Édes
Miská
m! Vártam az
ihletést, hogy válaszolhassak leveledre, mert nálam s azt hiszem nálad is, nem minden
percz, vagy üres óra alkalmas a levélírásra, s az embernek várnia kell a kedély
derültebb állapotát, mint egy kis napfényt ez esős, borongós tavaszi napokban. Végre
megjött az: kedves komámasszony küldeménye s a tíz napi szünidő, melynek ma élvezem első
délutánját, felkölté a szükséges hangulatot, s levelem indul.
Tompa Mihály
Mindenek előtt a liptaira – fájdalommal kell kimondanom, hogy nem jó az. Tegnap kóstolám
először, – ha ugyan féltányérral megtelhetetlenkedni kóstolásnak nevezhető – és
meggyőződtem, hogy rossz. Rossz, mert igen hamar el fog fogyni, nem ugy, mint a kőrösi
sajt, mely tartósság és szilárdságban malom kővel vetekedik. Egy pár nekünk is függ ősz
óta a kamrában, de mivel a mai elsatnyult emberi nemzedék nem képes gyurt vasat és
kősziklát enni, majd csak köszörükövet vágatok belőlük. Az ilyen sajt eláll örök időre,
hanem a küldött liptai mihamar odalesz. Mindazáltal csókold meg érte nevemben a k.
komámaszszonyt – mert bizony nem küldhetett volna kedvesebbet. Én igen szeretem
esténként az efféle comedentiat,
n
– s ily finom kiadásban, nem tudom, élveztem-e liptait valaha, vagy
soha.
Jegyzet
comedentiat– táplálkozást (lat.)
A te bajaid, meg az én bajaim – hagyján! sohse emlegessük többet. Mondhatnék ugyan egyet
és mást leveled azon pontjára nézve, melyben úgy kikelsz, de te nem az az ember vagy,
kinek valamit mondani lehessen. Hanem egyebet mondok. Teljes meggyőződésem, hogy a
magyar költészet az elsatnyulás, elaljasodás korszakát éli. Fog-é valaha magasb röptet
venni, az az „istenek térdén fekszik”,
n
de ha
egykor irodalom története lesz, a te nevedet nem a hanyatló, hanem egy elébbi fényes
korszakhoz fogja még számítani. Engem talán már az átmenetre tesz, s félek, hogy az
eláradt bünökért, részben énnekem is kijut a felelősség. Ez hitem, és igy fog
teljesűlni. Azért ne bánd te az olcsó koszorúkat, a profánum
vulgusJegyzet
az „istenek térdén fekszik”– Homérosz: Iliász, XVII. 514.; XX. 435.; Odüsszeia, I. 267., 400.; XVI. 129.
Devecseri Gábor
fordításában: „csakhogy mindez az isteneink térdén feküszik még”.Devecseri Gábor
n
tapsait, – megtetted a mire hivatva valál, lelked nemesb valóját
adtad a közönségnek, nyugott lehetsz. Az én törekvésem is komoly volt, de a követő
nemzedék balúl értette azt, s én, ki a forma és eszme hármoniáját akarám kiküzdeni,
idomtalan szörnyeket látok nyomdokimon. Ez is kellemetlen helyzet. Azonban rosszúl
tennéd, ha végkép elfordulnál az akadémiától:Jegyzet
profánum vulgus–(
Horatius
: Odes 3. 1.) Horatius, Quintus Flaccus
Illyés Gyula
fordításában:
Illyés Gyula
n
ezt minden egyébnek
tulajdonítnák, csak annak nem, a miből eredt.
Igazad van, nem megyek én
Pest
re. Te azt sem
tudád, azt sem kérdezéd: miért?… mi kilátással? s a teljes meggyőződés hangján intesz,
hogy ne menjek oda. Jós lélek, előérzet vagy combinált tanács szól belőled: én engedek
annak. Pedig, ha tudnád, mily gyötrő ez állapot. Nem anyagilag, – az engem kevésbbé
nyomna – hanem szellemileg. Nem voltam ifjakat vezetni való, mikor elfogadtam is, –
azóta, kivált régi bajom által, egészen megnyomorodtam. E folytonos szenvedés, e
folytonos érzése annak, hogy az ember, hivatásán kívüli helyzetben működik – nem tudom
mi lesz ennek vége, ha soká folytatom. Ezért akartam állapotomon változtatni, míg talán
nem késő. De oly kevés a pálya, melyet csak így is betölthetni reményem lehetne, hogy
mindig visszarettentem a változástól. Hiába, családom van, s inkább az ismert rossz,
mint ismeretlen új. De halld már, miféle változás forgott eszemben.
Budapest
Emlitém fönebb, mennyire bánt a szépirodalom sülyedése. Megbeszéltem ezt
Pest
en, oly emberek közt, kik velem egy véleményen vannak.
Közösen elismertük, hogy egy irányadó lap nem léte a baj, hogy tehet akárki jót, rosszat
a nélkül, hogy valaki ügyelne rá az irodalomban, – se író, se közönség nem tudja magát
tájékozni, – a műérzék teljes kiveszőben. Tehát lap kellene, mely egy ifju költői
nemzedék növelését tűzné ki céljáúl, de nem úgy mint a
Napkelet.Budapest
n
Én egy ily tervvel hoztam kapcsolatba megválásomat e
nem nekem való hivataltól. Lapengedélyt akartam kérni, saját személyemre. Többen a
pestiek közűl javalták. Jegyzet
Tehát lap kellene, mely egy ifju költői nemzedék növelését tűzné ki céljáúl, de nem úgy mint a Napkelet–
Vahot Imre
lapját (1857. jan. 8. – 1860. dec. 23.; 1862. jan. 1.– szept. 28.)
elsősorban a provinciális magyarkodás és a cigánymuzsika melletti sírvavigadás
versei jellemezték. Lásd
MST II/I.
438–440.;
Szilágyi 2001.
99–105.
Vahot Imre
Heckenast
kiadóúl ajánlkozott hat évre, évenként 3000 frt fizetés
mellett, melyből az 52 ívnyi lap szellemi részét ki kellett volna állitnom. De ha magam
nevére kapom a tulajdonosi jogot, könyvárus mellőzésével is megkisérthettem volna. Ennyi
az egész. Heckenast Gusztáv
Heckenast
írásba adta ajánlatát, de én se igent, se nemet nem mondtam
rá.Heckenast Gusztáv
n
Beláttam minden akadályt, mi e nyaktörő merénylet ellen szól. Első a saját alanyi
szenvedésem, mely akadályoz a munkában. Másik az oly írók nem léte, kiknek műveit
mintalapban használni lehetne. Ti régiek, nem dolgoztok, újakat hol veszek? Mielőtt a
lap nevelne ilyeket, addig nem egyszer, de százszor megbukik, ha a kenyér és babér
irígysége megrohanja. – De ha csupa remek műveket adna, akkor is valószínű elbukása,
mert a közönség nem olyat kiván. E szerint úgy látszik, pium
desideriumn
marad az egész. Holnapután Jegyzet
pium desiderium– beteljesületlen óhaj (lat.)
Pest
re megyek Budapest
Juliská
ért – akkor tán lesz még róla szó, aztán elfeledjük.
Arany Juliska
Hogy Zrínyit én átdolgozom és kivált úgy, mint a lapok
emlegették, abban semmi sincs.
n
De annyi
van a dologban, hogy én pár évvel ez előtt megkisértettem, mire mehetnék
Zrínyivel, meghagyva egy a mint van, csupán
verselését téve élvezhetőbbé az által, hogy
caesurátlan
n
sorait a szavak máskép rendezésével, caesurássá
változtatnám, és ahol ríme nagyon rossz, mással pótolnám, tulajdon
szavaiból. Ily módon az első éneken át is mentem, s még akkor felolvastam
volt Jegyzet
caesurátlan– metszet nélküli (lat.)
Toldy
nak, ki úgy
látszott akkor, nem igen kap rajta. Most az akad. gyűlésen megszólít, nem volna-é kedvem
Zrínyit oly módon átdolgozni, népszerű kiadás számára; én mentegettem
magamat idő s kedvhiánynyal, s a dolog azóta ennyiben hallgat. – Oly
nyelvbeli s más forma átöntés, milyet a lapok emlegetnek, soha,
eszem ágában sem fordult meg, nem is hiszem, hogy valaha igaz költő olyat
merészlene.
Toldy Ferenc
A „talpig magyar” időszak
n
még nálam sem állott
be. Tudom, meglőnek Jegyzet
A „talpig magyar” időszak–
Csokonai
: A’ becsűlet ’s a’ Szerelem. Utalás a
Bach-rendszer bukását követő nemzeti divathullámra.Csokonai Vitéz Mihály
Pest
en: de hiába, ha az
egész hon „virágzik” is, nekem nincs kedvem „virágzani”. Volt idő és pedig nyomasztóbb
légkörben (1850–2) hogy kinevettek a
magyar nadrággal, megvárom most, míg kinevetnek a némettel is. Félek, hogy ha
csináltatok, kimegy a divatból. Megvárom a lelkesedés állandóságát.
– Felöltönyöm mindig volt magyar is, az most is van, és hordom, – de sarkantyút nem
veretek. Az ily gebe pegazus, mint az enyém, nem való sarkantyúhoz. – Hagyjuk azt
Budapest
Kakas Márton
nak.Jókai Mór
n
Hanem elég! hadd vigye a pósta, mert még itthon talál maradni, mint az, melyet nőm ez
előtt három héttel írt volt, s én rám várakozva, kénytelen vala megint eltépni. Ölellek
és csókollak, édesem, – vagy, mivel az így távolból mit sem ér, hát isten áldjon meg, ő
távolból is megteheti. Boldog ünneplést! Igaz barátod