ARANY JÁNOS – TOMORI ANASZTÁZNAK

Édes Barátom! Vettem becses soraidat, s a mily örömet okoznak nekem azok rendesen, most is oly kedves érzést költöttek volna bennem, ha a „kis bíró”, a furdaló lelkiösméret szerepét nem játszanák, emlékeztetvén igéretemre, melyet mindez ideig be nem váltottam. Ha e hó végén – vagy akármikor – hozzám jösz, édes barátom, szívesen látlak, de „proh dolor!”

n

Jegyzet

„proh dolor!”

– fájdalom! (lat.)

a honoráriumot nincs miért az útonállók miatt koczkára tenned, mert én azt föl nem vehetem. A

Shakspeare

Shakespeare, William

fordításban múlt tél óta egy betűt sem haladtam – ott vagyok most is a kátyuban, hol akkor a kerekem betörött – és nincs hat ökröm – vagy egyéb tehetségem – mely onnan kivontasson. Mentségűl felhozhatnám, hogy ősz óta „székfoglalóm” foglalt el;

n

Jegyzet

Mentségűl felhozhatnám, hogy ősz óta „székfoglalóm” foglalt el

– Zrinyi és Tasso (BpSz 1859. VII. köt. 177–212., 1860. VIII. köt. 107–143. és AJÖM X. 330–439. Jegyzet hozzá: 615–623.)

és most is, miután keresztűl estem az olvasáson, még sok dolgom van hátra, mert csak egy része volt meg, s a többit is hozzá kell írnom. Ettől azonban – friss erővel – dolgozhatnám: ez nincs, a friss erő. Sajnálattal értesítlek hát – nehogy nevem valami jelentésben a közönség elé vigyétek – hogy uj évkor az első vagy második darab csak csoda által lehetne az enyém. A csodatételek kora pedig, kivált nálam, – lejárt.

Sajnáltuk távolléted a Kazinczy-ünnepélyről, – hol magam is jelen voltam s egy álló hétig „ki-pesteztem” magam.

n

Jegyzet