ARANY JÁNOS – ALMÁSI BALOGH TIHAMÉRNEK

Almási Balogh Tihamér

!

Rég válaszolnom kellett volna becses levelére, de részint hivatalos teendőim, részint más dolgaim gátoltak, hogy a küldött beszélyeket átnézhessem.

n

Jegyzet

Rég válaszolnom kellett volna becses levelére, de részint hivatalos teendőim, részint más dolgaim gátoltak, hogy a küldött beszélyeket átnézhessem

– lásd Almási Balogh Tihamér

AJ

Arany János

-nak, 1061. 1859. jan. 21. előtt

Most fogadja azokra rövid, de öszinte véleményemet.

Először is a kézirattal kezdem. Ha megengedjük az alapot, hogy t.i. egy leány, rosz regényektől elkábítva, azon merészséget veheti magának, hogy oly nagy

vállatra

Szerkesztői feloldás: vállalatra

vesse fejét, ha[törölt]
« nem »
mondom, ez alapot megengedjük, akkor a fejlesztés igen jól, psychologice halad tovább. Különösen szép az, midőn a szülő háztól – bár onnan egész lélekkel elvágyik, mégis nehéz elválnia; midőn a szerelmi ideált Sándorban föllelve: ez lesz az ő

Ameriká

Amerika

ja, nem kell neki többé az út: hisz az egész

Ameriká

Amerika

ba vágyás úgy is csak a szerelem-szomjas, de tárgyat a magányban nem találó kebel rajongása. Szép az is, midőn a figyelmeztető jó barátot előbb rosz emberének tartja, s a mint kezdi észre venni

S.

Szerkesztői feloldás: Sándor

általi mellőztetését, mindinkább átlátja amannak jó akaratját. Ez, mondom, mind szép: egy beszélyében sem találtam a benső cselekvényt ily psychologice kivíve; csak a kiinduló pont támaszt bennem kérdést, és meg – a bezárás. Hogyan tér vissza falujába? mint ártatlan? mint bűnös? Az első, Eszti tapasztalatlansága, és Sándor túl-tapasztaltsága mellett, nem valószinű. Ha mint bűnös, és szarvakat visz haza egy bár miveletlen, de becsűletes embernek, Bertusnak: akkor – franczia morál van benne. Még kedvet támaszthat vala

m

Beszúrás

i leányban, kit valami fajankó akar elvenni, elébb, à la Eszti,

n

Jegyzet

à la Eszti

– Eszti módjára (fr.)

leélni világát és virágját, hisz a fajankónak azután is jó lesz. – Oly lépés után, mely a becsűletet annyira compromittálta, nem lehet a leány félboldog sem, – legalább költői igazság szerint. – Különben még Bertus szerelmi nyilatkozatára van egy szóm: az naív akar lenni, de épen e naívság nyelve nincs egészen eltalálva, midőn virágos beszéd nélkűl nem tud szerelmet vallani. –

Andor Klárát így resumálom.

n

Jegyzet

resumálom

– foglalom össze (lat.)

Tamás urnak oka van Gézát nem szeretni, ki is szeretne tudva ily becsempészett kakukfiat. Hogy, ellentétben, igaz gyermeke Klára iránti szeretetében túl megy a kellő határon: az az előbbinek természetes következménye. Hogy az elkényeztetett leány szive megromlik, a mellőzött testvért ő is megveti, bene;

n

Jegyzet

bene

– jól van (lat.)

ez utóbbit annál inkább teheti, mert, bár testvérének hiszi, – de a természet szavát nem érzi bensejében. Hogy az elkényeztetett leány szíve később anyja ellen fordúl, az iránt közönyös, hideg lesz: ez is rendes dolog, s természeti büntetése az ily atyáknak. Most következik Klára büntetése: Az atya kitagadja őt, sajátját, s az idegent teszi örökösévé. Mind jó. De e büntetés csak látszó, mert Géza megszereti Klárát, [törölt]
« a »

e

Beszúrás

z is azt, s végűl oly boldogok lesznek, hogy az öreg Tamás kaczag rájok az égből. – Itt van valami, a mi nekem nem tetszik. – E catastropha ugyan Klára megbánásával van indokolva; de e megbánás alig nyilatkozik tettben, csak nehány sohajban stb. A megbánás szép keresztyéni dolog; s a megbocsátás Üdvezítőnk tana: de az aesthetica nem osztogatja oly könnyen az amnestiát. Nem mondom, hogy ölni kell mindig, (még a sugót is) – de itt mégsem találok költ. igazságot. –

A szivar és táncz ismeretes előttem még vigjáték korából.

n

Jegyzet

A szivar és táncz ismeretes előttem még vigjáték korából

– a művet „Beszély”- ként a Hf közölte: 1858. dec. 2. 1101–1102., dec. 3. 1105–1106., dec. 4. 1109– 1110., dec. 6. 1113–1114., dec. 7. 1117–1118., dec. 9. 1121–1122., dec. 10. 1125–1126., dec. 11. 1129–1130., dec. 13. 1133–1134., dec. 14. 1137–1138., dec. 15. 1141–1142., dec. 16. 1145–1146., dec. 17. 1149–1150., dec. 18. 1153– 1154.; vígjátékként való megjelenéséről nincsen tudomásunk

Ugy tetszik nekem, hogy némely jelenete most is mutatja vigjátéki eredetét. Vannak benne helyek, a mik ha eredetileg beszélylyé

alakult

Szerkesztői feloldás: alakultak

volna, tán nem volnának, vagy nem úgy volnának benne. Ilyennek tetszett nekem, mikor a vén szolgát szivarért küldik, aztán Csermainak minden jelenete, meg az ifjak poharazása. Csermai különösen, beszélyben fölöslegesb személynek tetszik, mint hogy vele csak annyit is foglalkozzunk. Szóval a mik a vigjátékban mintegy kitöltő jelenetek voltak, azok a beszélyben nekem fölösleges kitéréseknek tűntek föl. – Ezzel csak azt mondom, a mit olvasáskor éreztem, minden kárhoztatás nélkűl. –

Ez nőm . Az „urhatnám” természetes büntetésének könnyen odavetett, s elég jól kivitt variatiója. „L’amour

n

Jegyzet

L’amour

– A szerelem (fr.); a L’amour qui passe, l’amour qui vient (A szerelem, amely elmúlik, a szerelem, amely közeledik; fr.) először az Enyedi Miklós szerkesztette Szépirodalmi Albumban jelent meg (

Pest

Budapest

, 1856)

&.

Szerkesztői feloldás: ”

Élénk menetű darab, mire az első olvasásból is jól emlékszem. – Sikerűlt előadás, csinosan ecsetelt árnykép. – Ezekről nincs mit hosszabban szólnom.

Mindezeket össze-véve, a világért sem mondom azt, hogy ne adja ön ki, ha kedve van.

n

Jegyzet

a világért sem mondom azt, hogy ne adja ön ki, ha kedve van

– A Köny és mosoly c. kötetben (

Pest

Budapest

, 1859) a következő beszélyek jelentek meg: I. Andor Klára, Hova visz az amerikai út?, Egynapi fogadás; II. Sikerült előadás, A szerelem nő és távozik, Ez nőm.

A nyelvezet bennök jó, benső becsre is kiállják a versenyt sok megjelenő beszélylyel. Hiányok a composit[törölt]
« ó »

í

Beszúrás

óban vannak: de ki vár kezdőtől (nem veszi rosz néven, ha első könyve kiadásakor így nevezem) tökéletest? Ha tetszik, és jó móddal teheti, javíthat is még rajtok. Szivesen átvállalnám a keresztapaságot: de talán az én szavam ily szakban nem is lenne tekintély. Egy regény v. beszélyiró jobban illik e szerepre. Szokás nálunk úgy is, ha valaki valamiről ítéletet mond, azt kérdeni, mit mutathat fel azon szakban? Ön se tekintse véleményemet egyébnek puszta véleménynél, mely épen úgy lehet hibás, mint akárki fiáé. –

Fogadja szives köszönetemet végső meleg soraiért. Mélyen tisztelt Szüleinek tolmácsolja viszont üdvözlésemet, s ön fogadja mindenkori jóindulatom édes kifejezését!

AranyJ

Arany János

AJOM17

Megjegyzések: