ARANY JÁNOS – TOMPA MIHÁLYNAK
Igaz, igaz, „nem thágádum” khümisz ember
n
vagyok, rögtön kelle válaszolnom leveledre, ha
már csak azért is, hogy a 20 forintot, melyet „becsűlettel” megkaptam, eltagadjam, hogy
biz én nem láttam, szinét se láttam. De biz én, szokott lustasággal, mostanig halasztám,
a mi nem volt tőlem szép: de hisz ihol a hátam, üss, csak ne haragudj, mert iszonyuan
félek a te puskapor = höher!Jegyzet
„nem thágádum” khümisz ember– thágádum: palóc ejtés, archaizált formában; khümisz: talán görögösített szókezdettel
n
= a te „lőgyapot” természetedtől. Azonban nem ez itt a fődolog,
hanem fölmászsz-e a Kazinczy
ünnepélyre,Jegyzet
höher!– emelkedettebben (ném.)
n
mely,
Jegyzet
fölmászsz-e a Kazinczy ünnepélyre– az Akadémia által 1859. okt. 27-én rendezett Kazinczy-centenáriumi ünnepségre
uti
figura
docet”Szerkesztői feloldás: „uti
n
a te ünneped is
lesz egyszersmind? Én a magam fölrándulását attól függesztém vala fel, ha akkorra
Jegyzet
– amint a példa mutatja (lat.)utifigura docet”Szerkesztői feloldás: „uti
e
lkészithetem ama bizonyos mondókát,Beszúrás
n
melynek de dato
heute
Jegyzet
ama bizonyos mondókát– az akadémiai székfoglalót (Zrinyi és Tasso), amelyet
AJ
1859. okt. 31-én olvasott fel
(
BpSz
1859. VII. köt. 177–212., 1860. VIII. köt. 107–143. és
AJÖM X. 330–439. Jegyzet hozzá:
615–623.)Arany János
n
még
csupán exordiumátJegyzet
de dato heute– a mai napon (lat.-ném.)
n
huzkáltam le! – És igy daczára minden ostromnak – vagy plane
ostornak – jobb lesz nekem itt a sutban – mint odafenn mutogatni érdemes személyemet.
„Hát ne gondolj”Jegyzet
exordiumát– bevezetését (lat.)
n
– &c.
Ha nem mondom is elhihetitek, hogy nekünk is nehezen esett az
elválás.
n
Hiszen még jóformán meg se kezdtük volt az együttlételt! Augustus közepén kellett volna jőnötök, úgy legalább ért volna
valamit a historia.
Jegyzet
nekünk is nehezen esett az elválás–
Tompa
és felesége
1859. szept. 13. vagy 14-től 19-ig volt Nagykőrösön (lásd Tompa Mihály
AJ
Arany János
Ercsey
nek,
1104.
1859. szept. 13. és ifj. Ercsey Sándor
Szász Károly
nak,
1107.
1859. szept. 19.).Szász Károly
Visszatérve a „Kazinczy-himnuszra”, – balúl értetted
Ballagi Mór
t, hogy a birák e fölött estek volna oly
nagy meghasonlásba. E nézetkülönbség a prózai munkára forgott fenn; a költőire egy
szivvel-szájjal az V.nek itéltek jutalmat.Ballagi Mór
n
Nyugtasd meg ezzel.Jegyzet
Az október 3-án tartott összes
ülés erkölcsi
felelősséget vállal az illető művek tartalmára nézve is. Mindegyik általam ajánlott
költeményben – írja – oly helyek találtatnak, melyek csak azon esetben állhatnának
meg, ha valóságos, hitelesen bebizonyítható tényeken alapulnának, mert vádat
foglalnak magokban mások ellen.”
Visszatérve a „Kazinczy-himnuszra”, – balúl értetted–Ballagi Mórt, hogy a birák e fölött estek volna oly nagy meghasonlásba. […] a költőire egy szivvelszájjal az V.nek itéltek jutalmatBallagi Mór
Tompa
Kazinczy Ferencz emlékezete c. költeményének elbírálására nézve idézzük
Tompa Mihály
Bisztray Gyula
jegyzetét: „A M. Tud. Akadémia 1859-ben, Bisztray Gyula
Kazinczy Ferenc
születésének százados évfordulója alkalmából 50 arany
jutalmat tűzött ki egy, Kazinczy Ferenc
Kazinczy
emlékezetét dicsőitő ódára. Az augusztus 20-i határnapig összesen tizennégy költői
pályamunka érkezett be; ezek közt az V. számú s Hív és nagy vala
jeligéjű volt a Kazinczy Ferenc
T M
ódája. Bírálókul
Lukács Móric tiszteleti, Szerkesztői feloldás:
Tompa Mihály
Tompa Mihály
Arany János
rendes és Arany János
Székács József
levelező tagok
küldettek ki, kiknek véleménye némileg eltért egymástól. A két első a jutalmat a
Székács József
T M
költeményének javasolta kiadatni,
ellenben Szerkesztői feloldás:
Tompa Mihály
Tompa Mihály
Székács
a
II. számút ajánlotta jutalmazásra.
Székács József
[szerkesztői feloldás]
MTAK Kt RAL
403/1859.
Lukács
szerint az V. számú »néhol
kissé döcögős és nehézkes, de erőteljes, velős, tömött eszmedús nyelven, lelkesült
hangon, lyrai tűzzel, ódaszerű fellengő modorban, mintegy diadalénekkel dicsőiti az
ünnepély hősét.« Lukács Móric
Arany János
szerint is ennek a költeménynek
»Arany János
enetteljes
hang, ódai hév
s emelkedés, a tartalom költőisége, erő a nyelvben adják előnyeit«.
Szerkesztői feloldás: kenetteljes
[szerkesztői feloldás]
1859. szept.
8.
AJÖM XIV. 3. 8.
Tompá
nak ítélte
oda a jutalmat; de minthogy a pályaműben simítandó részleteket talált, utasította a
titoknokot, hogy a bírálóbizottság jelentésében érintett figyelmeztetéseket közölje
a költővel.” (
TMLev I. 450–451.)
A Magyar Tudom. Akademia öszves és osztály-üléseinek Jegyzőkönyvei
szerint 1859. okt. 3-án „A
titoknok előterjeszté a nyelvtudományi osztály jelentését a Kazinczyféle
pályázatról.”. A határidő aug.
20. volt. Egy „literariai-aesthetikai” és tizennégy költői pályamunka
érkezett be: az elsőt Tompa Mihály
Greguss
, Greguss Ágost
Hunfalvy Pál
és Hunfalvy Pál
Toldy
, a másodikat Lukács Móric,
Toldy Ferenc
AJ
és Arany János
Székács József
bírálta.
„Sept. 29-kén délután tartott
bizottmányi ülésében az illető osztály meghallgatá véleményeiket”. Székács József
Hunfalvy
az elsőnek azonnali
kinyomtatását javasolta, a másik kettő átdolgozást ajánlott. „A költői pályaművek
közől bővebb értekeződés után a birálók megegyeztek abban, hogy a jutalom az V.
számúnak adassék, mely győzelmi hymnus egy hosszú dicső pálya felett, a milyen a
százados ünnep emelésére mindég alkalmas. E mellett a II. számú oly megillető szép
elegiai ömledezés, mely szintén megérdemli, hogy az ünnep dicsőitésére, még pedig
tiszteletdij mellett, kinyomassék. De e kettőben is nemcsak simítandó részletek
vannak, de az expositioban oly hibás előadásai positiv tényeknek, hogy valamint a
prozai pályairatra, úgy e két költőire nézve is szükséges lészen levelezés útján a
szerzőket bizonyos dolgokra figyelmeztetni, melyeknek megirását a bizottmány a
titoknokra ohajtja bizatni. A II. számú és rangú költeménynek végre 10 arany
tiszteletdijt ajánl adatni az osztály bizottmánya.” A tanulmánynak az osztály
döntése szerint nem adatott ki jutalom, s megbízták a titoknokot a jelentésben
érintett figyelmeztetések közlésére. Mindehhez hozzáteendő, hogy Lukács Móric
Vélemény a Kazinczy- ünnepély alkalmára kitűzött költői jutalom tárgyában
c., 1859. szept. 15-én készített
bírálata szerint az Akadémia „a jutalmazás által némi Hunfalvy Pál
[törölt]
« f »Tompa
verséből aés asorokat idézi, azzal a következtetéssel, hogy „a szerzők az illető helyek
módositására vagy is a hitelesen kitudandó valóságos tényálláshoz alkalmazására
lennének felkérendők.” (
MTAK Kt RAL
404/1859.) Vesd össze az 1859.
okt. 22-i Tompa-levél (1115.) 2.
jegyzetével. Tompa Mihály
AJ
eszerint
elhallgatott egyet-mást, amiben a hivatali titoktartás is szerepet játszhatott. Vesd
össze
Porkoláb 1999.
Arany János
[!]
netalán háborgó lelkiösmereted, valamint én is megnyugtatom a
mag[sic!]
[törölt]
« á »a
mét azzal, hogy már irtam legalább is oly
terjedelmű levelet, mint a tied volt, s tárgy híjában szépen be is rekesztem, igérvén
szentűl, hogy mihelyt a nekem szánt akad. padra letehetem ünnepelt
podexemet,Beszúrás
n
Jegyzet
podexemet– alfelemet (lat.)
(!)
azontúl semmi némű munkát nem fogok irni, kivévén hozzád
mérföld hosszúságú leveleket: Addig is, édes fiam, isten tartson meg a kedves
komácskával együtt, s adjon nektek ezer örömet s oly boldogságot, miről nem is álmodtok,
szivesen kivánják
Beszúrás