TOMPA MIHÁLY – ARANY JÁNOSNAK
Az „asszonyságok” épen levelet váltván: használom az alkalmat, hogy a
latere
n
nehány
szót irjak hozzád. Hozzád boldog halandó! ki már átúsztad a Tiszát, mellynek én
alkalmasint soha neki se megyek.
Jegyzet
a latere– mellékesen (lat.)
Azóta
Kazinczi Gábor
nál
voltam, ott volt gr. Kazinczy Gábor
Mikó
Mikó Imre
n
és
Weér Farkas
n
is; Jegyzet
Weér Farkas– 1848-ban és 1865-ben Belső-Szolnok megye főispánja. – Erről a találkozásról a PN így számolt be: „Mikó Imre gr. folyó hó elején
Miskolcz
ot látogatta meg erdélyi honfitársa, a régibb időből kitünőleg
ismert Weér Farkas és Miskolc
Kazinczy Gábor
társaságában. […] Más nap a
derék vendégek, Kazinczy Gábor
Lévay József
is hozzájok csatlakozván, Lévay József
Bánfalvá
ra Bánfalva
Kazinczy Gábor
hoz utaztak, hol […] Kazinczy Gábor
Tompa Mihály
, Tompa Mihály
Balássy Ferencz
s többen a ház barátjai közül
csakhamar érdekes kört alakitottak a gróf körül” (1859. nov. 22.)Balássy Ferenc
Pest
ről jöttek az ünnepélyről; beszéltek sok mindent. A többek közt
Budapest
Gábor
mondá: látta és
hallotta Kazinczy Gábor
Lukács Móritz
ot, iszonyuan
sopánkodni és mondani: bizony nem jól itéltünk mi a
pályaversekről!Lukács Móric
n
Azonban
a manó vigye már; akarhogy van, nagyobb dolgot is elfeledtek már az emberek; nem méltó
róla beszélni. Azt is mondá: hogy Jegyzet
látta és hallotta– Lukács Móric (1812–1881): 1839-től az Akadémia lev., 1858-tól rendes tagja. Önkéntes emigrációjából 1859-ben tért haza, s elsősorban a BpSz-ben publikált. – Ő voltLukács Móritzot, iszonyuan sopánkodni és mondani: bizony nem jól itéltünk mi a pályaversekről!Lukács Móric
AJ
-sal és Arany János
Székáccsal
a Kazinczy-centenáriumra készített
versek bírálója (lásd Székács József
AJ
Arany János
Tompá
nak,
1114.
1859. okt. 22. és Tompa Mihály
Tompa
Tompa Mihály
AJ
-nak,
1115.
1859. okt. 22.)Arany János
Károly
Szász Károly
n
alig fért a bőrében, s
hogy Jokay
nálJókai Mór
[!]
igen
bolondot is mondott; nevezetesen: „Megirom [sic!]
Tompá
nak, hogy ha máskor verset akar Tompa Mihály
Pest
en olvastatni: hozza fel vagy inkább küldje fel
Budapest
Hanvá
ról a kondást, az is
jobban fel fogja olvasni.” Én, kit pedig a dolog legközelebb érdekel, azt mondom, hogy
ez egy kicsit mégis sok.
Hanva
Nov. 15én
imádkozzál eréttem;
[!]
mert [sic!]
Miskolcz
ra vagyok
deputálvaMiskolc
n
a
superintendentialisJegyzet
deputálva– kiküldve (lat.)
n
gyülésre, mellyet ha máskép nem lehet, szuronynyal
fognak szétriasztani.Jegyzet
superintendentialis– egyházkerületi (lat.)
n
Pedig én
megszámlálhatatlan sok jeles virtusaim mellett is: a vitézséggel épen nem dicsekhetem.
De aztán este irigyelj is, mert élve vagy halva, de mindenesetre az avasi pinczékbe
megyünk Jegyzet
mellyet ha máskép nem lehet, szuronynyal fognak szétriasztani– az avasi öreg templomban tartott gyűlésen „se nem szurtak se nem lőttek” (
Tompa
Tompa Mihály
Szász Károly
nak, 1859. nov. 25.
TMLev I. 460. 329.)Szász Károly
Lévai
val &
comp.
Lévay József
Most már a kedves komámaszonyhoz
[!]
van egy pár szavam. Ezer köszönet érette, hogy
felvilagosított,[sic!]
[!]
hogy eszünk[sic!]
r
e hozott; mi azt gondoltuk
hogy szivesen láttak mikor ott voltunk; s imé a kedves komámasszony
megmagyaráz[bizonytalan olvasat]
z
a: hogy az bizony nem ugy volt, aztán mentekezik
erősen hogy miért nem volt úgy. Most jut nekem is eszembe: hogy kávét adtak reggelre, a
mikor aztán éhen maradtam; máskor meg róstélyost, mellyel ugy tele faltam magamat: hogy
délben semmit se ehettem. Ez mind csak
finész
Beszúrás
n
volt, most látom már; hát még mikor sületlen volt a
tészta! a szőlő ollyan savanyú mint az eJegyzet
finész– ravaszság (fr.)
c
zet; a dinnyének ollyan apró
magva mint a körtének! most látom már én mindezt! (azaz hogy: nem látom, bár látnám!).
Aztán mikor eljöttünk is mondhatott volna, legalább egy rövid
dictiót,Beszúrás
n
és semmit
se szolt;Jegyzet
dictiót– beszédet (lat.)
[!]
most meg azt irja: tudom bizonyosan hogy
[sic!]
sohe
jöttök
többeSzerkesztői feloldás: sohse
[!]
ide! Már igy és e
szerint persze bajosan. – Azért nem is bánom én, ha fáj is a
lába, ugy tán eljön a levárti fördőbe, hol bizonyosan
meggyógyúl, 100 évig se lesz többé semmi baja. Aztán ki is vallom: hogy én megigéztem,
ráolvastam, megbabonáztam s csak itt veszem vissza
mester[sic!]
s
égemet. Most tudom: megjobbanBeszúrás
[!]
haragszik már reám,
mint [sic!]
Körös
ön, pedig bizony ott is eléggé
haragudott.
Nagykőrös
Miska
Tompa Mihály