Arany – Tompa Mihálynak
Nagyon örűlök erdélyi kirándulásodnak, de még inkább azon szép fogadtatásnak, melyben
részesültél. Mind az, a mi a te kedélyedre jól hat, elégedettebbé tesz, nekem is igen jól esik
– mert ohajtalak boldognak, megelégűltnek tudni, – azt elhiheted. Annyi mellőztetés után a
kritika (?) tollvezetői részéről, elhiszem, kedvesen hatott rád a méltánylat az életben – én
ez utóbbival nem igen dicsekhetem – meglehet visszataszító személyiségem is lehet ok
benne.
Egyébiránt a felszólitás, melyet
Heckenast
tól
kaptál, szinte beillik borostyán ágnak, mit –győzelmi koszorúdba fonhatsz. Heckenast Gusztáv
Heck.
jól számít: ő tudja, hogy neked
közönséged van, s verseidnek jó keletet remél. Heckenast Gusztáv
Heckenast
oly ember, kivel gentleman-módra lehet bánni,
– ha a maga hasznát nem feledi ki a számításból, ez természetes, de legalább nem zsidó és
csaló, mint a többi. Engem mindig pontosan fizet, – s a mely órában megszorúlok, van pénz
nála. Hogy mit kérhetnél verseidért, azt categorice meg nem mondhatom; az függ a kiadási
körülményektől: egy kiadás-e ? s hány példányban? bizonyos évekre-e? vagy míg a kiadás elfogy?
mind ez és hasonlók sokat módosítnak a dolgon. Tudod, hogy én 2 kötetemért, 5 évre átadva (de
csak, ha az 1-ső kiadás el nem fogy, mert ha ma elfogy, a 2-dik már új alkura megy) 800
forintot kapok, egy év alatt, részletekben (300 a munka megjelenésekor, 300 félév s 200 egy év
mulva) 2000 peldányban. Ebből számithatsz a magadéra, de ne feledd el azt se, hogy nagyobb
munkát aránylag nehezen fizet úgy mint kisebbet; mert az árt aligha növelhetné aránylag, és
drágább könyvre kevesebb vevőt számít. No lássuk már most: 2 kötet vers, 3 kötet rege ugy-e?
ez mindössze 5. Talán méltányos lenne 2000 forint? de természetesen ő ezt egyszerre, vagy
plane előre le nem teszi. Ha ez volna föltételed, akkor sokkal kevesebbet adna. – Azonban te
lásd: ez csak az én gondolatom, s nem munkáid belbecse, hanem a kiadási körülmények figyelembe
vételével szabtam meg. – Lehet, te erre azt mondod, hogy Heckenast Gusztáv
Friebeisz
aránylag többet adott: de nagy különbség van 1
és 5 pftos munka kelendősége közt. – Aztán meg az enyém első
gyűjtemény.
Friebeisz István
Az én feleségem kissé hamis geographiát csinált, midőn Erdélyben
létedet megtudta. Ő, tudván hogy
Szolnokból
mennek Erdélybe,
Kolosvár
ra,
így okoskodott. Ha Kolozsvár
Tompa
Erdélyből jön
Szolnokba, lehetlen, hogy egy úttal ide is ne
ránduljon: hiszen mi az, Szolnokból, Tompa Mihály
Kőrös
ig? Bezzeg leesett az álla, midőn elővettem a nagy mappát, s megmutattam
neki, milyen vargabetűt kéne csinálni annak, ki Kolozsvárról Nagykőrös
Kőrös
re, s aztán Hamvára akarna
menni. Ő azt hitte, hogy Nagykőrös
Kőrös
csaknem útban esik.
–
Nagykőrös
Most látom leveledből, hogy, még nekem is kell tennem egy vargabetűt, s visszatérnem
verseidre. Hogy a lyraiakat elkülönözd, azt nem tanácslom, 1-ör mert azok a czimek:
természet, érzelem &c. ritkán találnak;
természet és kedély-világ egymást magyarázza a lyrában, és se te, se más jó költő nem fest egy
fát, például, azért, hogy fa legyen. A rendezésben
tehát elkülönzést nem, csak változatosságot ajánlok, vígra szomorú – jobbra gyengébb; így, míg
egyik a másikat emeli, az olvasónak is nyugpontokat nyújt mintegy, – ha egy gyönge ki nem
elégíti, az erős utána annál erősbnek tetszik &c. Én legalább ezt követtem, tudván, hogy
varietas delectat.
n
Tehát a lyraiakat együtt adnám, egy vagy két kötetben (a mily alakú
a kiadás lesz) a regéket külön külön – virágregék, népregék, elbeszélesek s balladák. Ezeknél,
az előbbi kiadások rendjét, a mennyire lehet, megtartanám – mert egy megjelent könyv már
irodalmi tény, min helyes ok nélkül nem kell változtatni. (Im ez komoly tanácsom a
felpanaszolt rosz vinkóért, dibdáb kotyvalékért, kapadohányért, bürgemosó szivarért a mivel
tavaly meg akarál ölni, – meg is öltél volna, ha ideje korán (?) el nem szököm.)
Jegyzet
varietas delectat,– változatosság gyönyörködtet.
Medgyes
leirása épen talál rám, úgy-e? Ő is két kalapot
visel?Medgyes Lajos
n
Jegyzet
–Medgyesleirása épen talál rám, ugye? Ő is két kalapot visel?Medgyes Lajos
Tompa
Tompa Mihály
Medgyes Lajos
t vidámnak
képzelte, kiderült, hogy melankolikus természet. A két kalapról lásd Medgyes Lajos
Tompa
szept. 26-i
levelét.
Tompa Mihály
A szalontai meghivásról semmit se tudok, még csak nem is gyanítom, mi lehet. Hogy
Szalontá
n szeretnék lakni, annyi igaz, de még csak
képzelni se tudom, mi lehetnék ott. Jegyző nem, – egyéb sem. Magánzó, ha módom volna
benne.
Nagyszalonta
Multkori levelemet meg kell igazitnom:
Emich
megvan és boldogúl, kivált hogy
Emich Gusztáv
Szánváld
Számváld Gyula
[!]
megbukott, csupán ez utóbbit currentálják. Azt hiszem, azóta Amerikában van. Szegény menekűlt!
[sic!]
Nőm fogfájása megszűnt, vagy legalább pihen, mint az egyszeri síró gyermek. Mindent
alkalmazott rá, a fogón kívűl, de ettől irtódzik, mert azt mondja, ha kihúzatja, nem lesz.
Kedves komám asszonynak azt izeni, hogy most nem irhat (épen nagymosás van) de legközelebb
irni fog.
Laczi
már itthon van és
külön szobát kapott, hol egy kosztos fiúval privatizál.Arany László
n
A csombókot persze nem tudja, de reméli, hogy
nem hal meg addig, míg Jegyzet
– AJ.-ék Hajnal Albertet fogadták magukhoz kosztra és lakásra.Laczi… egy kosztos fiúval privatizál.Arany László
Tompa
bácsi eljő, s majd megtanulja. A kőrösi szüret javában foly, a mint
hallom. De azért foly a tanitás is, azaz folyna, ha a fiuknak nem volna
több eszök, mint a tanári testűletnek. Tompa Mihály
Mentovics
maig sem írt, – oly boldog Erdélyben. stb.
stb.
Mentovich Ferenc
Az írnivalódat már kiadtam
n
ugyanazon fiúnak. Nem siettetem, mert
beteges, de majd leírja s elküldöm. A napokban volt nálam az öreg Szentpétery,n
a szinész. Megtört ember,
romja a régi művésznek. Igen érdekel sorsa – van köztünk némi analogia. –
Egy idő óta homoiopathice élek;
n
de kevés sükerét érzem. Denique
sem aranyér lesz a bajom. Akármi, – az az egy jó, hogy már nem törődöm vele, s ez sokat
könnyít a dolgon.
Jegyzet
homoiopathice élek;– a hasonszenvi gyógymódról lásd
Tompa
1854. okt. 21-i levelének
jegyzetét.
Tompa Mihály