ARANY JÁNOS – TOMPA MIHÁLYNAK

Kedves barátom! Leveleink szépen elsétáltak egymás mellett. Tegnapelőtt indult az enyém, tegnap érkezett a tied. Tartalma ennek valóban megrázó: tehát még mindegyre üldöz a sors benneteket! Mily czudar ez a távolság; az ember meg is halhatna egymástól. Tudom, hogy vannak ott ápolók, szerető rokonok, anya és testvérek: de mily jól esnék nekünk ha ily esetben közelebb volnánk, ha nőm, leányom is részt vehetne az ápolás gondjaiban. De hiába! így mérte a sors;

n

Jegyzet

így mérte a sors

– vesd össze

A sors ezt már így mérte

(

Kisfaludy Sándor

: A kesergő szerelem, 173.)

lakhelyünkön alig van egy lélek kihez bensőleg vonzódná

n

Beszúrás

k, vagy viszont – szeretteink oly távol, az ország két szélén! Adja isten, ne irj többször ilyen levelet! –

Természetesen, mitsem gyanítva erről, ápoltam, s fejeztem ki a reményt, hogy talán eljőtök a szűnidő alatt. Hiszen bár jöhetnétek és jőnétek. Kell is valamit tennetek – mihelyt lehetséges – ki kell mozdulnotok abból a siralom völgyéből, hol minden tárgy csak gyászt és keservet tükröz. Fürdőre – éspedig távolabb – kéne mennetek,

Budá

Budapest

ra példáúl. Onnan lerándulhatnátok íde is, vagy mi ott meglátogatnánk. De persze, csak úgy ha lehetni fog.

Édes jó komácskám! és oly nyugalmas lemondást birt feltűntetni a válság perczeiben! Nagyon elhiszem, nagyon fel tudom fogni. Az a gyöngéd és gyönge teremtés – megbocsáss édes

Miská

Tompa Mihály

m – nagyobb lélekerővel bir, ha kell, mint te! Ismerem már annyira, megfigyeltem néha önmegtagadási perczeit, minőkre te nem lettél volna képes. A tárgyat, mely körül ez észlelés történt, most nem akarom érínteni. –

Panaszkodol a sivár időjárásról: itt sincs különb. Borong, de sohasem esik. Mindazáltal a vetések itt jobbak, mint a tiszántuli részeken. A homok sajátságos egy gléba.

n

Jegyzet

gléba

– termőföld (lat.)

Sohase terem nagyon sokat, mindig terem valamit. A nedvet, száraz időben, sokáig megtartja, nem hagyja elpárologni, mint a repedékes iszap vagy agyagföld. Azért itten valódi szép vetéseket is látunk, kivált szivó rozsot, mely a homokban leginkább diszlik. Hanem szénaféle itt is szűken lesz: ezer szerencse, hogy egy boczi-fiam sincs, nem is tartanék itt, soha.

Mindazáltal a poézis nálunk is (rím!) szünetel (nehogy szüretel-nek olvasd). Kivéve azon egy fordítást, mely talán nem kerűlte ki figy

e

Beszúrás

lmed

n

Jegyzet

Kivéve azon egy fordítást, mely talán nem kerűlte ki figyelmed

– Ballada az elűzött és visszatért grófról; a BpSz-ben Ballada Goethe után címmel (1858. II. 424–429.)

– az egész év alatt nem irtam semmit. Kezdtem egy költői beszélyt

n

Jegyzet

Kezdtem egy költői beszélyt

– Az utolsó magyar. Lásd

Voinovich

Voinovich Géza

jegyzetét, AJÖM VI. 232–233.

– rövid 8-tagu sorokban és rimben – de kezdetnek maradt. Az

Ázsiá

Ázsia

ban apáínktól elvált s ott elpusztúlt magyarság halálát akartam megénekelni, szóval olyan: „utolsó magyar”-félét componálni, közös vigasztalásunkra. A multban tükrözni a jövőt. De nem birom, bele fáradtam. Aztán az olaszokból kísérlettem egyes strophákat –

Ariostó

Ariosto, Lodovico

ból,

Tassó

Tasso, Torquato

ból, – de nem megy.

n

Jegyzet

az olaszokból kísérlettem egyes strophákat – AriostóAriosto, Lodovico ból, TassóTasso, Torquato ból, – de nem megy

–

AJ

Arany János

Ariostóból címmel az Orlando furioso, Tassóból címmel a Gerusalemme liberata részleteit fordította le. Lásd

Voinovich

Voinovich Géza

jegyzeteit, AJÖM VI. 234– 236. és Király–Kovács 1983.

Mathusalemi kort kellene élnem, ha akármelyíket

[!]

[sic!]

be akarnám végezni.

De minek ez a közönyös csevéges.

[!]

[sic!]

Levelem egyedűli czélja, tudatni veled, hogy a tiédet megkaptam, s hogy hű részvéttel osztozunk bajaidban. Fogadjátok, édesim, legszívesb, legforróbb ölelésünket és csókjainkat.

NKőrös

Nagykőrös

, jun 5. 1858.

igaz barátod

AranyJ

Szerkesztői feloldás:

AranyJ

Arany János

AJOM17

Megjegyzések: