Aranysárkány fejléc kép
 
VINCZE VIKTOR – ARANY JÁNOSNAK Debrecen tavaszhó
[szerkesztői feloldás]
április
28án 1858.  
  Tisztelt tanár úr!  
  Megbocsáss
[törölt]
« ö »
o
Beszúrás
n
[szerkesztői feloldás]
ő
[bizonytalan olvasat]
ön, hogy ismeretlen létemre egy olly felhivást intézek önhöz, mi bármelly körűlmények közt szerénytelenségnek tünhetik fel. –
n
Jegyzet Vincze Viktor életrajzát nem ismerjük. Arany János egy levele c. cikkében, amelyben az e levelére adott választ közli, bevezetésként a következőket írja ( FL 1882. nov. 5. 254. sz. 1583.): „Abban az időben, midőn a magyar embert már az is elragadta, ha nemzete dicsőségéről csak ugy titokban ábrándozhatott – értem az ötvenes éveket, – a szenvedések e korszakában végtelenűl jól esett
Arany János
Arany János
nak a »Losonci Phőnix«-ben »Daliás idők« cimű hőskölteményéből az első ének megjelenése. Ugy ennek, mint egyébb hazafias költeményeknek, társaságokban felolvasása az akkori zárt körökben valóságos gyönyört szerzett. Igy történt, hogy az 1858. év tavaszán nálam Debrecenben összejött társaság szórakoztatására én is felolvastam a »Daliás idők« első énekét s e társaság ugy volt hangolva, hogy engem megbizott: szólitsam fel
Arany János
Arany János
t a költemény folytatására.”
 
  Azonban mentse ki szerénytelenségemet azon előszeretet, mondhatnám ihlettség – mellyet keblemben ön müveinek olvasása előidéz.  
  Szokásom lévén ugyanis, mindannyiszor, midőn kedélyemre valami köd borúl, önnek kedves kőlteményeivel deriteni fel lelkemet, – igy történt jelenleg is, hogy elmereng
v
Beszúrás
e önnek páratlan Toldija csoda szépségein, eszembe jutottak a Losonczi Phőnix egykori szerkesztőjének azon szavai, mellyeket ő, annyi tetszéssel fogadott Albumában önnek „Daliás idők” cimü mutatványához észrevételűl csatolt, s melly így hangzik:  
  „Kezdete egy nagy népies eposznak melly Tóldi második részét képezendi”;
n
Jegyzet
„Kezdete egy nagy népies eposznak melly Tóldi második részét képezendi”
Losonczi Phoenix (szerk.
Vahot Imre
Vahot Imre
).
Pest
Budapest
, 1851. I. 78.
– azonnal feltevém magamban: tartson ön bár tolakodónak, kérdést
[törölt]
« , »
tézni
Szerkesztői feloldás: intézni
önh
[szerkesztői feloldás]
ő
[bizonytalan olvasat]
öz az iránt, miért tartja vissza magas rőptü lelke terményeit a sovárgó közönség elől, ’s mi az oka, hogy ígérete dacára ezen kedves költeményének folytatása – melly a mutatványból itélve Tóldinak méltó testvére leendett – e’ korig elmaradt. – Dicsőségemnek tartanám, ha e tekintetben becses válaszára érdemesítene.  
  Egyébkint tisztelettel vagyok  
  Tísztelt Tanár Úrnak  
  érdemszerintí tisztelője  
  (: Nagy új utcza 1695. sz:)