AJOM17

Arany János

Tompá

Tompa Mihály

nak, 1850. nov. 20.? AJÖM XV. 253. 301. és

Tompa Mihály

Arany János

-nak, 1850. nov. 30. Ugyanott 256. 304.

mely egyike volt „ifjonti” enyelgésinknek? Én – korántsem szilárdságomat értve – aczélnak neveztem magam, s téged kovának a levelezésben, mert ha én nem irtam, te is hallgattál ugyan, de mihelyt én a kovát megütöttem, azonnal szikrát vetett az. Most a kova kissé megkopott, félek hogy a körmömet is elverem ezután, míg egy-egy szikrát ki tudok belőle csalni. Legjobb lesz tehát a kova szerepét is elvállalnom, az az oly rögtön választ küldenem leveledre, mint te szoktál volt néhanapján. Ez nekem élvezet, neked, nem tudom, ha nem bosszúság-e? de én önző kivánok lenni s élvezni akarok, habár a te rovásodra is… Úgy sem irok egyebet; a versek „elérhetlen távolban lengenek fölöttem”;

n

Jegyzet

„elérhetlen távolban lengenek fölöttem”

– Vesd össze

Hová, hová, te képzet csalfa kéje?

Mi zúg fel itt a’ pásztor kebelén?

Mi gond, mi álmok lengenek feléje?

Mi bájvidékre, ’s mért esdeklem én?

Kölcsey Ferenc

: Endymion;

Miért vagy nekem mégis

Elérhetlen távol?

Vajda János

: Szerelem átka, IX.

miért foszszam meg magamat a részemre fenmaradt egyetlen irodalmi munkásságtól? Reszkess tehát egy

levezői

Szerkesztői feloldás: levelezői

szörnyetegtől, ki téged nem sokára agyon „

Hanvay Péter

ez!”

n

Jegyzet

„[törölt] « é »eBeszúrás H. Pét rHanvay Péter ez!”

–

Arany László

lábjegyzete: „

H. Péter

Szerkesztői feloldás: Hanvay Péter

úr,

Tompa Mihály

egyik gyakori, néha talán kelletlen, látogatója, otthon

Hanvá

Hanva

n.” ( AJLI I. 437.)

Hogy pedig az aczél–kova historia épen most eszembe jutott, annak oka az, mert mint afféle ősz öreg ember, ki

Petőfi

Petőfi Sándor

szerint

n

Jegyzet

nem előre szeret nézni, hanem hátra

n

Jegyzet

„nem előre szeret nézni, hanem hátra”

–

Petőfi

Petőfi Sándor

: A téli esték

én is a multban találom többnyire élményeimet s közelebb épen leveleid szedtem rendbe s nagyobb részét újra olvastam. Nem hinné, a ki nem próbálta, mennyi élvezet rejlik az ily foglalkozásban. Az ember tudja, nem feledte el, mi történt közte s barátja közt, de csak nagyában: ujra átlapozva e leveleket, minden emlék színt, életet ölt, s ez édesfájós állapotban, mint az

é

Beszúrás

n

Domokos

Tisza Domokos

om írja:

n

Jegyzet

A multban aluvó örömek, fájdalmak / Felriadt serege zajgó szivébe gyűl.

–

Tisza Domokos

:

N. Kovácsiban

Szerkesztői feloldás: Nagy Kovácsiban

. AJÖM XVI. 197. Kovácsiban címmel: Tisza Domokos hátrahagyott versei. Kiadta édes anyja.

Pest

Budapest

, 1857. 61. –

Arany János

véleménye a versről 1853. ápr. 21-i,

Tisza Domokos

nak írt levelében: „Hogy nem lehetek közelebb, hogy megcsókoljam e versért! Igaz! eleitől végig. Teljesen sükerült. Nem részletezem: gyönyörű!” AJÖM XVI. 485. 200.

Tizenegy éve, – [törölt]
« pár »

egy

Beszúrás

hó mulva annyi lesz – hogy megkezdtük a levelezést. Az „egy harmadik” ki mintegy bemutatott bennünket kölcsönösen,

n

Jegyzet

Az „egy harmadik” ki mintegy bemutatott bennünket kölcsönösen

–

Petőfi

Petőfi Sándor

jun 1–10 napjait nálam töltötte – hol van ő azóta!… Te még akkor

Bejé

Beje

ben,

n

Jegyzet

Te még akkor BejéBeje ben

–

Beje

Tompa Mihály

első papi állomása (1846. szept. – 1849. ápr.)

– aztán egy [törölt]
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
»
gräfenbergi levél,

n

Jegyzet

egy [törölt] « [hiány] [hiány] Kiterjedés: 1 Ok: olvashatatlan Egység: karakter » gräfenbergi levél

–

Tompa Mihály

levele

Arany János

-nak, 1848. máj. 11. AJÖM XV. 144. 206–208.

– aztán félharag köztünk valami ostobaságért;

n

Jegyzet

félharag köztünk valami ostobaságért

– lásd

Tompa Mihály

Freywaldauból (csehül Frivaldov) írt, 1848. máj. 11-i levelét ( AJÖM XV. 144. 206–208. )

hosszú hallgatás után ismét kedélyes levélváltás;

n

Jegyzet

hosszú hallgatás után ismét kedélyes levélváltás

– a hallgatás 1848 májusától 1850 júniusáig tartott

nehány datum Kelemérről:

n

Jegyzet

nehány datum Kelemérről

–

Tompa Mihály

második papi állomása (1849. ápr. – 1851 nyara)

a krumpli alakú paplak rajza

n

Jegyzet

a krumpli alakú paplak rajza

–

Tompa Mihály

1850. okt. 27-i levelében. AJÖM XV. 249. 294–297.

– szeszély és panasz, öröm és bú, felváltva; aztán hamvai

[!]

[sic!]

levelek sora a látogatás előtt és után

n

Jegyzet

hamvai [!][sic!]levelek sora a látogatás előtt és után

–

Arany János

és családja 1855 nyarán látogatta meg Tompáékat

Hanvá

Hanva

n

stb. stb. biz isten oly valami borongó derű van abban, a mit az ember hoszszú idő alatt élt, egy pár percz alatt ujra élni! – De nem folytatom, mert félek, vesztegetőnek kiáltasz, hogy ily semmiségért, a mit a nélkül is tudunk, 6 kr. postabélyeget kivetek. Nem egészen oknélkül

[!]

[sic!]

beszélem e régi historiát, – mert levelezésink folyama már is egy kis történet. Tudom irtál chriát

n

Jegyzet

chriát

– chria (gör., lat.): neves személyiségek tetteit vagy velős mondásait őrző rövid történet, adekdota

e feladatról: historia est magistra vitae.

n

Jegyzet

historia est magistra vitae

– a történelem az élet tanítómestere (lat.); a proverbium alapja

Cicero

Cicero, Marcus Tullius

: A szónokról, II. 36.

No lásd: nekem e levelekben rejlő történet bölcs tanulsággal kedveskedett. Látom, egyik levél borult, csaknem kétségbeejtő, másik vidorabb sőt enyelgő, felváltva. S ne érném én azt többé, hogy az én

Miská

Tompa Mihály

m vidámabb leveleket is tudna irni, mint ezek mostanság? Hát az idő balzsama csak puszta szó, hazug [törölt]
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
»
beszéd, poetai czafrang volna? Ez az, a mit elhinni nem tudok. Hisz én, én nyomorodott ember, árnyéka annak, a mi egykor voltam – elég értelemmel biró arra nézve, hogy átlássam, miszerint értelmi, szellemi tehetségim sínlenek: én is tudok még örűlni ottan-ottan, – tudok nyugodt, sőt vidám, kedélyes is lenni: s te sohase tudnál többé? Nem, édes barátom, az nem lehet, az ne is legyen. Ám pipázz te, szédűlésig! én is azt teszem, s keveset tudok tenni azon kivűl: még is, ha egy pár óráig nyugodt lehetek, nem utasítom el a kinálkozó örömet.

De böjt elmult már, minek a böjti praedikátzió. Lássuk mit irtál, hadd válaszolok. Panaszkodol szárazságról. Itt is volt, országszerte volt: de épen az nap, melyen leveled kaptam, hozott egy szép essőt, mely országosnak látszott lenni. Itt sem volt egész télen se hó se eső, a vetés sinlik, kifagyott, de tán segítne még jó időjárás.

Agtelket

Aggtelek

– azt a különben is szánandó, sovány fekvésű [törölt]
« a »

A

Beszúrás

gtelket

Aggtelek

e szivemből sajnálom – és derék papját is, hű társunkat a barlang iszapjában, ha igaz a rettentő eset, mit a lapok írnak.

n

Jegyzet

ha igaz a rettentő eset, mit a lapok írnak

– „Aggtelek e csoda hely mostanában igen szomorú hely lett. Pár hét előtt a barlang melletti falu leégett, elpusztult, s mindössze is az egész helységben hét ház maradt meg. A kárt százhúszezer p.ftra becsülik”. Hf 1858. máj. 8. 419. – „Mult hó 19-én a világhirü barlang helységét, Aggteleket iszonyú tüzvész alapjából megsemmisíté (mivelhogy házai többnyire fából voltak épitve). […] A papi lak is semmivé tétetvén, s mi még borzasztóbb, a nagy tehetségű lelkésznek, Török Károlynak, – mint hallám – igen tisztes öreg atyja is e pusztitó elem áldozata lett.” Levelezés rovat: Putnok. (Tüzvész Aggteleken és Járdánházán). Napk 1858. máj. 9.

Drágaság és olcsóság itt is egész aránytalanságban; de tűz még nem volt – régideje nem volt itt.

Szegény komácskám (ő szokta volt igy mondani, az áldott lélek) betegségét szivünkből sajnáltuk s hogy mért nem lehetünk közelebb! Istenem, mily távolság, az ember csak akkor tudja meg a b

a

Beszúrás

jt, mikor már el is mult. De csakhogy elmult: jő a nyár, a fürdők, s talán egy kirándulás, milyet említettem, testi lelki üdűlést nyújtana. Gondolkozzál erről, édes

Miská

Tompa Mihály

m, de ne soká! Szinte bánom, hogy ostoba álmomat megirtam: te abból is rémképeket csinálsz. Azóta is, az előtt is álmodtam én rólatok annyit s annyifélét, hogy ha elmondanám, nincs az az álmos könyv, mely kiokosodnék belőlök. Szeretlek, édesim, sokat gondolkozom rólatok émette

n

Jegyzet

émette

– ébrenlétemben

– nem csoda (Dionysius Cátóként,

n

Jegyzet

Dionysius Cátóként

– A középkorban Dionysius Cato néven ismerték a ma Dicta vagy Disticha Catonis néven ismert, különböző változatokban használt szentenciagyűjteményt.

Arany János

talán a következő szentenciára utal (I. 2.)

Plus vigila semper neu somno deditus esto;

Nam diuturna quies vitiis alimenta magistrat.

(Nagyillés János fordításában:

Inkább légy éber, ne aludj mindíg, amikor tudsz:

nappali szunynyadozás ugyanis csak a bűn melegágya.

) Lásd Latin mondások: Cato mondásai – Dicta catonis; Publilius Syrus szentenciái – Publilii Syri Sententiae, ford. Nagyillés János, Szeged, 2001. 18–19.

ha tanultad valaha

e

Beszúrás

rigmusokat) ha éjjel is veletek tépelődik lelkem.

Hogy pedig átkozod poëtaságodat: az is [törölt]
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
»
mehetne, csak legalább versben tennéd, mint

Ovidius

Ovidius Naso, Publius

vagy

Kölcsey Ferenc

.

n

Jegyzet

Hogy pedig átkozod poëtaságodat: az is [törölt] « [hiány] [hiány] Kiterjedés: 1 Ok: olvashatatlan Egység: karakter » mehetne, csak legalább versben tennéd, mint OvidiusOvidius Naso, Publius vagy KölcseyKölcsey Ferenc

– lásd pl.

Ovidius

Ovidius Naso, Publius

: Levél Fabius Maximushoz;

Kölcsey Ferenc

: Átok és Panasz

Jaj nekem!

[szerkesztői feloldás]

a Jaj utáni sorvégi elválasztójel emend.

jaj annak a ki engem verset irni búmra megtanított!

n

Jegyzet

Jaj nekem![szerkesztői feloldás] a Jaj utáni sorvégi elválasztójel emend. jaj annak a ki engem verset irni búmra megtanított!

–

Kölcsey Ferenc

: Panasz

Hanem, édes

M

Beszúrás

iská

Tompa Mihály

m, én a mondó vagyok, hogy az ily Schlag-beli ember,

n

Jegyzet

az ily Schlag-beli ember

– az ilyenfajta ember (ném.)

mint te és jómagam, versirás nélkül is poëta maradt volna; poëtai kedély; olyan ember, kinek a lelke minden felől csupa könyökből áll, s minden érintkezést fájdalmas ütésnek érez. Nem voltam 12 éves, mikor egy apai feddés miatt elkeseredve, világra akartam bujdosni, el is mentem egész a „homokgödrökig” (tudod hol vannak,

Szalonta

Nagyszalonta

alatt?) ott iszonyú elkeseredéssel tűnődtem sorsom mostohaságán, mindaddig míg – haza éheztem. –

S te nem érdem vagy rang szerint irtál engem elsőbb helyre, mint feleségemet? ugyan? Hát nem én viselem-e a kalapot (kettőt is, rágalmad szerint) he? S pap létedre nem tudod az oldalborda historiát? Illő-e hogy a rész különb legyen, mint az egész? Bizony, bizony

Miska

Tompa Mihály

, te ravaszkodni is tudsz. Mikor látom ismét azt a gonosz mosolyt nyírt bajuszad végin, melyhez hasonló csak egy van a világon, az itteni szolgabiróé? Ritkán jövök ezzel össze, de akkor oly jól esik látnom szakasztott mását annak a mosolynak, melyről mindig tudtam: no most

Miska

Tompa Mihály

ismét gonoszkodik! Azonban most elszenvedem sértésed (még ha „sertés”volna is) a megvillanó kedv okáért. Csak rajta! Egykissé elkényeztetlek most, mint a lábadozó beteget: gyógyúlj meg csak, majd hogy megczibállak!

Tompa Mihály

versei 3 kötete megjelent.

Heckenast

Heckenast Gusztáv

egy kissé drágán méri kötetjét, ha nem nagyobbak, mint az enyéim. De ő tudja mit csinál. Irtam volt, hogy én is „patvarkodtam” vele mostanában, Toldi népszerű kiadása végett? Már kiegyeztünk: nehány forint kárpótlást ad.

n

Jegyzet

Már kiegyeztünk: nehány forint kárpótlást ad

– 440 ft 30 kr-t; a szerződést lásd