Tompa Mihály – Aranynak

Kedves

János

Arany János

kám!

Talán elsűl összes költeményeim kiadása.

Friebeisz

Friebeisz István

szal

n

Jegyzet

FriebeiszFriebeisz István szal

–

Friebeisz István

,

Tompa

Tompa Mihály

előbbi kiadója.

volt egy kis eligazitni valóm, nem viselte magát roszúl, bár azt mondja: hogy verseim nyakán vesztek. Jövö april táján megpendülhet a dolog az irodalomban; addig titok, nálad is legyen az. Az általad említett árt csaknem sokallom, az az: gondolom, hogy annyit nem fog adni. Mindegy! legalább kiszabadulok a kalendariom-formatumokból; a kiállitás a tiedhez lesz hasonló.

A lyrai dolgozatoknak (mellyek mindenesetre elkülönitve lesznek) micsoda czimet adnál? Dalok? vagy Lant-dalok? nekem ez utóbbi tetszik, az az a mit kifejez, csak az az átkozott t–d ne jönne össze. Ezek közé lehet a leiró költeményeket is beosztani ugy hiszem, valamint mindent, a mi nem-elbeszélői.

A mint írtam s kiadtam verseimet, azt a rendet megtartom, bár nem teszem oda (ugy-e ne tegyem) 1844-1848-1856. De barátom arra mit mondasz: hogy igen sok versemet elvetni akarom s nem szándokom összes költeményeim közé felvenni? Erre ugy hiszem teljes joga van az irónak. (Zárjel közt mondva, mig el nem feledem, nem lehetne nálatok Verseim 1847. egy példányát kapni? igen leköteleznél ha kerítenél,

Pest

Budapest

en a könyvárusoknál nem kapható.)

Ennyi körülbelől mit verseimre ezuttal mondhatok. Nagyon köszönöm kedves barátom, erdélyi utam feletti megelégedésedet, én tudom azt, azért irtam, s épen azt érzem, ha te nem panaszkodol s irod hogy jól vagytok. Öszintén szolva, én ugy hiszem: hogy mi már barátok vagyunk; nagy szó! alig láttam rá példát mióta élek; mire épen dehonestált külsöd is igen sokat tesz.

n

Jegyzet

mire épen dehonestált külsőd is igen sokat tesz.

–

AJ.

Arany János

„gyalázatos” külsejére tett megjegyzés ugratás, hiszen a költőről ez évben készült

Barabás Miklós

-féle portré megnyerő külsejű férfit ábrázol.

S igy nem jó véleményben vagy magad felől ha azt hiszed, a mit hiszesz.

Sajnálom, igen sajnálom hogy kedves komámasszonyt megcsalta a geographia; igazsága van! mit Szolnoktól

Nagykörös

Nagykőrös

? sőt ha a mód ollyan volna mint az érzés, mit Hanvától és Californiatól is?! Azonban vigasztald meg –

Laczi

Arany László

t, 10 hónap mulva, birtokában lesz a halhatatlan tudománynak a csombók-kióldásának.

Medgyes becsületességben, humanitásban bizonyosan hasonlit hozzád, ügyetlenségben nem különben, de abban nem, hogy ennek a szegény fiunak meg ifjúságából maradt bizonyos nyavalyája: lunaticus,

n

Jegyzet

lunaticus;

– holdkóros.

most tán már nem jár reá, de ifju korában ez gyakran történt, mint egy iskolatársától hallottam az úton. Éjjel is kijárt s elült órákig az epületek tetején, – mint más a Fónyadék kapujában vagy padkáján.

Sárossy

Sárosi Gyula

kiszabadult. Istennek hála! bizony mindnyájan szivünk- s lelkünkből örvendünk rajta. De igen sajnálom hogy szabadságát szerkesztéssel kezdi.

n

Jegyzet

SárossySárosi Gyula kiszabadult… szabadságát szerkesztéssel kezdi.

–

Sárosi Gyula

: Az én albumom c. kiadványát saját fölsegélyezésére jelentette meg 1857-ben.

Nekem igen furcsa levelet irt. En illyen esetben igy irnék: „Barátom! Szabad vagyok, Albumot szerkesztek, légy szives egy verset küldeni bele.” Én ezen légy szivest úgy magyaráznám vagy forditanám (ha t.i. más irná nekem) kötelességed irni. De

Sárossy

Sárosi Gyula

igen laconice kegyeletet emleget, s kötelességemnek teszi nem csak irni hanem igen sok praenumeránst is szerezni; ezt, azt mondja, megvárja. Tudom igen jól mivel tartozom egy illyen felebarátomnak s collegámnak, de nincs inyemre mikor parancsolnak. Még a megrendelést sem szeretem; most ugy jártam hogy

Jokai

Jókai Mór

egy halottak emlekezetére való verseket kér,

n

Jegyzet

JokaiJókai Mór egy halottak emlékezetére való verset kér,

–

Tompa

Tompa Mihály

: Halottak emlékezete c. verse a VasÚjs. ez évi nov. 2-i számában jelent meg, mint a szerkesztőség által: „Tiz arannyal koszoruzott mü.”

s 10 aranyat igér érette; ugy megijedtem én barátom a 10 aranytól s a verstől, hogy háromszor is bele fogtam, még se csináltam semmit, utoljára arról kezdtem gondolkodni: hogy abba hagyom. Végre szemeremből muszaj voltam valamit irni; eddig már olvastad bizonyosan, sőt eddig már ott van, hol azok, kiknek emlékezetére készült. Tehát még a megrendelést sem szeretem, nem hogy a megparancsolást szeretném.

Biz édes barátom, azt én sem tudom, miféle méltóságba szántak teged

Szalontá

Nagyszalonta

n, év ... (no de csak nem witzelek ... ) gondolom ez az egész: csak lehetne azt az Aranyt itt valaminek megtenni, vagy valami hivatalt szerezni, teremteni neki, hogy ismét köztünk lehetne! Az [törölt]
« erzés »
érzés is becsülendő!

Szegény kedves komámasszonyt igen sajnáltuk, mert örömmel olvassuk hogy már

[szerkesztői feloldás]

a fogfájása.

megszünt;

Emi

Tompa Mihályné Soldos Emília

szivesen várja a levelet, bár szegény ő, rettentő rosz levéliró, mégis öröm neki veletek társalogni, már a hogy lehet.

Mi Recskynénél voltunk szüreten, emlegettünk benneteket; most csináltak tarhonyát; de mikor én azt mondtam: hogy nem ollyan jó ez, mint a mit

Aranyné

Arany Jánosné Ercsey Julianna

csinált, ugyan csináltak nagy szemeket.

Az pedig azt mondom végezetre, hogy a jó isten áldjon meg titeket is, benneteket is! Csókolunk, ölelünk mindnyájan mindnyajotokat!