Kedves barátom! Ma vettem rég óhajtott leveledet, s ha isten segít, ma válaszolok, példát
akarván ez által adni a gyors levelezésre neked is. Mert az csak nem megy a fejembe,
hogy te ezután még ritkábban írj – protestálok, ellenmondok, óvást teszek az ily
privilegizált tunyaság ellen. Hogy lelked, kedélyed meg van romolva, roncsolva, azt
szívesen elhiszem, de az nem ok; e tekintetben jó magam is úgy vagyok; egész
kedélyállapotom nem ér egy irgalmas kiáltást, de azért próbálgatom feltartani a fejemet,
mint az én öreg Benczém a derekát,
n
s csak akkor hunyászkodom
meg kissé, ha látom, hogy az bizony sehogy sem sikerűl. Kivált a napokban igen jó
kedélyflastromra találtam bukkanni, s ez Jegyzet
próbálgatom feltartani a fejemet, mint az én öreg Benczém a derekát–
AJ
:
Toldi estéje III. 12.
Arany János
Kölcsei
„Vanitatum vanitas”-a, melyet
máskor csak tréfára véltem, de most betű szerint hiszem, vallom és
követem,Kölcsey Ferenc
n
kivált
utolsó versszakát:Jegyzet
hiszem, vallom és követem– a ref. istentiszteleten kimondott szavak sákramentum kiosztása előtt
n
Jegyzet
kivált utolsó versszakát– a Vanitatum vanitas utolsó előtti versszaka, a KFÖM Versek és versfordítások (118.) szerint:(Jegyzet hozzá: 788–811., kül. 809– 810.) –
AJ
emlékezetből idézhette a vers
szövegét.Arany János
S azon vagyok, hogy minél inkább egy érzéketlen tuskóvá lehessek, mert nem érzeni – oly
boldogság! Azért, fiam, én tőlem ne is várj nagy részvétet sorsodban és bajaidban: én
nem akarok részvevő lenni, se szánakozó rajtatok – mert orvosilag tiltva van. Nem is
szeretlek valami nagyon, csak oly adagban, a mi izgatást nem okoz:
emotio
n
tönkre tenne legott. Ha bölcs akarsz lenni, tégy te is ekképen, felelj meg a névnek,
melyet viselsz.
Jegyzet
emotio– érzelmi feliindulás (fr.)
….Nekem előérzetem van, hogy mi az idén sem látjuk egymást. Az én reményeim arra a
nyereségre vannak építve, mely búza speculatiómból fordúl, – hanem ez az egész
speculatio, úgy látszik, felfordúl. Megérdemli, hogy elmondjam
történetét.
n
Vettem
1857 október s november hóban, tehát mikor a gabna
legolcsóbb szokott lenni, egyre-másra 5 jó forintjával köblét. Azonban mi történik, ára
mindig lefelé megy, februárban (58) már
7–8 frt váltóban. Ha most vettem volna! sóhajtozánk, mennyivel szerencsésbek volnánk.
Egész tavaszon s a nyár elején, lassanként, krajczáronként mászott fel az ár, úgy hogy
az én öt forintomat csak nagy nehezen tudta ismét átugrani. Aratás előtt igaz,
felszökkent egy kissé, vékánként el is lehetett volna egy keveset adni, de tömegben
akkor sem vette senki. Aztán meg általános volt országszerte a sopánkodás, hogy rossz
termés van; ezért sem siettünk a 2–3 heti kis áremelkedést felhasználni. A termés jobb
lett (s hála az égnek) mint várták, a gabna ára megint az én 5 frtom alá esett, s így
voltam egész a hadi lármáig,n
akkor már el is adtam volt 7 új forintért, de a sebesen
nyargaló ár által kecsegtetve, megmásoltam:Jegyzet
a hadi lármáig– a piemonti háború előkészületéig
n
kiszámítva, hogy ha pénzem két évi kamatját, s
a 40–45-ös agiótJegyzet
megmásoltam– meggondoltam, változtattam
n
levonom, nem
hogy nyernék valamit, sőt vesztek. Az árdagály rövid volt, 2–3 hét után megint
visszaestünk, és most daczára a háborúnak, megyünk lefele in
infinitum.Jegyzet
agiót– felpénzet (ol.)
n
Azért még a fiamnak is meghagyom, hogy ha poéta lesz, ne az árak
hullámzása legyen az ő gondja, hanem maradjon ő a „hullámzó tenger”-féle
trópusoknál,Jegyzet
in infinitum– a végtelenségig (lat.)
n
vagyis „ne sutor ultra crepidam”.Jegyzet
trópusoknál– szóképeknél (gör., lat.)
n
Jegyzet
„ne sutor ultra crepidam”– „ne juss tovább, cipész, a sarunál”, vagyis „suszter, maradj a kaptafánál”. – Plinius szerint ( Historia naturalis, 35–36.) egy varga Apelles képén kifogásolta, hogy egyik cipőn egy fűzőlyukkal kevesebb van, mint kellene; a művész megigazította a cipőt, de midőn másnap a sikerében elbizakodott varga az alak combját is kifogásolni kezdte, Apelles bosszusan rákiáltott: ne sutor ultra crepidam!
E bizony hosszú volt, de hiába, nagyon a lelkemen fekszik. Annál inkább, mert a hanvai út
is ettől függene. Ha rajtam vesz, itt kell őrzenem, míg a zsúzsok meg nem eszi. Tavaly is ezért nem mehettünk. Hanem
hiszen:
n
Jegyzet
Se nem rossz az, se nem jó, / Mind csak hiábavaló!–
Kölcsey
:
Vanitatum vanitas
Kölcsey Ferenc
Ma éppen majális van, melyben hogy veszek részt, látod. Nem szeretek oda menni, a hol sok
ember van együtt, nincs is a háztól senki
Laczi
fiamon kívül. Arany László
Szilágyi Sándor
a rendező, egy csapat pesti embert is meghívott, de
még egyet sem láttam közülök, azt sem tudom, jött e valaki. Szilágyi Sándor
Pest
i, illetőleg irodalmi újsággal, tehát nem szolgálhatok.
Azt fogod már tudni, hogy a dicsőített Telivér, jó formán megbukott, s ha úgy van, mikép
a Hölgyfutár ismerteti, méltán is.Budapest
n
Dráma, drámai elem nélkül nem lehet, s bármi szép és bölcs
discursusokJegyzet
a dicsőített Telivér, jó formán megbukott, s ha úgy van, mikép a Hölgyfutár ismerteti, méltán is– A telivér
Pompéry János
vígjátéka volt, amely megnyerte a Karácsonyi-pályázatot. Csak két előadást ért meg a
Nemzeti Színházban (1859. máj.
26. és 27.);
Pompéry János
Péter Pál
álnéven
jelent meg (Pompéry János
Bp.
1859). – „E darab szerzője nem hogy
alakitani nem tud, de e müve után azt kell hinnünk, hogy a dráma elemeit sem
ismeri.” (
Hf
1859. máj. 28. 529.)
„Nincs a darabban egy jellem, nincs egy alak, sőt typus sem”
(
Hf
1859. máj. 31.
537.)Budapest
n
legyenek különben, ha a comicai cselekvény hiányzik a darabban, nem vígjáték az. De
nemcsak a Telivér, hanem én is megbuktam académiai első bírálatommal, csúfúl leszavazott
a többi négy.Jegyzet
discursusok– beszédek (lat.)
n
Én azt mondtam a
Tóth K.
darabjairól – mit körülbelől a Telivérről
is mondaniok kellett volna az illetőknek: hisz ez mind szép, de miután színi hatását nem
remélem, nem is jutalmazom. Hanem bezzeg felsűlt Szerkesztői feloldás:
Tóth Kálmán
Tóth Kálmán
Tóth
K.
mert darabja „nem fog színpadra jőni”, – a mit
meg nem foghatok, miután a Teleki-díjas mű, szabály szerint a nemzeti színház
tulajdonává lesz. Így hát ő nem tilthatta be az előadást, – de hát ki?… az egész
darabban nincs egy politikai czélzás se; meg nem foghatom, hogy a censura kötött volna
belé, pedig épen ezt mondogatják. Denique,Szerkesztői feloldás:
Tóth Kálmán
Tóth Kálmán
n
én felsültem birálatommal, mert, hogy olvasva szép darab, azt én is
elismertem (Jegyzet
Denique– szóval (lat.)
Tóth K.
még nem írt olyan
költeményt) csupán színi hatását vontam kétségbe.
Szerkesztői feloldás:
Tóth Kálmán
Tóth Kálmán
Napjaim a szokott egyhangúságban telnek. Nem dolgozom, vagy ha igen, sincs láttatja.
Académiai értekezésem még sehogy sincs, a tárgy választással sem tudok tisztába jőni.
Bánkra tettem jegyzéseket, de nem elégített ki, most félre dobtam, nyugszik. Másba
kaptam,
n
s tán hogy azt is elhajítsam. Végre az is
megeshetik, hogy be sem köszöntök, hanem lemondok szépen. A munka-kedv, ha beállít is
hozzám, igen kevés ideig tart, olyan az csak, mint „a jó idő
malma.”Jegyzet
Másba kaptam– ez már feltehetőleg a Zrinyi és Tasso
n
Ily
áprilisi kedélylyel mit sem lehet csinálni. Így hát csak olvasom a lapokat, nem
politikai érdekből, csupán kiváncsiságból. Nem várok, nem remélek semmit.
Jegyzet
olyan az csak, mint „a jó idő malma”– szeszélyes; vesd össze a következő nagyszalontai gyűjtéssel: „ojam mint a jóidők malma” ( Viski 1914. 263. és Szendrey 1917.b )
Szákfy
, a volt
szinész,Szákfy József
n
valami
panorámát mutogat itten. Az este meglátogattam bódéját, s kérdeztem ismer-e? de nem
ösmert meg. Tudnod kell, hogy 36-ban
Jegyzet
– Szákfy József (1798–1886): 1821-től színész, 1843 és 1848 között a Nemzeti Színház tagja. 1834-től többször színigazgató; Debrecenben 1836-ban a társulat hősszerelmese voltSzákfy, a volt szinészSzákfy József
Debreczen
ben (mikor én fölcsaptam) egyike volt a
kolomposabbDebrecen
n
szinészeknek. Aztán egy vándor csapatnál. Nagy-Károlyon, Szatmáron át Jegyzet
kolomposabb– élenjáróbb, irányadóbb
M.-Sziget
re együtt mentünk, hol én őket elhagytam
végkép. Most jól emlékezik mindezekre és reám is, miután nevemet megmondtam. Sic transit
gloria mundi!Máramarossziget
n
hátha, édes Jegyzet
Sic transit gloria mundi!– Így múlik el a világ dicsősége! (lat.) – A pápa koronázásakor elhangzó mondat, V. Sándor koronázása óta (1409). Kempis Tamás De imitatione Christijében olvasható: „O quam cito transit gloria mundi!”
Miská
m, mi is gondoskodánk egy pár
stereoscoprólTompa Mihály
n
öregségünkre. Te ugyan csak jobban vagy, de
én már is érzem, hogy nem való az én kedélyemhez ez a
Schulmeisterkodás.Jegyzet
stereoscopról– a képet térhatásúvá tevő optikai eszközről (gör.–ang.)
n
Jegyzet
Schulmeisterkodás– iskolamesterkedés (né.)
Örömmel értettem, hogy vidéketeken oly szépen gyűlnek az önkéntesek: de bezzeg rosszat
hallottam én a pátriámról,
n
Jegyzet
pátriámról– hazámról, szűlőföldemről (lat.)
Szalontá
ról. Lehet, csak rossz érzelmű
pletyka az egész. Kecskemétről azt a pletykát hozták nekem,
hogy Nagyszalonta
Szalontá
n mindössze kettő állott be, s
azt is agyonverték az istentelen atyafiak. Ezt már nem hiszem, nem így ösmerem én
Nagyszalonta
Szalontá
t. Csak viszonzásúl írom a te
újdonságodra.
Nagyszalonta
Nőm, szegény, szinte
n
beteges, hol
foga, hol feje, hol lába fáj. Igen sokat szenved, mégsem kíméli magát. Én, ha semmit sem
csinálok, tűrhetően érzem magamat, de egy órai feszűlt figyelem, vagy egy kis indulat,
mingyárt tönkre tesz. Fogadjátok édesim, mindnyájunk legforróbb ölelését és júdástalan
csókjainkat! Isten veletek! Híved
Jegyzet
szinte– szintén