátságom s irántad igaz indulatom
jogosít arra, hogy verseid birálata felett kimondjam öszintén véleményemet. Mi pedig azt a
szavadat illeti: kisérlet egyben … másban: annak
ellene mondok, s kész vagyok veled rettenetesen összeveszni. Szerencséd: hogy ösmerlek s
tudom: hogy a mit mondasz: öszinteséggel mondod, mert különben azt hinném: hogy
értem akarod kevesbiteni magadat. Azonban halld tőlem, és hidd el: hogy
nincs, épen nincs ebben igazad. Csak téged az isten sokáig éltessen!
Arany János
Én már az maradok a ki vagyok, mint
Lisznyai
nagy költő, én kicsiny, ez a csillagzat dolga,
ez ellen nem mehetünk; de tudom istenem hogy az a botrány nem fog velem soha történni a mi
most legközelebb szegény Lisznyai Kálmán
Lévay Jósi
valLévay József
n
történt; olvastad ugy-e? bepanaszolják a Naplóban, – a mint iratik, meghatalmazása
után – hogy keveset adtak neki, hogy nem praenumeráltak, hogy nem
méltányolják! Pfuj! ez iszonyú gyengeség! Arra a Hölgyfutár szegény Jegyzet
a botrány …– a Pesti Napló jún. 25-i számában jószándékú közlemény jelent meg. Eszerint aLévay JósivalLévay József
Lévay
költeményeinek II. kötetére közrebocsátott 9 előfizetői íven mindössze 35 előfizető
szerepel. Azt is szóvá teszi, hogy Lévay József
AJ.
költeményeire sem gyűlt össze 500 előfizető. A Hgyf.
jún. 26-i száma a Arany János
Tompa
-jelzete címen hozta le a közleményt. – Utóbb a
PestiN.
júl. 3-i száma korábbi híradását helyesbítette,
közölte, hogy Tompa Mihály
Lévay
nak 200-nál
több előfizetője gyűlt össze. – A PNapló tudósítója Pompéry János volt, lásd Lévay József
Tompa
aug. 12-i levelét Tompa Mihály
AJ.
-hoz.
Arany János
Kerényi
után így kezdi ebbeli
tudósitását: Holdvilág a koldus énekesnek! hisz ez barátom
kéregetés! ezért a Kerényi Frigyes
Jósi
fejét kénytelen leszek megmosni. Aztán vigasztalásul azt mondják neki:
Ime Lévay József
Arany
nak sincs több 500 nál
vagy Arany János
anyi
se! Minő satyra! fényesen birálnak a
tárczában s ugyanott a főlapban azt mondják: hogy ennyi s ennyi praenumeránsa sincs! Mindezek
utálatos dolgok.
Szerkesztői feloldás: annyi
A hölgyfutárból olvastuk
Julcsa
szereplését,Arany Juliska
n
örültünk és
tünödtünk; nem kap-e a gyermek kedvet a szín-világhoz? tudj’ az isten!
szép szó ez a müvesz és müveszet, de még is igen közel van ehet: czifra
nyomorúság. Ez azonban csak felvillant nekünk, s reméljük az egész
gyermeki kedvtelés s ha ugy van: szebb játékkal s hasznosabbal nem
tölthetné el üres idejét.
Jegyzet
A hölgyfutárból olvastuk–JulcsaszereplésétArany Juliska
Kisfaludy Károly
:
Csalódások c. vígjátékában. Lásd
Hgyf.
jún. 14-i sz.,
ADATTÁR.
Kisfaludy Károly
Mi megvagyunk.
Géza
igen vékony sápadt
legényke, de tele elevenséggel, humorral és hunczfutsággal. Sok örömünk van benne. Csak ti is
látnátok azt. Jövő héten viszem őket Hajnácskőbe, magam is ott maradok pár nap. Remélem: hogy
ha nehány nap lapot nem olvasok, szép – (???) irodalmat nem látok, előfizetesi ivet, és
kalendariomi-sürgetéseket nem kapok, jó cseviczét iszom: lelkem felfrisül egy kevéssé.
Tompa Géza
Szemeré
től mióta nála voltunk
nem kaptam levelet. Beteg alkalmasint az orrára. Isten áldjon meg benneteket ölelünk,
csókolunk
Szemere Miklós