Tompa Mihály – Aranynak
Régen nem írtam, nem akartam addig írni, mig szabadabb lélekzettel nem irhatok; de ha én arra
várok: igen sokáig nem kapod levelemet! azért hát csak neki ülök, ugy is az évből csak nehány
óra van hátra, mivel tölthetném ezt jobbal, mint ha neked irok. Gondolom: szokás illyenkor
szép, csendes de azért vidám körökbe gyűlni, oh, az nálunk nem divat! Mintha látnám: hogy te
is és ti is ugy töltitek a hires szilveszter estéjét mint mi.
Géza
már elaludt, anyja varr, én a másik szobában neked irok.
Nálunk senki, mi senkinél. –
Tompa Géza
Barátom! nem igen jól vagyunk, – nehány év óta tapasztalom már hogy az esztendő vége rendesen
rosz, de roszabb tán sohse volt mint jelenleg. Egy darabig ez a szegény asszony kétségbe volt
esve: hogy neki baja van; e tekintetben, én sem ohajtván hogy ugy legyen,
magam is töprenkedtem. Mióta a szabad légről beszorúlt, a szabadabb látást és kerüli vagy kerülni akarja
szeme az elébe fátyolozódó homályt: engem annak csak látása is végetlenűl lehangol; szóval
édes barátom egy pár hó óta mintha tüzes harapófogóval izenként csipkedték volna szét a
lelkemet. Vedd ehez: hogy a kötelességet azért vidám és erős lélekkel
teljesitni kell; kell; hogy kötelességed társalogni köznapi lelkekkel köznapi tárgyak felett
órák- meg órákig: s elgondolhatod a mi életünket. De még nincs kiüritve az ürömpohár, jönnek
kötélszámra a kalendariomok s más egyebek hogy én adjam el azokat, es segitsem elő a
nemzetboldogítás nagy czeljában a pesti apostolokat! Jönnek a szerkesztők levelei, hogy: vers
kell! vers és ismét vers! ne nevess ki barátom! ez utóbbi körülmény engem a düh miatt
idegrángásba hoz; máskor eldobtam hideg vérrel, most fellázadok minden vers-kérő levél
láttára. Ez a nép veszni készűl! ennyi charlatánság, zsibáruskodás,
zsebelés, szemtelenség ekkora nemzetben: ez barátom nem az organicus élet
rendes, gazdag müködése, ez kórjelenség; itt rothadás van, melly életet hazudva uton utfélen
ontja a gombát. De tán elég is már két lap a nyomoruságnak? Tehát beszéljünk másról: Verseimet
szedném össze, ha szedném, de gondolhatod illyen lelki állapotban hogyan mehet az? Aztán meg
bele is bolondultam. Néha egész kötetben egyetlen egy jó darabot sem találok, aztán mérgemben
elhatározom magamban: mind meghagyni! egy kötet lenne Népregék; egy
Regék; egy Beszélyek balladák románczok; de lyrai
verseim nem adják ki a két kötetet; egybe nem fér, kettőbe kevés; nem
tudok mit csinálni velök. A kötet közepén nem akarok uj, más könyvet kezdeni. Mennyiségre
nézve lesz öt kötet, még is alig tudom, hogy’ lesz az végre is szerkesztve. Végre, az az
eddig végre, igy gondoltam: az 1-ső kötetben marad valami elbészelői
Géza
folytonosan beteg, roszalkodik, az ótvar, – nem üthetvén ki rajta, – igen
kinozta, mig mesterségesen inditottuk meg a tarkóján; először homeopathice
curáltuk,Tompa Géza
n
az ótvar-görvélyek eloszlottak,
de a szeme gyúladt meg; akkor varaztattuk ki a fejét; arra most már nem tud aludni, mindenbe
bele ragad; de ez még semmi, jobb szemére bizonyos hályog forma kezd bocsátkozni; még most
csak kékes fellegecske; mi lesz belőle? csak a mindnyájunkkal szabad ur isten mondhatná meg! A
mint már most is tartja a fejét ez a gyermek mikor néz, a hogy’ keresi mindegy
Jegyzet
homeopathice curáltuk,– a hasonszervi gyógymódról lásd
Tompa
1854. okt. 21-i levele
jegyzetét.
Tompa Mihály
[szerkesztői feloldás]
= mintegy [!]
ugyancsak az első kötet tartalmábol; a 2-ik tisztan lyra; a 3-ik Népregék. 4-ik Regek.
5-ik Elbeszélesek sat. De már most adhatom-e a két első kötetnek e
czimet: Dalok? Ha adom: nem lesz igazam. Hidd el csak kedvem szerint
cselekszik Heckenast, ha még 3 évig fel nem szólít. Aztán mit mondasz arra?: én sok versemet
ugyszólván ujra dolgoztam, igy bizonyosan jobb, de nem a régi, nem az
eredeti hogy ugy szóljak. Mert kiméletesen mondtad ki leveledben hogy
nálam 848 változást idézett elő; tökéletesen igazad van! nem az barátom! hanem az általad
küldött kötetben alig van szemem előtt valami jó; sokszor, igazán mondom,
elpirúlok, ha olvasom; és csodálkozva kérdem magamtól: Te
irtad ezt? Szóval bele bolondultam az egészbe. [sic!]
Kazinczy
val és Kazinczy Gábor
Erdélyi
vel beszéltem e tárgy felett; az első azt mondja:
tüzbe felét! a másik: szóról szóra azt mondja a mit
te,Erdélyi János
n
még okaitok is teljesen
megegyeznek. Magam is ideállok. A forma ollyan lesz akkurát, mint a tied;
no hiszen az ég alatt nem studirozta a te verseidet senki ugy meg mint én, azt is tudom hány
lap, azt is hány sor? a betűket igaz nem tudom hanyan vannak. No Jegyzet
–Kazinczyval ésKazinczy GáborErdélyivel beszéltem … az első azt mondja: tűzbe felét / a másik … a mit te,Erdélyi János
Kazinczy Gábor
, Kazinczy Gábor
Kazinczy Ferenc
nek Himfy c. epigrammája tanácsát idézte, míg Kazinczy Ferenc
Erdélyi János
azt ajánlotta, amit
Erdélyi János
AJ.
javasolt – Arany János
Tompa
verseinek kötetbe rendezésére –
ez év okt. végefelé és dec.
7-en kelt leveleiben.Tompa Mihály
János
ka! csak nem mondhatod, hogy irigyed vagyok, mert
mindenféle értelemben agyon olvastam verseidet. Nézd nézd, még
humorizálni kezdek, mint Lévai, mikor minden pénzét elvesztette nálam,Arany János
n
én azon nagyokat nevettem, jogom
volt, mert én is elvesztettem az utolsó fillért is.
Köszönöm az Emléklapok pótlékát,
n
s egyenesen
megkívánom, hogy írd meg: mi hiányzik a tiedből? Szivesen leiratom. Nincs kivel? itt a
kapellanus.n
Levai
val voltam. Egy kicsit
bekaptunk a superintend. gyülés alkalmával; keseredve mondta ki: hogy se te se én nem vagyunk
egészen, tökéletesen igaz barátai. Reggel megbánta; kibékítettem; te se szólj neki erről. Ő
igazán jó fiú!
Lévay József
Szemere Miklós
ról nem tudsz
valamit? Ha igen, írd meg. Én azóta legkisebbet sem tudok róla.
Szemere Miklós
Palóczy Ábris
nak igenjól
esnék tőled egy pár sor.Palóczy Ábrahám
n
Ugy is jövő nyáron egy pár napig ő
is vendéged akar lenni. Együtt megyünk le, nyár elején, ha ... ha ... ha
...! Hát azt a Magyar versidomról írt dolgot mikor kapom már
megJegyzet
– Mivel a vízjegyes levélpapír megrendelését ő intézte.Palóczy Ábrisnak igenjól esnék tőled egy pár sor.Palóczy Ábrahám
n
az eb a lelkét?! Hát valami
Török Sándor a Sajtóban a
férges almák irójához irván, kinek ir?n
mi az? ugy
hangzik, mintha a feltámadt Jegyzet
Török Sándor a Sajtóban a férges almák irójához irván, kinek ir?– a Magyar Sajtó dec. 24-i sz.-ban jelent meg
Török
től: A férges almák írójához, a szerencsétlen
furulyáshoz c. vers. írója azt hitte, hogy a Férges almák szerzője Török Sándor
Petőfi
, holott Petőfi Sándor
Jókai
írta.Laborfalvi Róza
Petőfi
t üdvözlené. Nem értem, Petőfi Sándor
Janos
kám ezt nekem magyarázd meg! Arany János
Emi
holnap ír, új év napján, hogy egész
évben sokat irhasson a kedves komámasszonynak, s tőle is sok levelet vehessen. Isten áldjon
meg benneteket! Boldog új évet!
Tompa Mihályné Soldos Emília
Tompa Mihály
Tompa Mihály
1856 U.i.
Szász
ugyan meggratulálta Szász Károly
T. Kálmán
t,Tóth Kálmán
n
Jegyzet
– a vers a Hgyf. dec. 16-i sz.-ban jelent meg:Szászugyan meggratuláltaSzász KárolyT Kálmánt,Szerkesztői feloldás: Tóth Kálmán
Szász Károly
Szász Károly
Kézdi-Vásárhely
ről, 1856. december 8-án címen.Kézdivásárhely
Károly
gyenge legény!
Szász Károly